Kiképzőterepek

- Bocsánat azt hiszem túlzásba estem. *mondta Hanako, de még mindig tartot, úgy tűnt nem vette észre hogy én már nem is küzdöttem a végén.
- Egész jól harcolsz és végül is le vettél a lábamról is. *mondta miközben mosolygott.
- Kérsz esetleg egy gyógyító puszit rá? *kérdezte miközben nevetett és elengedett.
- Hát.. izé. *akadt el a szavam és kicsit el is pirultam* Akkor megyünk ramenezni? *kérdeztem nagy mosolyal az arcomon* Végül is tenyertél úgy hogy én fizetek.

-Miért szegény? Majd viszek neki én virágot,ha beugrok hozzá.
Látva,hogy nehezen megy neki,segít Jasaminek felállni. A fájdalmas nyögéséből tudja,hogy keményen megdolgozott azért a két pusziért.
-Persze,nézzük meg. Kíváncsi vagyok,mit tud Hanako és a csapattársad.
Közelebb mennek,hogy jobban lássák a harcot.
-Nem ülsz le,hogy kicsit pihentesd a lábaidat?
Bármit mond a fiú,ő leül egy pár percre. De utána megint feláll,mert nincs kedve üldögélni.

*Látta, hogy a fiú el pirult, de nem tetet szóvá.
-Mert udvarias voltál és hagytál nyerni. Pont az ilyen lovagias gesztusukat szeretem.
*Felállt és kezét nyújtotta Femutsunak.
-Igen mehetünk már alig várom, hogy lássam hova viszel.
*Miután a fiú felállt össze szedte el dobot fegyvereit és kését is vissza tette a tokjába.
-Később pedig meg engedem, hogy ki hívj egy vissza vágóra komolyabb téttel.
*Kacsintott egyet a fiúra egy mosoly kíséretében.

-Nem kell. Ha pihentetem lassabban szabadulok meg tőle.-Mondtam ahogy a harc felé fordultam.
Mikor oda értünk már épp annál a résznél voltak amikor Fumetsu tigrisbukfencet vetett. Kibuktatta majd folytatódtak az események.
-Úgy tűnik Hanako kedveli Fumetsut-Mondtam mosolyogva és megvártam a folytatást majd ha végeztek akkor elindultunk feléjük. Persze ha Haruka is jött.
-Sziasztok milyen volt az edzés?-Kérdeztem mintha csak most jöttünk volna.

- Miből gondolod, hogy hagytam magam, na, jó igaz, de izé. *szerencsére még időben feltűnt Jasami.
- Sziasztok, milyen volt az edzés? *kérdezte.
- Nem volt rossz csak hát vesztettem úgy hogy most megyünk és meghívom Hanakot egy ramenre méghozzá oda ahol a legjobb rament készítik irány Ichiraku! *mondtam miközben az irányt mutattam.
- És nektek hogy ment? *kérdeztem Jasamit, már kevesebb lelkesedéssel.

*Kicsit kuncogott a válaszon.
-Nem kell magyarázkodnod.
*Jegyezte meg bár szívesen hallgatta volna míg nem Jasami fel nem bukkant.
-Szia. Egész jó volt sikerült jól meg izzasztanom.
*Jasamira nézet majd Haukára ha oda jött.
-De ahogy el nézem téged Haruka izzasztott meg.
*Nevezett kicsit és azon kezdet el gondolkodni, hogy Ichiraku akiről beszéltek most merre lehet a faluban.
~Ajaj már azt is el felejtettem, hogy Ichiraku botja merre van. Pedig régen halottam róla, de még nem voltam ott. Mi hamarabb be kellene járnom a falut.

