Konoha kapuja

A falu kapuja.

Amikor befutott a kapuhoz,körbe nézett,de nem látta a senseit. Hanakora még biztosvárni kell egy kicsit.
~Kíváncsi vagyok milyen lesz ez az egy hét. Biztos jó móka lesz. Vajon mit fog tanítani a sensei?
Elkezdett fel-alá járkálni,hogy ne egy helyben álljon. Közben néha körbe nézett,hátha jön a sensei,vagy Hanako. De még egyiküket sem látta.
~Remélem otthon minden rendben lesz,míg el vagyok...Á,mi baj lehet?

*Hátitáskával a hátán érkezett a kapuhoz ahol Harukát látta meg.
-Szia. Látom tényleg nem hoztál semmit.
*Ingatta a fejét amiért a lány ennyire nem kíván felkészülni semmire sem.
-Lehet, hogy utólag meg fogod bánni, hogy nem hoztál semmit sem erre a...... kirándulásra.
*Nem tudta minek nevezze a ki ruccanásukat, mert küldetésnek nem merte volna nevezni inkább amolyan fel készítő jellegű kaland túrnak. Kicsit körbe is nézet.
-Látom a sensei nem jött még meg.
*A lányra nézet.
-Míg meg jön mesélj mit csináltatok Jasamival?

Amint megpillantja Hanakot,vadul integet neki. Láthatóan elemében van.
-Nem hoztam semmit,csak ami már amúgy is nálam volt. A ninják nem egy szekérre való élelemmel és kempingfelszereléssel mennek küldetésre. Meg kell tanulni abból gazdálkodni,amit az erdőben találunk.
~Bár,lehet,hogy egy üres kulacs azért jól jött volna. Mindegy,már kár ezen aggódni.
-Semmi különöset,ettünk egy rament,aztán sétáltunk,üldögéltünk a folyó parton. Bár én inkább futottam volna.
Ahogy megpillantja a senseit,odaszalad elé.
-Igen sensei,indulhatunk.-mondta vidáman.
Elindult a sensei után,de ez a tempó neki csigalassúságú volt.

/városon kívül: erdő/

-Igen sensei készen állunk.
*Felelte majd elindult Chuuko felé miközben hallgatta Harukát.
-Első randinak nem is rossz. Nem igaz?
*Barátságosan mosolygott.
-Szerintem Jasami kedvel téged ami jól jel.

/Városon kívül: Erdő/

/Yuki/

Mire megérkezel a kapuhoz, Tira sensei már vár téged. Azonban most teljesen más ruhában van. Ezúttal fekete ruhában jelenik meg, amiben elvétve lehet találni fehér színt.



Ezúttal egy nagyobb macska féleség van az oldalán, ami nem sokkal kisebb nálad. Nem tudod eldönteni hogy melyik állat fajba tartozik, mert se nem tigris, se nem oroszlán, sőt, egyik nagymacskára sem emlékeztet. Leginkább olyan, mint Akira csak kb 120 cm magas. A látványa teljesen lenyűgöz téged, azonban amikor megszólal a jounin még jobban meglepődsz.
- Ez az alakja is tetszik Akirának? - kérdezi tőled - Tudod, ő egy nagyon különleges cicus, amiből csak nagyon kevés van a világon. Na de elég a szó cséplésből. Ha felkészültél, akkor mehetünk is a támadás helyszínére.

/Következő post a Városon kívüli erdőbe megy, azonban most én kezdem a postot./

Megérkeztünk a kapu bejáratához itt egy kicsit kifújtam magam majd Harukára néztem.
-Te jól vagy? És maga Keitao?-Kérdeztem végig nézve a látszólag ép testén egyedül az rondította a látványt, hogy egy egész kar hiányzott amitől kirázott a hideg. Kicsit körbe néztem majd újból vettem egy mély levegőt. Majd vártam, hogy ő is felkészüljön majd indultunk is tovább ha nem mondott semmit. Az utcák eléggé kihaltak voltak most remélem ez nem azt jelenti, hogy senki sincs itt mert az elég nagy szívás lenne.

