Kiképzőterepek

A Falu kiképzőterepei, ahol a geninek képzése folyik és magasabb rangú ninják is gyakran felkeresik gyakorlás céljából.

~Hát... eljött a nap. Már fejpánt van a fejemen. Most már csak azt kell bebizonyítanom, hogy jogosan van ott. El kell kezdenem a gyakorlást most rögtön.~Gondoltam magamban és futásnak eredtem az út közepén miközben kerülgettem az embereket akik riadtan ugrottak félre. Néhányan még utánnam szóltak de ez most nem érdekelt. kb. 20 perccel később már a pályán álldogáltam és azon gondolkodtam vajon mivel kezdjem.
-Talán egy kis kunai dobálás jó lenne.-Gondolkodtam hangosan és kezembe vettem az egyiket. Célpontom egy szép termetes fa amiben már jó sok hasonló vágás éktelenkedett.
-Hja!-Ordítottam és elhajítottam a fegyverem aminek a vége bele állt a fába de két másodperc múlva már ki is esett.
-Na mindegy. Akkor is beleállt.-Mondtam és felvettem a földről.

Komoran ballagok a kiképzőterep felé, saját gondolataimba mélyedve. Ismét álmodtam! Az a fajta álom volt ami olyan valódi volt hogy már szinte meg tudtam fogni. Egy nő állt előttem, én egy ágyban feküdtem. A nő valakivel kiabált majd eltűnt. A következő pillanatban egy maszkos embert láttam magam előtt. A maszknak csupán egy szemnyílása volt, abból pedig egy hideg és sötét szem meredt rám. Felsírtam! A következő pillanatban a fák között szálltam, valaminek a szájában.
- Miért mindig itt ér véget? - töprengek magamban miközben fáról fára ugrálok.

Észre se vettem és egy tisztásra értem ahol egy másik srác éppen edzett. Csak siklottam a levegőben és meglepődve tapasztaltam, hogy egy árva gally sem kerül a lábam útjába. A következő pillanatban pofával előre érkeztem a földbe.
Sziszegve felülltem és az orrom dörzsöltem.
- Megint elkalandoztam! - szidtam magam

Már éppen felkészültem, hogy megint a fába hajítsam a kunait amikor hirtelen egy másik fiú esett a földre még hozzá nagy hanggal. Éppen abban a pillanatban engedtem el és mivel megzavart a bokrok közé esett.
-Kösz...-Mondtam halkan és gyorsan megkerestem mire kijöttem a fickó már ott állt. Bólintottam a nevemre aztán néztem ahogy nagyot kortyol az üvegből. ~Vajon mit ihat ennyire? Fogadni mernék, hogy valami erőset... Na jó szakét nem azért ennyire nem bírhatja vagy mégis?~ Kalandoztam a gondolataimmal. Egy ideig nem fogtam fel miről beszél de aztán leesett.
-Maga lesz a sensej?-Kérdeztem de nem mutattam ki mennyire el vagyok képedve.~ŐŐŐ?~-Legalább azt már tudom, hogy nem nehéz joninná válni.-Jegyeztem meg halkan majd a másik fiúra is ránéztem.~Onkei.~Ismételtem meg a nevét magamban és végig mértem majd meg húztam a vállam majd újra a mester felé fordultam.
-Na jó kezdem én. Jasami Orimune a nevem. Tök átlagos vagyok azt leszámítva, hogy nem nagyon szeretek beszélni. Azért akartam ninja lenni, hogy Konohának segíthessek, meg mondjuk azt hiszem a vég célom hogy ANBU lehessek semmi extra.

Mikor már többnyire elmúlt a fájdalom elénk tántorgott egy részeg és bejelentette hogy ő lesz a sensei-ünk és még a neveinket is felolvasta
- MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?! SENSEI?!
" Mivel érdemeltem ezt ki? " nyögtem fel magamban, majd végigmértem a, mint utólag kiderült, jövőbeni társamat. Jasami Orimune? A név nem mondott semmit, nem mindegyik osztályt ismertem az akadémiáról. Miután bemutatkozott, én is megköszörültem a torkom:
- Engem mindenki Onkei nek hív. Lételemem a gyakorlás és mindent megteszek hogy erősebb legyek. Gyűlölöm a Genjutsut, és a egyik célom, hogy megtaláljam a szüleimet és egy maszkos embert.

- Höhhh! - fújtam ki a levegőt- Szóval a látszat TÉNYLEG csal egy jounin nál!
Ahogy a tűzlövedékek repültek felém enyhe terpeszállásba álltam és kezdtem az alapokkal:
- Ninpou! Kawarimi no Jutsu (Testcsere Technika)
Mikor egy lövedék elért egy pukkanás után egy farönk maradt a helyemen, én pedig Kobushi-Sensei hez közeli bokrok közé bújtam várva, hogy mit tesz Jasami. Egy kombinált támadással talán több esélyünk van.

