Konoha Utcái

A Levél falu utcái.

Megjelent a Sensei és benyitott az irodába. Bementem vele de megszólalni nem szólaltam meg. Kért egy küldetést és kapott valami építkezésről volt szó benne. Majd elindultunk kifelé. Azért kifele menet elköszöntem a Kage-tól.
- Viszlát Godaime-Hokage!
Majd egyenes az utcára vettük az irányt. Kiléptünk az ajtón és elindultunk a nagykapu felé. Pár lépést megtettünk amikor megkérdeztem.
- Sensei. Merre kell most mennünk?
Néztem érthetetlen fejjel Sohen-Sensei-re és vártam a reakcióját.

Sohen a kérdésedre csak egy "Kövess" -el válaszol és kicsit fokozza a tempót. Kanyarog párat az utcák közt és máris ott vagytok az építkezésen.
- Egy pillanat és megkeresem a munkavezetőt, ő majd elmondja, hogy mi a feladat.
Néhány perc múlva visszajön egy kövérebb férfi társaságában, aki valószínűleg az építkezés vezetője. A férfi végigmér, majd elcsodálkozik.
- Ezt a kis tököst küldte a Hokage? - és ezután még bizonyosan folytatta volna a monológját, de Sohen pillantására inkább abbahagyja.
-Jólvan... Nos, a feladat egyszerű lesz, csak az építő anyagot kell odavinni, ahol kérik, ezt bárki meg tudja csinálni.
A férfi ezután visszamegy oda ahonnan jött, majd Sohen int a fejével, hogy kövesd.
- Na, akkor csak annyi a dolgunk, hogy figyelünk és ahol ordítanak valamiért, odavisszük nekik, ha egyszerre két felé kell, akkor besegítek.

/Min. 15 sort kérnék/

A sensei kérdésemre csak annyit válaszolt, hogy kövessem. Így is lett. Kicsit kacskaringóztunk az utcák között, de végül megérkeztünk az építkezésre. A Sensei azt mondta, hogy megkeresi az építkezés vezetőjét. Addig én elgondolkodtam azon, hogy:
~ Milyen lenne ha lenne egy olyan képességem amivel krumplit tudok termeszteni? ~
Majd megjelent Sohen-Sensei és egy kövér figura. Gondoltam biztos ő a két vezetője az építkezésnek. Azt mondta, hogy dolgokat kell majd cipelnünk. Odamentünk a téglákhoz és a kövekhez és a Sensei azt mondta, hogy besegít majd. Az egyik léc tetején füttyjentett nekem egy emberke :
- Hé srác. Hozd már ide nekem azt a nagy követ ott mögötted. - Ordította elég mogorván.
felkaptam a követ és elkezdtem cipelni, nem volt könnyű de megszenvedtem vele. Odavittem neki. Majd egy újabb füttyszó hallatszott és most az építkezés másik részéről üvölt egy emberke :
- Kölyök, hozz nekem is egy olyan követ. Meg a köveknél van valahol a kulacsom is.
Megkerestem a kulacsot rátettem a kőre és felemeltem őket. Odavittem az emberkének aki kicsit ráförmedt mert nem az ő kulacsát vittem oda. Visszarohantam a másik kulacsért és odaadtam neki az övét. Két percig semmi nem volt, amikor egy újabb fütty hangzott el.
- Srác, idehoznál nekem egy olyan vascölöpöt?
- Persze uram, viszem.
Megfogtam a vasrudat és odavittem az embernek. Az emberke a fülembe súgta, hogy ilyenből neki kell még egy.
~ Ez most direkt ugráltat? Mért nem mondta az elején, hogy kettő kell neki... ~
Visszamentem egy cölöpért és odaadtam neki. Egész estig összevissza ugráltattak. Mikor szólt a főnök, hogy elég és hogy köszöni addigra én már mozogni se nagyon tudtam, annyira fájt mindenem. ránézek a Sensei-re és megszólalok:
- És most? Mi lesz?