Egyet kellett értsen Jasamival. Így lasabban ugyan,de haladtak és szerencsére senki sem jött utánuk. De így is egy örökké valóság volt eljutni a faluba. De végül csak megérkeztek a kapuba. Jasami kérdésére mosolyt eröltetett magára.
-Megvagyok,köszi! Te is?...Vigyük gyorsan Keito-sant kórházba. Utána szóljunk Tsunade-samanak,hogy szükség van rá,meg a többieknek erősítésre.
Előre néz,kicsit kihalt a kapu környéke,de az őrök azért a helyükön vannak.
-Vagy egyikünk megy a kórházba Keito-sannal a másik meg a Hokage Palotába. Mit gondolsz?
Miközben Jasami eldönti,hogy legyen,továbbindulnak a kórház irányába.

-Igen jól vagyok csak néhány karcolás.-Mondtam aztán mikor felajánlotta a külön válást elgondolkodtam.~Igen úgy gyorsabbak vagyunk és most kell a gyorsaság.~
-Én elviszem...-Vágtam rá egyből.-Te menj a Hokagéhoz és szólj neki, hogy segítség kell.-Mondtam és átvettem az öreget és már indultam volna is de aztán megálltam.-És szólj, hogy szükség van rá a kórházban.-Mondtam azzal elindultam.
-Tartson ki. Már nem vagyunk messze.-Biztattam Keitaot.
Megérkeztünk a kórházba ott gyorsan bekopogtam a lábammal hisz mindkét kezem foglalt volt.~Gyerünk nyissák ki~Egy pár másodperc után egy nővér kinyitotta és meg is rémült mintha el is akart volna ájulni.~Nekem nincs időm~
-Gyorsan vigyék a műtőbe.-Mondtam és gyorsan levettem a vállamról a kezét pedig előhalásztam amitől a nővér elájult de szerencsére a kollegina már tapasztaltabb volt és már vette is fel a kagylót, hogy szóljon a doktoroknak. Vettem egy levegőt majd felnéztem a nővérre aki bólintott jelezve, hogy mehetek. Így is tettem megszaporáztam a lépteim és rohantam vissza a kapuhoz.

//Remélem nem baj ha egybe írtam az egészet és nem külön//

Haruka rábízta Keitot Jasamire és futva elindult a Hokage palota felé,pár lépés után és vissza nézett.
-Azért ne menj vissza nélkülem!
Előre fordult és ahogy a lába bírta,futásnak eredt. Sokat segített,hogy nem nagyon voltak emberek az utcán ebben az órában. Így nem kellett kerülgetnie őket. Pár perc alatt eljutott a Hokage palotához.
~Sietnem kell. Keito-san élete múlhat a dolgon,meg a többieké is.

/hokage palota/

A kapuhoz érve ott találta Jasamit,nem állt meg,már távolról kiabált neki,hogy induljon.
-Irány vissza az erdőbe! Mindjárt jön utánunk az erősítés is!
Akár elindult időben,akár nem,ő nem lassított csak annyira,hogy Jasami tarthassa a tempóját. Nem lett volna jó ötlet külön válni,mert mi van,ha közben valamelyik ellenfél utánuk eredt Keito miatt? Akkor jobb együtt maradni.
~Csak érjünk vissza időben!

/városon kívül: erdő/

Amikor megláttam Harukát jönni az erősítés nélkül kicsit ideges lettem de aztán fellélegeztem, hogy csak lemaradtak amikor szólt már fordultam is és rohantam előre. Nem kellet nagyon lelassítania így is tudtam tartani a lépést.
-Haruka ha vissza értünk ne ugorjunk a csata közepébe használjuk ki a meglepetés erejét akkor lehet több esélyünk lesz. Mondtam ahogy felugrottam egy fára és onnan tovább ugrottam.

