Kiképzőterepek

~ Igen meg csináltam, Genin vagyok, végre! *mondogattam magamban miközben háztetőről háztetőre ugrálva közlekedtem a faluban.
~ Már csak arra lennék, kíváncsi milyen csapatba osztanak, na de addig is irány a kiképzőterep gyakorolni egy kicsit. *néhány szökkenéssel később egy fán landoltam ahonnan leugorva meg is láttam első áldozatom, egy bábút és egy "Most megvagy!" Felkiáltással felé futva bele hajítottam három shurikent amiből egy a kelleténél hamarabb csapódott be még hozzá a földbe az egyik a mögötte lévő fát kapta telibe és csak az utolsó talált, de az is csak a karjába.
~ Hát igen ebben sosem voltam túl jó. *futott végig bennem a gondolat, de ahogy elértem előkaptam egy kunai-t és a wakizashimat és vadul gyepálni kezdtem a védtelen bábút. Nem kellett sok idő és elfáradtam a hadonászásban, ezért gyorsan összeszedtem a shurikeneket távolabb álltam és újra eldobtam őket, most valamivel jobban sikerült ugyanis most csak egy ment mellé, de a másik kettő telitalálat volt.
- Ez az! *kiáltottam fel és most egy kicsit nehezebbel egy kunai-val próbálkoztam, ami viszont nem jutott el a célpontig. Ekkor kicsit elkeseredtem, ezért összeszedtem a shurekeneket felkaptam a kunait és újra a kunai wakizashi kombinációt használtam.

- Huh! Ez elég kimerítő. *álltam meg egy pillanatra, már épp kezdtem volna folytatni, amikor egy chunin jelent meg mögöttem. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak, de nem is kellett semmit, mert csak annyit mondott, hogy várnak a Hokage palotájánál és a továbbiakat majd ott tudom meg, ezután a chunin eltűnt és egyedül maradtam.
~ Hát azért megvárhatott volna! *mondtam magamban, de nem késlekedtem, elraktam a fegyvereim és elindultam a palotába.

/Hokage palota/

Megérkezvén a kiképzőterepre körbenézek, hogy nem is kevesen vannak itt.
~ Remek. Van még szabad hely, hogy gyakoroljak én is, de előtte falok valamit, mert egész nap nem ettem. ~
Azzal a mozdulattal a táskájához nyúlt és elővett belőle egy krumplit és egy kunai-t. Elkezdte meghámozni a krumplit. Amint végzett vele, boldogan és örömittasan harapott bele a jól megérdemelt krumplijába.

A békés reggelizésedet, erőteljes léptek zaja szakítja félbe. Amikor feltekintesz, szemeid egy termetes, fiatal férfit pillantanak meg, aki egy hátizsákot hoz magával, majd melléd dobja.

- Jó reggelt! - köszön kurtán. - Te lennél Taiki Touya? Ha igen, akkor én foglak kiképezni. A nevem Tachigui Sohen. Ha befejezted a reggelit, akkor kezdhetjük is.
Megvárja, míg befejezed, majd egy fához lép.
- Kezdjük az alapokkal! A feladat egyszerű: A chakrádat a lábadba koncentrálva fel tudsz sétálni ezen a fán. De vigyázz, ha túl sok chakrát koncentrálsz bele, a fa behorpad és leesel, ha túl keveset, akkor szintén. Nos, lássuk hogy megy!
Összefonja a karjait és figyeli a munkádat.

/Min. 15 sort kérnék/

Amikor megzavarták evésemet nemigen örültem neki, gyorsan bemutatkozott és máris a lényegre tért. Odaléptem a fához amire mutatott, majd ránéztem az emberünkre és megszólaltam :
- Kérsz krumplit? Van még vagy három darab.
Elmosolyodtam, majd láttam, hogy annyira nem izgatta a krumplin elkezdtem csinálni amit mond.
~Hogy is volt, jah igen, ha túl kevés chakrát irányítok a lábamba akkor leesek. De kár, hogy a saját rágásomtól nem halottam teljesen amit mondott. Akkor nem szabad keveset, hát akkor irányítsunk sokat.~
Így is lett, jól telepumpálta a talpát chakrával és amikor megpróbált fellépni a fára akkor az első lépés sikerült is, de a második lépésnél dobott egy hátast.
~Auu... Ilyen nincs, akkor most mi? Lehet, hogy nem szabad sokat, csak éppen, hogy lágy legyen?~
Azzal egy kis chakrát irányított a lábába és megpróbált fellépni a fára. Csak azzal a lendülettel dobott még egy hátast.
~ Kezdek ideges lenni... Nah jó akkor vigyük úgy közepesen bele... ~
Ez is megtörtént. Kicsit moderáltabb módon de ráirányította a chakráját a talpára és ismét fellépett a fára. Az első 3 lépés sikerült is és odakiáltott Sensei-ének:
- Látod? Én nem vagyok kezdő... Én ezt már rég megtanultam... Csak kiváncsi voltam hogy reagálsz rá Sensei.
Azzal ahogy ezt kimondta ismét dobott egy hátast a földre.
~ Nah most beégtem~

