Kiképzőterepek

*Mosolygott Fumutsu védekezései közben.
-Nem rossz, de remélem nem csak védekezni tudsz. Ne feled egy ramen a tét.
*A lába felé repülő kunait kését le felé tartva blokkolta ki.
-Ejnye ha meg sérül a lábam akkor, hogy vesznek majd le a lábamról? Csúnya fiú ezért most kapsz.
*Elindult Fumutsu felé és mikor már majd nem előtte volt felé dobta a kunaiját és késével a fiú vállát célozta meg egy szúrással.

~Bakker~Gondoltam ahogy szépen lehagyott centiről centire növekedett a különbség.~Ah nem már ennyire könnyen nem hagysz le~ Egy kevés chakrát koncentráltam a lábamba így megfeszítve az izmaim tűrőképességét és növelve a sebbegésem.~Ez nem jutsu ez csak chakra kontrol~Gondoltam magam ahogy szépen felhoztam és mellé értem a végén de nem bírtam megelőzni így is csoda, hogy tartottam a lépést.

Meglepődött,mikor Jasami felzárkózott,legalábbis többnyire felzárkózott. Egy pillanatra azt hitte jutsu lehet,de bizonyára nem csalna.
~Hmm,talán chakrát koncentrált a lábaiba. Sebaj,így érdekesebb lesz a verseny.
-Egész jó vagy!-mondta futás közben a fiúnak.
~Csak az a kérdés,meddig fogod bírni ezt az iramot.
Szinte pillanatok alatt kiértek a gyakorlóterep szélére és folytatták a kapu felé. Az utcán haladva már nehezebb dolguk lesz az akadályok miatt.

/konoha kapuja/

Miközben elkerültem a támadásait figyelmes lettem arra, hogy Hanako mosolyog.
- Nem rossz, de remélem, nem csak védekezni tudsz. Ne feled egy ramen a tét. *mondta, és ahogy gondoltam védekezett pedig a kunaim előtte csapódott volna a földbe.
- Ejnye ha meg sérül a lábam, akkor, hogy vesznek majd le a lábamról? Csúnya fiú ezért most kapsz. *mondta, amin én akaratlanul mosolyogni kezdtem. Amikor leértem a földre elindult felém eldobta a kunaiát, ezután pedig egyből szúrt egyet a késével, ezért egy ugrásba kezdtem felé miközben elkezdtem forogni, így elhajoltam a kunai elöl és wakizashimmal a kését oldalra csaptam, ezután megpróbálom megrúgni a hasát, de nem teljes erőmből nehogy komolyabban megsérüljön.

*Fumetsu forgása miatt ki esett a kése a kezéből, de láthatóan ez nem igen zavarta. Meg próbálta két kézzel el kapni a lábat amivel a hasa felé rúgott. Ha sikerült akkor fogva tartva a lábát el kezdi oldal felé húzni a fiút, hogy elessen. Ha ettől nem esik el akkor kicsit rá nehezedik, hogy a fiú el dőljön. Ha ez sem válik be akkor vállal előre neki megy a fiúnak miközben elengedi a lábát, hogy ettől legalább hátra tántorodjon. ha nem sikerült el kapni a fiú lábát és eléri eléri a hasát akkor hátra tántorodik.
-Ejnye nem mondták még neked, hogy lányokat nem illik gyomron rúgni.
*Egy füst bombát elő szedve le dobja a fiú elé majd a késéért rohan közben elő vesz egy másik kunait és ha a fiú meg találja mielőtt fel veszi a kését védekezik a kunaival.

Az ellen támadásom részben sikeres volt, hiszen kiütöttem a kését a kezéből így a fő fegyverét hatástalanítottam, de elkapta a lábam és oldalra rántott, amitől a földre kerültem, de szerencsére még lendületben voltam és sikerült egy ugrással felállnom.
- Ejnye, nem mondták még neked, hogy lányokat nem illik gyomron rúgni. *mondta, amire én csak elmosolyodtam, de amikor elindultam volna felé elém dobott egy füstbombát, amitől elkezdtem köhögni, ezért kiugrottam a füstből egy fa tetejére ahol ég mindig a köhögéssel küszködtem, de félszemmel még figyeltem, ahogy felveszi a kését.
~ Nah, ennyit ért, hogy lefegyvereztem. *gondoltam miközben vissza fogtam a köhögést és leugrottam a földre miközben védekezésre emeltem a wakizashimat.

