Konoha Utcái

-Nem jött meg csak nincs mit csinálnom.-Mondtam miközben előkaptam egy kuanit a hangra ahogy megérkeztek a senseiek.~Nem mehetek elég biztosra.~Mikor megláttam őket leeresztettem és felálltam majd leporoltam magam bár nem volt rajtam kosz aztán amikor elindultak követtem őket eszembe sem jutott Onkei. Egy tockos jelezte, hogy ez hiba volt.
-Bocs.-Mondtam elhúzott szájjal.~Megérkezett krumpli fiú is~Gondoltam amikor láttam Taikit közeledni. Az még okés, hogy elaludt de az már nem, hogy leül az út közepére krumplit enni.
-Álljál már fel! Annyira nem lehetsz fáradt, hogy ülve kellejen hámozni.-Kérdeztem félig ideges félig pedig "szánalmas vagy" hangnemben. Végül megérkeztünk a házhoz ami nyitva volt a lányok és a senseiük ott álltak.~És csak ők...~Gondoltam~Itt valami nem stimmel~

A hirtelen susugásra a hang irányába durrantottam az öklömmel, éppen elkerülve a susugót, akiről kiderült, hogy a krumplis srác. Mire válaszolni akartam már le is üllt a földre és krumplizni kezdett. Mire erre akartam válaszolni már Jasami meg is szólalt, így csak legyintettem. Mikor megérkeztünk a házhoz a lányok meg a mesterük már ott voltak. A ház üresnek tűnt. Értetlen fejjel néztem a házat. " Egyáltalán mi a zistent keresünk mi itt?" Hogy enyhítsem a fejemben tátongó információhiányt a lányok felé indultam, Jasamit pedig húztam magam után. Mikor a közelükbe értünk egyik kezemet felemelve köszöntöttem őket:
- Hali! Mi a szitu?

Leültem a földre enni és vártam Onkei válaszát. Nem kaptam meg de a másik sráctól kaptam egy beszólást, hogy legyen tartásom.
~ Pfff... Ezt én biztos nem fogom hagyni ~
- Bocs, hogy nem állok fel, de ha fel kéne kelnem akkor félek odafent a szájszagodtól úgyis visszaesnék - Mondta a vörösfejű fiúra.
Elcsomagoltam a krumplimat és a lányok felé néztem, akik éppen elindultak egy ház felé. Szemem sarkából sikerült megint észrevennem a szűk farmeres Haruka-t. Besiettem utánuk és megkérdeztem :
- Haribo vagy Haruka vagy ki. - Mondta elég lihegős hangon. - Meg tudnád mondani, hogy mi a fene a feladatom most? Mert kicsit elaludtam. - Mondtam majd nyusziszemekkel néztem a lányra.

Miközben Taiki odaér, megjelenik Sohen is, aki egy köszönés kíséretében pótolja az elmaradt jutalmat, vagyis a két krumplit Taiki felé. Ezalatt Chuuko és a lányok kijönnek a házból. Chuuko elmondja, hogy a valószínűsíthető tettes, a ház tulajdonosának régi tanítványa, aki az igazságszolgáltatás elől menekülve elhagyta a falut és valószínűleg így áll bosszút. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ki lehet a másik fickó, hiszen róla semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Kobushi hatalmasat húz az üvegéből, majd gondolkozni kezd.
- Az erdőben nem lehetnek, hiszen Onkei és Jasami ott voltak és nem láttak semmit.... Két lehetőség maradt: A Végzet Völgye, vagy az erdő. Javaslom, hogy váljunk ketté és úgy induljunk el. Jasami, Onkei, és én a Végzet Völgyébe megyünk, a többiek az erdőbe!
Tei, ekkor kissé elvörösödik, majd sürgős dolgokra hivatkozva, egy pukkanás kíséretében eltűnik. A három Jounin elképedve nézi a fiú hűlt helyét, majd elindulnak.

