Konoha Utcái

*Kicsit el mosolyodott.
-Rendben el fogadom a választ most még.
*Figyelte a beszélgetés további szakaszát.
-Nos igen kicsit össze ismerkedtem Fumetsuval, de semmi komoly. Csak barátok vagyunk.
*Jasamira pillantot egy fél másod percig.
- Az pedig, hogy ő köztök milyen a kapcsolat az nem igazán rám tartozik.
*Próbálta gyorsan le zárni a témát.

-Ha nem hagysz békén ezzel ne csodálkozz, hogy egyszer csak egy lila folt lesz a szemed alatt!-Már kezdett elegem lenni belőle hiába próbálta kikerülni tudom, hogy ez nem csak védekezés volt. Kicsit lenyugodtam mikor Hanako megpróbálta lezárni a témát. Mivel nem volt kedvem most kezdeményezni hagytam, hogy valaki más válasszon témát, ~De lehetőleg ne Onkei.~

- Látom még mindig itt tartassz!- pislogtam laposakat Jasami megnyilvánulásán, Hanako válaszán pedig elfojtottam egy mosolyt.- Na rendben!- nyújtóztam egyet.- Jók legyetek! Nekem még vagy 10 szer körbe kell futnom a falut, megfeszített tempóban! Majd koccanunk!- Azzal egy ugrással egy közeli ház tetejére ugrottam és nekiiramodtam. Miután a beígért 10 kör sprint le lett tudva még felmentem a szokásos helyemre az első Hokage szobrához. Onnan vártam meg a naplementét és onnan indultam el vissza az otthonomba. Otthon meleg vacsora és kérdések hada fogadott, alaposan kikérdeztek, hogy mit csináltam az elmúlt napokban. Ezek után felmentem, lezuhanyoztam és lefeküdtem. gondolataim az új jutsuk és küldetések körül forgott.

-Oké Szia!
*Csak nézte amint Onkei el megy majd Jasamira nézet.
-Ha így dühöngsz akkor ne csodálkozz, hogy tovább fog idegesíteni ezzel.
*Elindult előre az utcán.
-Legközelebb légy laza és mondj valami okosat. Mondjuk, hogy össze jöttetek vagy szakítottatok vagy mondj valami menőbbet. Ez lehetne akár az is,, hogy jahh meg volt a csaj. Bár ez kissé bunkó lenne, de vannak olyanok akiknél ezzel is be vágódsz.

-Ja szia.-Mondtam egykedvűen és néztem, ahogy eltűnik. Aztán Hanako pedig megpróbált kioktatni a lerázó szövegek fogalmáról. Csöndben végig hallgattam és miután befejezte csak sóhajtottam.
-Könnyű azt mondani.-Mondtam sötéten és elkezdtem nézelődni hátha meglátok valamit ami felkeltheti a figyelmem de semmi.~Hát úgy tűnik ez is egy unalmas nap lesz. Már az akadémia óta nem fordult elő.~
-Remélem hamarosan feléül a sensei. Ha csak itt időzök sosem leszek erősebb.

*Kicsit meg rázta a fejét.
-Jaj Jasami ne légy már ilyen, lazíts egy kicsit.
*Javasolta neki.
-Persze ha nem megy akkor se mérgelődj az ilyeneken. Nem kell vele foglalkozni és akkor meg unja. Láthattad, hogy én sem foglalkoztam vele könnyen le zártam a dolgot. Bár az is igaz, hogy nem hazudtam vele. Fumetsu nagyon kedves meg minden, de csak egy barát.

~Pont ő mondja, hogy lazítsak? ~Újból elgondolkodtam.
-Kár pedig szerintem ő kedvel téged.-Mondtam kicsit viccelődve és oldalba böktem játékosan. Szép lassan haladtunk miközben egyre több ember gyűlt össze az utcákon. Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, de már nem tudtunk csak úgy simán sétálni.~Talán el kéne menni valahova ahelyett, hogy csak sétálgatunk céltalanul.~Gondoltam magamban.

-Nos igen lehet, hogy kedvel, de még csak most ismerkedtünk meg.
*Jegyezte meg a viccre.
-Persze lehet, hogy kis idő múlva komolyabb kapcsolta lesz köztünk, de most csak barátok vagyunk. Jobban meg kell majd ismernünk egy mást. Persze én komolyabb ismerkedésre gondolok nem futkározásra.
*Nem bökött vissza nem érzete szükségét, hogy az utcán ő is gyerek ként viselkedjen.
-Talán észre vetted én azért kicsit komolyabb vagyok nálatok.

-Ha te mondod.-Mondtam összefonva a kezeimet a tarkómnál. Amikor beismerte, hogy komolyabb mint mi rögtön rá akartam vágni, hogy "Ezt nem lehet nem észre venni"De türtőztettem magam helyette inkább elmotyogtam egy.-Kicsit?-Az orrom alatt ami talán még rosszabb mint amit először mondani akartam.

