Kiképzőterepek

-Jól van na.-Válaszoltam a magyarázásra.-Ha előbb elmondta volna akkor nem kérdezzük.-Tettem hozzá és ránéztem a levélre. A két kezem közé vettem és elkezdtem koncentrálni a chakrám kicsit később mintha végig simult volna a tenyeremen szét nyitottam, hogy megnézzem~... Meghajlott akkor szél vagyok~
-Öm sensei azt hiszem én szél vagyok.-Mondtam és felmutattam a levelet.~Vajon Onkei milyen chakra beállítottságú?~Gondolkodtam magamban és ránéztem, hogy lássam ő mire jutott.

*Kicsit körbe nézve csak céltáblákat gyakorlóbábukat látott.
~Sehol semmi érdekes.
*Elindult kicsit beljebb, hátha fel kelti valami a figyelmét. Egy két helyen látott pár genint gyakorolni, de őket figyelni sem volt túl érdemes. Kicsit messzebb bal felé látott oszlopot amire kötelek voltak erősítve.
~Á erre emlékszem itt lehetett gyakorolni a mászást kötelek segítségével.
*Egyik kötelet meg fogva el kezdet fel mászni az oszlom teteje felé.
~Talán a tetejéről látok valami érdekeset.

" Miért érzem magam egy elsőosztályosnak? " gondoltam magamban Kobushi sensei válasza után. A levelet a száránál megfogtam, magam elé tartottam, miközben Jasami bejelentette mellettem hogy szél elemű majd engem kezdett figyelni.
" Most meg mintha tábla előtt felelnék! "
Chakrát közvetítettem a levélbe, mire az az ujjamtól kezdve ahol fogtam elkezdett kiszáradni.
- Asszem villám vagyok! - jelentettem be
" Nah, mostha megtanít minket fáramászni vagy vizen szaladni akkor rögtön eldurran az agyam! "

*Miután fel mászott az oszlop tetejére nem is túl mesze három alakot látott.
~Hmm ott sincs semmi érdekes.
*Körbe nézet minden irányban.
~Sehol semmi érdekes.
*Le mászott majd újból körbe nézett.

Mint minden reggel,Haruka ezen a napon is a gyakorlótérre ment először a reggeli elfogyasztása után. Felfutott egy fa törzsére,majd elrugaszkodott és megkapaszkodott egy ágban és fellendült rá.
~Lássuk hogy edzenek a többiek ma reggel.
Kicsit elnézegette a társait,majd kiszúrt egy lányt,aki szemmel láthatóan nagyon unatkozott.
~Úgy látom rá férne egy kis szórakozás!
Leugrott a fáról és futni kezdett Hanako felé,majd fölé ugrott és lerántotta a fejéről a fejpántját és tovább futott. Néhány méterrel később megállt és büszkén meglóbálta a kezében.
-Nem vesztettél el valamit?-kérdezte nevetve.

*Kicsit meg lepődve tapasztalta, hogy fejéről le kapta valaki a fejpántot, majd még jobban mikor ki derült, hogy lány az.
-De lehetséges.
*Nézet rá hidegem.
~No lám csak nem veszi valaki a fáradtságot, hogy mutasson valamit.
*Egyik kezével belekotort kis táskájába.
~Bár a gyerekes dolgokra nem igazán szeretek időt pazarolni.
-Vissza is adod vagy csak játszadozni akarsz?

Haruka csak nevetett a kérdésen,közben ide-oda lépkedett,nem akart teljesen megállni. A szeme sarkából figyelte a lányt,hátha neki ugrik.
-Háát,akár vissza is adhatnám. De az nem lenne szórakoztató. Inkább érdemeld ki,hogy visszaadjam.-mondta a nyelvét nyújtva a végén.
Lassan hátra felé kezdett lépkedni,hogy távolodjon a lánytól. Kiváncsi volt,hogy bele megy-e a játékba.
~Lássuk el tudsz-e kapni.
Hátat fordított és előre hajolt,majd a hátsójára csapott,hogy kicsit provokálja a lányt.

*Figyelte a lány mozgását.
~A mozgásból ítélve inkább fogócskázni akar. Amiben biztosan jó, ezért is próbál fel bosszantani. Ha nem megyek bele a játékba elunja magát, de ha közelebb jön akkor talán meg kapja a kezdő lökést az induláshoz.
*Látta, hogy a lány hátat fordít neki.
~Egy hiba amit talán előnyömre használhatok.
*Előkapott egy shurikent és a lány lába felé dobta, hogy meg sebesítse és ezáltal csökkentse a lány esélyét menekülésre.