*Miután fel vetet a kését és a füst is eloszlott nem találta Fumetsut amíg le nem ugort a fáról és védekezésre nem emelte kardját.
~Megint én támadjak?
*Figyelte a fiút miközben gondolkodott.
~Hát legyen, de most próbálkozunk valami mással.
*Kését vissza tette tokjába majd hátra nyúlt a 2 Fūma Shurikenkenért és egy kézbe fogva egy mozdulattal szét nyitotta őket.
-Kage Shuriken no Jutsu (Árnyék Shuriken Technika)
*Úgy dobta el egyszerre a 2 Fūma Shurikent, hogy az egyik a másik árnyékában legyen. Persze úgy célzott, hogy a fiút ha el is találja csak az oldalát sebesítse meg kicsit. Ezután futva elindult a fiú felé majd megint ki húzta kését a tokjából és fel ugorva le felé vágott a fiú vállát célozva.

Amikor leérkeztem sok mindenre gondoltam, de erre nem, ugyanis Hanako előkapott két Fūma shurikent és azzal indított támadást.
- Kage Shuriken no Jutsu (Árnyék Shuriken Technika) *mondta a jutsu nevét és elindította felém a shurikeneket.
~ Hát, ha már te is használsz Jutsukat akkor én is. *gondoltam.
- Shunshin no Jutsu (Elrebbenő Test Technika)! *mondtam ki a Jutsu nevét, aminek hatására egy pillanattal később Hanako mögé kerültem és a wakizashim markolatával megpróbáltam oldalba szúrni, amitől nem sérül, meg csak begörcsöl és maximum egy kis zúzódás lesz az oldalán, ezután ha sikerül, ha nem hátra ugrok néhány métert és ismét védekezésre emelem a wakizashim.

Futottam tovább de már nem voltam benne biztos, hogy sokáig bírom egyre inkább lassultam egyre távolodtunk amikor viszont már a kiképzőterephez értünk egyszerűen tudtam.~Most mindent bele~Minden maradék chakrám beleáramoltattam a lábamba és felhúztam magam mellé amíg a kiindulási pontig nem értünk aztán persze hasra vágódtam mert megbotlottam egy kőben.~De legalább sikerült.~
-Aú!-Nyögtem ahogy fel térdeltem.~Előttem ért célba de rögtön utána érkeztem.~Gondoltam ahogy megpróbáltam felállni de a térdem vészesen megremegett ahogy ezt megtettem.

*Csodálkozva nézte ahogy a fiú el tűnt előle, majd meg érezve a pillantását a háta mögül oldalra ugrott, hogy ki védje a támadást. De még így is érezte, hogy egy kicsit azért el találta hátulról.
~Uhh ez fájt.
*Gyorsan meg perdült és késével támadót. Fumetsu mellkasát célozta meg a támadással és remélte, hogy a fiú most is jól védekezik. Amint fegyvereik össze érnek erővel próbálja a fiú felé lökni a fegyverét közben a szabad kezével meg próbálja jól gyomron vágni a fiút. Ha sikerül gyorsan meg próbálja még egyszer, de ha fiú ara kapna a kardjával akkor kését fogó kezével próbál a fiúnak be az arcába ütni egyet.

