Városon kívül: Erdő

Hanako már a végét járta, és alig látott valami, de Chuuko meggyógyította, és mindjárt jobban lett. Ezután Hanako előállt egy tervvel, ami arról szól, hogy valaki lemarad, hogy meglepetésszerűen tudjon majd támadni az ellenségre, mert így semmi esélyük sem lenne.
Ez egy jó javaslat volt,de Iki amikor kimászott a földből, akkor legszívesebben megölt volna mindenkit, de sikerül féken tartania magát, majd ismét egy felderítőt küldött előre, aki Hanako lett. A feladata nagyon egyszerű, csak nézzen körül, hogy mi van a többiekkel, és jusson vissza, természetesen úgy, hogy ne vegyék észre, mert lehet, hogy megint egy kellemetlen meglepetésben lenne részük.
Eközben Iki rossz hajlamait kiélve levágta Ninja3 fejét, mert szerinte jó lesz még valami(Biztos nem húslevesbe akarja rakni xD)
Mielőtt Hanako elindult volna Mienai tiltakozni kezdett, hogy miért nem együtt mennek, ami jogos kérdés volt. De lehet, hogy most jobb lenne, ha Hanako egyedül menne, de ez már rajta áll……
Katsu mint mindig meghúzta magát, és azon gondolkozott, hogy milyen Ninja lesz így belőle, ha nem sikerül neki semmi, de ez érthető, hogy nem sikerült neki a támadása, mert aki, az ellenfele volt az egy Jounin volt, később, ha így folytatja, biztos nagy Ninja lesz belőle.

1-es csapat: Egy kis idő után mindenki felkelt, majd látták, hogy ki vannak feszítve egy fához, lánccal,(mindenki egy külön fához!) hogy véletlenül se tudjanak Jutsut használni, vagy valamilyen szinten együtt működni. Amikor már a Ninja1, ésNinja2 látta, hogy mindenki felébredt, akkor odament a Ninja1 Takeshihez, majd kérdésekkel bombázta:
- Kik vagytok valójában? És mi a célotok?
Eközben a Ninja2 Onkei-t faggatta:
- Mi a célotok? Ficsúr! Őszintén szólva nem vagy olyan erős mint ahogy azt elmondtad, vagy talán tévedek?
Amikor a Ninja1 választ kapott Takeshitől, akkor megvárta, hogy a társa befejezze a vallatás, majd így szólt mindenkihez:
- Nyugalom! A társaitok is mindjárt itt lesznek, ha a balga csapattársunk nem szúrt el semmit, végtére ő a leggyengébb köztünk!
Majd intett egyet a Ninja2-nek, hogy nézzen körül, amíg ő szemmel tartja a többieket.

Mikor a szabadulási kísérletem láttam hogy eredményes akkorát ordítottam hogy már az felért volna egy szabadulási technika erejével. " HOGY A FRANC ESSEN BELE! MIÉRT NEM SIKERÜL MOSTANSÁG SEMMI?! " ahogy magamat morzsoltam az álomvilágban már szinte a könnyeimmel küszködve, egyszerre minden ismét homályosodni kezdett, majd változott a szín és egy fának láncolva tértem magamhoz az egyik hangninjával a pofámban. Látszólag mindannyian meg voltunk láncolva, elválasztva egymástól, a pecsétalkotásokról nem is beszélve. Eközben Ninja2 próbált faggatni és az erőmet ócsárolta." Ennyi baklövés elég volt mára!" gondoltam " Inkább meghúzom magam, még a végén kinyírnak amilyen szerencsesorozatom most van". Úgy döntöttem beszállok a kérdez felelekbe:
- Hééé!- vontam meg a vállam- Mindenkinek lehet rossz napja, nemigaz?! Hiszen csak ember vagyok! Hogy mi a célunk? Passz! Kinézel belőlem ezek után annyit, hogy megosztják velem a részleteket? Annyit mondtak: " Indulás van Otogakure be! " Én meg nem vagyok az a kérdezős típus! Mindig a megfelelő időben kaptam meg a megfelelő infókat! Így jobbnak láttam nem kérdezni! De gondolom nem hiszel nekem, ugye? Miért is hinnél? Hiszen egy jó ninja csupán magának hisz! Igazság szerint még a saját anyámnak sem hiszek! Főleg, hogy csak nevelőanyám! Történt is egyik nap hogy.....- és megindult a szóáradat ami nagy ritkaság nállam. Reményeim szerint elég sokáig tartom szóval, hogy amíg a többiek akikre nem figyelnek kitalálnak valamit.

