Kiképzőterepek

Mikor Kobushi -sensei bemutatta mit fogok tanulni, nagyon izgatott lettem:
- Azta betyár….! Ez már valami!- rikkantottam
Miután átadta a gyakorló shurikeneket kissé félrevonlutam, letettem őket magam elé és egy ideig csak néztem őket, elemezve Kobushi sensei minden mozdulatát. Egy kevés párhuzamot fedeztem fel e között és a fára mászás, vizen járás között, minthogy mindegyik chakra manipuláción alapszik. Itt úgy tűnt az ujjaiba koncentrálta a chakrát. „Ez lesz az első fázis!” – bólintottam és kezeimet magamelé tartva koncentráltam a chakrámat az ujjaimba. Percekig nem történt semmi, mire rájöttem hogy nem a megfelelő formában koncentrálom, így elképzeltem ahogy fonal módjára kifolyik az ujjaimból a chakra. Újabb percek teltek el mire a várt hatás elkezdődött: Leheletvékony chakrafonalak kígyóztak elő az ujjaimból. „Első fázis: siker!” -könyveltem el magamban.
- Jöhet a lecsó!- motyogtam és megfogtam az egyik shurikent és éppen akkora erővel dobtam el, hogy még ne veszítse el az egyensúlyát de ne is legyen túl gyors, majd utána nyúltam egy chakrafonallal. Elég nehéz volt egy ujjba összpontosítani de egy kevés gyakorlás és meglesz. Mikor „megfogtam” a shurikent az kissé mintha stabilizálta volna magát, de utána rögtön megállt és le pottyant. " Mi a franc? " gondoltam mikor láttam hogy olyan görcsösen tartom a kezem hogy szinte fát lehetne rajta törni. Ekkor egy kevés lazító meditáció után újra nekikezdtem. Sokadik próbálkozásra végre sikerült úgy "megfognom", hogy már stabilan szállt. Ekkor magam felé húztam a kezem mire egy nagyobb ívben megfordulva elindult felém. „Mi lenne ha…!” gondolkoztam és rákoncentráltam a shurikenre, hogy gyorsabban pörögjön. Az alig látható módon de egy kicsit gyorsabban kezdett pörögni. „Király! De ráérek máskor kísérletezni!”
Mikor a közelembe ért, a föld felé irányítottam. Miután belevágódott a földbe kivettem, felvettem a másik shurikent is és most egyidejűleg dobtam el őket, majd rögtön utánuk eresztettem a chakrafonalakat is. Az eredmény kudarc volt.
- Mi a…!? –csodálkoztam el majd újra próbáltam
A huszadik próbálkozás környékére már elfogadható szinten tudtam őket irányítani és a fonalak is már csupán minimális koncentráció hatására "kiröppentek" az ujjaimból. „Na mégegyszer ugyanennyi!”
A negyvenedik alkalommal már teljes önbizalommal irányítottam őket, bár eléggé lefárasztott, hogy kétfele kell figyelnem egyszerre, folyamatosan.
Mikor végeztem, a fáradságtól remegő lábakkal odaballagtam Kobushi sensei hez és visszaadtam neki a shurikeneket:
- Sikerült, sensei!- jelentettem be az öregnek