/Jasami, Onkei: Végzet Völgye/
/A többiek a városon kívüli erdőbe írnak/

Észre veszi a közeledő Jasamit és Onkeit és vidáman integet nekik,megfeledkezve az aktuális helyzetről. Mint mindig.
-Halihó fiúk!...Hát,Keito-san eltűnt.-válaszolt Onkei kérdésére.
Ekkor ér oda Taiki is. Meglepődik a fiú kérdésén,mert ott van a senseie,őt kellene megkérdeznie.
-Imo-kun,szerintem a senseiedet kellene erről megkérdezned,az meg nem én vagyok. Legalábbis tudtommal nem.-mondta nevetve.
Tei hirtelen távozása váratlanul éri,akár a többieket.
-Ez azért elég gyanús. Vagy csak egyszerűen fél valamitől.
Végül megvonja a vállát és szokásához hűen dob egy puszit Jasaminek,majd a többiekkel együtt elindul ki az erdőbe,vagyis a kapuig előre rohan és ott bevárja a többieket,aztán onnan tovább.

/városon kívüli erdő/

-Oro ? Ki az a Keito? - nézek meglepődve. A nyomunkban jött a krumplis srác. "Haruka Imo kun nak hívja? Talán ez jó név is lesz neki! " bólintok magamban. Chuuko jiisan és Kobushi sensei monológja után Tei hirtelen eltűnik. " Valami kezdődik! " szükül össze a szemem. Miután Haruka dobott egy puszit Jasaminak, itt vigyorogtam mint a tejbetök /XD/ Elindultunk a végzet völgye felé. Miközben a kapu felé haladtunk azért még oldalról megböktem vigyorogva Jasamit:
- Na? Most mit gondolsz?

/ Végzet völgye /

-Sziasztok!
*Köszön kedvesen a fiúknak miután kijöttek az épületből.
-Nem sok, de úgy néz ki ha nem kapjuk el a gyilkosokat lesz még egy áldozat.
*Felelte Onkei kérdésére.
~Ó ez a kis srác lehet az a Emo-kun vagy hogy is hívják akiről Haruka mesélt.
*Mikor el mondták ki merre megy elindult Haruka után. Majd egy pillanatra meg állt.
~Tei meg hová ment? Ez nagyon furcsa csak úgy itt hagyott minket.
-Remélem a palacsinták bírni fogják a gyűrrődést amíg nem tudjuk ki osztani.
*Mondta Harukána csak úgy mellékesen.
-Nem szeretném ha csak úgy kárba mennének.

/Városon Kívüli Erdő/

Amikor meghallottam krumpli fej vissza vágását csak kuncogtam egyet.
-Ennél jobbat nem tudsz?-Vettem oda mellékesen majd miután megkaptuk a választ miszerint az akit védeni kellene elment eléggé megrökönyödtem.~Ezt senki sem veszi komolyan? Az istenit is itt vér fog folyni ezek meg csak elvannak.~Legalább a senseiek kidolgoztak valami tervet. Amikor azt mondták megint külön válunk a chunin eltűnt.~Na jó te lebuktál~Gondoltam majd elindultam a többiek után Onkei meg már megint nem volt komoly.

//Végzet völgye//

*Miután ki lépet a házból az utcákat körbe járva sétálgatott lassan.
~Hmm valóban nem sokat változott a falu mióta el mentem. Egy két épület új a többi pedig csak kicsit lett régiesebb. Az emberek sem sokat változtak lényegében mindenki ugyan az maradt aki volt csak kicsit öregebbek és tapasztaltabbak lettek.
*Az egyik sarkon be fordulva pár boltot pillantott meg amiknek meg nézte a kirakatát.
~A divat is változott, e én még mindig divatosabb vagyok a többieknél.
*Egy kis mosollyal az arcán tovább ment.

~Csak elindulok a fejem után és majd csak kilyukadok valahol.~Gondoltam ahogy megindultam előre. Nem kellet sok idő és már teljesen elvesztem a gondolataimban nem is figyelve a környezetemre. Ennek köszönhetően azt sem láttam, hogy Hanako mögött sétálok gyorsabban mint ő ezért bele is "rohantam"
-Oh bocsánat nem figyeltem.-Kértem elnézést nem még mindig nem vettem észre kibe ütköztem. Aztán leesett.
-Oh... Hanako szia.

*Ment tovább az utcán saját gondolataiba merülve mikor valaki hátulról neki ment.
~Ó ez biztosan egy perverz vagy egy zsebtolvaj aki ezzel az átlátszó neki megyek a trükkel próbálkozik.
*Meg markolta kését és gyorsan meg fordult.
-Oh Szia Jasami!
*Elengedte kését és kérdőn a fiúra nézet.
-Mi járatban vagy erre? Csak nem utánam settenkedsz?

