Kiképzőterepek

/Kérném, hogy játékos ne nyisson topikot engedély nélkül!/

Otogakure kiképzőterepei.

Kaguya Kimimaro írta:

/Kérném, hogy játékos ne nyisson topikot engedély nélkül!/

/És engedéllyel?/

Körülnézek a kiképzőtereken, hátha találok valami élő próbababát. Körbenézek, de csak egy nagy alvadt vértócsát találok. Semmi mozgás.
~ Ennyi? Sehol senki? Egy élőlény? Vagy legalább félhulla?
Egy vállrándítással elintézem a dolgot. Nem éri meg a bosszúságot. Előveszek a táskámból egy üres kis üvegcsét, és mintát veszek az alvadt vérből. Nyúlós masszába mártom az üvegcsét.
~ Úgy látszik, még nem teljesen száradt ki. Akkor talán jó lehet valamire.
Visszazárom az üvegcsét. Egy zsepivel letörlöm az oldalát, és elteszem a táskámba. Megint zsebre teszem a kezemet. Körülnézek még egyszer.

Lassan mindannyian megérkeztek a kiképzőterepre és ekkor felcsendül egy lágy dallam. Valaki fuvolán játszik. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a fák indái a zene hatására nem kezdenének el megkötözni benneteket és közben nem kezdene lemállani a hús rólatok, iszonyú fájdalmak közepette. Míg szenvedtek, a fák takarásából előlép egy férfi, aki egyre hevesebben játssza pokoli művét és a fájdalmaitok is egyre komolyabbak lesznek. Amikor már úgy érzitek, hogy azonnal meghaltok, abbahagyja és lassan eltűnnek az indák és ti is sértetlenek maradtok.

A férfi elteszi a fuvolát és int, hogy szedjétek össze magatokat.
- Ha nem tévedek, akkor ti lennétek a legújabb darálóbavalók. Az én nevem Kichigai Dansei, és egy darabig én egyengetem az utatokat. Leszögezem, hogy nem fogok egyikőtök életéért sem a tűzbe menni. Aki elhullik, az így járt. Világos? Most pedig egy rövid bemutatkozást kérek mindenkitől.
Míg összeszeditek magatokat, ismét játszani kezd, de ezúttal mindenféle mellékhatás nélkül.

/A sorrendmódosítás letárgyalva, Kaji és Hiroshi felcserélődnek/

Tsurut úgy néz ki jobban lekötötte még mindig a trükkös egyén, minthogy a saját testi épségére vagy az enyémre vigyázzon. Szép kis nővérke, mondhatom...de legalább a sebes zsebes visszaadta a shurikenemet. Már éppen magamhoz vettem, amikor valami furcsa dallamot véltem hallani. Majd ezután kezdett elárasztani az aljnövényzet. Mondhatom, nem volt kellemes érzés. Kétségbeesetten tekintgettem körbe, vajon csak én álmodom megint ébren, de a többiek is hasonlóképp viselkedtek. Próbáltam a shurikennel elvágni az indákat, ekkor azonban irtózatos fájdalmat éreztem minden porcikámban. Amennyit a fájdalom mellett ég érzékeltem, az a sajátos, szike nélküli feldarabolásom volt.
Aztán egyszer csak minden abbamaradt. A shurikent valószínű a nagy fájdalmak közepette ejthettem ki a kezemből, ugyanis ahogy hátraestem, az ott hevert előttem a földön. Nagyokat ziháltam és kitapogattam az arcomat,a kezeimet. Nyugtáztam magamban, hogy: igen,még minden húsom a helyén.
-...Hát azért lángolni jobb volt. - jegyeztem meg halkan. Mire felkeltem a földről, addigra a fuvola tulajdonosa is megjelent előttünk. Hozta a formáját, mint az összes errefelé járó hangos nagymenő. Egy kicsikét az akadémiai tanárokra emlékeztetett, csak bennük több lehetett az élet. Meg az életkedv is. Bemutatkozást kért tőlünk. Gondoltam megadom neki. Szinte fittyet hányva az előbbi pokoli kínokra, előléptem a többiektől.
-Ide figyelj Kicsi gally, vagy hogy hívnak! Az én nevem Kaji és ha valaki itt darálni fog, az én leszek, senki más! -igazából nem is tudom, mit hittem akkor, de úgy éreztem szükséges megmutatnom, ki is itt a főnök. Ekkor eszembe jutott egy apróság. Vállam fölött Tsurura tekintettem.
-Hugi...nekünk van vezetéknevünk?

Végighallgatja/zenéli a bemutatkozásotokat, miközben minden névre más dallamot játszik. Ezután ismét abbahagyja és egykedvűen bámul rátok. Kajira pillant és hangosan felnevet.
- Darálni szeretnél kölyök? Akkor lássuk mit tudtok! A játék neve bújócska, de az én szabályaim szerint. Találjatok meg és tegyetek ártalmatlanná. Napszálltáig van rá időtök. Óra indul! - a mondat végét egy pukkanás jelzi, melynek kíséretében eltűnik.
Joggal vetődik fel a kérdés mindannyiótokban: Ez normális? Nos valószínűleg nem az, de talán már megszoktátok, hogy errefelé mindenkinek van valami baja és különösen sok az elmebeteg. Igen.... Úgy tűnik, újdonsült mesteretek is az. De vajon mennyire?