Estére alaposan kimerít a munka és már lépni is alig tudsz, amikor odajön Sohen és a kövér fickó, aki egy tárcát is hoz magával.
- Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket! A Godaime elégedett lehet!
Ezután belenyúl a tárcájába és pénzt vesz elő, amiből jut neked is/+500 Ryou/.
Sohen is elteszi a maga részét.
- Nos, akkor mára végeztünk. Nincs más hátra, mint hazamenni és pihenni. Holnap keményen edzeni fogunk, úgyhogy alaposan pihend ki magad. Kilenckor találkozunk a kiképzőterepen! Hali!
Az elköszönés után egy pukkanással el is tűnik és te is végre hazamehetsz pihenni.

/A küldetésért +20 CHP és a kapott pénz a jutalmad./

Nem követte rögtön Chuukot,lemaradt jó pár méterre. Eléggé megingott benne az a kép Konoháról,amit eddig látott. Hirtelen,mintha az egész csak egy felszínes álca lenne,hogy elrejtse a sok piszkos ügyletet,ami valójában itt folyik.
~Nem,ez nem lehetséges. Ő jó ember volt,nem tett volna ilyet...Talán valaki más az ő nevében? Vagy bele kényszerítették? Nem,ezt nem akarom elhinni.
Nem nagyon nézett fel,csak néha,hogy lássa,Chuuko merre vezeti őket. Egyébként a földet bámulta maga előtt.Most legszívesebben valami csendes helyre ment volna,ahol egyedül lehet egy kicsit. De nem tehette,mert küldetésen volt.

*Le maradva követte Chuukot. Nem akart most nagyon beszélgetni, de Haruka arcát meg látva tudta mire gondol. Oda ment mellé és próbálta tartani vele a tempót.
-Tudom mire gondolsz és talán van rá meg felelő magyarázat is rá. De próbáljunk először csak egy dologra koncentrálni utána majd el dönthetjük, hogy mit csináljunk.
*Mondta neki szemét Chuukon tartva.
-Sajnos nem tudhatjuk mi milyen küldetéseket kapunk és lehet, hogy néha olyat kell cselekednünk parancsra amit nem szívesen teszünk meg. De jusson eszedbe mi csak eszközök vagyunk egyszerű fegyverek. Még ha szívvel is rendelkezünk kénytelenek vagyunk úgy viselkedni ahogy a ninjáktól várható el.
*Próbált közömbös lenni, de tudta, hogy rajta is látszik, hogy ő sem szeretne védteleneket és ártatlanokat meg gyilkolni.

Chuuko egy egyszerű házhoz vezet benneteket, majd bekopog. Egy hozzá hasonló öregember nyit ajtót és köszönti Chuukot, majd benneteket is. Beinvitál benneteket, majd megkérdezi az érkezésetek okát. Chuuko helyet foglal egy karosszékben, majd a kérdések feltevését rátok hagyja. Keito is helyet foglal, majd figyelmesen néz rátok. Nektek pedig a lehető legtöbb információt kell megtudnotok tőle,. Chuuko közben feláll és elsiet, hogy védelmet kérjen a Hokagétól Keito számára, hiszen, jó eséllyel ő a következő célpont.

Harukának jól esik,hogy Hanako próbálja kicsit vígasztalni,vagy legaább együttérezni vele.
-Majd meglátjuk...-felelte a lány szavaira.
Megérkeznek és amikor Keito ajtót nyit,hirtelen elmosolyodik az öreg láttán és oda rohan Chuuko mellé,meghajol a másik öregnek. Bemennek a házba és Haruka a padlóra ül le,először törökülésbe,majd inkább a kezeit hátra téve támaszkodik nyújtott lábbal. Végül Chuuko elmegy és rájuk hagyja a kihallgatást.
-Nos,azért jöttünk,hogy információkat kérjünk Öntől egy bizonyos Jiisan Hitojinról.
Hagyott egy rövid szünetet,hogy Keito reagálhasson,nyílván nehéz lesz neki erről beszélni.
-Történt pár furcsa gyilkosság,ami nagy valószínűséggel az Ő műve,és Ön az egyetlen,aki érdemleges információt adhat róla. Szeretnénk,ha elsősorban elmondaná a volt tanítványa szökésének körülményeit.-mondta kedvesen,nyoma sem volt az előbbi szomorúságnak.

