Kiképzőterepek

/Katsu/

Könnyedén megkerülöd a nagyapádat, mivel az mozdulatlanul állt. Amikor elindulsz, hogy szembe fordulj vele, eltűnik a szemed elől, majd megjelenik melletted és gyomorszájon vág téged. Az ütés erejétől pár métert hátrébb repülsz és hatalmasat pukkanva érsz földet.
Szerencsédre nem ájultál el, így sikerült azonnal talpra ugranod. Ekkor észre veszed, hogy az öreg újra mozdulatlanul áll. Alaposan szemügyre vesz téged és amikor látja hogy alig van bajod, futni kezd feléd.
Ekkor jött el az ideje, hogy bemutathasd a Sukuriyu no Zou-t. Koncentrálni kezdesz, amivel sikerül össze szedned magad. A következő pillanatban már meg is jelensz a nagyapád előtt és elindítod az ütésedet. Azonban még a találat előtt megragadja a karodat és átlendít a feje fölött. A következő pillanatban azt veszed észre, hogy újra hatalmasat pukkansz a földön. Próbálsz felállni, de a tested nem engedi. Alig kapsz levegőt, amitől össze húzódsz.
- Akarsz még valamit tanulni?- kérdezi tőled komor hangon

~Csak nőljek meg. Visszaadom neki kamatostúl az egészet. Szokás szerint jól helyben hagyott. Mindenem sajog. Lehet, hogy a taijutsukat hagyni kellene mára.~
*Egy kicsit zliháltam, de végül feltápászkodtam a földről és leporoltam magam. Nem törődtem a sérüléseimmel. Összeszorítottam az öklöm, majd lassan ellazítottam.*
- Jó lenne, ha valami ninjutsut is tanítanál nekem. Valami olyat, amivel megpörkölhetlek legközelebb. -mondtam, viccnek szánva.
~Remélem valami komoly technikát tanít nekem, amivel lenyűgözhetek mindenkit és megbosszúlhatom majd a pofonokat.~

Miután a többiek elmentek a küldetésre és egyedül maradtam elmentem és ettem egy ráment, ezután ki mentem a kiképzőterepre gyakorolni egy kicsit. Egy darabig a kunai és a Shuriken dobást gyakoroltam utána áttértem a rugások és az ütések gyakorlására. Egy rúgás, egy ütés, még egy ütés és még egy és egy rúgás. Ez így ment egy jó tíz perce keresztül, de a végére már eléggé kezdtem el fáradni ezért visszatértem a kunai dobálásához.
~ Már egész jól meg. *futott át az agyamon, amikor az egyik kunaival teljesen eltévesztettem a céltáblát, ezért gyorsan összeszedtem a többi kunait és el kezdtem keresni az elveszett darabot. bele telt egy öt percre, amíg megtaláltam.
- Na, végre! *mondtam bosszankodva miközben lehajoltam, hogy felvegyem, amikor a kezembe vettem egy nagy puffanást halottam nem messze tőlem, a kíváncsiságomtól fűtve elindultam, hogy kiderítsem mi történt. Felugrottam az egyik fa tetejére, onnan át egy másikra és ekkor láttam meg azt, ahogy egy idősebb férfi eldob egy fiút, aki nagy puffanással a földhöz csapódott. *tehát ez volt az a puffanás* mondtam magamban, de nem mentem oda csak a fáról figyeltem őket.
- Akarsz még valamit tanulni? *kérdezte az öreg, a fiún látszott, hogy még nem heverte ki az előző dobást, de ettől függetlenül válaszolt.
- Jó lenne, ha valami ninjutsut is tanítanál nekem. Valami olyat, amivel megpörkölhetlek legközelebb. *ekkor arra gondoltam, hogy talán az öreg fickó a senseie és épp jutsukat tanulnak, ebben a pillanatban jutott eszembe hogy én még nem is tanultam semmi új jutsut úgy ha találkozok a senseiel meg kérem, hogy tanítson meg valamire.