Mivel ment a vita, ezért elmélyedtem magamban. Hirtelen kipattant a fejemből egy ötlet. Megtörtem szokásos csöndemet és vázoltam a helyzetet.
- Hééé! Mi lenne, ha felvenné valaki a ninja alakját aki megtámadott? Ha a többiek is hasonló pácban vannak, mint mi, akkor legjobb lenne, ha nem nyílt támadással próbálkoznánk. Lehet, hogy az orgyilkolás a ködninják sajátja, de nekünk is kapóra jön. Ez élet halál harc! Véleményem szerint azt hiszik, hogy megöltek minket és a társuk tér vissza. Ekkor őket könnyedén megölheti, aki felveszi a ninja alakját. Ha gond adódna, a többiek is harcba bocsátkoznak, akik megbújnak valahol. A további részleteket ott is ki lehet találni, de sietnünk kell, mert nem tudjuk, hogy mi történt. -mondtam bőbeszédűen.
~Ha bele egyeznek, akkor már csak az a kérdés, hogy ki vállalja ezt?~
Vártam a többiek válaszát, hogy mit gondolnak az ötletről és kérdőn néztem feléjük.

Mikor magához tért,rögtön feltűnt neki,hogy képtelen mozogni,mivel ki van láncolva egy fához. Kicsit ráncigálta,csak hogy biztos legyen benne,hogy nem fog magától kiszabadulni. Közben a két ninja Takeshit és Onkeit faggatták.
~Úgy néz ki,komoly bajban vagyunk...
Jobbnak látja inkább csendben maradni. Ha csak nem kezdik őt is faggatni. Végül az egyik ninja elmegy körül nézni. Végignéz a többieken,de láthatóan ők sincsenek jobb helyzetben.
~Csak a másik csapatra számíthatunk,ha csak nem tudunk valahogy kiszabadulni...De moccanni sem bírok...

Arra tér magához,hogy a két hangninja próbálja kikérdezni a társait. Mindeki egy-egy fához van láncolva.
~Még szerencse,hogy a másik csapat tudja,hogy megtámadtak. Talán időben ideérnek...vagy őket is elkapják.
Kicsit elkeseredik,mikor meghallja,hogy tudnak a másik csapatról. De Chuukoról úgy tűnik nem tudnak,benne még reménykedhetnek,ha a másik csapatot elkapják.
~Hogy fogunk bemenni a faluba,ha már itt a határon lefülelnek minket? Az egyiknek nagy a pofája,a másik meg elfelejtette levenni a fejántját...Jut is eszembe,azért még seggbe lesz rúgva...Csak szabaduljak el...
Lemondóan sóhajt,előbb meg kéne úszni ezt az egészet,hogy utána megfojthassa Jasamit. A wakazashija ott van a bokor mellett,ahol összeesett,a fegyveres táskája meg egy kupacban a többiekével.

~Nem igaz... a francért nem figyeltem... De legalább eltalálhattam volna mielőtt elájulok.~Gondolkodtam álmomban amiből nem tudtam kitörni egészen mostanáig. Szép lassan kinyitottam a szemem. Éreztem a láncokat, de amikor megpróbáltam chakrát koncentrálni, hogy széttörjem észre vettem a többieket.~Nem, ez nem jó ötlet. Ha ki is szabadulok a többieket megölik~ Mikor elkezdték vallatni csöndben maradtam mikor pedig a másik azt mondta, hogy megnézi-e a másik csapatot ki találtam valamit ami talán bejöhet.
-Látjátok én mondtam, hogy valaki követ. És ők nem a társaink... Biztos egy Konohai csapat, lehet engem akarnak elfogni. Nemrég csaptam fel ehhez a csapathoz azért volt rajtam a fejpánt. Komolyan.-Próbáltam hihető hangnemet használni mint aki még félig Konohai, de el akar válni.~Remélem ezzel nem rontok a helyzeten... Legalább egyvalami sikerüljön ma.~Ha megkérdezték miért nem vettem le már adtam is a választ.-Két dolog. Egy mert családi örökség. Kettő mert ha elteszem és a motozásnál találtok rá akkor az még gyanúsabb. Gondolkozzatok ha ellenetek lennék, akkor nem vettem volna le, hogy álcázzam magam?