Feltűnt neki,hogy Jasami egyre inkább lemarad,de ez már a verseny vége. Teljesen érthető,hogy kezd kifulladni. De mostmár végig kell ezt játszani,ha idáig eljutottak. A képzeletbeli célt elérve lelassított,majd egy kis íves félkört leírva vissza fordult és oda ment Jasamihoz. Látta rajta,hogy kikészült.
-Ó,hát nem sokon múlott. Jól csináltad.-mondta kedvesen.
Megfogta a fiú vállait,hogy segítsen neki felkelni. Érezte,ahogy remegnek a lábai. Hátra dőlt,hogy könnyebben megtarthassa,de így Jasami arca a mellkasán kötött ki. Persze ez Harukát a legkevésbé sem zavarja.
-Jól vagy? Elvigyelek egy padig,hogy leülhess? Vagy inkább leülsz itt?

Miután sikeresen eltaláltam, ugyan gyengébben, mint ahogy vártam, egyből ellentámadásba lendült és a mellkasom felé szúrt, de addigra én már arrébb voltam, hiszen a döfésem után hátra ugrottam direkt az ilyen helyzetek elkerülése miatt.
~ Hát ez nem lett volna olyan vicces, ha eltalál. *gondoltam és nagy lendülettel elugrottam felé, amit egy tigris bukfenccel befejezve megpróbálom kirúgni a lábát, ha ez sikerül, akkor pont az ölembe fog esni ahonnan átfordulva leszoríthatom a földre, ha még időben felugrik, akkor a bukfenc befejezésekor utána ugrok és megpróbálom a lábánál fogva lerántani a földre.

Már épp kezdtem összeesni amikor Haruka elkapott és a kebleiben kötöttem ki.
-Azt hiszem jó lesz itt is.-Mondtam miközben próbáltam szabadulni nehogy megbántsam mert hát a lányok kiszámíthatatlanok. Mikor újra a földön volt hátra dőltem és lefeküdtem a fűbe. Vártam, hogy Haruka megadja a díjamat miközben behunytam a szemeim játszva a gyanútlant.

*Ki eset kezéből a kés mikor Fumatsu ölébe esett a rúgástól, de a le szóritásnak ellenállt amennyire tudott. Még ha sikerül is Fumetsunak le szorítani akkor is próbál ellen állni és vissza lökni a fiút. Ha nem tudja kézzel akkor lábbal és ha fiú rosszul helyezkedett akkor a térdével meg próbálja el találni a lábai közt. Vagy ha fiúnak elég lent van a feje akkor meg fejeli annyiszor ahányszor csak tudja. Ezzel is próbálva rá venni őt, hogy lazuljon a szorítás és átfordulva ő próbálja meg le szorítással és fejeléssel, hogy nyugton maradjon.

Először meglepve nézett a fiú szavait hallva,majd csak elnevette magát és vissza fektette a földre,hadd pihejnen.
-Ahogy gondolod.
Miután lefektette a fiút,elterült a fűben és kifújta magát. Ő hosszá volt szokva a sok futáshoz,de azért ő is elfáradt.
-Meg kell hagyni,nem futsz rosszul.-mondta lihegve.
Pár perc múlva felült és megnézte,hogy van Jasami.
-Fáj még a lábad?

Miután sikerült levinnem a földre pont úgy viselkedett, mint egy partra vetett hal, ugrált, rángatózott épp fogy csak nem harapott, de mivel úgy éreztem úriembernek kell lennem engedtem a szorításon és hagytam, hogy átfordítson és leszorítson, de úgy hogy ő legyen felül és a szemébe tudjak nézni, csak arra nem számítottam, hogy a nagy hévben lefejel, aminek hatására minden felé néztem csak rá nem.
- Oké most már leállhatsz. *mondtam, miközben megpróbáltam összeszedni magam.

*Mikor sikerült le szorítani a fiút jól lefejelte, de úgy, hogy az ő feje is meg fájdult tőle. Kicsit meg rázta a fejét, hogy rendbe jöjjön és le nézet a fiúra.
-Bocsánat azt hiszem túlzásba estem.
*Nem engedte el a fiút még mindig tartotta.
-Egész jól harcolsz és végül is le vettél a lábamról is.
*Mosolygott rá kedvesen, de látta, hogy a fiúnak is fájt az előbbi fejelés.
-Kérsz esetleg egy gyógyító puszit rá?
*Kuncogott majd elengedte, hogy a fiú fel tudjon ülni legalább.