Sato a laboratóriumok felé veszi az ieányt, Kaji pedig elhatározza, hogy felgyújtja az erdőt. Neki is lát a "mesterműnek", ám már az elején kiderül, hogy itt valami nincs rendjén. Ismét felcsendül egy dallam, ezúttal pörgős, szenvedélyes zenét játszik valahonnan. Ennek eredményeképp, a tűz Kajit kezdi el emészteni. Lángra kap a ruhája és elég gyorsan terjed, ezzel teljesen összezavarja fiút és meglehetősen ijesztő látványt nyújt, ahogy oltani próbálja a lángokat. Tsuru-t egy faág ragadja torkon és kezdi el húzni maga felé. Hiroshi, pedig a dallam hatására valami álomszerű állapotba kerül és durva rémképek kezdik el kísérteni, majd sötét szellemek kötözik meg és kardok járják át a testét, elviselhetetlen fájdalmat okozva. Vajon mi történik? Az egész világ megbolondult és ellenetek tör? Vagy csak egy rémálom az egész?

Az egymáson való esés-kelés megszüntette a genjutsut és egy darabig csend lett. Már-már fellélegezhettetek volna, amikor ismét egyfajta orvtámadásnak lettetek áldozatai. Tsuru lábát egy kéz kapja el, majd a föld alá rántja és csak a feje látszik ki. Ugyanebben a pillanatban a mesteretek elő is kerül, közvetlenül Tsuru előtt, majd Kaji felé fordul.
- Akkor figyelj! Ilyen egy igazi tűz: Katon: Goenkyuu!
A következő pillanatban már egy méretes tűzgömb száguld a fiú felé, amit ugyan nem nehéz kikerülni, de elég komoly sérüléseket okozhat már a közelsége is. Eddigre talán már Hiroshi is talpra ugrana, de hiába a szándék, a Jounin túl gyors és egy jól irányzott rúgással köszönti a fiút, aki összecsuklik a gyomrát ért erős fájdalomtól. Kichigai ezutánn távolabb ugrik, majd elmosolyodik.
- Csak ennyi? Hol van még a vége?
Azzal egy pukkanás kíséretében ismét eltűnik a szemetek elől.

A furcsa illúzió, amit a fejünkhöz vágtak valószínű megzavarhatta az időérzékelésemet. Kissé meglepett, mennyire gyorsan cselekszik ellenfelünk. Ugyanis mialatt pislantottam néhányat, addig ő eltemette Hugit, előbújt a földből, belerúgott a fehér hajúba, incselkedett is, sőt...megajándékozott engem egy igazi tűzgömbbel. Soha nem láttam még ehhez foghatót. Talán ezért lehetett lassabb a reakcióidőm, mint sejtettem. Elvégre nem mindennap vágnak hozzád tűzlabdákat.
Kimondottan érdekelt volna ugyan, milyen lehetett a közelsége, de kivételesen mással voltam elfoglalva. Ahol Kicsi gally utoljára látott, nem valószínű, hogy több lehetett egy elszenesedett farönknél, hála az akadémiai éveken való erőfeszítéseimnek. Nem messze mögötte akkor már rohamot indítottam ellene.
-Ne becsülj aláááá! -kiáltottam mögötte, ahogy egy kunaial a kezemben próbáltam hátba támadni ellenfelünket. De elkéstem vele. Mire odaértem volna, köddé vált. Vagy füstté. Jelenleg egyre megy. Nem láttam sehol, így rögtön Hugihoz fordultam. Arcomon a kárörvendő vigyort élvezet lehetett nézni.
-Hehe, sose gondoltam, hogy ennyire magadba omlasz Hugi! - gondolatban már vártam, ahogy hozzám vágja a különböző sértéseit. Nem vártam meg, hogy elkezdjen idegbajoskodni, megpróbáltam kiásni a földből.

/Ha bármi nem illendőt írtam, azt kérem a Mesélő jelezze nekem, hogy tudjak módosítani./

Lassan felocsúdtok a roham eredményei alól. Tsuru mocorgása kicsit több teret engedélyez neki, de ez még mindig kevés, ahhoz, hogy segítség nélkül kimászhasson. Kaji kikerüli a tűzgolyót és megjelenik ott, ahol Kichigai állt korábban, azonban kénytelen realizálni, hogy addigra már el is tűnt valahová. Hiroshi fájdalma is enyhül és már a mozgás/esetleg henyélés is könnyebben megy neki, mint nem rég, de úgy tűnik, hogy a Jounin szándékosan szívat benneteket. A következő pillanatban látjátok, ahogy drótok fogják körbe a területet, hatalmas mennyiségben, szinte lépni sem lehet előlük, majd halljátok Kichigai kárörvendő nevetését és hangját:
- Katon: Karyuudan!
A drót mentén lángcsóva kezd végigfutni, amely a másik végén robbanni fog. De hol lehet a másik vége? Bár ez mindegy is, hiszen előbb ki kellene szabadulni abból az infernóból, amit a körétek font drótokkal és a tűzzel csinál.