//Én jöttem volna//

Onkei kimondta amire gondoltam. Nem igazán sok időt adott gondolkodni nem jutott eszembe semmi. Onkei gyorsabban gondolkodott nekem már nem volt időm elmutogatni a kézjeleket.~Na jó akkor akrobatikázunk~. Gondoltam és elkezdtem kiugrálni az útjukból mindenféle módszerrel a cigány keréktől a bukfencig. Ha ez sikerült akkor gyorsan kézjeleket formáltam és.
-Bunshin no Jutsu (Klón Technika)-Ordítottam és 4 klónt idéztem majd elindultunk felé közben össze vissza futkosva, hogy ne legyen olyan könnyű dolga.
-Onkei jól jönne egy kis segítség.-Tettem még hozzá amikor már elég közel voltam. Nem tudom hol bujkál de egyedül biztos nem tudjuk legyőzni. Rá is szükségem lesz.

/Tartsátok be a sorrendet, ha lehet! Tehát az első Jasami, utána Onkei/

Onkei sikeresen elbújt egy bokorba és onnan figyelte az eseményeket, Jasami, pedig a klónjaival indult neki Kobushi-Sensei-nek, aki egy pillanatig elképedve bámulja a klónokat.
- Na ennyit azért nem ittam, úgyhogy ezek klónok.
Ezután előveszi az üveget és kinyitja, majd egy hatalmas ugrással ellöki magát a gyakorlóbábútól és míg átrepül Jasami és klónjai feje felett, végigönti az üveg tartalmát a területen, majd mikor földet ér, ismét a szájához emeli a kezét és egy apró tűzgolyót köp a kiöntött folyadékra, melynek eredményeképpen a tűz egyenesen Jasami és klónjai felé terjed és egy klónt el is kap.
- A fenébe! Ez volt az utolsó üvegem. *hukk*


Stat:

Onkei:
CHP: 70
Sérülések:-

Jasami:
CHP: 70
Sérülések: -

//Ok akkor most megint én jövök//

A sensej egy ügyes csellel felgyújtotta a terep egy részét. Az egyik klónom a tűzben rekedt de futott tovább hisz a klónok nem tűnek el ha sérülés éri őket szerencsére. Futottunk tovább felé de most már szétváltunk és több irányból is megrohamoztuk. Mindannyian egy-egy shurikent hajítottunk felé.
-Kitalálod melyik az igazi?-Kiáltottuk szinkronba eközben én előkészítettem még egy kunait és ha felugrott utána dobtam.~A levegőben már nehezebb irányt változtatnia. Akkor eltalálom~Gondoltam magamban.

/ boccccssssss! Aszittem mindegy a sorrend csak körökre legyen osztva! /

" Nem rossz! "- kommentáltam magamban az eseményeket- " Ideje beszálni! "
-Kakuremino no Jutsu (Láthatatlanság Köpenye Technika)- suttogtam, majd miután létrejött a jutsu még elővettem egy démonszél shurikent, megspékeltem mind a négy pengéjét egy egy robbanócetlivel és megfelelő pozícióba helyezkedtem. Mikor egy alkalmas nyílást láttam és Jasami távolságát is elégségesnek találtam, eldobtam a shurikent a sensei felé. A shuriken nagy ívben ugyan de közeledett felé. Mikor elég közel ért hozzá:
- Jibaku Fuuda: Kassei /Robbanócimke aktiválás/ - majd helyzetváltoztatás közben figyeltem az eseményeket.

felszerelésem: - 4 robbanócetli, -1 démonszél shuriken

/Jasami, a sima klónok még akkor is eltűnnek, ha megbotlanak egy fűszálban, csak elterelésre jók, semmi másra, a tűzről nem is beszélve. És a Sensei végén nem "j" írunk hanem "i"-t. /

Míg Jasami és klónjai rohamozzák Kobushi-t, ő előkap egy csomó drótot és a végére egy kunai-t fűz nehezékként és hatalmas lendülettel eldobja, és ahogy egy chakra szállal mozgatja, körbe veszi vele Jasamit és a klónjait, akik menthetetlenül beleragadnak. Ezután egyszerűen le gugol, ezzel kikerülve a kunaiokat. Eközben Onkei Fuuma shurkienjét, elég későn veszi észre, így egy ugrással tér ki előle, de a robbanás kibillenti egyensúlyából, így a hátára érkezik.
- Eddig egész jó! *hukk* - kiáltja, majd kezébe veszi a drót végét és egy sárkányfej indul el a drót mentén, ami komoly sérüléseket okozhat Jasaminak, ha valaki ki nem szedi onnan. Úgy tűnik arra kíváncsi, hogy mennyire vagytok képesek együtt dolgozni.