-De ha bennünk nem bízol bennem meg bízhatsz.
*Kedvesen mosolygott rá, hogy némileg meg nyugtatta a Harukát. Chuukot követve elérve a házat türelmesen várt, majd meg hajol az öreg felé. Mikor be léptek a házba illedelmesen le vetet a cipőjét, ahogy az szokás volt mindenhol mielőtt szobába be ment volna. Nem ül le miután beljebb mennek inkább állva marad. Már csak azért is, mert ha most megölnék akkor semmilyen információt nem kapnának. Ezért meg kellene akadályozni a merénylőt ha az be törne hirtelen. Csendben hallgatja Harukát amint Hitojinről érdeklődik.
-De előtte sensei el tudná mondani van-e esély rá, hogy Hitojin kard forgató lenne? Meg szeretnénk tudni, hogy azok közül akik érintettek voltak a régi ügyében azok közül van-e még valaki esetleg életben vagy annak van-e még valahol rokona.

Az öreg mélyet sóhajt, majd válaszol Haruka kérdésére.
- Nos Hitojin, a tanítványom volt. Kivételes tehetségű Taijutsu használónak indult és gyakorlatilag a korához képest az is volt. Nagy és fényes jövő előtt állt, de árnyékot vetett az egészre a lobbanékony jelleme. Egy este szóváltásba keveredett egy nagyobb hangú civillel, majd megölte. Pontosan akkor, amikor odaértem. Nem tehettem mást, igazságszolgáltatás elé kellett állítanom. Elkezdődött az ügy kivizsgálása, ő pedig elszökött a faluból. Ha azoknak a rokonai haltak meg, akik részt vettek a kivizsgálásban, akkor lehetséges, hogy ő áll egyfajta bosszút, akkor viszont hamarosan eljön értem is. A régi ügy érintettjei már halottak... Én vagyok az egyetlen, aki még él és talán már a rokonokból sem maradt senki. Nem tudom mennyi esély van rá, hogy Hitojin az elkövető, de, ha ő az, akkor hihetetlenül megerősödhetett és nagyon nagy fenyegetést jelent.

Haruka figyelmesen végighallgatja az öreg válaszát. Pár dolgot eddig is tudott,sőt igazából sok újat nem hallott.
-Tehát csak azért szökött el,hogy ne ítéljék el? Na és mi van a civillel,akit megölt? Miért lehetett az a szóváltás közöttük,amiért megölte őt? Nem lehet,hogy volt valami komolyabb oka,nem csak a lobbanékonysága?
Kicsit elhallgatott,hogy gondolkodjon a dolgon.
-De mi értelme a bosszúnak? Semmi sem lesz jobb tőle. Attól,hogy megöl mindenkit,akit érintett a dolog,nem kezdhet tiszta lappal.
Az ablakhoz sétál és kinéz rajta,várja hogy Chuuko visszaérjen.

*Figyelmesen hallgatta a választ.
-Tehát akkor ő taijutsus.
*Harukára nézet egy pillanatra.
-Nem a kard forgató nyomán indultunk el az előbb?
*Kicsit el gondolkodott.
-Nem biztos, hogy azt tudni fogjuk, hogy miért ölte meg a civilt. Már mint ha a szóváltásnak nem volt szem tanúja akkor nem biztos, hogy azt tudni fogjuk.
*Kicsit szét nézet a lakásban, hogy fel mérje azt.
-Tudod Haruka néhányan úgy értik, hogy ha bosszút állhatnak valakin akkor úgy érzik igazságot szolgáltatnak. Lehet te is bosszút állnál ha meg ölnék egy család tagodat.
*Az öregre nézet.
-Lehet, hogy a tanítványa tényleg önt üldözi most. Meg kell várnunk Chuuko senseit míg hoz erősítést addig itt kell maradnunk. De azért javaslom, hogy álljunk őrt és készüljünk fel egy hirtelen támadásra.