Követi Jasamit és csak halkan kuncog a megjegyzésre,hogy Hanako kedveli Fumetsut.
-Az nagy szó,nem sok embert kedvel.
Oda érve jó kedvűen hallgatta a többiek társalgását,majd ő is hozzá szólt.
-Igen,alaposan megdolgozott,hogy lépést tartson velem. Ez eddig nem sokaknak sikerült.
Összekulcsolta az ujjait a háta mögött és hallgatta tovább,hogy miről folyik a szó.
~Bár,ha én is használok chakrát,vagy akár a jutsuimat,akkor esélytelen lett volna ellenem. Ez így volt sportszerű.

-Hát igen. Tényleg nehéz volt.-Kulcsoltam hátra a kezeim a tarkómnál és büszkén mosolyogtam.~Ha tét van akkor nem játszadozom... Habár ő azt tette...Na mindegy~
-Szuper én is megyek.-Válaszoltam Fumetsunak.-Már vagy 5 napja nem voltam a küldetések miatt. Már biztos azt hiszik meghaltam.-Kuncogtam egy kicsit a viccemen majd vártam, hogy a többiek beszélnek még vagy indulunk.

Mikor meghallotta,hogy Hanakoék Ichirakuhoz mennek ramenezni,és még Jasami is csatlakozik,nem volt kérdéses,hogy neki is mennie kell.
-Nos,ha nem gond,akkor én is jövök. Úgyis lógok Jasaminek egy meghívással. És nem szeretek sokáig adósa maradni senkinek.
Persze nem volt biztos benne,hogy ez jó ötlet. Oda hajolt Jasamihoz és a másik kettő számára is hallhatóan mondott neki valamit.
-Nem kellene inkább kettesben hagyni őket?-kérdezte,majd kuncogott a dolgon.
~Most erre biztos vissza vágnak ugyanezzel,de sebaj.

Miután Jasami kitalálta, hogy velünk jön Haruka is úgy döntött, hogy velünk jött.
- Nos, ha nem gond, akkor én is jövök. Úgyis lógok Jasaminek egy meghívással. És nem szeretek sokáig adósa maradni senkinek.
- Hát akkor gyerünk. *mondtam és már indultam is volna, de fél füllel meg halottam Haruka hangját.
- Nem kellene inkább kettesben hagyni őket? *ugyan megpróbáltam nem foglalkozni vele, de jól láthatóan elmosolyodtam.

Miután a szokásos távot lefutottam az előző napi tisztásra tértem vissza ahol mintha semmi sem történt volna. Az összes bábu épen állt a helyén. Pár bemelegítő gyakorlat után elkezdtem ismét az előző nap abbamaradtakat. Látványosan jobban ment és még csak haragudnom sem kellett. Az előző napi visszaesést betudtam a kimerültségnek. A bábuk könnyedén törtek szét, bár még mindig nem olyan látványosan mint Kaze öklei között, de kezdett alakulni. Ezekután a többi technikámmal foglalkoztam különösebb hangsúlyt fektetve a Konoha Reppu ra, ami már csípőből ment, pedig egyszer sem vetettem be éles helyzetben. Ahogy gyakoroltam két kérdés fogalmazódott meg bennem:
" Valjon a lábamban is használhatom úgy a chakrát mint az öklömben? Mi történik ha elemi chakrát vezetek az ökleimbe? "
Ezekkel a gondolatokkal méllyen belemrültem az edzésbe. A környezetm teljesen kizáródott.

*Hallott amit Haruka mondott és sejtette, hogy ezt neki szánja.
~Gondolom ezt azért mondja, mert a múltkor egyedül hagytam őket.
-Nyugodtan gyertek engem nem zavar. Legalább jó lesz a hangulat és senki sem fog unatkozni.
*Mondta kedvesen.
~Bár ez egy dupla randira hasonlít, de sebaj. Legalább több okom lesz ki mozdulni és Haruka sem mondhatja, hogy nem próbálok meg kedvesebb lenni.
*Várta, hogy elinduljanak és meg jegyezhesse magának az utat.