Stat:

Onkei:
CHP: 65
Sérülések: -

Jasami:
CHP: 70
Sérülések: -

//Bocs//

A drótokra nem számítottam így kitérni se sikerült.~Fene~Megpróbáltam kiszabadulni de ezzel csak azt értem el, hogy a drót mély sebet ejtsen a karomban.~R****t élet eresz már el~Erőlködésemből Onkei robbantása riasztott fel megpróbáltam kihasználni az alkalmat, hogy el vágjam a drótot egy kunai-al de a mester addigra már küldte felém a tüzet.~Te jó ég ez ki akar nyírni~Ledobtam a kunait és gyorsan összetettem a kezem mélyítve a sebet amiből folyni kezdet a vér.
-Gyerünk! gyerünk! Nawanuke no Jutsu (Kötelékből Szabaduló Technika)-Kiálltottam és az utolsó pillanatban sikerült kiszabadulnom ám a tűz így is meggyújtotta a ruhám.
-Franc!-Elkezdtem verni azt a helyet ahol meggyulladt, hogy elaludjon a tűz. Sajnos arra már nem figyeltem, hogy így védtelen maradtam a sensei előtt azt csinálhatott amit akart 5 másodpercig ami, valjuk be elég sok idő neki.

Mikor láttam hogy baj lesz rögtön cselekedtem. Előkaptam a nevelőmtől kapott kunai késeket, amik eléggé emlékeztettek a pillangókésekre és nekirontottam Kobushi- sensei nek, hogy eltereljem Jasami ról a figyelmét. Rúgtam, vágtam gáncsoltam felrúgtam és minden eddig gyakorolt kombinációt bevetettem az öreg ellen, figyelve az ellentámadásaira.
" Ha ennyire szereti a szeszt talán a Suiken sem ismeretlen a számára! " - logikáztam, és a megfelelő távolságot tartva folyamatosan támadtam, ügyelve minden lehetséges kapura amin betörhet, vagy amin én törhetek be.

Ki tudja milyen támadást tervezett Jasami ellen? És már nem is tudjuk meg soha, hiszen Onkei, elszánt rohammal időt nyert társának, hogy az elolthassa a nadrágját, de elkövette azt a végzetes hibát, hogy közel került hozzá és, amint egy ilyen Jounin- hoz illik, részeges stílusban harcol. A mozgása leginkább egy részeg asszonyéra hasonlít, de valahogy, mindent kikerül, majd egy hirtelen mozdulattal, egy gyors ütéssorozatot visz be a fiú testére, aki ettől néhány másodpercig csak kapkodni tud a levegő után. Ezután hátrébb ugrik és a levegőben kézjeleket formál, majd kimondja a jutsu nevét:
- Katon: Endan!
Eredményeképpen egy apró, könnyedén kikerülhető lángcsóva repül Onkei felé. Amikor földet ér, ismét közelíteni próbál hozzá. Most Jasami-n a sor, hogy segítsen.


Stat:

Onkei:
CHP: 65
Sérülések: Egyelőre kissé nehezen kapsz levegőt

Jasami:
CHP: 55
Sérülések: A drót miatt enyhén vérző csukló

Miután sikerült eloltanom a ruhám gyorsan oda néztem a csata térre. Láttam amint a sensei tüzet fúj Onkei-re aztán célba veszi.~Azt felejtsd el~Rohanni kezdtem miközben egy kunait a kezembe vettem és egyre gyorsítottam mikor már elég közel kerültem hozzá elhajítottam majd gyorsan előve3ttem még három shurikent és felé dobtam egymás után három különböző irányba. Ezután megpróbáltam kihasználni azt, hogy a shurikenekre összpontosít és megindítottam egy támadást.~Csak meg kell rúgnom és meg is vagyok~Gondoltam magamban.

- Ka........Ka.........Kawarimi no Jutsu (Testcsere Technika)
Nyögtem ki nagynehezen és egy farönk maradt a helyemen. " Francba! Még csak védeni sem tudtam! " átkozódtam egy fa ágai között. Miután már rendesen kaptam levegőt jött a következő próba:
- Shunshin no Jutsu/Fürge Test Technika/
Közvetlen mögé kerültem és megpróbáltam a lábammal a derekát, a kezeimmel pedig a karjait lefogni hogy Jasaminak könnyű dolga legyen. A bűz szédítő volt de összeszorított szemmel és szájjal, teljes erőből a lefogásra koncentráltam.