Keito csak a vállát vonogatja Haruka kérdésére és elég aggodalmas arcot vág.
- Igen, azért szökött el, hogy ne ítéljék el. Ha ő az elkövető, akkor viszont valahol hatalmas erőre tett szert, hiszen az áldozatokból úgy tűnt, hogy nem volt komolyabb harc köztük.
Haruka kérdésére kissé egyszerűbb választ ad.
- A szóváltásnak nem volt szemtanúja, csak azt láttam, amikor beledöfi a kunai-t, semmi mást.
Ekkor megérkezik Chuuko is, egy csapat ninjával, akik átveszik a helyeteket, ti pedig mehettek vissza az erdőbe, de a nap hátralévő részét megkapjátok pihenőnek, csak este kell az erdő szélén lennetek.

/Pár postban kijátszhatjátok a nap hátralévő részét és szóljatok, ha akartok jutsut tanulni./

Nem kell sokat várni és megjön Chuuko az erősítéssel. Estig szabadok,így addig lehet pihenni,mielőtt vissza mennek a táborba.
-Akkor ha nem bánja sensei,én megek és veszek egy forró fürdőt. Hanako,akkor velem tartasz?
Megvárja a lány válaszát,majd elköszön Keitotól és Chuukotól,na meg a többi ninjától és a lányt csuklón ragadva elindul a fürdő felé.
-Meglátod milyen jó lesz. Mintha kialudtad volna magad!-mondta vidáman.

/fürdő/

-Értem és köszönöm sensei.
*Felelte majd csendben várt míg Chuuko vissza jött.
~Érdekes mintha úgy lett volna, hogy el foglaltak a többiek. Ezek szerint csak azért mondták, hogy jobban figyeljünk és tapasztalatot szerezzünk. Jól be csaptak, de nem bánom azért érdekesen hangzi ka feladat.
-Igen megyek.
*Felelte Harukának majd el köszönt a senseiktől és a többi ninjától. Fel vette a cipőjét és majd Harukára nézet mikor csuklójánál fogva húzta.
-Elhiszem, de azért rángatnod nem kell.

/Fürdő/

Haruka már nem bírt magával,ezért futva indult a cél felé,de tartható tempót diktált. Elég hamar megérkeztek Keito házához. Megállt előtte és várt,hogy mikor bukkan fel a sensei.
-Hát,itt volnánk. Remélem nem kell sokat várni.
Elkezd fel-alá járkálni,hogy elüsse az időt. Gyakorolni sem ártana a jutsuit,de azt nem pont az utcán kellene csinálni.
-Kíváncsi vagyok kik lehettek...-gondolt a tettesek ruháján lévő félholdra.
Még mindig járkált,vagy ha meg is állt,akkor rúgózott a lábán.

*Futott Haruka után majd meg állt a ház előtt.
-Lehet, hogy a sensei már rég itt van. Csak esetleg Keito senseijel beszélget.
*Be kopogott az ajtón.
-Nem biztos, de ha hold volt rajtuk akkor valami ahhoz való hangzatos nevet használnak.
*Jegyezte meg töprengve.
-De egy valami biztos rosszban sántikálnak.