~Nem fair ő sokkal jobb technikát kapott.~Gondoltam magamban de nem mutattam ki. Rá néztem a kunaiomra és elgondolkodtam. Elképzeltem a fejembe az eseményeket. ~Tehát akkor előbb a kezembe kell összpontosítanom a chakrám aztán a levegőbe küldeni és a kés alá irányítani majd felemelni a levegőbe és magamhoz vonzani a chakrám segítségével. Ez majdnem ugyan az mint Onkei-é de én nem használhatok chakra szálat.~Gondoltam végig majd elkezdtem.~Na jó előbb a kezembe... most a levegőbe... és... fene szétáramlott.~Újra megpróbáltam most a kezemben hagytam a chakrámat és onnan áramoltattam kifele de fél úton megint szét foszlott.~Valamit rosszul csinálok... Ja tényleg nem használom az elemem... Na akkor most~ Kezdtem bele harmadszorra is és próbáltam előhívni az elemi chakrát és vegyíteni azt a simával így is szétfoszlott de azzal a különbséggel, hogy nem tűnt el még mindig fogtam. Ezt mind a fejemben képzeltem valójában semmi sem látszott ebből. Szép lassan vezettem végig egyre koncentrálva.~Na még... na még~Sikerült elérnem a kunait de ekkor hirtelen baj lett.~Hogy a fenébe húzom magamhoz?...Talán~Gondoltam és elmozdítottam a kezem magam felé de a kunai csak lustán felém fordult alig pár centit mozdult a technika pedig szerte foszlott.~Fene... Na még egyszer~Újra összpontosítottam de most meg túl lőttem a célon és a kést a fához vágtam. Újra megragadtam és most sikerült magamhoz rántanom viszont megint túl erős voltam és a kés felém repült, de elkaptam.~Na sikerült~
Hátra néztem, kíváncsi voltam a sensei mit szól ehhez a teljesítményhez. Ha bólintott akkor vissza bólintottam és Onkeit néztem egy ideig. Hát neki sem volt épp könnyű dolga de az biztos, hogy jól csinálja. Ezután elkezdtem összeszedni a fegyvereim amiket felhasználtam a sensei ellen majd újra elkezdtem gyakorolni ha mást nem mondott. Viszont ha szerint nem volt elég akkor folytattam gőz erővel ~Nehogy már lemaradjak Onkeitől.~Folyamatosan gyakoroltam és egyre inkább arra összpontosítottam, hogy irányítom a a chakra áramlás szintjét. Mivel sosem tanultam vizen járni ez szörnyen nehéznek bizonyult de egyre inkább hozzá szoktam. Mikor már rekord idő alatt magamhoz tudtam rántani anélkül, hogy élet veszélybe sodorjam magam abba hagytam és leültem a fába. Onkei kb a 36-ig próbálkozásánál tarthatott ekkor.

Mivel Jasami után végeztem nemigazán tudtam mire jutott. Sensei dícséretét megköszöntem, Jasamitól búcsút vettem, majd egy kissé megszállott ábrázattal ragadtam magamhoz felhasznált Fuma shurikenemet- kissé kormos volt a robbanástól de máskülönben semmi baja, hiába ha valakinek a fegyverárus a nevelőapja- majd miután a másikat is előkaptam oldalirányba hajítottam mindkettőt és már kezdtem is a kísérletezést, miközben eltűntem a fák között. Először a pörgés sebességének szabályzását gyakoroltam, majd a gyorsaság szabályozást, végül magát az irányítást. Próbáltam vegyíteni a Taijutsu tudásommal, egy pár kezdetleges kombó meg is fogalmazódott a fejemben. Egyszerre azt vettem észre hogy alig látok.
" Nah ideje aludni! " gondoltam majd miután összepakoltam, hazamentem és rögtön el is aludtam.

Miután a sensei kámforrá vált kicsit körbe néztem eszembe jutott, hogy egy lány éppen leugrált egy fáról. Úgy gondoltam megnézem ott van-e még elbúcsúztam Onkeitől és elindultam abba az irányba néhány perc után már meg is találtam egy vénség és egy másik lány társaságában. Leültem egy közeli fa tövébe és onnan néztem őket.(Megjegyzés: Ez később van tehát ha észre akartok venni ne egyből ) Hátra tettem a kezem közben egy kunai-al játszadoztam majd gyakoroltam a szél irányítást is egy kicsit de nem túl nagy erőfeszítéssel.

Míg Hanako bemutatkozott,leugrott a fáról és közelebb ment,majd mikor rá került a sor bemutatkozott.
-A nevem Tsubame Haruka. Tizenhat éves vagyok,két éve tettem le a vizsgát az akadémián,azóta sok kisebb küldetést és egy-két komolyabbat is végigcsináltam. A legfőbb erősségem a gyorsaságom. Az elemem a szél,mint már Ön is mondta. Szeretek mozogni és másokat megviccelni,bosszantani.-hadarta el vidáman.
~Tehát az elöző Hokage társa volt fiatalkorában,akkor nagy tudású shinobi lehet.
Csendben várta a folytatást,egyenlőre nem szólt semmit és két lépés távolságban maradt Hanakotól,hátha meg akarja torolni a korábbi kis mókát.

*Végig hallgatta Harukát.
~Volt már küldetésen és még mindig komolytalan gondolkodása van.
*Nézi az öreget ahogy el tűnik majd fel néz az ágra.
~El találni egy ilyen gyakorlót és képzet embert nem lehetetlen , de igen nehéz ki hívás.
*Elő vett egy shurikent és a öreg felé dobta majd futni kezdet felé.
~Biztosan nem lesz elég az az egy shuriken. Kellene egy terv amivel ellehetne vonni a figyelmét.
*Sejtette, hogy az öreg ki védi a shurikent így elérve a fát el kezdet fel ugrálni az ágakra, hogy lentről dobjon fel é egy kunait.