/városon kívüli erdő/

Folytattam a futást miközben kiértünk a kiképző terepről még több chakrát koncentráltam ezúttal a talpamba és felmásztam a legközelebbi háztetőre így elkerülve a tömeget a házakon futva ugrálva és feljebb mászva haladtam minél gyorsabban. Ha Haruka követett akkor megpróbáltam több sebességet adni ami nem sikerült így meg is tört és lemaradtam de futottam tovább és újra felépítettem a chakrám újra behozva magam de már lihegtem úgy futottam és a tüdőm is szúrni kezdett.~Ah nem igaz~

Haruka nem hagyta magát lehagyni,míg Jasami felmászott a tetőre,ő értékes másodpercet nyert,mivel nem tette meg ugyanezt,hanem az utcán rohant. Voltak páran az útban,meg itt-ott akadállyal is találkozott. De úgy változtatott irányt,hogy könnyedén elmehessen mellettük,ha nem volt lehetséges,akkor az egyik oldalt lévő ház falán tett meg néhány lépést,ehhez még chakra sem kellett.
~Ügyes,ügyes.-gondolta.
Jasamit csak néha látta,mert ő a háztetőkön haladt. De nem is kellett ennél több. Szerencsére elég sok rutinja volt az utcán való futásban,így nem okozott gondot neki utat találni,amikor szükséges volt.
~Mindjárt ott vagyunk a kapunál.

Már egy ideje futottam amikor egy újabb ugrásnál megláttam Harukát kb 10méterrel előttem rohanni.~Oh fene~ Felugrottam az egyik ház tetőre és onnan a villanyoszlopra végig futva a kábelen majd leugrottam az egyik kerítésre így elé kerültem pár centivel ami elég is volt. Megérkeztünk a kapuhoz itt egy kicsit lelassítottam majd amikor elértük a falakat az egyik lábamat oldalra kitéve csúszásból érintettem meg a kaput és már fordultam is vissza.

Váratlanul érte,hogy Jasami így beelőzte,de ez csak még jobban fellelkesítette,mert még a verseny fele hátra volt. Nem tudta,hogy Jasami hogy fog megfordulni,nem is látta,mikor megcsinálta. Ő maga előre szökkent a kapuhoz és talpra érkezett,majd guggolásig engedte magát és úgy rugaszkodott el vissza felé,ezzel nyerve nagy lendületet és felzárkózva a fiú mellé,majd sikerült is a lendületet felhasználnia,hogy kicsit előrébb jusson nála.
~Jól csinálja,meg kell hagyni. Még a végén veszítek.
A vereség gondolata egyszerre volt jó és rossz,igazából semmi ellenvetése nem volt a puszik ellen,de veszíteni még így sem akar.

Sajnos Haruka gyorsabb volt és a megfordulásából több lendületet is szerzett mint én így újból lehagyott. Próbáltam felzárkózni de már fájtak a lábaim az erőltetett futástól így egyre nehezebben tudtam tartani a tempót amit ő diktált.~Gyerünk. Nem muszáj elsőnek lennem... Csak jussak be a célba időben.~Újból megindultam elviselve az egyre növekvő fáradságot mely a lábamat sújtotta. Minél fáradtabb voltam annál inkább több chakrát adtam bele ami már-már fájt de legalább nem maradtam le.

Újra a zsúfolt utcás szakasz következett,de ahogy idefele,úgy vissza fele sem okozott gondot Harukának. Nem kellett vissza néznie,hogy tudja,hol van Jasami.
~Nem vártam tőle,hogy ilyen szépen fogja tartani a tempómat. Bár ha én is használnék egy kis chakrát,simán lehagyhatnám. De így még jobb.
Most szerencséje volt,mert nem volt útban senki,így futhatott nyugodtan,szinte egyenesen,változatlan tempóban. Végül már látta a kiképzőterepet a távolban.
~Mindjárt vége.-gondolta magában.

