Kiképzőterepek

*Ki vételesen egy kis mosolyt küld Haruka felé köszönve a biztatást, majd ismét a szokásos arcát mutatja.
-Értettük sensei.
*Mondta majd újból haját meg fogva csavargatta ki belőle a vizet.
~Talán jobb lenne haza menni és meg szárítkozni.
*Kabátját le véve abból is kicsavar belőle egy kis vizet, majd vissza veszi. Bár tudja, hogy a többi ruhája is csurom vizes azt is tudja, hogy Orimune nem messze még mindig figyeli őket. Harukára néz majd alaposan végig méri.
-Úgy néz ki mától egy csapat vagyunk.
~Legalább is egyenlőre.

-Igenis sensei,további szép napot!-köszönt el vidáman.
Figyeli,hogy Hanako próbál szárítkozni,de úgy tűnik ez kevés lesz. De nem szól a lányhoz,mert megint olyan morcos arcot vágott.
~Hmm,méreget.
-Bizony! Keblemre!
Hanakora veti magát és szorosan megöleli,majd kis szorongatás után elereszti.
~Azt hiszem ideje folytatnom a napot. Persze lehet,hogy jobban meg kellene ismernünk egymást a biztonság kedvéért. De nem tűnik beszédesnek.
Nem szólt többet hozzá,csak nézelődött és néha eleresztett egy mosolyt felé.

*Majd nem hanyatt esik attól, hogy Haruka rá veti magát, de időben sikerül lábával meg támasztani magát na meg Haruka is átöleli.
-Én is örülők a szerencsének.
*Nyögi ki végül szorongatása közben.
~Most simán le fejelhetném az előbbi fej pántos dolog miatt, de lényegében el tekinthetek a meg torlástól. Legalább be érem egy kisebbel is.
-Most rajtad is látszanak kicsit a víz foltok.
*Jegyezte meg neki mellékesen.
-De ahogy el nézem nem vagy cukorból így ártani nem fog neked.
*Kissé barátságosan rá mosolygott majd közelebb lépet hozzá.
-Mi lenne ha valahol meg szárítkoznánk aztán közösen szórakoznánk valahol, hogy jobban meg ismerjük egy mást.

Csendesen néztem végig az edzésüket. Majd mikor befejezték kicsit elgondolkodtam. ~Nem lehet túl rossz dolog ha csapaton kívül is szerzünk barátokat hisz az a legjobb módja az előrejutásnak ha vannak akik segítenek talán oda mehetnék hozzájuk.~Elhatároztam, hogy ezt teszem lassan felálltam és oda sétáltam a két lányhoz.
-Heló.-Mondtam halkan és intettem nekik-Remélem nem zavarok.

Végignéz a ruháján,ami nem épp vastag és mivel fehér,így itt-ott átlátszik most. De csak nevet rajta.
-Ez csak víz,majd megszárad!
Újra megnézi a ruháját,annyira nem lett vizes,hogy baj legyen belőle.
-Hát cukorból nem,de azt mondják páran,hogy édes vagyok...Na mindegy,jó ötlet együtt lógni. Hova szeretnél menni?
Még mielőtt választ kaphatnának,oda lép hozzájuk egy fiú.
-Szia! Nem,nem zavarsz.-mondta kedvesen.

*Kicsit el gondolkodott.
-Hát nem is tudom elég rég jártam már a faluban nem tudom hová érdemes menni.
*Orimunera nézet mikor oda jött hozzájuk.
-Szia! Éppenséggel nem zavarsz. De meg tudhatnánk a nevedet?
*Kérdezte tőle egy szúrós pillantással..

~Uh azokkal a szemekkel vágni lehetne~Gondoltam ahogy Hanako szemébe néztem.
-Persze. Jasami Orimune. De csak szólítsatok Jasaminak. És ti?-Fejeztem be rövid mondtam miközben kicsit végig mértem a testük de alig láthatóan. Aztán pedig egy kicsit a távolba néztem miközben újra szóltam.-Gondolom az öreg a ti senseietek volt. Nekünk egy iszákos jutott.-Folytattam de utána el is hallgattam és vártam, hogy ők mit mondanak.