Szerencsémre nem vágta belém a kést így csak egy pillanatig voltam feszült. Aztán megkérdezte mi járatban vagyok itt.
-Igazából csak eseménytelen a nap.-Vágtam zsebre a kezem.-És te?-Kérdeztem vissza bár egyből gondoltam, hogy a várost fedezi fel amit tegnap szeretett volna. Megvártam mit válaszol aztán elgondolkodtam vajon vele tartsak-e.~Talán igen végül is nincs mit csinálnom.

-Csak sétálgatok és meg nézem mi újdonság van a faluban mióta ne jártam itt.
*Feleltem a kérdése.
-Amúgy bocsi, hogy úgy otthagytunk titeket, de én eléggé untam az üldögélést és szerintem Haruka is unta már az egy helyben létett.
*Jegyeztem meg neki, bár gondoltam, hogy nem kell meg magyaráznom.
-Ha van kedved csatlakozhatsz hozzám a fel fedező utamban, persze ha csak nincs jobb dolgod.

-Semmi baj. Nem haragszom.-Mondtam a magyarázkodására aztán megvártam mit mond még.~Hát nem igazán van dolgom. A sensei még legalább egy hétig bent lesz az tuti. Onkei eltűnt Fumetsu pedig... Igazából egyiküket sem tudom hol keressem... Ez azért gáz, hogy a saját csapattársaim helyét nem ismerem~Gondoltam végig de gyorsan vissza zökkentem és válaszoltam.
-Persze. Nincs semmi dolgom.-Válaszoltam és ha elindult én is elindultam.

*Egy kis mosollyal fogadta Jasami válaszát.
-Az jó akkor gyere nyugodtan mellettem.
*Elindult az utcán, de nem tudta igazán miről beszélgessen vele ezért úgy döntött improvizál valamilyen témát.
-Tudod Onkei a csapat társad eléggé szívtelen alkat. Nem veszi észre, de ha így folytatja úgy fogja végezni mint Hitojin. Egyedül és ki taszítva bujkálnia kell majd valahol a nagy világban.

Elindultunk az úton én mellette haladtam majd belekezdett Onkei személyiségének kiértékelésébe. Szavai kicsit elgondolkodtattak. Aztán én is válaszoltam.
-Nem hinném, hogy szívtelen. Csak meggondolatlan és makacs egyszerre. Mellesleg Hitojinnal kapcsolatban... Szerintem nem kellet volna annyi embert megölnie. Ha csak Keitaot végezte volna ki akkor most nem tartanám bűnösnek. Hisz ő is elmondta. Csak azért ölte meg őket, hogy ő kiálljon ellene. Ez felér egy eszköz használattal az én szememben. Az emberek nem tárgyak. Szerintem Onkei is így gondolja, csak sokkal nyitottabban.

*Figyelmesen hallgatta Jasami válaszát.
-Ezzel részben egyetértek, de részben nem. Hiszen hallottad Keito kérte, hogy jöjjön vissza és, hogy öljem meg.
*Emlékeztette Jasamit.
-De valamiért nem tudom miért talán meg ijedt és nem mert ki állni szemtől szembe. Vagy úgy gondolta Hitojin a családjáért is bosszút akar állni ezért talán hagyta, hogy a saját családját Hitojin el pusztítsa.
*Meg rázta a fejélt.
-Ez igaz nem vagyunk tárgyak, de a ninják azok. Mi pedig ninják vagyunk és talán velünk is meg fog ez történni. De, hogy bosszút állunk-e azokon akik majd elárulnak minket az már saját döntésünk lesz és nem parancsra tesszük majd meg. Persze Onkeit is meg lehet érteni én is ki akadtam, de ahogy ő kezelte a helyzetet, hogy látszott rajta ő inkább tovább harcolna, hogy bosszút állhasson.
*Sóhajtott egyet.
-Ő is csak olyanná vált volna mint Hitojin egy ninjává akit már csak a bosszú éltett.

-Én egy szóval sem védtem Keitaot. Sőt szerintem ő a nagyobb bűnös.-Feleltem amikor emlékeztetni próbált arra amit a fejembe véstem.-És ha engem kérdezel én inkább elbukom a küldetést mintsem egy hitványnak segítsek. Én nem leszek tárgy.-Bizonygattam inkább magamnak mint sem neki. Onkeihez nem igazán tudtam már mit fűzni a küldetés óta nem is láttam így nem tudom mi van a fejében, de nem aggódom miatta.
-Én nem féltem amíg az én csapatomban van nem lesz baj.-Hitegettem egy kis büszkeséggel. Hisz még gyerek vagyok aki mindig többnek hiszi magát mint amilyen igazából.