Amikor Onkei megfogja Kobushi-Sensei-t, az egyszerűen földhöz vágja, és elhajol a kunai elől, amit Jasami dobott rá. Alighogy megfordult, Jasami már közel volt és elindított egy ütést, amit, egyszerűen megfog és jól megroppantja a fiú öklét, majd megszólal.
- Szép volt. Mondjuk, hogy sikerült *hukk*.
Megvárja, míg Onkei is felkel és összeszedi magát. Most pedig itt az ideje elkezdeni az edzést. Először is meg kell néznünk, hogy mi lesz az elemetek.
Oda támolyog egy fához és leszed két levelet és a kezetekbe nyomja.
- Csak bele kell koncentrálnotok a chakrátokat és meg fogjátok tudni mi az elemetek. Ha megvagytok, akkor tanítok nektek valamit, holnap, pedig küldetésre megyünk.

*Kis keresgélés után meg találta a kiképző területet.
~Lassan teljesen el felejtem mi hol van. Hála annak, hogy a hegyekben kellet el rejtőznöm egy ideig. Talán később körbe járhatnám a falut.
*Egy bábuval szembe állt majd elő vette shurikenjeit majd az azon lévő céltáblákba dobta egyesével.
~Úgy látom nem rozsdásodtam be.
*Kunait is elő véve bele dobta a céltáblákba majd oda ment és ki vette belőle fegyvereit.

*Fegyvereit vissza tetet a táskájába majd meg igazította a kesztyűit kezén.
~Most jöhet egy kis torna.
*Először csak lassan és gyengén majd kicsit erősebbeket kezdet ütni a bábuba, majd rúgásokat végzet ellene. Pár percig csinálta utána fel ugorva a levegőbe próbálta arcon rúgni a bábut majd le érve a földre fordulatból a torkának szegezni kését.
~Talán kicsit lehet lelassultam, de ha majd folytatódik a kiképzésem akkor majd újból formába hozhatom magam.
*El tette kését tokjába.

*Kicsit le guggolt, hogy meg tapogassa a földet.
~Kevésbé sziklás mint a hegyekben, de szerintem hamar vissza szokom.
*Fel állt és hallgatta pár percig a csiripelő madarakat.
~De legalább most minden békés hála a Hokagénak. Tsunade-sama nagyon érti a dolgát. Jó lenen olyan erősnek lenni mint amilyen ő. Talán idővel és sok gyakorlással sikerülne.

~Huh sikerült.~Gondoltam magamban de attól még fájt a kezem el kezdtem masszírozni a csuklóm. Kicsit meglepődtem még csak alig fél percre hullára vert minket most meg azt mondja gyakoroljunk. Már itt tudtam, hogy sosem fogom megérteni. Megfogtam a levelet majd értetlenül Onkeire néztem.-Öm. Maga mindig ilyen sietős?-Kérdeztem halkan majd lenéztem a levelemre.-És mégis, hogy csináljuk?

Pár percig csak levegő után kapkodtam miután földhöz vágott. " Nem lehet, hogy ilyen könnyedén! És még részeg is! Ezért edzettem mint a hülye?! Hogy egy részeges megszégyenítsen?! Ez lenne egy jounin?! " ráztam meg magam. Miután kiegyenesedtem és kissé vonakodva átvettem a levelet, komoran forgattam, nézegettem, hogy van e benne valami különös. Közben az agyam már azon kattogott milyen módon lehetne az edzésemet hatékonyabbá tenni. Csak Jasami kérdő tekintetét látva fordultam Kobushi sensei hez:
- Sensei! Ezt nem Chakrapapírral kellene ellenőrizni? Egyszerű levelekkel, hogy tudjuk meg a beállítottságunkat?
Néztem kérdőn az öregre, remélve hogy felfogta a kérdést.

A Jounin, a fejéhez kap, amikor megkérdezitek tőle, hogy mit kell csinálni.
- Ti semmit sem tanultatok az akadémián? Belekoncentráljátok a chakrátokat és várjátok a végeredményt. Ha a levél porladni kezd, akkor tűz, ha szárad, akkor villám, ha képlékennyé válik víz, ha megmerevedik, akkor föld, ha meghajlik, akkor szél.
Onkei kérdésére, pedig csak a fejét csóválja.
- Nem feltétlenül. Ezt a fát folyamatosan itatják át chakrával, amióta nevelik, ezért a levelei képessé válnak kimutatni az elemi beállítottságotokat. Na rajta, vezessetek bele chakrát és várjátok, hogy mi lesz a vége. Azután pedig tanulunk valamit, de még meglátom, hogy mit....

/A harcért kaptok fejenként 30 CHP-t/