Sohen elmosolyodik a próbálkozásaidon, majd ismét elmagyarázza.
- Ez már nem volt rossz, de próbáld meg megtalálni a megfelelő mennyiséget és akkor feljuthatsz a tetejére. Tehát ne legyen se túl sok, se túl kevés. Na ess neki mégegyszer/ez majd sikerüljön / Eközben letép egy levelet a fáról és megvárja míg felmászol a fa tetejére és le is jössz onnan, majd a kezedbe adja a levelet.
- Ha már itt vagyunk, akkor essünk át ezen is. Koncentráld a levélbe a chakrád és nézd meg mi történik vele. Ha ketté szakad, akkor szél, ha meggyullad akkor tűz, ha megkeményedik akkor föld, ha rugalmassá válik akkor víz és ha megráz benneteket akkor villám elemű a chakrád. Azután pedig meg nézzük mennyire megy a vízen járás.
Nekidől a fa törzsének és várja, hogy kiderítsd az elemed.

Látom, hogy a Sensei elmosolyodott, majd mondta, hogy próbáljam meg megint. Beleirányítottam a chakrát a talpamba, körülbelül úgy ahogy az előbb. Jobban odakoncentráltam és megpróbáltam felmenni a fára. Nagy meglepődésemre most sikerült is. Lementem a fáról és a Sensei egy falevelet nyomott a kezembe.
~ Úristen... Most komolyan egy falevéllel jutalmaz meg? ~
Aztán közölte velem, hogy irányítsam a chakrámat a falevélbe. Erősen odakoncentráltam, már szinte olyan erősen, hogy becsuktam a szemem is. Mire kinyitottam a falevél megkeményedett.
- Sensei. Bőrtől keményedése van a levélnek. Érteeeed?
Majd összeestem a nevetéstől, amit ráadásul én is mondtam. Két perc sírógörcs után felkeltem a földről, leporoltam magam és megszólaltam:
-Na jó annyira tényleg nem volt vicces. De akkor most föld elemű a chakrám, Sohen-sensei?

Te jól szórakozol a saját poénodon, ellenben Sohen, a tenyerébe temeti az arcát és megvárja, míg magadhoz térsz.
- Ez siralmas volt és próbálj meg kevesebb értelmetlen "poént" elengedni. Ja, a chakrád Föld elemű. Nekem emellé már sikerült feloldanom a Szelet is, de most nem ez a lényeg. Lássuk, hogy megy a vízen járás? A folyóparton találkozunk és jó ha igyekszel.
Felveszi a hátizsákját, kinyitja és egy krumplit vesz ki belőle, amit oda dob neked.
- Egy kis útravaló./XD/ - mondja és egy pukkanással eltűnik.

/Konoha Folyópart/

Kicsit álmoskásan de kiértem a kiképzőterepre. Mindjárt reggel kilenc, elvileg itt találkozom Sohen-Sensei-el.
~ Kíváncsi vagyok, mára mit talált ki... ~
Leültem a fűre és elővettem egy krumplit. Meghámoztam és elkezdtem enni.
~ Hmm... Csak tanulás után kapok a Sensei-től krumplit... kár hogy küldetés után nem~
Félig megettem a krumplimat amikor visszacsomagoltam és betettem a táskámba.
~ Ameddig a Sensei meg nem érkezik addig gyakorlom egy kicsit a fára mászást. ~
Odaléptem az egyik fához. Chakrát irányítottam a lábamba és elkezdtem felfele sétálni. Az egyik magasabban lévő faágra ráültem és ott vártam Sensei-em.