Ahogy az utcán haladtam észrevettem Jasamit a tömegben. Belegondolva elég régen találkoztam vele és úgy döntöttem, hogy megkérdem miújság. Ahogy közelebb értem észrevettem, hogy Hanakoval beszélget. A tömeg zajától nem hallottam miről beszélgetnek, de az arckifejezésükből ítélve volt egy tippem. Mikor hallótávol belülre értem, egy mosoly mögé rejtettem mnden gondolatom és úgy köszöntem rájuk:
-Üdv Jasami! Miújság!? Hogy haladnak a dolgok?
- Szia, Hanako! Hogy vagy?
Ezekkel a szavakkal toppantam eléjük.

*Csendben végig hallgatta Jasami válaszát.
-Biztosan igazad van. Talán csak én fújom túl nagyra a dolgot.
*Ment tovább míg nem Onkei eléjük nem toppant.
~Ni csak az emlegetett szamár.
-Szia Onkei! Köszönöm jól vagyok. Na és te, hogy vagy?
*Próbált udvarias lenni, ahogy Onkei is annak mutatkozott előtte.

-Oh szia. Én jól vagyok. És tessék.-Kivettem a zsebemből egy köteg pénzt.-Lehet, hogy a világ egyik legrosszabb küldetése volt de pénz járt érte.-Nyújtottam neki a pénzét aztán elhallgattam.~Remélem nem fognak egymásnak esni~Néztem előbb Hanakora aztán vissza Onkeire.~Valószínűleg nem...~Határoztam el magamban miután Hanako udvariasan köszönt.
-És te hol voltál idáig?-Kérdeztem kíváncsi voltam mit csinált az alatt a három nap alatt amíg nem találkoztunk.~Vagy csak 2 és fél?... mindegy~

- Áh! Köszi!- vettem át a pénz rámeső felét
- Köszi! Jól vagyok!- válaszoltam Hanako kérdésére udvariasan. Semmi kedvem nem volt ismét vitatkozni, bár sikeresen felrémlett bennem a szituáció. " Nagyszerű! Mostmár két kép gyötör! "
Mikor Jasami kérdezte merre jártam a tarkómnál összefontam az ujjaim és felnéztem az égre:
- Edzettem! És mielőtt megkérded van szociális életem, de arra ráérek ha meg tudom védeni a környezetem! Tanultam egy új jutsut meg sikerrel elsajátítottam egy Taijutsu stílust is! És úgy tervezem, hogy a következő küldetésig csupán az edzéssel fogok foglalatoskodni! És veletek miújság? Hogy telt ez a pár nap?- kérdeztem vissza érdeklődve.

*Végig nézte, ahogy Jasami pénzt ad át Onkeinek.
-Én nem kapok?
*Kérdezte viccelődve bár igazából nem áll jól neki a humorizálás.
-Velem semmi különös nem történt kis edzés kis lazítás inkább csak pihentem mostanában. De alig várom, hogy Chuuko sensei újból fel tűnjön és tanítson valamit vagy küldetésre menjünk.

-Bocs de csak a saját csapatom bankja vagyok-ütöttem le a magas labdát.
-Én pedig megtanultam a testidéző jutsut.-Mondtam mosolyogva hátul össze kulcsolt kezekkel.-Az én állataim a párducok.-Mondtam büszkén és a tekercsre gondoltam ami azóta is a tatyómat nyomja.~Tényleg a többi nevet meg sem néztem eddig...~Gondolkoztam el.

- Az mán valami! Én is gondolkoztam rajta!- bólintottam Jasaminak
- Úgy tűnik nem csak én várom a következő küldetést!- hunyorogtam Hanakora- És hogy megy a L'amour? - görbült vigyorra a szám- Úgy futólag mintha láttalak volna titeket, meg Fuumetsut, meg Haruka t együtt.- számoltam az ujjaimon- Ha ti nem láttatok az azért volt mert a napi kocogásom közepette voltam a tetőkön! És nem Jasami, nem cikizni akarok! Komolyan érdekel a dolog!- vágtam a szavába mert már ismertem.......valamennyire