Figyelmesen végighallgattam, közben már azon gondolkodtam, hogyan fogom kivitelezni a gyakorlást. Mikor befejezte a mondandóját lenéztem magamelé és elkezdtem gondolkodni. " Tehát az egész lényege a chakrakontroll! " Szerencsére már az első nap megtanultam vizen meg falon járni ezért az alapok már ott voltak a fejemben. " Persze! Az alapok! És most azt kellene, hogy miután chakrát gyüjtöttem pillanatszerűen lökjem ki magamból." Könnyűnek hangzott, de tudtam, hogy korántsem az. Végül egy bábu elé léptem és vele szembeállva chakrát kezdtem gyűjteni. Mikor elég tetemes mennyiségű chakrát gyűjtöttem, minden erőmmel megpróbáltam megütni a bábut. Az alig láthatóan berezgett, én pedig meghökkenve tapasztaltam, hogy kevésbé fáj az ütés mint azelőtt. Ismét próbát tettem. Ezúttal már jobban berengett. Próbáról próbára érezetm, hogy tetemesen fogy az erőm. " Valami trükk kell, hogy legyen! Biztos nem annyi amennyit mondott! Ha az összes chakrámat bele kell adnom akkor már az ellenfél legyen kikötözve és védtelen is legyen, hogy ki tudjam vitelezni." A következőt gondoltam ki: A chakra mennyiség helyett a minőségre mentem rá és egy kisebb adag chakragyűjtés után próbáltam az öklöm egy pontjára koncentrálni. Ennek a pontnak a két belső bütykömet választottam. Mikor már elég jónak ítéltem ismét meglendítettem az öklömet a bábu felé. Ezúttal nem rengett be annyira, de egy alig látható repedés keletkezett rajta. Az orrom hegyével kellett megérintenem a bábut, hogy észrevegyem. Halvány mosoly üllt ki az arcomra. " Heheeeeeeeee! Jó úton vagyok! " Órák teltek el és még alig haladtam valamit. Igaz a repedés már látható volt, de ezt betudtam a többszöri igénybevételnek. A víz is folyt rólam, meg lihegtem mint egy kutya a nyári melegben. " Mintha sehova sem haladnék! Valami hiányzik! Vagy csupán ez a korlátom? " A gondolataim mélyén egy narancssárga maszk jelent meg és ezúttal hozzá egy túl ismerős hang párosult:
-Még, ha most nem is, de később megtanuljátok, hogy a ninja csak egy eszköz. Mindannyian csak fegyverek vagyunk egy magasabb hatalom kezében. ..... Járhatod a saját ninja utadat, de mindig ott lesz a feletted álló, aki beleavatkozik és nem egyszer kell ellentéteset cselekedned ezzel az úttal. ....... Egy napon majd megértitek.
A harag elemi erővel dőlt elő a lelkemből. Arcom teljesen eltorzult és a következő pillanatban arra lettem figyelmes hogy a bábu atomjaira hullott, a kezem pedig a bábu törzsének a helyén remegett. A haragot döbbenet vette át. Percekig bámultam az öklömet. " Ennyi lenne? Érzelem? " Egy másik bábu mellé álltam és megismételtem a procedúrát. Csapás előtt ismét egy kellemetlen emlékre összpontosítottam. A hatás nem maradt el. Ugyan nem volt akkora a pusztítás, de a bábu használhatatlanná vállt. Ordítani tudtam volna örömömben. " Rájöttem! Ezaz! " A következő bábu elé már magabiztosabban álltam, most a másik kezemmel próbáltam meg. Minden megvolt csupán a hatás maradt el. A bábu megrezgett, de ép maradt.