Haruka csak kedves mosollyal reagált a méregetésre,különösebben nem zavarta.
~Vajon Hanako mindig így reagál,ha valaki ráköszön?-jutott eszébe.
-Tsubame Haruka,örvendek.
Hagyta,hogy Hanako is bemutatkozzon,majd válaszolt a fiú kérdésére.
-Igen,ő a senseiünk. De mi is csak most ismertük meg...Szóval nektek iszákos senseietek van,mi? Az is érdekes.

*Nem örült annak, hogy Jasamina végig méri mivel csurom vizes volt még.
-Én Hanako vagyok örvendek a találkozásnak.
*Némileg meg enyhült most, hogy a fiú be mutatkozott.
-Nincs sok érdekes egy iszákosban. Csupán ki számíthatatlan és gyakran indulatos személyek akik az alkohol hatására fogják cselekvéseiket. De állítólag egy ideig barátságosak tudnak lenni, de ez attól függ mennyit ittak.

-Hát... Úgy kezdte a bemutatkozást, hogy üssük meg. Mondjuk ezt tényleg nem tudtam volna kiszámítani. Nem volt túl egyszerű mondhatom.-Mondtam miközben ránéztem a csuklómra miben már befort a seb szerencsére.-Aztán meg azt akarta amit az öreg tőletek... Csak nekünk tanított is egy-egy új jutsut.-Fejeztem be. Aztán vártam a választ ~Nem is olyan nehéz amíg tudunk miről beszélni.~Gondoltam magamban.

-Mindenkire másképpen hat az alkohol. Van aki agresszív lesz tőle,de van aki agresszívből jámbor. Én például...
Hirtelen elharapta a mondatot és tekintete a fiú és a lány között vándorolt.
-Hehe,semmi.-mondta zavart nevetéssel.
~Majdnem elszóltam magam. Ezt nem kell tudnia senkinek.
-Én nem tanultam semmi újat. Talán majd legközelebb.

*A lányra pillantott hirtelen.
~Hmmmm.
*Nézet rá majd vissza a fiúra.
-Akkor szerencsétek volt nekünk nem tanított jutsut. De biztosan van különbség a senseik között. lehet, hogy egyikük jobban szereti fel készíteni tanítványait míg a másikuk inkább először a tudásukat akarja bővíteni. De talán legközelebb mi is kapunk valamit amit később használhatunk.

Haruka mondata kicsit meglepett.~Micsoda? Remélem csak hülyül~
-Hát mi. Holnap már biztos nem tanulunk semmi újat már megyünk is küldetésre.-Mondtam és sóhajtottam egyet.-Szerintem ő az a fajta aki szeret siettetni.-Mondtam és körbe néztem egy kicsit csak úgy mellékesen.

Megnyugodott,hogy talán nem vették komolyan a kis elszólását. Jobbnak látta csendben maradni kicsit. Végül ő is hozzászólt a témához megint.
-Holnap mi is küldetésre megyünk.
~Vajon reggel mennyire korán kellene ott lenni a Hokage irodájánál? Azt nem mondta a sensei.
Összefonta a karjait és körbe nézett.
~Kezdek éhes lenni.

*Haruka már el mondta amit kellet így ő csak csendben állt. Látta, hogy mind ketten körbe néznek.
~Hm vajon miért nem néznek egymásra?
*Vár és gondolkodott egy kicsit.
~Csak nem tetszettek meg egymásnak.
*Rájuk nézet.
~Talán egyedül kellene hagynom kicsit őket. Nekem úgy is meg kellene szárítkoznom. Bár mintha kissé türelmetlennek tűnne Haruka. Lehet, hogy ő nem az a fajta aki szeret egy helyben maradni. Vagy csak a téma nagyon untatja már és inkább szaladgálni szeretne.

Kicsit még nézelődtem aztán amikor hallottam, hogy ők is küldetésre mennek egy hülye vicc jutott az eszembe.
-A végén egy küldetésre küldenek szép is lenne.-Mondtam bár tényleg nem volt valami nagy poén. Újra ránéztem Harukára és Hanakora aztán zsebre dugtam a kezem. Vártam, hogy valamelyikük folytassa a beszélgetést.