Amikor lefelé jössz a fáról, Sohen szó szerint a föld alól kerül elő.
- Jó reggelt Taiki! Remélem sikerült kipihenned magad. A mai edzés kicsit komplexebb lesz a múltkorinál.
Kézjelekbe kezd és végül kimondja a jutsu nevét.
- Doton: Iwagakure no Jutsu
És mire észbe kapsz már el is tűnt a szemed elől, hogy a hátad mögött bukkanjon fel.
- Erről lenne szó. Ezzel a jutsuval bele tudsz olvadni a kövekbe, sziklákba, földbe. A lényege, hogy a chakrádat végigvezeted a testeden, majd megérinted a földet és átvezeted bele a chakrát és képessé válsz beleolvadni. Rajta!
Míg gyakorlod, addig leül a fa tövébe és onnan figyeli a próbálkozásaidat.

/Min. 25 sor/

Másztam lefelé a fáról, amikor látom, hogy Sohen Sensei megérkezett. Látom ahogy bújócskázik magával a föld alatt. Leugrottam a fáról és Sohen-Sensei hirtelen mögém került.
~ Ez tetszik. Nagyon is tetszik. ~
Majd elmagyarázta nekem, hogy kell megcsinálni.
~ Először is. a Chakrámat végigvezetem a testemen.~
Így is lett. Miután éreztem, hogy a chakra átjárja a testemet. Hozzáértem a földhöz és abba is vezettem egy kicsi chakrát. Majd kimondtam :
- Doton: Iwagakure no Jutsu
Mindenki meglepetésére nem történt az ég világon semmi. Megpróbálkozom újra vele. Chakrát vezetek végig a testemen megint. Hozzáérek a földhöz és nagyobb terjedelmű chakrát viszek bele. Majd újra kimondom :
- Doton: Iwagakure no Jutsu
Ismét nem történt semmi.
~ Hát ilyen nincs. Nembaj, megpróbálom újra. ~
Chakrát irányítok a testemen végig. Majd hozzáérek a földhöz és pont ugyanakkora nagyságú chakrát irányítok a földbe mint az egyes testrészeimbe. Majd kimondom :
- Doton: Iwagakure no Jutsu
A kezem már belesüppedt a földbe de a többi testrészem valahogy nem akart utánamenni.
~ Nah most sikerülni fog. ~
Chakrát irányítottam a testem minden részébe és minden részébe pontosan ugyanannyit. Majd hozzáértem a földhöz és abba is beleirányítottam a chakrámat.
- Doton: Iwagakure no Jutsu
És egész testemmel a földben voltam.
~ Nem is olyan rossz érzés ~
Majd Sensei-em háta mögé mentem és megpróbáltam megijeszteni.
~ Nah most összecsinálja magát. ~

Amikor kibújsz Sohen mögött, meglepve tapasztalhatod, hogy a torkodnál egy kunai van és meg is torpansz tőle.
- Na végre ez is sikerült. De még nem tudom, hogy harc közben hogyan teljesítesz, úgyhogy most felmérem a tudásod. Kage Bunshin no Jutsu!
Megjelenik egy klón és Sohen mondja az instrukciókat.
- A feladat egyszerű lesz. Győzd le a klónt, vagy legalábbis tarts ki ellene. Sok sikert!
Azzal felugrik a fára, hogy páholyból nézze végig a küzdelmet.

Előttem furcsa dolgok játszódnak le. Látom, hogy edzőm megduplázza magát.
~ A fenébe. A Harcban nem vagyok valami jó, próbálkozzunk valami egyszerűvel. ~
Azzal gyorsan előkaptam egy krumplit amire észrevétlenül egy robbanócetlit ragasztottam. Majd eldobtam ívesen a klón felé.
-Tessék, a klónoknak is lehet enniük. Én imádom a krumplit.
Amint a Sensei klónja mellett van robbantom. Ha kikerüli akkor magam alá dobok egy füstgolyó-t és várom mit lép az ellenfelem.

Repül a krumpli, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg. Nos, ez esetben senkit sem talál el, mert mire felrobban, addigra a klón már sehol sincs, csak korábbi helyéről árulkodik egy kis füstfelhő. Te is egy füstfelhőben állsz és meglep, ami történik. Hallod ahogy melletted mozdul valaki és a következő pillanatban már a hangját is hallod:
- Kihon-teki na Chikyu no Kobushi! [Kőököl]
Ekkor egy hatalmas ököl emelkedik ki a földből, ami egyenesen feléd tart és valószínűleg az a célja, hogy alaposan átrendezze az arcod.//

A klón eltűnt én meg furcsállódva néztem körbe. Egy kis idő múlva furcsa szöveget kezdek el hallani.
~ Valahonnan isme... Ez a kőököl. ~
Kicsit arrébb ugrottam és pár kézjel után rácsaptam az elém kiugró kézre és felkiáltottam:
- Doton: Iwagakure no Jutsu
Megpróbálok belebújni az Oirás kézbe és eljutni egy közeli fa mögé, de még a földben maradva. Ha nem sikerül akkor lassacskán hátraugrálva kiszökdelek a füstből.