- Mi a....?- bukott ki belőlem a megdöbbenés.
" Pedig minden úgy csináltam ahogy az előbb! " Ismét megpróbálltam, hiába. Egy ideig ismét a kezemet néztem." Talán a gyakorlás mennyisége!" Bólintottam végül és kezdtem mindent előröl. Először a megmaradt chakrámból irányíttottam annyit amennyit tudtam, aztán kevesebbet, de koncentráltabban. Végül a Hold fénye alatt sikerült darabjaira szednem két újabb bábut.
- Végre!- sóhajtottam lihegve
" Most jön a feketeleves! " gondoltam és szemeimmel megkerestem a srácot. Az nem túl messze rendíthetetlenül figyelte minden mozdulatom. " Csak figyelj! " Vigyorogtam miközben berendeztem pár bábut úgy, hogy éppen támadótávon belül helyezkedjenek el. A Karjaikat is külön beállítottam, figyelve arra, hogy az alapvető mozdulatok ne martadjanak ki. Ezután mindkét kezembe egyszerre koncentráltam chakrát, miközben gyűjtöttem az érzelmeim. Újra és újra lejátszottam magamban a Hitojin álltal mondottakat. Végül kinyitottam a szemet és nekikeztem a gyakorlatnak:
- Hááá!- ütöttem lyukat az első bábu gyomorhelyén
- Jááá!- tört le a következő bábu feje
- Ssssssza!- dőlt ki a helyéről a következő
- Hijjá!- csúszott métereket az utolsó egy kettős ökölnek köszönhetően.
A gyakorlat végeztével kissé megrogytam. " Fúúh! Alig maradt bennem valami! De nem itt lesz vége! " Szívtam meg magam levegővel. " Tovább!" Az elkövetkező órákban csak a kiálltásaim és kisebb dörrenések visszhangoztak a közelben, ahogy gyakoroltam. Már azt sem tudtam mennyi az idő. Olyan fáradt voltam mint még soha, de nem adtam fel. A testem már jóval a teljesítőképessége határán túl volt, de bírtam. Végül az egyik ütésem során lecsúszott az öklöm én meg elvágódtam a földön. Lihegve gördültem a hátamra és becsukott szemmel szuszogtam. " Ennyi! Kész! Nem megy! " Ekkor a nyitott tenyermben landolt egy puha, gömbszerű valami. Mikor kinyitottam a szemem, hogy megnézzem miaz olyan érzés kerített hatalmába, mint amikor egy gyermeknek megtanítják, hogy egy meg egy az kettő: Egy Harcos Kapszula volt. Nagy lendülettel, felülltem és körbenéztem, hogy honnan jött. A srác csak mosolygott és intett eggyet. Ebből megértettem, hogy ő dobta. Mohón befaltam, majd vártam a hatást. Nem is váratott sokat magára, mintha újratöltöttek volna. Újjáéledt harcikeddvel rontottam neki a bábuknak és mire felkellt a nap, már a tisztáson lévő össze bábu szétroncsolva feküdt szerteszét. Harcospirula vagy sem, kész voltam, még egyszer sem fordutl elő velem, hogy fent legyek egy egész napot. Az alvásmegvonás nem igazán tett jót az izmaimnak: úgy remegtem mint egy nyárfalevél. A szemem is alig akart nyitva maradni, de odavánszorogtam oktatóm elé és nyúzottan, remegő lábakkal és testtel, az álom szélén egyensúlyozva de diadalittas mosollyal néztem a szemébe:
- Nah!?................. Megfelel?!- lihegtem alig hallhatóan.- Kicsit sokáig tartott, de szerintem kezdetnek nem rossz!- mosolyogtam fáradtan, ami inkább tűnt grimasznak, mint mosolynak