//Innentől én folytatom a mesélést Katsunak//

*A nagyapa először apró mosollyal az arcán néz a fiúra, majd felpillant a napra, és elneveti magát. Igazából elég hangosan. Egyik kezét szeme elé tette, ezzel eltakarva a napot. Ránéz a fiúra és felszólal.*
-Látom, még mindig nem érted. Azt hiszed gondolsz egyet és megtanulhatod egyik percről a másikra a technikákat?!- *Kérdi fennhangon, ugyanakkor kijelentve, majd folytatja*
-Sok kitartás, edzés és még több elszántság kell, hogy egy technikát elsajátíts. Most megtanítok neked egy ninjutsut, ha ezt a technikát elsajátítod akkor már kezdhetsz valamit a harcokban.- *A férfi néhány tűt helyez a szájába, majd megfelelő kézpecsétek elmutogatása után, robbanás szerűen törnek elő a szájából a senbonok, a senbonok felszíne lángban égett. Miután ezeket kilőtte, egy fában kötöttek ki. A nagyapád rád néz, majd elmosolyodik, lehajtja fejét és grimaszos arc tekintetett vág és megszólal.* -Ez a technika az úgy nevezett En'en no Shuriken. Elmondom mit kell tenned, hogy sikerüljön. Tegyél senbonokat a szádba, majd koncentráld a chakrát azokra, és fúj ki azokat. Amennyiben sikerült olyan hatást érsz el, mint az enyém.- *Miután befejezte mondandóját, odasétált a legközelebbi fához, melynek jó tágas árnyékába ledőlt pihenni. Majd finoman megjegyzi.* -Kelts fel ha már elsajátítottad, lehetőleg vacsora időre érjünk haza.- * Jegyezte meg kicsit gúnyolódva.

- Ne aggódj! Gyors leszek! -mondtam határozottan.
~Hatásos technika. Megéri a fáradtságot.~
*Megpróbálom ugyanazt megcsinálni, amit a nagyapám. A számba senbonokat teszek, majd a chakrámat igyekszem azokra koncentrálni. Utánna megpróbálom kifújni. Addig próbálom csinálni, amíg nem sikerül. Elszánt vagyok és nagy az akaraterőm. Addig csinálom, amíg nem sikerül rendesen végrehajtanom. Ha estig nem sikerülne, akkor megmondom az öregnek, hogy menjen haza, majd én is megyek utánna. Ha kell egész éjjel kint maradok, hogy sikerüljön.*

A nagyapa leplezte, ugyanakkor izgatottan figyelte, ahogy gyakorolsz. Látta rajta, hogy megértetted amit mondott. Látta, hogy keményen dolgozol most már. Viszont a az öreg, nem tudott mit tenni, fáradt volt, így elaludt. Katsu eközben lelkesen gyakorol, újra és újra megpróbálja. Percről percre jobban tudja kezelni a chakráját, de még mindig nem volt az igazi. Egy tűzess akarat jelenik meg arckifejezésében, majd újra megpróbálja és sikerül neki. Nagy vidámság, széles mosollyal rohan a nagyapjához. Felkelti majd megmutatja neki a technikát. A öreg megsimogatja a fejed és elindultok hazafele.

Megtanult Jutsuk:
Maraiseru /Kifektetés/
Sukuriyu no Zou /Bélcsavar/
En'en no Shuriken/Lángoló Shuriken/

/Lezárva/

Otthonról idáig futott,bár Hanako számára tartható tempót diktált. Elfutott egészen a terep közepéig és ott megállt.
-Ez jól esett! Na lássuk,mit is kellene csinálni ma.
Egyik kezével az állát fogta és gondolkodott. Igazából szívesen fogócskázott volna kicsit,de jobb lesz most olyat kitalálni,amit együtt csinálhatnak. A lányhoz fordult.
-Arra gondoltam,hogy mivel a szél elem felerősíti a tűz elemet,megpróbálhatnánk valami kombó támadást. Így ha egyedül nem tudunk helytállni a harcban,együtt még kivitelezhetünk valami erős támadást. Mi a véleményed?
Míg a lány gondolkodott és válaszolt,ő türelmesen rúgózott a lábain és nézelődött.