*Mér meg szokta, hogy nem figyelnek nagyon rá így nem csodálkozott, hogy tervére semmi választ nem kapott. Persze megint őt küldte Iki fel derítésre, de a társának ez nem tettszett.
-Ugyan ha mind egyszerre megyünk akkor megint bajba kerülünk. Ha egyedül megyek és meg tudok valamit akkor tudunk tervezni. Ha nem jövök vissza akkor tudjátok, hogy bajban vagyok ismét.
*Mondta Mienainak aztán meg lepődött, hogy Katsu meg szólalt.
-Ez egy jó terv, de én nem igazán tudtam meg figyelni így nem tudom le másolni. Bár most, hogy halott ez nem probléma csak vissza kell tenni a fejet addig míg le másolja valaki. De akkor sem ártana fel deríteni, hogy mi történik a másik csapatnál. Csak úgy nem rohanhat oda a társuk sem.
*Meg várom míg döntenek ha egyedül kell mennem akkor egyedül elindulok az egyes csapat felé, de a közelbe érve meg állok egy fa mögött.
-Kakuremino no Jutsu! (Láthatatlanság Köpenye Technika)
*Suttogom miután el mutattam a kellő pecséteket és lassan a csapat felé osonok. Meg nézem mi történik aztán elindulok vissza a saját csapatom felé, hogy el mondjam Ikiéknek mit láttam.
*Ha a csapattal együtt megyünk akkor kicsit le maradok, hogy esetleg egy kis meg lepetést tudjak okozni ha baj van. Ha le másolja valaki a halott ninját akkor meg várom mit terveznek és csak azután megyek fel deríteni.

Irami ötletét nagyon jónak találta, de voltak kétségei a tervel kapcsolatban.
- Szerintem feltűnne nekik, hogy nem a társuk tért vissza, de elvállalom.
Közben Hanako elindult, hogy felkutassa a másik csapatot és információt.
~ Attól félek, hogy nem fog vissza térni.
Odamegy a halott ninjahoz és elkezd kutatni a zsebében.
- Hát ha van nála valami értékes vagy valamilyen információ valamiről.

1-es csapat:Onkei nagyon jól látta, mindenki megvan kötözve, úgy hogy ne tudjon senki se mozogni. Amikor Onkei szavait hallotta a z ellenséges Ninja, akkor rögtön válaszolt is:
- Igen! Lehet rossz napja az embernek, de lehet jó is, nem tudom, hogy mit befolyásolhat az, ha rossz napja van az embernek, az én képességeimet nem zavarja!
Ezután Onkei elmagyarázta, hogy ő nem tud semmit, de erre is megvolt a Ninja reakciója:
- Te most hülyének nézel? Nem hiszem, hogy nem adnak semmi infót a küldetésről, mert nem a vesztetekbe akarnak küldeni, bizonyára valami fontosat akartok, vagy nem? Jobb lenne, ha mindent elmondanál, mert akkor pórul jársz!
Majd elővesz egy kunait, és megvágja Onkei arcát, hogy egy kicsit vérezzen, és ismét megszólal:
- Én mindent elmondanék, mert egyre mélyebbre fog menni!
Ezt követően Jasami szavait hallota a másik Ninj, aki Takeshi-t próbálta faggatni, majd intett egyet Takeshinek, hogy várjon egy kicsit a válaszával, és Jasamihoz fordult:
- Hmmm! Van benne valami, de nem tudok neked hinni, mert Konohai fejpánt van rajtad, a Konohaiak az ellenségünk, valamint kit érdekel, csak egy őrül jön Otogakure felé Konohai fejpánttal. Majd egy kunai-t vesz elő és lendületből szúr vele egyet Jasami feje mellé a fába, amihez ki van kötözve, és ismét megszólalt:
- Nekem ne hazudozz! Mert különben a Kunai legközelebb a fejedbe áll, és nem a fába.
Ezután visszamegy Takeshihez, és meghallgatta, amit mondott, és amikor lehajtotta a fejét, akkor a Ninja csak int egyet, és továbbmegy Harukahoz:
- Mesélj! Miért vagytok itt? És Honnan jöttetek? Csak ajánlani tudom, hogy mesélj, mert különben…..
Ezután elkiáltja magát az a Ninja, aki Onkei-t faggatta:
- Ezt nem hiszem el! Nem érzem a csapattársam Chakrajat, talán meghalt, vgay túl messze van tőlünk? Én nem tudom
A másik Ninja is meglepődött, majd így szólt:
- Nos a biztonság kedvéért készüljünk elő!
A mondata után az a Ninja, aki Onkeinél volt, az eltünt, és ki tudja megint hova, egy kis idő múlva visszatért, és jelenti a másik Ninjának, hogy mi történt:
- Én megvagyok remélem ez elég lesz!
Majd mindketten bólintanak egyet, és tovább figyelik a többieket.