Jasamira néz,mikor elsüti a viccét. Elereszt egy mosolyt cserébe,hogy legyen egy kis önbizalma.
-Azt azért nem hiszem. Sok lenne annyi ninja egy küldetésre. Ha jouninnak való,akkor meg minket nem küldenének el a senseiekkel.
~Mostmár éhes vagyok. Jól esne egy alma,vagy egy tál rizs.
Elkezd rugózni a lábain,szívesen futna egy kicsit,akár haza ebédelni,de nem akar udvariatlan lenni.

*Nem mosolygott a viccen, mert túl kicsi volt ahhoz, hogy mosolyt csaljon rá.
-Attól még elő fordulhat, hogy a küldetésünk egy helyen lesz csak más más feladattal.
*Haruka rugózását látva már biztos volt abban, hogy a lány már kezdi unni a témát és inkább mást csinálna.
-Ha nem haragszotok meg most el megyek meg szárítkozni nem szeretnék meg fázni.
*Mondta nekik majd búcsút intve meg fordult és elindult a ki járat felé.
~Jobb is talán menni engem is kezdet untatni a téma.

Csendben hallgattam a két lányt amíg egyikük elment és akkor rádöbbentem, hogy kettesben vagyunk. Halványan elmosolyodtam és néztem ahogy rugózik.
-Öm... nos akkor beszélgessünk tovább, vagy valami mást csináljunk?-Kérdeztem mert gondoltam azért rugózik mert unatkozik szóval inkább felajánlottam valamit.

A témához nem szólt hozzá többet,már nem tudta,mit lehetne még ehhez hozzátenni. Holnap küldetésre mennek,ennyi neki elég.
-Rendben,akkor holnap reggel az iroda előtt. Szia!-köszönt el Hanakotól.
Abbahagyta a rúgózást és Jasamira nézett.
-Hát,az igazat megvallva épp arra gondoltam,hogy haza megyek ebédelni. De nincs ellenemre egy kis társaság ebéd közben.-felelt kedvesen.

-Oh értem. Talán Ehetnénk Ichirauk-nál.-Ajánlottam fel neki és vártam a válaszát miközben elgondolkodtam egy kicsit aztán rádöbbentem mit mondok.~Te jó ég remélem nem érti félre.~Kicsit hülyének éreztem magam. Tökre úgy hangzott mintha máris randira hívtam volna.~Marha~

*Most, hogy kettesben hagyta Harukát és Jasamit kissé el mosolyodott.
~Van egy olyan érzésem, hogy egyszer talán még meg köszönik, hogy együtt tölthették a napot.
*Ki érve a kiképzőterepről elindult haza felé.
~De ez most mellékes nekem most meg kell szárítkoznom.

/Lakóterületek/

Elnéz még Hanako után,eszébe jut,hogy talán elhívhatta volna ebédelni,de már el is tűnt. A fiú javaslatára rögtön rá bólint.
-Nagyszerű ötlet! Induljunk.
Egy pillanatra futásnak akart eredni,de meggondolja magát,inkább sétál.
-Nos,akkor mutasd az utat. Én még nem voltam ott.
~Azt mondják ott a legjobb a ramen az egész faluban.
-Tényleg olyan jó az a hely,mint mondják?

Elnéztem ahogy elindult de hirtelen megállt.~Fhu. Ezt megúsztam~Amikor hallottam hogy még sosem volt ott enyhén elképedtem de csak belül. Gyorsan felzárkóztam mellé.
-Persze. Mindenki aki szereti a rament oda megy. Iruka sensei egyszer meghívott és azóta mindig oda járok-Mondtam és elindultam kifelé

//Irány Ichiraku ramen//

-Értem.Akkor biztosan jó hely,ha mindenki oda jár.
~Most biztos valami csodabogárnak néz,hogy még sosem jártam ott. Pedig csak...eddig kimaradt az életemből. Inkább otthon szoktam enni.
Megvárta a fiút és mellette indult tovább a kijárat felé. Nem igazán jutott eszébe újabb beszédtéma,így inkább csendben maradt,hagyta,hogy Jasami beszéljen,ha akar.
~Kíváncsi vagyok milyen küldetésre megyünk holnap.

/Ichiraku ramen/