/kiképzőterepek/

"Tudtam, hogy fent meghalják imám"-mondtam, miközben a kapott pénzt stíröltem. De ha már így megjutalmaztak a küldetést becsületesen fogom teljesíteni, gondoltam magamban. A lány arra kért legyek gyors és vigyázzak a családtagokkal. Gondolom le akarnak kapcsolni vagy valami. Nem baj majd vigyázok. De mégis milyen családtagok azok akik nem engednek egy lányt a nagyapjával beszélni, mégis mit követhetett el nagyapó a család ellen? keringtek a fejemben. Utána végignéztem a térképen. Azzal elkezdtem sprintelni, az adott uticél felé, majd a tőröm markoltam meg, gondoltam ha meglepnek tudjak mivel reagálni a gyilkos család tagjai ellen. Így viccelődtem magamban, de ahogy a lány mondta sietnem kell mert az öregnek nincs sok ideje hátra. Habár még nem tudtam, hogy az út amire indultam korántsem zökkenőmentesen ment.

Ranag elvette a pénzt amit a lány adott neki, és megnézte, majd örült, hogy ennyi pénzt kapott. A pénzt meglátva, úgy gondolta, hogy tisztességesen megcsinálja a kapott feladatot. Ezt követően elindult a Kapu felé, ahol megállították a jelenleg őrt álló Ninják, majd az egyik megszólalt:
- Hé te mi a neved? És azonosítsd magad, mert ha nem, akkor baj lesz, és azt ügye azt nem akarod? Na gyerünk, ne tarts fel minket! Kapd elő a papírjaidat, és essünk túl ezen a bajon.
Majd várta, hogy a papírokat megkapja és folytathassa a munkáját. Rangai meglepődött, de az, hogy mi történik, az már rajta áll, vajon elég ügyes lesz, ahhoz hogy kikerülje ezt a problémát?

Üdv uraim!- mondtam félénken. Ez érdekes, a papírjaim otthon vannak a fejpántommal együtt. Anyukám küldött ki
, hogy szedjek egy kis vadmálnát a falun kívül. De ha gondolják visszamegyek értük, de az lenne a gond, hogy a
málna sürgősen kellene, és ha nem gond, előbb a málnáért mennék- mondtam, majd gyerekes arccal mosolyogtam
rájuk. Remélem utamra engednek, különben egy füstbomba kíséretében kell távoznom- gondoltam- És jó pár napíg
nem lenne biztonságos a falu közelébe mennem. Szóval csak higyjék el.

Rangai félénken kezdett bele a magyarázkodásba, de végül elmondott egy hiető történetet, de az őr a Kapunál még egy szót ejtett:
- Jól van kisfiam, de legközelebb ez ne forduljon elő, mert akkor szólok a szüleidnek, és azt megbánod, na menj málnát szedni, és vigyázz magadra, és még valami, az erdő veszélyes.
A mondókáját elmondta az őr, majd Rangai tovább ment az erdőbe, a megadott úti cél felé.
Útközben nem volt semmi különös, addig amíg nem ugrott elé egy Ninja, és ennek következtében Rangai hanyatt dobta magát, majd a Ninja így szól hozzá:
- Add ide azt a levelet! Gyorsan, ha még élni akarsz! Mit képzelsz magadról, ügye nem hitted magadról, hogy engem le tudsz magadról rázni, na szóval ide azzal a levéllel, amit a kislánytól kaptál, mert ha nem, akkor kénytelen leszel drasztikus módszerekhez nyúlni!
Majd várta, hogy átadd neki a levelet. De ez Rangaion állt, hogy mi lesz, három választása maradt, átadja a levelet, megpróbál elmenekülni, vagy harcba száll az ismeretlen Ninjával, reméljük a kis Ninja helyesen dönt.

//A kövi pstot a városon kívüli erdőbe//