2-es csapat: Katsunak volt egy jó ötlete, de Iki talált benne egy kis bökkenőt, amiben volt egy kis igazság, mert észre vették volna, hogy nem a csapattársuk tért vissza, ezt követően Hanako előre ment, hogy megtudja mi a helyzet a többiekkel.
Hanako akkor ért oda, amikor a Ninja visszatért a többiekhez, de senki sem tudja, hogy hol volt, és hogy mit csinált. Hanako még azt látta, hogy mindenki ébren van, és jól is vannak, csak Onkei arca vérzett egy kicsit, és Jasami feje mellet van egy Kunaui.

//Bocsi a késésért, és Hanako írd a következő postodba bele, hogy hogyan térsz vissza a csapatodhoz,és még egyszer bocsánatot kérek mindenkitől!!//

*Mikor elértem az egyes csapatot Kakuremino no Jutsu! (Láthatatlanság Köpenye Technika) használva meg bújtam egy fa mögött.
~Úgy látom minden ki jól van. Viszonylag, de meg vannak kötözve így nem igazán tudnak harcolni.
*Rá néztem a két hang ninjára.
~Ketten vannak, ezek szerint az ő csapatuk is három főből állt. Jobb lesz vissza menni a többiekhez.
*Halk mozgásokkal elindultam a csapatom felé. Ha szerencsém van a Kakuremino no Jutsu! (Láthatatlanság Köpenye Technika) miatt nem vesznek észre. Mikor elég messze kerülök tőlük Shunshin no jutsuval a csapatom felé igyekszem. Mikor oda érek hozzájuk el mondom nekik, hogy az egyes csapatot el fogta két hang ninja. Utána el mondom az állapotukat, de igazából Onkei sérülésén és Jasami meg félemlítésén kívül nem tudok sokat mondani.
-Iki szerintem ki kellene szabadítanunk valahogy őket. Az előbb egy ellen sem tudtunk harcolni kettő ellen akkor semmi esélyünk sem lenne. Valahogy egyikünknek oda kellene lopóznia és ki szabadítani őket míg a többiek el vonják a ninják figyelmét.
*Javaslom majd neki ha el jutok a csapatomhoz.

Haruka csendben figyeli,ahogy a társait faggatja a két hangninja,végül az egyik őt is meginterjuvolja a témából. Semmi kétsége affelől,hogy be meri tartani,amit mondott,amennyiben nem mond semmit.
~Elő kell rukkoljak valami hihető mesével.
-Én nem sokat tudok,csak tegnap előtt találkoztam velük...Megszöktem Konohából...Ők meg segítettek lerázni egy ANBU-t,aki üldözött,és mivel nem volt hova mennem,inkább úgy döntöttem,hogy velük tartok...egy ideig...Aztán Mei-chan azt mondta,hogy a Hang faluba mennek...Nekem meg teljesen mindegy,csak minél távolabb kerüljek Konohától.-mondta elég komoly hangon,próbált a lehető legőszintébbnek látszani.
~Remélem elég meggyőző voltam...

