Kiképzőterepek

Mivel elég közel volt,nem volt nehéz kiszúrni őt a fán. Nem akarta zavarni a gyakorlását,csak figyelte. De úgy tűnt,hogy kissé zavarja,hogy figyelik.
~Hmm,talán magára kellene hagyjam...Nem,annyira nem zavarhatja,hogy itt vagyok.
Kicsit még elnézegette,ahogy gyakorol,végül leugrott a fáról,alig két méterre Katsu mellett ért földet,majd felállt.
-Ó! Bocsi,nem akartalak zavarni. Csak figyeltelek egy kicsit,hogy elüssem az időt.-mondta vidáman.

A lány leugrott a fáról közvetlen mellém.
-Ó! Bocsi,nem akartalak zavarni. Csak figyeltelek egy kicsit,hogy elüssem az időt.-mondta vidáman.
- Nem zavartál! -mondtam.
~Én hülye. Ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni? Nem is tudok neki mit mondani.~
Gyorsan összeszedtem magam és a gondolataimat.
- Szia! Az én nevem Katsu Inozuke! -mondtam közömbösen.

Nem zavarta különösebben a rövid válasz. Fiúknál ez gyakori. Hát mégha teljesen átázott felsőben jött volna ide úgy,hogy a felső alatt nincs semmi. Szegény fiú sok vért veszíthetett volna.
-Akkor jó!
Látta a fiún,hogy nagyon igyekszik összeszedni a gondolatait. Ezért megvárta,míg ez sikerül,addig csak kedvesen mosolygott.
-Az én nevem Tsubame Haruka,örvendek.-mondta és vadul megrázta Katsu kezét.
Kicsit elgondolkodott Katsu másik nevén.
-Inozuke? Az a kutyás klán,nem? Hol a kutyád?-kérdezte,majd megint elgondolkodott.-Vagy annak más a neve?

A kézrázás eléggé váratlanul ért.
~Szóval Tsubame Haruka. Valahonnan már hallottam ezt a nevet, de nem jut eszembe honnan. Kutyás klán? Nem csoda, hogy nem ismeri a klánomat, csak néhányan ismerik. Biztosan összekeveri valamelyik másik klánnal.~
Nem dühöndtem, hogy nem ismeri a klánt, nyugodtan kezeltem a helyzetet.
- Te összekeversz az Inuzuka klánnal. Én egy másik klánhoz tartozom. -mondtam nyugodtan.
~Most meséljem el neki a klánom történetét? Inkább nem, mert a végén még nagyképűnek hisz. Várjunk csak. Mintha eszembe jutott hol hallottam a nevét Ez most biztos? Tsunade mondta, hogy ő és Hanako lesz a csapattársam. Nem mondom el neki még. Inkább előbb megismerem. Kíváncsi vagyok, hogy milyen is valójában.~
- Ahogy látom genin vagy. Ezek szerint már bevagy osztva egy csapatba. Milyen a senseied és a csapattagjaid? -kérdeztem tőle.

Még mindig gondolkodott,meg nézelődött,hogy hol a kutya. Bár nem volt teljesen biztos a dolgában. Mikor meghallja az Inuzuka nevet,csettint egyet.
-Azaz,akkor ők a kutyások! De akkor...hát a te családodról még nem hallottam,bocsi.-mondta nevetve.
~Na ennyit az első benyomásról...De hát annyira hasonló a két klán neve...
-Hűha,látom olyan a szemed,mint a sasé.-mondta nevetve.
Érezhetően nem gúnyolódik,csak szórakozott. Nyújtózik egyet,mert kicsit sokat üldögélt a fán.
-Hát,eddig csak egy csapattársam van,Hanako. Kicsit merev,de kedves lány,néha még mosolyog is. Folyton azt mondogatja,hogy gyerekes vagyok...A csapatvezető meg Chuuko sensei,elég öreg,de jó fej.
Többet nem mond,várja,hogy mi lesz Katsu reakciója.

Kicsit meglepődik a kérdésen. De ha félre is lehetne érteni,ő nem tesz ilyet. Csak jót mosolyog azon,hogy Katsu hogyan reagál a saját kérdésére.
-Persze,sétálhatunk. Bár futni jobban szeretek...De...sétáljunk,gondolom beszélgetni szeretnél.
Körbe néz,még mindig senki ismerős nincs a közelben,mindegy,akkor ismerkedik egy kicist. Sosem árt,ha az embernek van pár barátja.
-Na de,merre sétáljunk?
Ha már Katsu adta az ötletet,akkor tőle várja,hogy kitalálja,merre menjenek. Igazából mindegy,csak egy helyben ne kelljen álldogálnia.

Nem akartam rontani a helyzetemet. Látván, hogy Haruka mosolyog az egészen, inkább meg se szólaltam.
-Persze,sétálhatunk. Bár futni jobban szeretek...De...sétáljunk,gondolom beszélgetni szeretnél. -mondta.
- Igen. - válaszoltam.
-Na de,merre sétáljunk? -tette fel a kérdést.
- Szerintem csak menjünk valamerre. Biztos kilyukadunk valahol. Ne legyen konkrét uti cél. -mondtam.
~Na ezt jól megmondtam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?~
Tettem fel a költői kérdést magamnak. Elindultunk egymás mellett és folytattuk a beszélgetést.