Haruka bár hozzászokott a gyorsasághoz,ez még neki is gyors. Egyik kezét a csípőjére teszi és felnéz az öregre.
-Ejha,nagyon gyors.
Chuuko kérdésén elgondolkodott egy pillanatra.
~Hmm,ennél jobban megöregedni? Az már durva lenne.
Elrugaszkodott a helyéről és a fa felé futott,amin az öreg is áll. Fel futott a törzsén és az öreg felé ugrott és ütésre emelte a kezét.
~Gyerekjáték!

*Mikor felér oda ahol az öreg volt néz utána.
~Az előbb időben ugrott félre a kunaimtól így nem találtam el. El kellene vonni a figyelmét valahogy.
*El mutatta a shun no jutsu pecsétjeit, hogy átjusson a máisk fára majd el dobot az öreg felé egy kunait majd egy villanó bombát és azután neki rohamozott, hogy egy ütéssel próbálkozhasson.

A rúgás kicsit váratlanul érte,ezért esélye sem volt megkapaszkodni valamiben. Behunyja a szemeit az elkerülhetetlen földetérés előtt,de megáll. Meglepetten néz fel az öregre,majd leteszi a lábait a földre.
-Oké,kicsit meggondolatlan voltam,nemde?-kérdezte mosolyogva,igazából magától,mint mástól.
Most átengedte Hanakonak a kezdeményezést,eltakarta a szemeit,hogy neki ne árthasson a villanó bomba.
~Hiába vagyok gyors,ha nem látok semmit.

*Figyeli, ahogy az öreg el tűnik a földben.
~Így, hogy találjuk el ha azt sem tudjuk hol van?
*Körbe néz.
~Ez így nem fer. Ki használja, hogy csak geninek vagyunk néhány alap jutsuval míg neki ki tudja hány jutsut ismer. Valahogy ki kellene mozdítanunk a föld alól.
*Felugrik egy fa ágára és onnan néz lefelé.
~Gondolkodni kell még hozzá gyorsan.
*Kicsit gondolkodik.
~Most kellene ide az a futó bolond mellém.
*Le ugrik a fáról és lassan sétál előre.
~De mivel nincs itt meg próbálkozok csupán bízni abban, hogy észre veszi, hogy mire készülők.
*Ha az öreg elő kerül és meg támadja reméli el tudja az öreg figyelmét vonni addig míg Haruka meg támadja.

Miután kellő idő eltelik,felnéz oda,ahol az öreg volt. Látja,hogy még mindig ott van és hogy Hanako is hozzá hasonlóan járt majdnem. Egyenlőre vár a emgfelelő pillanatra,ám az öreg eltúnik a földben.
~Egy föld elemű jutsu,ha jól sejtem. Vajon csak simán elsüllyedt,vagy mozogni is tud a föld alatt?
Látja,hogy Hanako csak sétálgat,de ő sem tudna mást tenni. Felugrik egy fára és onnan figyel. Egyenlőre arra számít,hogy az öreg Hanako mögött fog felbukkanni és akkor ő hátba támadhatja.

/Hanako, Haruka/

Haruka felugrik a fára, Hanako pedig lemegy onnan és sétálni kezd és ez a sétálás komoly hibának bizonyul. Hanako hirtelen egy kezet érez a lábán, majd a kéz gazdája, hatalmas erővel rántja lefelé, amitől nyakig eltűnik a földben, az öreg Jounin pedig kiugrik a földből és mosolyogva nézi Hanako-t.
- Látod? A társad jól tette, hogy ott maradt a fán. De nemsokára ő is lejön onnan.
Ezután kézjelekbe kezd, majd kimondja a Jutsu nevét.
- Doton: Retsudo Tenshō/Föld Elem: Hasított Tenyérkanyar/
Ennek következtében egy spirális repedés jelenik meg a fa körül és lassan beomlik alatta, ezzel majd eldöntve azt és, ha Haruka is bele esik, akkor bizony bajba kerülhet.


Stat:

Hanako:
CHP: 60(nemrég használtál egy shunshin no jutsut)
Sérülések:-

Haruka:
CHP: 300
Sérülések:-

*Mikor el kapja valami a lábát próbál ki szabadulni belőle.
~Haruka légyrésem most talán el tudod kapni őt.
*Mikor már csak a feje látszik ki egyenesen Chuuko szemébe néz.
-Ki mondta, hogy nem ez volt a terv?
*Remélte, hogy a lány időben reagál, de aztán látta, hogy az öreg mit csinál.
~Ne!