*Kicsit el mosolyodott.
-Na jó talán kicsit még jobban mint ti. De ti még kicsit fiatalabbak vagytok nálam.
*Mondtam neki.
-De ha az én családban születtél volna akkor azt hiszem könnyebben értenéd.
*Kezdtek egyre többen lenni az utcán és nem sok újdonság volt látható.
-Kezdek kicsit unatkozni keresni kellene valami érdekeset.

-Valószínűleg.-Intéztem el nemes egyszerűséggel az második mondatot. Amikor már ő is felajánlotta, hogy keressünk valami érdekességet csak bólintottam aztán el is gondolkoztam.-És hova szeretnél menni?-Kérdeztem miközben bekanyarodtunk egy kisebb utcába.

-Nem tudom ha tudnám nem javasolnám.
*Mondtam egyszerűen.
-Hol lehet kicsit szórakozni?
*Kérdeztem tőle.
-Vagy menjünk inkább a partra?

Nem igazán tudtam mit mondhatnék... Sőt nem is tudtam, hova mehetnénk. Aztán Hanako felajánlotta, hogy menjünk a partra.
-Hát...-Vakargattam a tarkóm.-Nincs jobb ötletem.-Mondtam és befordultam egy újabb utcánál ami a partra vezetett.

-Akkor menjünk a partra.
*Mondta bár jobban örült volna valami érdekesebb el foglaltságnak.
-Úgy is régen jártam már arra.
*Ment Jasami után bár mivel a térképet reggel meg nézte már sejtette, hogy hova is mennek.
-Legalább meg nézem, hogy végeztétek a takarítást.

/Konohai folyópart/

-Rendben akkor oda megyünk.-Zártam le a témát a takarításra pedig csak elmosolyodtam.
-Nem tudom. Mikor még Harukával voltunk ott teljesen tiszta volt mánap pedig már csupa szemét szóval nem rajtunk múlott.-Mondtam végig átgondolatlanul aztán rájöttem, hogy ő neki nem kéne tudni, hogy Harukával jártunk ott is az első nap...~Oh ember~

/folyópart/

Csendben elindultunk a nagyvilágba ketten. A madarak csicseregtek, a nap sütött.
~Szép napunk van. De mit mondhatnék most neki.~
Még mielőtt én megszólalhattam volna ő kezdeményezett.
- Most végezted el az akadémiát? -kérdezte.
- Igen, pár hete.
- Te mikor végzted el? Nem hinném, hogy sokkal korábban, mint én. -kérdeztem.

Haruka hirtelen megállt és a kezeivel számolgatni kezdett. Először úgy tűnt,hogy nem igazán tud pontos választ adni,de végül nagyjából kiszámolta.
-Ha nem számoltam el nagyon,akkor úgy két éve és másfél hónapja tettem le a záró vizsgát az akadémián.-mondta vidáman.
Közben haladtak tovább. Haruka megnézett pár ablakba kirakott virágot,ha nem az ablak túlfelén volt,meg is szagolgatta őket. Végül egy macska ment oda hozzá és a lábához dörgölőzött. Úgy tűnik,hogy rég ismerik egymást,mert Haruka nagyon örült neki.
-Szia! Hát hogy vagy?-kérdezte a macskát,mintha egy emberrel beszélgetne és felkapta a karjaiba.
Közben nem feletkezett meg Katsuról sem. Lassan ment tovább,közben szeretgette a macskát és figyelt arra,amit a fiú mond vagy kérdez.

~Akkor tévedtem. Ő már sokkal korábban végzett a geninvizsgával.~
Kicsit megdöbbentem, amikor a macskával úgy beszélt, mintha ember lett volna, de hát mindenkinek vannak furcsa hóbortjai. Az arcom rezzenéstelen maradt, próbáltam nem kimutatni ezt a furcsállást. Telt múlt az idő és én ezt későn vettem észre.
~A francba! A nagyapámmal kellenne most edzek. Ezért nagyon meg fog büntetni. De most csak úgy hagyjam itt? Nem tudok mit tenni. Elkell menjek.~
- Figyelj nekem sűrgősen elkell most menjek, mert a nagyapám nagyon megfog szidni, ha nem érek időben haza. -mondtam.
- Jó volt veled beszélgetni! Szia! -köszöntem el és gyorsan leléptem.

Meglepi Katsu hirtelen távozása,de nem haragszik meg érte. Miért is tenné?
-Hát jó. Szia! Majd találkozunk.-mondta furcsálva,de a végén már mosolygott.
A macskára nézett és magához ölelte,majd kicsit forgolódott vele.
-Sebaj,így kettesben maradtunk.-mondta neki és adott neki egy puszit.
Leült egy közeli füves részre és eljátszott a macskával. Olyan jól elvolt vele,hogy fel sem tűnt,hogy két óra is eltelt azóta,hogy Katsu távozott.
-Ne haragudj,de mennem kell. Nem mulathatok egész nap. Majd találkozunk.
Még egyszer megölelte a macskát,majd eleresztette és mindeketten mentek a maguk dolgára. Haruka haza felé vette az irányt,megnézi,hogy érzi magát a nővére.