Komor tekintettel figyelte,ahogy a társait faggatják,közben azon gondolkodott,hogyan is lehetne kiszabadulni,már ha erre van bármi esély. Kicsit furcsállta,hogy őt nem faggatják,de talán nem is baj. Végül Haruka az ő nevét mondta az éppen őt faggató ninjának.
~Úgy tűnik mindjárt én is sorra kerülök...
-Így igaz,arról nem én tehetek,hogy egyesek összenőttek a fejpántjukkal...-utalt Jasamire.
Talán a legjobb az lenne,ha valahogy szóval tartanák őket,míg a másik csapat megérkezik. Ez a kettő nem genjutsut használ,talán a harmadik nélkül jobbak lesznek az esélyek.

Farkas szemet néztem a hang ninjával miközben beszélt nem féltem tőle. Amikor a kunait elővette kicsit megijedtem és össze csuktam a szemem. Mikor hallottam, hogy a kunai nem engem célzott kinyitottam a szemem de éreztem, hogy egy izzadság csepp végig csordul az arcomon.~Menj a pokolba te kö***~Gondoltam ahogy néztem a hátát, legszívesebben kivettem volna a kést és beleszúrtam volna hátába. Habár a kés mellettem volt ezt érdemes megjegyeznem. Amikor Hruka beszédét meghallgattam kicsit becsuktam a szemem.~Én majdnem ugyanezt mondtam... habár rajta nincs fejpánt...~Kifújtam a levegőt.
-Miért vagytok ennyire makacsok? Lehet, hogy csak ilyen gyönge meséket hozunk össze de attól még lehetnek igazak, erre nem gondoltatok?-Mondtam halkan de elég hangosan ahhoz, hogy meghallják.

Mindenre amit felhoztam mondott valami okosságot a "hangember". Végül hogy komolyabbnak és veszélyesebbnek tűnjön a helyzet megvágta az arcom amit rezzenéstelenül tűrtem. Végül fenyegetett is egyet, hogy egyre mélyebbek lesznek a sebek amennyiben nem beszélek. Egyszerre megérezte hogy a harmadik társa állítólag meghallt, majd egy időre eltűnt, hogy nemsokkal később ismét feltűnjön. Váltottak egymással pár szót majd visszatértek a vallatásokhoz. A többiekkel nem igazán akartam foglalkozni, úgysem tehettem értük semmit....jelenleg. Egyszerre támadt egy merész ötletem bár ezek után nem tudtam mire számítsak:
- Tényleg hatalmas erő kell hozzá, hogy egy megkötözött gyereket megfenyegess! Miért nem állsz ki ellenem? Egy az egy ellen? Ha legyőzöl elmondok mindent, amire kíváncsiak vagytok! Elfutni úgysem fogok! Mit veszíthettek? Egy egy ellen! Vagy félsz hogy legyőz egy kölyök?- Az utolsó kérdésemre hatalmas hangsúlyt fektettem.

Amíg a felderítő úton volt addig rendbe szedte és kifújta magát. Hanako sikeresen visszatért, majd elmesélte, hogy mit történt. Elmondta, hogy mindannyian megkötözve vannak és faggatják őket a kilétükről. Mienai egy kicsit meglepődött a másik csapaton, hogy így pórul jártak.
~ Ezek szerint legalább olyan képzettek, mint ez a koma. Ha az a jounin nem jön akkor mi is gondban lennénk.
- Szerintem szimplán hagyjuk ott őket. A megmentésük nem a feladatunk része. Amúgy is túl feltűnő lenne ennyien bemenni a faluba. Ti mit gondoltok mi tévők legyünk?
~ Tuti, hogy a nehezebb utat választják és feláldozzuk magunkat azokért.