Láttam, hogy Fumetsu elmosolyodik Haruka kicsit sem suttogó súgni valóján amire én is elmosolyodtam. Mivel Hanakot nem zavarta a társaságunk így elindultam.
-Szerintem nem fogunk sok vizet zavarni-Súgtam vissza szintén jól hallhatóan. Az elején még arra számítottam, hogy vissza vágnak valami hasonlóval, de ők nem olyan gyerekesek mint ő, igaz ez nem is baj.
-Megint ugyanazt fogod kérni mint én?-Kérdeztem Harukát ahogy megindultam.

/Ichiraku/

-Rendben,akkor irány az étterem!
Elindult a többiekkel együt Ichirakuhoz. Jasami kérdésén elgondolkodott,majd válaszolt.
-Hát,most annyira nem vagyok éhes,úgyhogy lesz időm átolvasni az étlapot.
Szívesen futna az étteremig,de Jasami már biztos nem bírna ki még egy versenyt,ezért csak sétál. Egyszer megáll,mert lát egy macskát és azt neki muszáj megsimogatnia. Egy kicsit hozza is magával,de végül elengedi.

/ichiraku ramen/

Szép lassú nyugodt tempóban zsebre vágott kézzel indultam el Ichiraku-hoz, de előtte még gyorsan felkaptam a kunait, amit még korábban dobtam el és miközben elindultam arra gondoltam kicsit kérdezősködök, hogy többet tudjak meg a lányokról.
- Na és ti hány évesek vagytok? *habár így belegondolva lehet nem ezzel a kérdéssel kellett volna indítani.

/ichiraku ramen/

*Csendben követte a többieket. Jasamira is csak egy fenyegető pillantást vetet, hogy most jelezze tőle nem fogadja el a viccét.
~Haruka mellet kezd kissé szemtelenné válni Jasami. Harukától még el fogadom mert gyerek még, de egy fiú nem viselkedhet így.
*Fumetsura pillantott a kérdését meg halva.
~Ez a kérdés nem volt túl udvarias tőle, de sebaj el nézem most neki.
-Én 17 múltam.
*Felelte közben ment a többiek után.


/Ichiraku ramen/

/Onkei/

A gyakorlásodat egy nem messze tőled elhelyezett robbanócetli robbanása zavarja meg. Amint arra kapod a fejed, egy fiú ugrik ki a bozótból, majd megáll melletted. Míg azon gondolkodsz, hogy mi a fene folyik itt, a föld alól előkerül egy másik is, pont az előző háta mögött és egy jól irányzott rúgással/Konoha Senppuu/, a szemközti fának küldi.
- Jegyezd meg Bikko: Soha ne lankadjon a figyelmed. Ha nem látsz, nem jelenti azt, hogy nem vagyok ott.
Ezután feléd fordul.
- Bocsáss meg, ha megzavartunk valamiben, csak épp edzettünk az öcsémmel. Ráfér a gyakorlás. A nevem Kurai Raito.

A robbanást hallva mindenre felkészülten, a Masaru álltal tanított pózban vártam a támadást, de csak egy srác ugrott elém. Mikor már majdnem lenyugodtam, egy másik tört elő a földből és a legközelebbi fához rúgta egy olyan rúgással amit csak Kobushi senseitől láttam azt is elvétve, harc közben:
- Húúúúúúúúúúúúúúúúúú! - csillant fel a szemem, miközben a a testvérek, mint rögtön kiderült róluk, tanakodtak, értékelve a gyakorlást. Az idősebbik meg is szólított, bocsánatot kérve, hogy félbeszakították az edzésemet:
- Nem történt semmi! Már amúgy is végeztem a bemelegítéssel!- néztem a bábúromokra a vállam fölött- De az a rúgás nagyon állat volt!- itt ismét felcsillant a szemem és közvetlen az arcuk elé ugrottam és úgy kérdezősködtem:
- Mi a neve?! Mi a lényege? Hogy tudom megtanulni?