Azt sikerült elérned, hogy az öklön keresztül a földbe bújsz, így az ököl célt téveszt és egy hatalmas melléütés után eltűnik. Jó húzás, de most az érzékeidre kell hagyatkoznod, ha meg akarod találni az ellenfelet, hiszen nem látod hol van, csak érzed, ha a közeledben lép. A probléma azzal van, hogy nem érzel semmiféle mozgást. Vagy megállt, vagy elbújt valahová. Ha a földön van, akkor érezni fogok a nyomását a földön, de eddig semmi....

Sikeresen kikerültem az öklöt így most a föld alatt vagyok.
~ Hmm... A füstben halottam mocorgást. Biztos ott lehet még. ~
Kijövök a föld alól és 5 különböző irányban gyorsan eldobok egy-egy shurikent.
Majd pár kézjel kíséretével megszólalok :
- Bushin no jutsu.
Ha sikerül akkor 4 klónt hozok létre és elindulok én is és a klónok is, kifelé a füstből a shurikenek után. Majd a füstöt az öt klón kívülről figyeli. Ha valami útonmódon ezt megakadályozzák akkor csak annyi klón megy ki amennyit létre tudtam hozni, vagy amennyi megmaradt.

A klónok bemennek a füstbe, de nem történik semmi. Ekkor egy neszt hallasz a fa felől, amin előtte sétáltál és, amikor felnézel már repül is feléd a klón és egy erőteljes rúgást ad, amitől kissé megtántorodsz és meg is szédülsz egy kicsit. Mire magadhoz térsz, már a kezében van egy darab kő, amiből sejtheted mi következik és el is hajítja feléd. Ha ügyes vagy kihasználhatod a helyzetet, ugyanis a klónokhoz még nem nyúlt hozzá.

Egyik pillanatban még nyugodtan sétálok, a másik pillanatba valaki fejbe rúg. Nem egy kellemes érzés. Amint kinyitottam szemeimet láttam a kezében egy kődarabot.
~ Ajjaj ez így nem lesz jó . ~
Azzal elindult a hozzám legközelebbi klón és megpróbál beugrani a kő elé, amit felém hajítana. Közben kézjeleket mutatok és megpróbálok gyorsan egy Shunshin no Jutsuval ellenfelem mögé kerülni. Ha sikerül akkor megpróbálom hátba szúrni. Ha nem sikerül valahol akkor csak szimplán tökön rúgom. Ne álljon már itt felettem.

A klón felfogja a követ, amíg te eltűnsz a helyszínről, ezáltal elkerülve a komolyabb sérülést. A robbanás okozta szilánkok elől eltakarja a szemét, hiszen a klón elég közel volt. Ekkor elérkezettnek látod az időt, hogy támadásba lendülj. Elindulsz, hogy hátbaszúrd a klónt, de megbotlasz egy alattomos kődarabban és a kunai kirepül a kezedből, egyenesen a klón hátának és az egy pukkanással eltűnik. Ezután Sohen lemászik a fáról és hatalmasat nevet.
- Hogy te milyen szerencsés szerencsétlen vagy! De ettől függetlenül szép volt!
Ekkor egy Chuunin érkezik és megáll Sohen előtt.
- Sohen-sensei! Hokage-sama hívat benneteket! - mondja majd el is tűnik.
Sohen hümment egyet és máris mondja az instrukciókat.
- Gyere, nyomás a Hokagéhoz!