/ Gouwan vs Tekken /

Futás közben többször elhaladtam a kiképző terepek bejárata mellett. Sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy a közelharcomon lenne mit fejleszteni, legelőször is egy stílust kéne elsalyátítanom. Ígyhát a következő alkalommal be is futottam a bejáraton. Addig futottam míg egy tisztásra nem értem ahol gyakorlóbábuk voltak sorokba rendezve. Közel és távol nem láttam senkit ezért először odamentem az egyik bábuhoz és megütöttem. A bábu szinte meg sem rezzent, nekem meg szokatlanul megfájdult az öklöm. " Jó lesz! " dörzsöltem az öklömet és először finoman, majd egyre durvábban kezdtem püfölni. A végén már alig éreztem valamit, annyira elzsibbadt az öklöm.

*Követet Harukát majd meg állt és körbe nézet.
~Nem sokan vannak ma kint.
*Végig hallgatta Harukát.
-Ez jól hangzik, de tulajdonképen mire gondoltál? Csak egy tűz jutsum van még és az a En'en no Shuriken/Lángoló Shuriken/. Nem valami erős, de a szél elemmel lehet, hogy többet érne.
*Hosszan el gondolkodott.
-Ráadásul nem tudjuk , hogy kell csinálni. Lehet, hogy jól is kell vele időzíteni. Meg mi történik ha vissza felé sült a kísérletünk?

/Onkei/

Míg a bábut püfölöd, észre sem veszed, hogy valaki figyel, csak amikor a hátad mögött landol, egy közeli fáról. A fiatal srác hangosan nevet rajtad.

- Ez így nem lesz jó! Figyelj csak!
Meglendíti a kezét és hatalmasat csap a bábú elé a földre, amitől az egy kisebb földrengés és kődarabok repkedése közepette messzire száll.
- Na így kell ezt! A nevem Kaze Masaru. Ha elég kitartó vagy és erős, akkor megtaníthatom neked, hogyan tudsz mindent elsöprő erővel ütéseket bevinni.
Míg téged bámul, továbbra sem hervad le a mosoly az arcáról.

Haruka tovább gondolkodik a dolgon. Közben nézelődik,meg is pillantja Onkeit,amint egy gyakorlóbábuval vív hősies harcot. Jobb lesz most a maguk dolgával törődni.
-Nos a lényeg,hogy a szél elem felerősíti a tűz elemet,vagyis bármelyik tűz jutsudat felerősíti. Nekem tulajdonképpen nem kell jutsut csinálnom,csak a szél elemű chakrámat bele adni a te jutsudba,így megtöbbszöröződhet a leggyengébb jutsu ereje is. Erről akkor hallottam,mikor meg tudtam,hogy milyen elemű a chakrám.
Felnézett az égre és egy madarat figyelt,ahogy áthalad felettük jó magasan. Mindig is szerette a madarakat. Csak a szobáját látva a nővére sosem engedné meg,hogy tartson egyet.

Ahogy a bábut püfölöm mögém ugrik valaki amitől én rögtön oldalra vetődök. Mint kiderül egy fiatal srác az bizonyos Kaze Masaru.
- Valahol el kell kezdeni, nem?- vágok vissza
Miután kinevetett, amitől kissé elkomorodtam, belevág egyet a földbe amitől a bábu messzire repül, a föld pedig meghasad. Kissé tág szemekkel lesek rá, ő meg kijelenti, hogyha kitartó vagyok megtanít.
- Ez...........durva volt!- nézek rá kerek szemekkel- És mi a csel? Valamit biztos vársz érte cserébe!- nézek rá kérdően

Masaru ismét felnevet.
- Ugyan... erre majd visszatérünk, ha aktuális lesz. Egyelőre csak megtanítalak rá, ha akarod. Az egész lényege a hatékony chakra kontroll. Ha jól tudod uralni a chakrádat, akkor nem lesz gondod a megtanulással....
Lassan sétálni kezd körülötted, majd egyetlen, lényegre törő kérdést intéz hozzád:
- Készen állsz?