Raito és szemlátomást veled egyidős öccse elmosolyodnak.
- Ezt a technikát Levél Forgószélnek hívják. A lényege egyszerű: A chakrád segítségével pördülsz egyet a levegőben, majd a lábadba koncentráld chakra segítségével egy erőteljes rúgást eresztesz meg az ellenfél felé, mellyel általában a gyomor tájékát, vagy a mellkast célzod, amitől ő valószínűleg elrepül, ahogy Bikko esetében láthattad is. Nagyon szívesen megtanítom neked. Figyelj!
Odasétál egy bábúhoz, majd végrehajtja a mozdulatsort, melynek eredményeképpen a bábú kiszáll a helyéből és néhányat bucskázik, majd megáll.
- Majdnem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A lényege a jó chakrakontroll. Próbáld meg! -bíztat mosolyogva.

/20 sor/

Minden apró mozdultra figyelek amint Raito bemutatja a gyakorlatot. " Faja! Ismét Chakrakontroll!" mosolygok magamban majd felkészülök a gyakorlásra. A bevállt módszerrel kezdem: Először chakrát vezetek az egyik lábamba, majd onnan a másikba. Ezt egészen addig folytattam amíg készség szinten nem ment. Majd az ugrásokat kezdtem gyakorolni. A Fejem már szinte izzott, annyiszor vágódtam el a földön, ezért inkább magát a rúgást kezdtem el gyakorolni. Mikor megrúgtam a bábut, egyelőre chakra nélkül nemhogy megmozdult volna, de még én vágódtam hátra, megint.
- Francba!
Kelltem ki magamból, de már ismét talpon voltam. Számtalan rúgásverziót kipróbáltam, mire rájöttem egy eléggé stabil helyzetre, ahol a rúgás pillanatában előre helyezem a testsúlyom, ezzel is segítve a rúgást. Ezt is készség szintig gyakoroltam majd visszaálltam az ugrás gyakorlására. Eltartott egy darabig de a végén már nem estem el és egyre jobban ment az egyensúly megtartása. A következő lépcsőként megpróbáltam összekötni a két mozdulatot. Kissé szédülve ülltem le a bábu elé ahogy megpördültem majd rúgtam. " Szóval a két mozdulat lendülete összeadódik! " jegyeztem meg magamnak, miközben megráztam a fejem, hogy megálljon a forgás.
Ismét nekiiramodtam, tudva mire kell ügyelnem. Raito és az öccse nem tudom hova lettek, de most nem is igazán foglalkoztam velük. Miután megtanulom úgyis megköszönöm nekik, mégha fel kell túrnom egész Konohát értük. Ahogy belemerülte a gyakorlásba egyre jobban kezdtem ráérezni ahogy a két mozdulat lendülete összeadódik, majd a lábamon keresztül távozik az összegyűjtött erő a testemből. Addig koncentráltam amíg egyszer csak, szinte a semmiből végrehajtottam egy majdnem tökéletes mozdulatsort. Örömöm csak addig tartott amíg rá nem jöttem, hogy a másik oldalamra még egy szemernyit sem gyakoroltam.
Újult kudarcokkal kezdtem bele a másik oldalam edzésébe. Legalább annyi időbe telt elsajátítanom, mint előbb, bár nekem egy kicsit gyorsabbnak tűnt. Végül már felválltva gyakoroltam mindket oldalra. Néha nem fejesztem be a rúgással hanem belefűztem még a Konoha reppuu t is, mintegy gyakorolva ezt a mozdulatsort is. Végül kissé izgatottan tporogtam az egyik bábu előtt, ahogy chakrát gyűjtöttem a lábamba. Nagy levegőt vettem és a levegőbe ugorva így kiálltottam:
- Konoha Senpu!
A bábu ki is szakadt a helyéről, úgy ahogy kell, de nem bucskázott olyan messzire, mint mikor Raito bemutatta. Az eredménnyel mindazonálltal meg voltam elégedve. " Még egy kis gyakorlás és megvan! " bólintottam magamban, majd szétnéztrem, hátha visszajöttek Raitoék...