Látva,hogy Hanako nyakiga földben köt ki,kicsit megsajnálja. De tudja,hogy itt az idő a cselekvésre. Elő kap egy kunait.
~Jól van,akkor hát gyerünk!
Az újabb jutsu meglepi,de sikerül elszökkennie a fáról. Érkezés közben eldobja a kunait az öreg felé,nehogy földetéréskor kapja el valahogy. Ez után Shunshin no Jutsut használva mögé kerül és megpróbálja hátba rúgni,majd bevinni pár gyenge,de gyors ütést.

*Miután az öreg ki segíti a földből le porolja magát.
-Köszönöm.
*Felelte majd Harukára nézet, hogy lássa érte valamilyen sérülés.
~Nem úgy sült el ahogy vártam, de ügy tűnik a csali szerepem be vált.
*Levéve a szemét a lányról a közelben meg pillantotta Orimune-t.
~Látom egyesek csak élvezik a műsort.
*Elindult a fa felé.
~Szóval csak chakrát kell koncentrálni a talpamban és meg maradok a fán.
*Koncentrálni kezdett majd mikor meg próbált elindulni a fára a törzse be horpadt.
~Ez túl sok chakra volt egyszerre. Finomabban kell próbálkoznom.
*Újból meg próbálta, de most meg inkább le csúszott róla.
~Ez ténylegesen trükkös feladat.
*Újból koncentrálni kezdte a lábába a chakrát majd elindult a fán.
~Azért megy ez csak kissé lassan.
*Kicsit le csúszott amiért inkább gyorsan le ugrott, hogy ne érje sérülés.
~Úgy látom folyamatosan kell tartani az adott chakra szintet.
*Újból elindult a fára miután chakrát koncentrál a lábába. Most egész jól halad, de azért a felénél le ugrott, hogy a következő próbálkozásánál biztosabb legyen a dolgában. Újból chakrát koncentrálva elindult a fa törzsén, majd miután felért le sétált róla.
-Ez igazán érdekes volt sensei tud még hasonlókat?

A félsikeres támadás után a földről néz fel a senseire és várja,hogy mi lesz. Végülis eltalálta,ami sikernek számít,de nem tudja,hogy folytatják-e.
-Hát,ami azt illeti nem,de végülis sikerült.-mondta vidáman és hagyta magát felsegíteni.
Végighallgatja,mi lesz a következő feladatuk.
-Ó,az nekem már megy!
Oda szalad a legközelebbi fához és könnyedén felsétál rá,majd ott is marad,lenézve Chuukora és Hanakora.
~Ez megvolna,vajon most mi fog következni?

*Rá néz Harukára.
~Vajon mennyivel lehet előttem ki képzésben? Tudom, hogy sokat távol voltam, de nem a saját hibámból. Persze azért számítottam arra, hogy lesz mit be pótolnom, de arra nem, hogy egy futó bolond előttem jár fel készülésben.
*Végig nézi amit az öreg csinál.
~Na de mindegy most már akarom vagy sem egy csapatban vagyunk így kénytelen leszek bele húzni, hogy be hozzam a lemaradást.
*Chakrát gyűjt a talpába majd mikor rá állna a vízre szépen bele esik majd csurom vizesen ki jön belőle.
-Nem túl kellemes a víz.
*Közli inkább magának mit sem Harukának. Újból chakrát gyűjt majd mikor rá állna a vízre megint bele esik. Újból ki mászik a vízből és haját meg fogva kissé ki csavarja belőle a vizet.
~Ha tudtam volna, hogy úszni is fogok ma hoztam volna törülközőt.
*Ismét szembe állt a vízzel majd chakrát gyűjtve rá lépet. Elégé ingatagon tudott pár percig meg állni majd újból bele esett. a vízbe. Mégis eltökéltnek látszott mikor ki mászott a vízből és újból chakrát gyűjtött lábába. Mikor rá lépet a vízre elején ingadozott majd kissé sikerült megállni a lábán, de még így bele esett a vízbe. Mikor ki jöt a vízből már tudta, hogy sikerülni fog neki. Ezért újból chakrát gyűjtve rá lépet a vízre és sikeresen sikerült beljebb sétálni a vízen.

Haruka előre szökken és a víz felszínén ér földet,majd sétálgatni kezd rajta. Láthatóan jól szórakozik. Kicsit futkározik is a vizen,majd kiugrik a partra és várja a folytatást.
~Gondolom megvárjuk,míg Hanako is belejön.
Míg Hanako próbálgatta a vizenjárást,addig leült törükülésbe,hogy kicsit pihenjen,bár még nem fáradt el.
-Hajrá Hanako,mindent bele!-drukkolt a lánynak.