Sejtette,hogy a lány próbálkozni fog,ha hátat fordít. A szeme sarkából látta,hogy eldob valamit,ezért félre szökkent,hogy elkerülje a shurikent.
~Ó,úgy látom megint egy olyat fogtam ki,akinek nincs humora...Annál jobb móka!
A nyakába kötötte a fejpántot a sajátja fölé és kinyújtotta a nyelvét.
-Ehhez kicsit leleményesebbnek kell lenned,ha el akarsz kapni!
Futásnak eredt és felfutott egy nagyobb fára,majd fejjel levelé megállt egy ágon,a lányt figyelte.
-Ha meg sem próbálod visszaszerezni,azt úgy veszem,hogy már nem kell.
Várta,hogy mi lesz a lány következő lépése.

*Kicsit közelebb sétált a lányhoz, hogy hallja amit mond.
~Játszani akar, de azt felejti el, hogy könnyen pótolható holmit vett el tőlem. Ha nem játszadozom vele akkor vagy mást talál ki vagy csalódottan tovább ál.
-Viszont ha ügy veszed, hogy már nem kell akkor a saját mókádat teszed tönkre. Mivel ha már nem kell nem lesz miért bosszantanod, mert nem lesz okom veled játszadozni. Nem igaz?
*Érvel a lány gondolkodási módja szerint.
-De ha csak cserét akarsz akkor az is meg oldható.
*Bele nyúlt táskájába majd a lány felé dobot egy villanó bombát. Amint az fel robban a fény áradatól egy kis ideig el veszti szeme világát és ez jó lehetőség arra, hogy oda rohanva fel ugorjon vissa vegye a fejpántját vagy le kapja a lányról a sajátját.

Csendben figyelt,amint a lány közelebb sétált. Sejtette,hogy nem fog szépen oda sétálni és csak úgy visszakérni.
-Ha nem kell,akkor van egy trófeám. Neked viszont el kell viselned,hogy le leszel tolva,amiért elveszítetted.
Kezeivel megkapaszkodott az ágban és a lábaival elengedte,így egy pillanat múlva a földön volt,futásra készen a lánynak háttal,csak a szeme sarkából figyelte.
~Kíváncsi leszek,mi lesz a következő próbálkozása.
A villanó bombát megpillantva maga előtt pecséteket mutatott és a villanással egy időben csinált egy Bunshint,ami a földön térdel,majd utána egy Shunshinnal odlbb ment úgy száz métert. Kicsit azért így is megérezte a villanó bomba hatását,de látott,amennyira kellett.
~Ejnye,nagyon harciasak vagyunk.

*La hajolt a lányhoz mikor látta térdelni,de mikor hozzá ért az semmivé lett.
~Egy klón?
*Körbe nézet majd meg látta a lányt.
~Részben igaza van. Ha hagyom, hogy el vigye azért én kapok ki apám csalódott lesz.
*El mutatta a shunshin no jutsu pecsétjeleit. Bár sejtette, hogy a lány is ismeri, de nem tudhatta hol fog meg jelenni. Ha hátulról várja a támadást és meg fordul akkor eléggé meg lepődhet mikor Hanako a Haruka haját fogva meg jelenik mögötte és kését a torkának szegezi. Ha nem fordul meg akkor előtte jelenik meg és egy ütést indít el a gyomra felé.

Haruka szemből várta be a lányt. Elmosolyodott,mikor látta,hogy végre elérte,amit akart.
~Ha Shunshin no Jutsuval kergetsz,hamar elfáradsz.
Hátrébb ugrott,így a gyomros nem talált.
-Közel volt,de mégsem eléggé. Kapj el,ha tudsz!
Hátrébb szökkent,majd futni kezdett a lány felé,átugrott fölötte és rákoppintott a fejére,majd földet érve tovább futott és úgy húsz méterre állt meg.
-Na,gyerünk már! Te talán nem szeretsz szórakozni?-mondta nevetve.

*Várta a lányt, hogy közelebb kerüljön, hogy el kaphassa, de akkor, de az fel ugrott így ő csak utána fordult.
-Ha ez neked szórakozás akkor az a sejtésem, hogy nincs túl sok barátod.
*Ásított egyet jelezvén, hogy számára ez a játék inkább unalmas mintsem szórakoztató.
-Nem sokan hajlandóak követni egy futó bolondot csak azért, hogy utána sajt magukat higgyék bolondnak amiért követtek téged.
*Elfordult a lánytól.
-Tévedtem veled kapcsolatban először érdekesnek találtalak, de már inkább unalmasnak. Ég veled aztán legyél boldog azzal a fejpánttal ha akarsz.
~Lehet, hogy csalódást okozok apámnak, de nem fecsérlem az időt kölykökre. Ráadásul ha be válik a tervem akkor utánam jön. Persze biztosan számítrá, hogy akkor próbálom meg el kapni. De egy esélyt akkor is meg ér.