/Hokage palota/
/A harcért +40 CHP a jutalmad/

*Szép reggelre ébredtem. Rendbe szedtem magam és elindultam a Kiképzőterepek egyikére.*
~Eljött a várva várt nap, amikor a klántechnikák közül is tanulhatok valamit. Végre a hagyományokat követve megerősödhetek. Hisz ez a nagyapám legfőbb vágya. Hogy én ismét felvirágoztassam a klánt.~
*Nem kellett sok idő és oda is értem. Rajtam kívül nem volt ott senki.*
~Korán jöttem volna?~

/Katsu/

Mivel túl korán értél ki a Kiképző terepre, úgy döntesz célba dobsz egy kicsit. Folyamatosan teltek a percek, mire egy hangot hallasz meg a hátad mögül. Amikor megfordulsz, nem látod pontosan az érkezőt, mivel a szemedbe süt a nap. Azonban már a körvonalaiból rájössz, ez bizony a te szeretett nagyapád.
Némán oda sétál hozzád, majd megsimogatja a fejedet.
- Szóval eljött az idő, kölyök. - szólal meg halkan. - Elég erősnek és rátermettnek bizonyultál, így bevezetlek a klánunk néhány technikájába. Először két Taijutsu technikát fogok megtanítani neked.
Ezután elhallgat és pár lépést hátrébb áll. Alaposan szemügyre vesz téged, majd újra megszólal.
Az első technika a Maraiseru, a Kifektetés! A segítségével a földre tudod vinni az ellenfeledet, ugyanakkor komolyabb fájdalmakat is tudsz neki okozni - ekkor felhorkant egyet. Jól figyelj, most lassítva mutatom meg neked. Utána kapsz pár percet a begyakorlására, ami után megnézem, mire is vagy képes.
Amint befejezi, hirtelen megjelenik melletted. Azonban a következő mozdulatot már olyan lassan mutatja, hogy azt könnyedén tudod követni a szemeddel. Úgy tesz, mintha el akarná rúgni a vádlidat, de amint hozzád ér megáll.
Ezt kell nagyon jól megcsinálod! Rúgd vádlin a célpontodat, de úgy, hogy az a levegőbe emelkedjen. Amikor már a levegőben van egy csapást mérsz a testére a könyököddel. Így az ellenfeled gyorsabban fog a földre kerülni és még néhány sérülést is kap. Viszont jól vigyázz, ha nem sikerül a rúgás az elején, akkor akár bajba is kerülhetsz! Most állj oldalra és gyakorold. Képzelj el magadnak egy ellenfelet. Ha úgy érzed, elsajátítottad ezt az egyszerű technikát, akkor próbáld meg alkalmazni rajtam.
Amikor befejezi a mondandóját, az öreg hátat fordít neked és az eget kezdi bámulni.