/lakóterület/

*Ahogy egyre jobban mentem beljebb Konoha utcáin néztem milyen emberek jönnek velem szembe. Néztem ahogy gyerekek szaladgálna és ahogy öregek beszélgetnek. Boldognak látszottak és kedvesnek, de mint idegen gondoltam jobb fel tűnni közöttük. Árnyékot keveset láttam ahhoz képest, hogy sütőt a nap nem volt olyan meleg mint a mi falunkban. A szél sem fújt olyan erősen és az út sem volt homokból. Pár perc múlva meg álltam egy kereszteződésnél.
~Most merre menjek?
*Mind két út felé el néztem és végül jobb felé indultam el.

Körbenéztem és megindultam az utcák felé,elég meleg volt a fekete ruházatomban,és akkor jutott eszembe hogy a nagybácsimék konohában laknak,és elég sokat meglátogattak minket sunagakure-ben.Gondoltam bemegyek hozzájuk és kérek pár új ruhát és a hajam is levágatom mert a feketében az úton majd megsültem,és még a hosszú haj se volt éppen jó.Be mentem hozzájuk és elintéztem amit akartam,de a nagybátyám tanácsára az arcomról le mostam a festést mert a konohaiak azt hihették volna rólam hogy elveszett ninja vagyok.Elbúcsúztam a rokonoktól majd továbbálltam,nézelődtem hogy mi van körülöttem,hogy nincs mindenen homok,számomra ez csodás volt,és még a madarak csicsergése is szép volt.

Mikor beléptem Konoha óriási kapuján, a csuklyát a fejemre húztam biztos ami biztos, fel ne ismerjenek az kapu mellett
álló chuninok. Eddíg is mindíg vigyáztam de fő az óvatosság. Éppen a Shusuya nevű vendéglőbe indultam, amikor észrevettem. Kifogytam a léből. Gondolhattam volna rá, mikor eljöttem otthonról, én marha szidtam magam. Tehát
Fogtam egy darab kartont és ráírtam "Küldetést vállalok". Azzal fogtam magam a nyüzsgő tömeg közepére álltam és
szépen hírdettem magam. Egy óra múlva semmi, még egy óra és még mindíg semmi. Kezdtem feladni a nyugalmam és
főleg a reményt mikor...

Rangai észrevétlenül betudott jutni Konohába, és egy kis idő után rájön, hogy neki nincs pénze, arra, hogy is valamit, majd elkezdett hülyülni, és egy kartonra írta, hogy küldetést vállal.
Ennek csak az volt az eredménye, hogy furán megnézték az emberek, és egy két ember némi aprót rakott le elé(200 ryu-t írhatsz az adatlapodra). De egy kis idő múlva, egy egy lány jön oda hozzád, és megszólít:
Kinézet:
- Üdvözletem! Remélem amit kiírt a táblára, az igaz, mert ha igen, akkor nekem lenne számára egy munka. A munka az, hogy vigyen el egy levelet a Nagyapámhoz egy Fűországban lévő faluba, de vigyázzon, mert nem lesz veszélytelen az út, ugyanis a szüleim haragszanak rá, csak én nem, és szerintem már tudják, hogy elmentem otthonról, siessen, mert már nincs sok ideje, kiáltotta el magát, és egy zacskót nyomott a kezedbe, meg egy térképet, amin rajta van, hogy hova kell menned, majd felt Rangai, és elindult amilyen gyorsan csak tudott, nehogy elkapják.

//200+1000ryu-t írj, és Konohagakure kapuhoz írjál

/Nanami és Shin/

Lényegében céltalanul lófráltok az utcákon, egészen addig, amíg meg nem jelenik Asuka és Kankuro.
- Mit szólnátok egy kis edzéshez?! - kérdezi a kunoichi vidáman.
- Arra gondoltam, hogy már most elkezdhetnénk az erősítéseteket. Első feladatként meg kell találnotok minket! 5 perc múlva induljatok el utánunk, ott leszünk ahol majd az edzésetek fog lezajlani.
- Így van! - vette át a szót Kankuro. - Annyit kaptok segítségnek hogy két külön helyen fogtok ránk találni és a helyszín valahogy kapcsolódni fog az edzéshez.
- Így van. 5 perc múlva indulhattok!
Ekkor mindkét shinobi eltűnik, ti pedig ketten maradtok az utcán.

/Ide még írjátok le, hol keresitek meg a shinobikat. Én majd csak akkor fogok írni, ha jó helyen vagytok. Naponta csak 1 hozzászólást kérek; így ha esetleg csak este vagyok gép előtt, akkor tudok szólni hogy megtaláltatok./

*Csak sétálgattam a faluban míg Asuka meg nem jelent. Valamilyen edzésről beszélt meg, hogy keressem meg. De ezt is úgy, hogy kövessem őt. Ez nehéznek bizonyult, mert csak el tűnt és így nem láttam merre is indulhatott el. Tám pontot sem adott merre lesz így eléggé nagy bajban voltam. Ott álltam szinte egyedül egy ismeretlen faluban ahol eddig sosem jártam.
~Most mit csináljak, merre menjek?
*Hogy le tudjak valamerre indulni először Asuka nyomait kerestem a földön vagy valami kis nyomot ami gyanánt elindulhattam az egyik irányba.