Egy pillanatra meglepett arcot vágott,majd tovább mosolygott a lányon.
-Ó,de mogorva vagy! Semmi humorérzék nem szorult beléd?
~Azt hiszed nem látok át rajtad?
-Hiszed vagy sem,engem mindenki szeret. Rajtad kívül persze. Miért vagy ilyen merev? Nem szabad túlzásba vinni a komolykodást.-mondta kedvesen.
Futásnak eredt és felszaladt a legmagasabb fára,ami itt volt,majd leült a tetején egy ágra.
-Én is érdekesnek találtalak,de be kell lássam,nem vagy valami jó társ a szórakozásban. De lásd,hogy milyen rendes vagyok,ide leteszem neked a fejpántodat.
~Kár,azt reméltem,hogy szórakoztatóbb lesz egy kicsivel.
A fa legmagasabb pontjára kötötte a fejpántot,majd leugrott és ágról ágra ugrálva lejebb ment,végül földet ért és futásnak eredt.
-Jobb kedved legközelebbre!
Elfutott a gyakorlótér másik felére és egy fa ágán állt meg,onnan figyelte a lányt.
~Talán kicsit túl könnyen adtam vissza neki. De nem akartam,hogy elfajuljon a dolog.

*Össze húzott szemekkel nézet a lányra, de nem szólt semmit mintha meg sem hallaná őt. Majd mikor el ment közelebb ment a fához.
~Éretlen kis pimasz, de a lényegében igazam lett ha nem törődök vele akkor meg unja és tovább áll. Ami részben győzelemként is fel fogható hiszen meg van amit akartam minden probléma nélkül és még csak meg sem kellet izzadnom érte.
*Ágról ágra ugorva fel ment a fejpántjáért majd vissza tetet a fejére.
~Legközelebb több sikert a szórakozáshoz kölyök.
*Le ugrált ágról ágra a földre majd elindult valami érdekesebb dolog után kutatva.

-Én tudok fára mászni de még sosem jártam vízen.-vallottam be és kinéztem magamnak egy nagyobb fát. Vissza néztem a senseire és miután valószínűleg kimondta a parancsszót kicsit elfogott a lámpa láz. ~Igazából még nem szoktam hozzá. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő mennyiséget. Ha jól emlékszem akkor 16-ból egyszer sikerült. Nem baj megcsinálom akkor legalább tanulunk valami hasznosat is. Vagyis... Végül is ez is hasznos de én jutsukat akarok tanulni.~Gondoltam magamban ~De ha az emlékezetem nem csal. Akkor valahol...~Elkezdtem a kezembe összpontosítani a chakrát és miután elég chakra ment a talpamba neki futottam de csak mielőtt elértem volna a fát megálltam.~Nem ez túl sok~
-Na mégegyszer-Mondtam és gyorsan vissza álltam és újra chakrát koncentráltam most egy lehelettel kevesebbet aztán néhány másodperc amíg "megkötözöm".
-Na most!-Mondtam és neki futottam és elkezdtem felfutni a fán egyre magasabbra jutva. Alig három másodperc alatt már fent voltam a tetején kicsit lihegtem de sikerült felálltam és hüvelykemet kettőjükre mutattam.
Körbe néztem és még láttam ahogy Hanko leugrott a másik fáról de nem igazán figyeltem rá.
-Szép a kilátás.

Jasami már fent is volt a fán mikor magamhoz tértem:
- Haaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa?! - vágódtam végig a földön
" Ezt nem hiszem el! "
- Na jó essünk túl rajta!- dörzsöltem meg a tenyeremet miután beleköptem. Patakon ezerszer futottam már át, ígyhát nekiiramodtam a közeli folyónak. Mikor ráléptem azzal a lendülettel bele is vágódtam a habokba. Fröcskölve, köhögve, fuldokolva evickéltem ki a partra.
- MI A JÓ FÉSZKES FENE!? - bevillant egy emlékezet arról a patakról: a szandálom talpánál sem volt mélyebb.
- GAHHHHHHH!
Miután kikáromkodtam magam, megzaboláztam a tudatom és koncentrálni kezdtem. Először szépen ráhelyeztem az egyik lábam a víztükörrel majd mikor megbizonyosodtam róla hogy megtart a chakrám, ráléptem a másikkal. Kis idő elteltével már valóban ide oda rohangáltam a vizen mint egy fejvesztett kakas.
- HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁÁÁÁÁ! Nem is olyan vészes! Innen a fáramászá már piskóta.
Öntelten odabattyogtam a fához. Meg nem állva lépkedtem volna tovább fel a lombkoronába, de azzal a lendülettel dobtam egy hátast.
- HÖRRRRRRRRRRRRRRRRR! - szökött ki a levegő a tüdőmből.- Na.......még...egyszer!- hörögtem.
Jó fél óra elteltével, lihegve, izzadva huppantam rá a fa egyik magasabb ágára.