*Hosszan el gondolkodik.
-Ez érdekes de, hogy teszed hozzá a charádat?
*Kérdezte érdeklődve.
-Valami chakra átáramoltatásra gondolsz? Vagy már láttál valami hasonló próbálkozást?
*A madárra fel sem nézet csak az árnyékból tudta, hogy valami el repült felettük.
-Lehet meg kellene kérdezni a senseijt mielőtt ilyennel próbálkozunk.

-Tulajdonképpen igen. Azt hiszem a legcélszerűbb az lenne,ha a hátad mögül csinálnám,szemből nem járnék jól.-mondta nevetve.
Megint Onkei felé nézett,úgy tűnt,már van társasága.
~Hol lehet Jasami?
-Még nem láttam...Csak az elméleti részét hallottam. Tényleg meg kellene kérdezni a senseit. Érdekelne a véleménye...Na de,hol lehet ilyenkor a sensei?
Körbe nézne,mintha azt várná,hogy itt legyen valahol. Igazából örülne,mert meg akarná tanulni forgtani a kardját.

-Hát nem igazából ismerjük még így nem lehet tudni merre van.
*Körbe nézet és a Hokage palotát nézte egy kicsit.
-Talán meg kérdezhetnénk Tsunade-samát, ő talán tudja hol van. Vagy ha nem akkor tud neki küldeni egy galambot vagy valakit.
*Jegyezte meg nem túl bizakodóan.
-Vagy talán tudna mást küldeni aki segíthet.

Furcsálltam a választ amit adott. " Ennek még lesz fordulója! " Miután ezt megbeszéltük, kis bevezetésként elmondta, hogy mi a technika lényege. Majd körbejárt, biztosan felmért. Végül egy szimpla kérdést tett fel:
-Készen állsz?
A kérdésre számítottam, de mégis meglepett. Úgy vártam, hogy először kérdezget egy kicsit, megismer és ezzel méri fel, hogy mire vagyok képes. Ehelyett egy lényegretörő kérdést tett fel. Megdöbbenésemből kibillenve határozott komorsággal néztem a szemébe és úgy válaszoltam:
- Igen!

-Szerintem a sensei meg fog keresni minket úgyis. Végülis muszáj tanulnunk és tapasztalatot szereznünk,ha majd egyszer chuuninok akarunk lenni.
Abbahagyja a bámészkodést és megint hajlong egy kicsit,mert túl sokat álltak egy helyben. Ez után kocog egy kicsit körbe Hanako körül.
-De míg megérkezik,csinálni kellene valamit. Szerintem gyakoroljuk a jutsuinkat,az sohasem árt...Bár,én futok egy kicsit,ha nem haragszol.
Elindult és körbe futotta párszor a gyakorlóteret a lehető leggyorsabban. Utána kicsit nehezítette fán ugrálással és vizenjárással is.

Masaru szemében elégedettség csillan.
- Nagyszerű! Akkor kezdjünk is hozzá. A lényege egyszerű, mint mondtam, az egész a chakra irányításon alapul.
Odasétál egy gyakorlóbábúhoz és jól megnézi.
- Annyi chakrát koncentrálsz az öklödbe amennyit csak tudsz és, amikor ütsz kiengeded az egészet az öklödön keresztül, egyenesen a célpontra. Így!
Hatalmas ütést mér a bábúra, ami ettől darabokra hullik.
- Ezt elég hosszú ideig tart mesterien elsajátítani, de mindenképp megéri, hiszen egy meglehetősen hasznos stílusról van szó. -közli mosolyogva. - Lássuk hogyan kivitelezed!