- Nagyszerű -örvendezik Raito. - Egész jól megy. Még egy kicsit gyakorlod és hibátlanul fog menni. De ha nem haragszol, akkor én most távoznék is és edzek tovább az öcsémmel. Bikko? Hol a pokolban vagy?
Mivel nem jön felelet, így megvonja a vállát.
- No mindegy, akkor megkeresem. További szép napot! - köszön el, majd futva megindul az erdő felé és eltűnik a fák közt.

A dícséret jól esett és miután elbúcsúztunk elindultam a falu felé. " Újabb siker elkönyvelve!" virult a fejem. Ahogy battyogtam a bejárat felé néha megláttam egy két embert akik vagy gyakoroltak, vagy elmélyülten koncentráltak, vagy éppen harcoltak. "Az utóbbi napokban elég jó és hasznos technikákat tanultam meg!" gondoltam magamban " Már csak egy újabb küldetés kellene! De talán megpróbálkozok majd az idéző jutsuval is!" Ahogy gondolkodtam észre sem vettem, hogy az utcán kötöttem ki.
- Hö? ......Már megint elbóbiskoltam!

Az ablakomon beszűrődő napfényre ébredtem. Lassan felöltöztem és kicsit kiigazítottam a hajam. Az asztalhoz siettem, ahol már várt a reggeli. Egyszerű vízben főtt rizs volt tálalva. Habzsolni kezdtem, aminek látszólag édesanyám nem örült.
- Katsu, ne egyél olyan gyorsan, mert elcsapod a hasad! -mondta.
- Nincs időm! -válaszoltam teli szájjal.
Ahogy végeztem a reggelivel, elindultam otthonról. Lassan, de sikerült odaérjek a kiképzőterepekhez. Nem volt ott senki.
~Vagy nagyon korán van, vagy ennyire elhanyagolják az edzést. Na, nem is érdekel ez annyira. Számomra fontos az edzés.~
Elkezdtem edzeni az egyiken. A nagyapámtól tanult mozdulatokat ismételtem. A Maraiseru és a Sukuriyu no Zou jutsut gyakoroltam. Egyszer az egyiket, egyszer a másikat. Előszőr szokásosan lassan kezdtem, mert tökéletessé szerettem volna fejleszteni a technikát. Utánna egyre gyorsabban és gyorsabban ismételtem a mozdulatokat.

A kellemes bemelegítő futás után végül ide is megérkezett. Megállt egy pillanatra és körbe nézett. De nem látott ismerős arcot. Bár elég nagy ez a terep,más részein lehet,hogy megtalálja valamelyik barátját.
~A legjobb lesz körbe járni az egészet. Addig is futok!
Futásnak eredt és rövid időn belül körbe futotta a kiképzőterepet,de így sem talált rá egy ismerősére sem. Sőt,az egész terepen alig voltak páran. Végül egy gyakorló fiút pillantott meg. Egy faágra ugrott és leült rá. Onnan figyelte,ahogy gyakorol. Érdekes technikát használt,ezt még nem látta.
~Hmm,biztos valami saját technika...
Jobb teendő híján elnézegette gyakorlás közben. Közben kifújta magát egy kicsit.

Míg edzettem néhányan megjelentek még, de nem sokan. Én folytattam a gyakorlataimat és csak néha pillantottam ki a körülöttem levőkre. Egy lányt láttam egy faágon ülni. Engem nézett.
~Ennyire kíváncsí természetű? De ahogy látom van már fejpántja, ami azt jelenti, hogy genin.~
Mivel fizikailag elég kimerültem egy ninjutsura összpontosítottam. Az En'en no Shuriken jutsura. Elmutogattam a szükséges kézjeleket és tűzshuriken szerű lövedékeket löttem az egyik oszlopra. Ezt néhányszor elismételtem, majd ismét a fán ülő lányra terelődött a tekintetem.
~Mi van velem? Ennyire zavar, hogy néz?~