Kobushi sensei és Jasami pedig ott ülltek egy nem messze egy farönkön és unatkozva várták mikor sikerül már. Illetve csak JAsami mert a sensei komótosan húzogatta a laposüvegét.
" Nem lennék a mája helyében! " gondoltam magamban:
- Nah! megvagyok! Jöhet a technika, sensei![left]

*Tisztelet teljesen meg hajolt Chuuko előtt.
-Tiszteletem sensei én Hanako vagyok.
*Meg fogta a levelet majd érdeklődve nézte azt.
~Erre kíváncsi vagyok.
*Kezébe koncentrálta a chakráját majd onnan a levélbe mire az el porladt.
-Azt hiszem tűz lett az elemem.
*Felelte érdeklődve.
~Ez érdekes másra számítottam elsőre, de nem baj biztosan érdekes lesz.

Haruka a nevét hallva oda nézett,ahol Hanako és az öreg Chuuko volt. Leugrott a fáról és egy percig az öreget nézte.
~Jól hallottam,hogy a nevemet mondta?
Oda szaladt és felugrott a legközelebbi fára,megállt egy ágon és csendben figyelte,ahogy Hanako kideríti,melyik elemhez van érzéke.
~Na vajon melyik lesz?
-Hmm,tűz elem,az hasznos,ha jól használod.-jegyezte meg,mikor kiderült az eredmény.
Az öregre pillantott és integetett neki.
-Ön kereste Harukát? Mert megtalálta!-mondta vidáman,magára mutatva.

/Jasami, Onkei/

Bemutatjátok a tudományotokat, amitől a Sensei, nem ájul el, de legalább értetek valamihez.
- Na jó... akkor lássunk valami értelmeset is
Közelebb megy az egyik gyakorlóbábúhoz és egy tekercsből elővesz két Fuuma shurikent, amit elhajít és látjátok, hogy két chakraszálat kapcsolt hozzájuk és röptében egyszer megváltoztatja vele a röppályáját. Ezután Onkeihez fordul.
- Láttam te szeretsz dobálni, ezért neked megtanítom ezt a jutsut. A lényege, hogy a chakrádat manipulálva, mintegy összekötöd a shurikennel és ennek segítségével módosíthatod a röppályáját.
Ezután elővesz egy tekercsből még kettőt és oda adja neked.
- Ezekkel gyakorold.
Ezután Jasamihoz fordul.
- Nos neked mást fogok mutatni.
Kobushi-sensei, az egyik eldobott kunai felé fordul és kinyújtja felé a kezét, mire az engedelmesen felemelkedik és oda lebeg elé.
- Nos, a technika neve Kaze Shihai no jutsu /Szél Kontroll/. A lényege, hogy a szelet a chakrád segítségével manipulálva mozgatod az áramlatokat, úgy, hogy a kisebb tárgyak felemelkednek és mozgathatóvá válnak.
Elhajítja a kunait, ami leesik a fölre, valamivel messzebb.
- Rajta, gyakorold! Ez sem lesz túl nehéz.

/A tanulást min 15 sorban kérem mindkettőtöktől/

*Kicsit Harukára nézet majd vissza az öregre nem igazán örült, hogy az előbbi lányról ki derült, hogy most a társa lesz.
~Nagyszerű össze lettem téve egy futó bolonddal.
*Mikor hallodta Chuukotól, hogy a lánynak mi az eleme kicsit össze szűkölt a szeme.
~Szóval ő szél én meg tűz. Ez érdekes és egyben ki váló párosítás is lehetne ha nem ő lenne a társam. Úgy tűnik kénytelenek leszünk csapatott alkotni, de kedvelnem nem szükséges.
*Végig hallgatta Chuuko be mutatkozását amin kissé el csodálkozott.
-Mélyen meg tisztel, hogy ön fogja folytatni felkészítésemet sensei.
*Kicsit össze szedte gondolatait.
-A nevem Hanako a családom több éve Konohai szolgálatában áll. Családi nevemet a magam biztonsága érdekében szigorú utasításra nem árulhatom el. Egy másik családdal való agresszív viták miatt az akadémiát később tudtam csak befejezni. Előtte a hegyekben éltem egy kis ideig előtte pedig szigorú ki képzésen estem át. Csapatom még nem volt, küldetésen nem vettem még részt.