*Napokon át követtük a szekereket néha egy kis pihenőt tartva. De ahogy haladtunk a növényzet egyre sűrűbb lett és az utazás is egyre unalmasabb vált. Néha bele hallgattam Asuka és Kankuro beszélgetésébe, de nem igazán voltak izgalmasak ezek a beszélgetések sem. A Konohai ninjákkal is csak meg figyeltem háta ki tudok találni valamilyen témát amiről esetleg valamelyikükkel beszédi viszonyba kerülhetek. De mivel semmi sem jutott eszembe csendben maradtam az útsorán és a pihenő időkben is csak kunai reptetést gyakoroltam.

Az út részemről nagyon unalmas volt,ahol tudtam gyakoroltam a báb mozgatását és aludtam.
Ahogy a növényzet egyre sűrűbb lett kezdtem hozzá szokni és az is unalmasabb lett.A kohai ninjákkal pedig nem volt sok kedvem beszédbe elegyedni.Azt gondoltam hogy másik faluból valók vagyunk,akkor meg felesleges lenne barátkozni velük,végül is ki tudja mi tör még ki Sunagakure és Konoha közt.De ha barátkoznék velük és tényleg kirobbanna valami,akkor nem lenne jó érzés a barátok ellen harcolni.De inkább nem ezeken gondolkodtam hanem a bábot vizsgáltam,hogy van összerakva.

/Nanami és Shin/

Hosszú és unalmas úton vagytok túl. Állítólag már csak pár órányira vagytok Konohától, de egy kényszerpihenő miatt meg kell állnotok.
- Hamarosan ott vagyunk! - lép hozzátok Asuka.
- Ha megérkeztünk, megkapjátok a fizetségeteket. Pár napot eltöltünk Konohában, még mielőtt elindulnánk. Ja, és tudjátok még ki van ott? - kérdezi vidáman, de ez elsősorban Nanami-nak szól.
- Temari is jelenleg ott tartózkodik, néhány genin társaságában. Szerintem élvezni fogjátok ezt a kis időt.
Fél óra pihenő után újra folytatjátok az utat. Az órákig tartó monoton utazás azonban újra félbeszakad. Ekkor meglátjátok Konoha kapuit. Minden shinobi-t leszállítanak a szekérről és csak gyalog mehettek tovább.
- Gyertek, nagyon jó a falu fürdője, ezt nem lehet kihagyni!
Asuka vidáman indít el titeket Konoha irányába.


//A küldetésnek ezennel vége! Jutalmatok: +10 CHP és 1000 Ryou; amint lesznek új mesélők és nem lesz rengeteg dolgom, folytathatjuk a kalandot //

*Már időtlen időkön át csak utaztunk. Ez alatt pedig nem történt semmi sem bandita támadás sem a szekérek át vizsgálása se semmi. Nagyon unatkoztam így és mikor meg álltunk egy kis pihenőre. Csak Asuka jó híre tudott kicsit kedvre deríteni.
~Jaj, de jó talán láthatom majd Temarit.
*Hamarosan elindultunk, de mikor elértük a kapukat le kellett szállni a szekérről. Aztán Asuka elindított minket minket Konohába.
-De most mégis mit kellene itt csinálnom? Hol foguk majd pihenni és amíg itt leszünk mit csináljak napokon át?
*Kérdetem tőle.

Unalmamban nem tudtad mást csinálni csak aludni, egészen addig amíg Asuka nem közölte hogy hamarosan ott vagyunk konohában.Ekkor hirtelen felkeltem és néztem hogy mi történik.
-Mi? Mindjárt ott vagyunk?....- kérdeztem ,de a feleletre nem vártam.
*Te jó ég. Mennyit alhattam én? Na mindegy, a visszaúton nem fogok elbóbiskolni...remélem.*
Majd amikor leszállítottak mindenkit és a kunoichi elindított minket ,szépen lassan megindultam és körbenéztem ,mi van a környezetemben,fura volt a látvány hiszen sunagakure-ben csak több ezer tonna homok van és az embereket is alig lehet látni,de itt nyüzsgölődés volt.Nanami feltette a a kérdését ami miatt agóddot,ekkor Asuka helyett én feleltem.
-Nana-chan,ne aggódj ezek miatt,csak kapcsolj itt egy picit ki,jó?-