Masaru a elégedetten szemléli az atomjaikra vert bábukat, majd közelebb jön hozzád.
- Szép teljesítmény volt. De meg kell tanulnod, hogy ne az indulataid szolgáltassanak táptalajt az erődhöz és annak uralásához. El kell választanod az érzelmeket a tettektől és meg kell tanulnod hideg fejjel küzdeni. Az érzelmeid túlságosan meghatározó szerepet töltenek be nálad és ez veszélyes lehet egyszer. Ettől függetlenül kezdetnek nagyon is jó volt. Ha esetleg edző partnerre lenne szükséged, általában itt megtalálsz, de most megyek is. Még találkozunk! - az utolsó mondat meglehetősen sejtelmesen hangzik és Masaru egy pukkanással el is tűnik, te pedig magadra maradsz a frissen tanultak és hallottakkal a fejedben.

" Pedig pont az érzelmeim segítettek! " vakarom a fejem miközben eltűnik " És miaz, hogy még találkozunk? " Nem igazán értettem, de lehet, hogy csak mert már fél lábbal a sírban voltam a fáradságtól. Lassan hazabattyogtam, már szinte alvajártam. Mikor megjöttem egy " Fáradt vagyokkal!" elintéztem aggódó nevelőszüleim és fürdés nélkül belezuhantam az ágyba. Két perc sem telt bele, máris széttörő maszkokkal és péppévert Hitojinekkel álmodtam.
- Most ki a fegyve mii?!!- beszéltem álmomban

-Kösz, de te százszor jobb vagy.-Mondtam neki majd miután megkérdezte, hogy vagyok felültem és ránéztem.~Vajon szándékosan halogatja? vagy tényleg csak kiment a fejéből... na akkor segítsünk neki~
-Igen már jobban van. Csak az arcom fáj még.-Mondtam és megdörzsöltem. Igazából nem fájt csak céloztam a megállapodásunkra. Kicsit még fájt a lábam de azt hiszem már meg tudnék állni rajta, de nem akartam felállni. Hisz szükségtelen.

-Azért annyival nem. Bár,ha chakrát nem használsz,esélyed sem lett volna. Azért nem tettem meg én is,mert így szorosabb volt a küzdelem.
Látja,hogy a fiú az arcát dörzsölgeti és tudja is,hogy mire gondol.
~Hmm,nekem úgy rémlik,hogy én nyertem. Igaz,hogy csak nagyon kicsivel.
-Az majd elmúlik,ne félj. Egyébként kitaláltad már,milyen virágot viszel Tsunade-samának?-kérdezte mosolyogva.
~Vagy vigaszdíjat akar?

~Akkor tényleg elfelejtette...~Néztem félig csukott szemmel.
-Úgy beszéltük meg, hogy rám kell verned két másodpercet. Én pedig épp egy kicsivel maradtam csak le.-Mondtam egy v-t formázva a kezemmel amivel a kettőre utaltam.~Fogadni mernék, hogy nem fogja elismerni.~Gondoltam magamban. Ha úgy történt ahogy gondoltam akkor csak lehajtottam a fejem. Nem akartam vitázni vele meg főleg nem szóval inkább a virágokon gondolkodtam. Ha elismerte, hogy igazam volt akkor vártam még egy kicsit.

Nevetve a homlokára csap,amikor leesik neki,mire gondol Jasami.
-Bocsi,kiment a fejemből. Annyira váratlanul ért,hogy valaki lépést tart velem,hogy kiment a fejemből az a két másodperc.
Odahajol a fiúhoz és az arca mindkét felére adott neki egy puszit.
-Na,megkaptad a díjad. Légy büszke,mert eddig nem sokan mondhatják el magukról,hogy utol tudtak érni.-mondta kedvesen.
Láthatóan nem törte le,hogy nem sikerült nyernie. Ez csak egy barátságos verseny volt.

Kicsit kuncogtam amikor rájött miről volt szó és még a díjam is megkaptam ami kívülről nem éppen látszott de belűről elolvasztott.
-Kösz.-Mondtam a dicséretre. Tényleg jól esett az elismerés.-Szegény Tsunade nagyi-Mondtam mosolyogva aztán még egy percig ültem, majd elkezdtem felállni ami egy fájdalmas nyögéssel végződött.
-Izomláz szép.-Mondtam miközben rátettem a kezem a vádlimra.-Na mindegy majd kidolgozom.-Mondtam és kicsit megmozgattam most már nem fájt annyira hisz az első is csak meglepett.
-Megnézzük Hanakoékat?