*Mivel nem volt ott senki, ezért célba dobtam a shurikenekkel és a kunaiokkal, ami nagyon jól ment. Az idő múlt és még senki sehol.*
~Úgy volt, hogy a nagyapám jön és tanít. Nem szokása a késés, sőt még hamrabb is szokott jönni.~
*Nem kellett sokat várjak. Amikor megfordultam a nap a szemembe sütött és egy alakot láttam meg. Egyértelműen tudtam, hogy ez a nagyapám. Amikor közelebb ért ez be is bizonyosodott. Némán odasétált hozzám és megsimogatta a fejem.*
- Szóval eljött az idő, kölyök. - szólalt meg halkan. - Elég erősnek és rátermettnek bizonyultál, így bevezetlek a klánunk néhány technikájába. Először két Taijutsu technikát fogok megtanítani neked.
*Én csendben végig hallgattam mondandóját és figyeltem rá. Ezután elhallgatott és pár lépést hátrébb állt. Alaposan szemügyre vett engem, majd újra megszólalt.*
- Az első technika a Maraiseru, a Kifektetés! A segítségével a földre tudod vinni az ellenfeledet, ugyanakkor komolyabb fájdalmakat is tudsz neki okozni - ekkor felhorkantott egyet. Jól figyelj, most lassítva mutatom meg neked. Utána kapsz pár percet a begyakorlására, ami után megnézem, mire is vagy képes.
*Amint befejezi, hirtelen megjelent mellettem. Azonban a következő mozdulatot már olyan lassan mutatta, hogy azt könnyedén tudtam követni a szememmel. Úgy tett, mintha el akarta volna rúgni a vádlimat, de amint hozzám ért megállt.*
- Ezt kell nagyon jól megcsinálod! Rúgd vádlin a célpontodat, de úgy, hogy az a levegőbe emelkedjen. Amikor már a levegőben van egy csapást mérsz a testére a könyököddel. Így az ellenfeled gyorsabban fog a földre kerülni és még néhány sérülést is kap. Viszont jól vigyázz, ha nem sikerül a rúgás az elején, akkor akár bajba is kerülhetsz! Most állj oldalra és gyakorold. Képzelj el magadnak egy ellenfelet. Ha úgy érzed, elsajátítottad ezt az egyszerű technikát, akkor próbáld meg alkalmazni rajtam.
*Amikor befejezte a mondandóját, hátat fordított és az eget kezdte bámulni. Én elkezdtem felvenni a harci pozíciót és a mozdulatokat ismételtem. A lassú ismétléseket egyre gyorsabb tempó kezdte helyettesíteni.*
~Szóval ez egy hatásos technika. Remélem jó hasznát veszem. Legalább valami használható dolgot is tanulok.~
*A nagyapám megunhatta az eget, mert ismét hozzám fordult.*
- Na mi az? Már fel sem veszed a harcipozíciót? Talán beijedtél tőlem? -mondtam gúnyosan.
- Te kis... Mit képzelsz magadról? -mondta dühödten.
~Na, sikerült jól feldühítenem az öreget. De kell a kihívás.~
*Ő is felvette a harci pozíciót.*
- Most jól elkalapállak! -üvöltötte.
*Ő hamar előttem termett. Egy ütést mért rám gyomortájékra, amitől néhány métert hátra csúsztam. Nem volt igazán időm reagálni a dolgokra, csak a hasfalamra tettem a kezem és elkezdtem nevetni.*
- Csak ennyi? Azt hittem keményebb fából faragtak! -mondtam.
*Ekkor ismét felém közelített és ugyan azt akarta megcsinálni, de én számtottam erre. Az oldalába szökkentem és vádlin rúgtam, ahogy azt tanította, de nem repült a levegőbe.*
~Na most, bajban vagyok!~
*Igyekeztem hanyatt lökni magam és a földről visszapattanni állásba. Ez sikerült is, de kaptam is egy hatalmas pofont az arcomra, amitől elfeküdtem.*
- Egész jó! De vidd bele az egész tested erejét. Dőlj bele abba a rúgásba. -adta a jótanácsokat.
- Talán sikerült is volna, ha velem egy súlycsoportba lennél! -mondtam szemrehányóan.
*Folytattuk a harcot és általában ő került fölénybe velem szemben. Néhányszor sikerült is megütnöm rendesen, de akkor én is elég kemény csapásokat kaptam. Szinte már szemtől szembe harcoltunk, amikor gyorsan hátrébb szökkentem és ismét az oldalába kerültem. Most rendesen beledöltem a rúgásba és tényleg a levegőbe emelkedett az öreg. Egy jól irányzott könyökössel a mellkasát céloztam és a földre zúztam. Ekkor köddé vált.*
~Az átkozott árnyékklónt használt.~
- Remek! Ezt a taijutsut remekül elsajátítottad! Térjünk a következőre! -mondta.

/Katsu/

Rendben van, jöjjön a következő technika. Türelmetlen egy vakarcs vagy, mondták már? - kérdezte tőled komoran. - Jöjjön hát a Sukuriyu no Zou. A technika a meglepetésen alapul. Hirtelen a rohamozó ellenfél előtt kell teremni és egy erős ütést kell mérni a hasára. Az ütésedtől legrosszabb esetben a célpontod csak hátra csúszik. Most pedig rohamozz meg és megismered az alkalmazását a taijutsu-nak.
Ezután az öreg újra harci pozíciót vesz fel és várja a támadásodat.

//Jelenleg én irányítom a rokonodat, így ne játszd le egyedül a teljes harcot. Az előző esetet még elnézem, de a következőnél büntetést kapsz.//

~Na jöhet egy új technika. Nem hangzik, túl nagy feladatnak. De ha végig gondolom, akkor más taijutsukkal kombinálva hatásos lehet.~
*Mivel a nagyapám felvette a harci pozíciót én is ugyan ezt cselekszem. Megpróbálom megcsinálni azt, amit mondott. Igyekszem kitérni, hogy 45 fokos szögben lássam, majd ismét szembe próbálok kerülni vele.*
~Nem szeretném ilyen egyszerű módon megcsinálni. Amúgy is számít erre a támadásra.~
*Ha sikerült szembe kerülnöm vele, akkor teljes lendületemet beleadom az ütésbe. Nem térek ki a csapásai elől.*
~Hisz a fájdalom csak gyengeség. Maximum csak néhány monoklim lesz.~
*Ha nem jött össze a technika használata, akkor küzdök vele egy kicsit és ismét megpróbálom. Ha van rá lehetőségem, akkor az előző technikát is megpróbálom bevetni ellene.*