Alighogy elhangzik Hanako válasza, már látjátok is az utca végén befordulni Chuuko-t. Kényelmesen odasétál hozzátok, miközben a háta mögé csapja a botját.
- Jó reggelt! - köszön vidáman. - Tegnap este átadtam a levelet hazafelé menet. Most pedig kíváncsi vagyok, hogy mi állt benne.
Odalép az ajtóhoz és botjának végével bekopog, de nem érkezik válasz. Az öreg Jounin még próbálkozik egy darabig, majd egyszerűen benyit. Amikor beléptek mögötte, a ház teljesen üres. Az egyik asztalon sietősen papírra kapart üzenet látható: "Ma talán győzhet az igazság."
Chuuko érdeklődve néz körül.
- Vajon mit akarhat ezzel? És hol van most?

Jasami kijelentésére csak megrántottam a vállam:
- Én is rendesen szoktam reggelizni, de mindig jól jön egy kis fölös energia!
ezután végignéztem ahogy próbálja magát lefoglalni, majd végül odajött és elvett egy nyársat:
- Amint látom csak megjött az étvágyad.- vigyorogtam
Még észbekapni se volt időnk, mikor megérkezett Kobushi sensei meg az a chounin. A nevét mindig elfelejtem. Miután Kobushi sensei bejelentette, hogy a városban találkozunk a többiekkel, megfordultak és egy "kövessetek !" nélkül elindultak. Gyorsan összekapkodtam a maradék húsokat, becsomagoltam őket majd amennyire lehet beledobáltam a táskámba. Végül betemettem a tűzfészket, majd jól megtapostam hogy biztos ne éledjen fel. Mire körülnéztem már Jasami sem volt sehol. Szitkozódva idultam meg a kijárat felé. Konoha utcáin fékeztem le mellettük:
- Sensei! Nagyon sietős a dolgunk?- néztem az öregre kérdőn, majd Jasami felé fordultam
- Legalább megvárhattál volna!- vakartam a tarkóm

Reggel kicsit nyűgösen keltem de felöltöztem és elindultam a Sohennel megbeszélt helyre az erdőhöz. Az utcán sétálgattam amikor megláttam a többieket. Odasétáltam hozzájuk és odasúgtam Onkei fülébe, hogy:
- Psszt... Srác, hogy áll a nyomozás? Kicsit elaludtam - Kérdezte a fiútól enyhe orrhanggal.
~ Vajon ki lehetett az a két ninja az erdőben? elég veszélyesnek tűntek. ~
Majd odahajoltam megint és megkérdeztem :
- Hogyhogy nem az erdőben vagyunk?
Majd törökülésbe a földre tettem magam és elkezdtem egy krumplit meghámozni.

-Szép jó reggelt, sensei!-köszönti vidáman Chuukot,mikor megpillantja.
Félre áll,hogy az öreg bekopoghasson és türelmetlenül rúgózva várja,hogy bentről jöjjön végre valami válasz,de hiába. A sensei végül benyit a házba,bent egy üzenet az asztalon.
-Ha jól sejtem,Keito-san maga akarja elintézni a dolgot a volt tanítványával.-mondta el a véleményét.
Körbe néz a házban,hátha talál valami nyomot,ami elárulja,hogy merre ment az öreg Keito. Remélhetőleg még időben utol tudják érni,ha csak nem késő máris.
-Hova mehetett?

-Jó reggelt sensei!
*Köszöntötte Chuukot mikor meg pillantotta. Türelmesen várt mikor Chuuko be kopogott Keitohóz majd mikor be léptek körbe néztek. Figyelmesen végig hallgatta a levelet.
-Én is ettől félek. Meg fognak küzdeni egy mással.
*Sóhajtott egyet.
-Már csak az a kérdés, hogy hol? Az erdőt most figyeljük így talán nem ott küzdenek meg. A régi tetthelyen ahol pedig el kapták biztosan elég sokan járnak így fel tűnő lenne ha ott harcolnának.
*Chuukora nézet.
-A védelmére ki küldött ninják hol vannak? Esetleg nem követte valamelyikük Keito sensejt, hogy meg tudjuk merre lehetnek?