/Folytatás Konoha utcái! Vagy valami ilyesmi. xD/

Elgondolkodik Katsu felvetésén,majd csak megvonja a vállát.
-Oké. Akkor induljunk valamerre.-válaszotla kedvesen.
Együtt elindultak. Egyenlőre nem szót semmit,hagyta,hogy Katsu dobjon fel valami témát. Ha hagyja kezdeményezni,talán felbátorodik.
~Meg kellett volna kérdeznem Hanakot,hogy hol lakik,elmehetnék hozzá. Mindegy,majd találkozunk valahol.
Végül mégis inkább ő folytatta a beszélgetést.
-Most végezted el az akadémiát?

/konoha utcái/

*Egész hamar ki ért a kiképző területre annak ellenére, hogy a faluban nagy volt az élet.
~Lássuk mit is csináljak?
*Kicsit gondolkodott majd shurikeneket és kunaikat kezdet dobálni egy céltáblába.
~Lehet, hogy pár nap múlva meg látogatom apámat hátha örülne nekem.
*Folytatta a célba dobást.

*El telt pár óra mikor egy másik ninja meg jelent mellette.
-Hanako igaz? El kell menned a Hokagéhez.
*Mondta majd el tűnt.
~Na szép még edzeni sem lehet mostanában.
*Össze szedte a fegyvereit és elindult a Hokage palota felé.

/Hokage Palota/

Már egy jó ideje szinte semmit sem csináltam csak sétálgattam néha-néha edzettem, de akkor sem valami sokat, de most úgy döntöttem itt volna már az ideje hozzá látni a gyakorláshoz és a küldetésekhez, ha még ebben az életben erősebb akarok lenni, ezért ki is mentem a kiképzőterepre és neki láttam az edzésnek. Egy szúrás, egy vágás két rúgás egy hátra rugaszkodás és befejezés képen három kunait dobtam a bábuba.
- hát kezdésnek nem rossz. *mondtam.

- Na, most akkor nézzünk egy jutsuval kombinált támadást. *mondtam és felkészültem, eltettem a Wakizashim és aktiváltam a Shunshin no Jutsu-t, amivel kivédtem a három kunait a bábuból és miután az egyiket eltettem a másik kettővel a bábút kezdtem el vagdosni és szurkálni, ezután felugrottam a két kunait bele dobtam a bábu vállába és még a levegőben elővettem a Wakizashim, amivel egy függőleges vágást mértem a bábura, amibe egy jó tíz centi mélyen bele is vágott a fegyverem. Miután sikerült kiszednem a Wakizashi-t és a kunaiokat egy kis időre megpihentem az egyik fa törzsénél.

Egy-két perc pihenés után felálltam és folytattam az edzést. Újabb szúrásokat és vágásokat próbáltam utána úgy gondoltam, ha már van egy Wakizashim jó lenne azzal gyakorolni egy, kicsit mert talán ebből még több dolgot is kilehetne hozni, ezért eltettem a kunait és csak a Wakizahsival kezdtem el gyakorolni. Először hátrább mentem és neki futásból az egyik bábú lábát vetem célba, amit a lendülettől sikerült is levágnom és mivel a vágás elvette a lendület további erejét így egy mozdulattal megfordultam és nagy erővel belevágtam a bábu oldalába, amiben a Wakizashi félig el is tűnt. Miután kiráncigáltam a bábuból a fegyverem tovább folytattam a vágások gyakorlását.

*Hamarosan be értem a kiképző terepre és beljebb menve lassan körbe néztem. Próbáltam minél hamarabb meg találni Asukát. De Konoha nagyobb is volt és teljesen idegen a számomra. Láttam ahogy páran gyakorolnak valamilyen jutsut vagy fegyvert forgattak. Mások kicsit arrébb egymással küzdöttek.
~Jó forgalmas egy hely.
*Gondoltam magamban miközben tovább mentem Asukát keresve.

/Nanami/

- Csak hogy megérkeztél! Már kezdtem azt hinni hogy nem fogsz megtalálni! - jelenik meg hirtelen melletted.
- Sajnos a megfelelő helyet nem engedték meg, hogy használjuk, ezért itt fogunk edzeni. Az igazán komoly dolgokat majd otthon kezdjük el.
A kunoichi ekkor elővesz egy (normál méretű) legyezőt és a kezedbe nyomja.
- Ezzel fogunk most gyakorolni. Ha eléggé jól fogsz haladni, akkor kicseréljük azt egy nagyobbra. Viszont, még mielőtt bármibe is belekezdenénk, jöjjön egy kis meditálás! Nem tudom, mondtam már, hogy meditálással kezdünk és végzünk minden edzést? Na szóval, ülj csak le és lazítsd el magad!

*Asukára néztem mikor meg jelent mellettem utána átvettem a legyezőt.
-Köszönöm a szép ajándékot.
*Mondtam neki majd le ültem a földre ahogy kérte. Bár eddig tényleg nem volt meg említve a meditálás és nem is végeztünk ilyet egyszer sem egyik gyakorlat előtt vagy után.
-Hát jó ha tényleg fontos.
*Kicsit figyeltem hogyan meditál ő, majd én is meg próbálkoztam vele.