/40 sor/

-Jó rendben csak nyugodtan.
*Felelte és miután Haruka el futott meg igazította a kesztyűit a kezén.
~Én is bemelegítek egy kicsit csak másik módon.
*Oda ment egy gyakorló bábúhoz és minden gondolkodás nélkül a gyomrát kezdte ököllel ütni. Pár ütés után lábbal meg rúgta a bábut majd fel ugorva lábbal fejen rúgta majd ismét ütni kezdte a bábú gyomrát.
~Szemét Hibana szemét szemét szemét.
*Folyamatosan ütötte majd térdével a bábú két lába közé ütött. A ütés után távolabb ment a bábútól és neki szaladva előre ugorva két lábbal egyszerre rúgott bele. A ugyan állva maradt de ő kicsit hátra esett. Gyorsan talpra is ugrott és fejen rúgta a bábút. Amint le ért a földre ismét fel ugrott és fentről lefelé a bábú vállába rúgott. A rúgás után pihenés képen ököllel ütni kezdte a bábú gyomrát.

Néhány kör lefutása után megállt megnézni,mit csinál Hanako. Látta,hogy egy bábut püföl,ezért nem ment oda zavarni.
~Hmm,úgy üti azt a bábut,mintha beszólt volna neki.-gondolta mosolyogva.
Leült törökülésbe alig két méterre és figyelte a lányt gyakorlás közben egy pár percig. Utána felállt és előhúzta a katanáját és óvatosan el kezdett vele vágásokat próbálgatni. Jobbnak látta lassan csinálni,nehogy megsérüljön.
~Tetszik ez a kard.Csak tanuljam meg használni.

*Meg unva a bábú ütögetését fel ugrott ár és meg fordulva a bábú válla fölött egy kunait ellő vett és be le szúrta majd a kését elő húzva el vágta a bábu torkát. Le ugorva a bábu háta mögött egy kunait dobot felé majd neki rohanva a kését le fele fordítva vágta bele. Miután ki húzta a bábuból a kését ki húzta kunaijait is belőle és le ült a bábu árnyékába pihenni.
~Ez jó lesett, jól ki mozogtam most magam. A küldetésen és a kis táborozásunknál nem sokat mozogtam. Bár kisit még be vagyok lassulva. Mióta vissza tértem a faluba nem sok dolgom volt és szabad idő sem volt sok.
*Meg nézte kése élét majd el tette.

Amikor visszatértem a kiképző terepre már mások is voltak ott az egyik lány egy katanával próbálkozott vagdosni a másik pedig egy bábút gyepált, de kegyetlenül.
~ Hm, talán nekem is itt lenne az ideje gyakorolnom. *gondoltam miközben elindultam az egyik lány felé, aki épp akkor hagyta abba az egyik bábú szétgyilkolását, amikor elindultam felé.
- Helló én Fumetsu vagyok. *mutatkoztam be.

Mivel semmi dolgom nem volt elindultam a kiképző terepek felé, hogy gyakoroljak egy kicsit, csak hogy formában maradhassak. Egy kis futás után meg is érkeztem szétnéztem és megláttam Fumetsut a lányokkal meg Onkeit is akihez valaki beszélt. Úgy döntöttem inkább Fumetsuékhoz megyek hisz vele már egy ideje nem találkoztam.
-Szia Fumetsu. És nektek is.-Intettem feléjük majd újra felé fordultam.-Hogy vagy?

*Fel figyelt, hogy egy fiú közelit felé ezért fel állt és meg várta míg közelebb jön.
-Szia én pedig Hanako vagyok.
*Mutatkozott be majd végig nézet a fiún.
-Talán segíthetek valamiben? Vagy keresel valakit?
*Kérdezte szemét le sem véve a fiúról aztán meg pillantotta Jasamit is.
-Szia Jasami! Ő itt a barátod?