Lakóterületek

Haruka felnézett a könyvből és viszonozta a mosolyt.
-Jó reggelt! Köszönöm,jól. És te?
Folytatta az olvasást,közben várta a választ. Az alváson kívül az olvasás volt az egyik olyan elfoglaltsága,amit sokáig tudott egy helyben csinálni. Bár csak az igazán érdekes könyvek tudták lekötni. Olyat meg nem sokat látott.
-Éhes vagy már? Mert akkor csinálok reggelit.-mondta a lánynak.

-Köszönöm jól.
*Oda ment Harukához és oldalról bele nézet a könyvbe.
-Annak köszönhetően, hogy van valaki aki kedvel.
*Felelte és elindult a konyha felé.
-Ha engeded, hogy segítsek akkor persze reggelizhetünk.

Nem zavarta,hogy a lány belepillant a könyvbe,biztos őt is érdeklik a madarak. Ugyanis egy madarakról szóló könyvet olvasgatott. A lány megjegyzésére csak mosollyal válaszolt.
-Hát,ha van kedved,elkészítheted magad is a reggelit. Ha már mindenképp segíteni akarsz.
~Én még olvasok egy kicsit.
Csendben olvasgatta a könyvet. Még nem volt annyira éhes,így nem volt sietős neki,hogy asztalhoz ülhessen.

*Egy mosollyal bólintott.
-Rendben szívem nyugodtan olvasgass csak.
*Be lépve a konyhába a háló ingére vett egy konyhai kötényt és körbe nézet a konyhában és a hűtőben.
~Nézzük legyen finom ami biztosan tetszeni fog neki.
*Össze készítette a dolgokat a konyhában majd lassan el kezdet palacsintát sütni. Nem zavartatva magát úgy dobálta a serpenyővel a palacsinta tésztát mint egy zsonglőr ami az egyik tányéron végezte. Mikor el készült le öntötte őket lekvárral.
-Szívem kész a reggeli!
*Kuncogott egy kicsit vidáman.
~Talán párat el kellene tenni az öccsének is hátha erre jár majd.

-Oké!-felelt vidáman és csak olvasott tovább.
~Kíváncsi vagyok,mit fog csinálni reggelire.
Csak felnevetett a 'szívem'-re,de nem felelt,csak lapozott a könyvben. Kis idő múlva megérezte a készülő palacsinta illatát. Mire Hanako szólt,hogy kész,már az asztalnál ült.
-Palacsinta! Imádom a palacsintát! Jó étvágyat!
Elkezdte befalni az adagját. Igazából bárki látta enni,tátva maradt a szája,mert csodálkoztak,hogy nem akad a torkán. De ez sosem történt meg.
-Nagyon finom. Remek szakács vagy!-dícsérte meg Hanakot.

-Örülök, hogy ízlik.
*Mosolygott rá majd el kezdet enni.
-Csináltam az öcsédnek is és a nővérednek is. Talán ha marad annyi akkor a fiúknak is tudunk vinni egy keveset.
*Miután be fejezte a sajátját el kezdett el mosogatni. Mosogatás közben egy kis dalt dúdolgatott. Láthatóan elég jó kedve volt most.

Betermeli a reggelijét,majd a tányérját a mosogatóba teszi és elmosogat. Utána iszik egy kis gyümölcslevet,persze Hanakot is megkínálja vele.
-Oké,akkor csomagoljuk el. Legyen egy jó napjuk.
Visszaült az asztalhoz és megvárta,míg Hanako elmosogat,közben hallgatta,amit dúdol.
-Kellemes dallam.-jegyezte meg kedvesen.
Felállt a székről és alaposan kinyújtózott,majd elment zuhanyozni,utána pedig felöltözött és magához vette a felszerelését.

-Anyukámtól tanulta.
*Felelte és miután be fejezte a mosogatást segített el csomagolni a maradékot. Míg Haruka zuhanyzott kicsit rendet tett a szobájában. Miután végzet ő is le zuhanyzott egy kicsit és fel öltözve egyenlőre le tetet a háló inget a székre.
-Majd küldetés után vissza jövök és ki mosom ha már kölcsön adtad. Addig itt hagyom hátha úgy alakul, hogy maradnom kellene.
*Maghoz vette fel szerelését és kését előrizve vissza tette tokjába.
-Én készen állok a mai napra.

Haruka nem vette különösebben jó néven,hogy Hanako eltüntette a rumlit,de sebaj,pillanatok alatt rumli lesz megint,ha kell. Megvárta,míg a lány lezuhanyzik.
-Ugyan,hagyd csak. Igazán semmi szükség rá.-felelte kedvesen.
Mikor mindketten készen álltak. Haruka az ablakhoz ment és kinyitotta résnyire,hogy könnyedén nyitható legyen kívülről,de ne látszódjon. Ez után lementek és az ajtón távoztak a megbeszélt hely felé véve az irányt.
-Remélem nem késünk el. Bár a sensei nem mondta,hogy mikor legyünk ott pontosan.

/utcák/

*Elindult Harukával ki az ajtón.
-Valóban azt nem mondta mikor legyünk ott.
*Jegyezte meg töprengve.
-Az sem biztos, hogy szóltak volna nekünk ha baj történt az este. Bár talán az ott lévő ninják vigyáztak a sensejekre.
*Tartotta Haruka tempóját, de azért vigyázott a palacsintákra is.

/Utcák/

Annyira vágyott a pihenésre és egy fürdésre,hogy meg is feledkezett minden másról. Páldául arról,hogy Hanakonál reggel óta ott van a palacsinta,amit a fiúknak akartak oda adni. Vagy hogy egyáltalán megvárja őt. Hazaérve felsétált a ház falán és bemászott a szobájába. A ruháit bedobálta a mosógépbe és el is indította.
~Drága nővérkém megnyúzna,ha a szennyesben hagynám ezt a csuronvér ruhát.
Miután a mosásról gondoskodott,lezuhanyzott,majd mivel úgysem volt otthon senki. Egyszál semmiben sétálgatott a házban. Bement a szobájába és felvett egy polót,meg egy rövidnadrágot. Ez után leült olvasni,míg a mosógép befejezi a mosást. Fél óra múlva kitette a ruhákat a szárító kötélre a kertben.
~Ezzel megvolnék. Bedobok valamit vacsira,utána alszom egy nagyot.
Mivel nem volt kedve az étellel bíbelődni,inkább gyümölcsöt evett vacsorára,utána bebújt az ágyába és hamarosan elnyomta az álom.

*Haza felé eszébe jutott, hogy nála maradt a palacsinta.
~Jaj meg feledkeztem a palacsintákról. Most mi legyen? Haruka már biztosan le pihent Onkei meg meg sem érdemli. Meg hát ennyit arról, hogy legyek velük kedvesebb, semmit nem értem el vele. Csupa ön magára gondoló szívtelen alak.
*Tovább ment az utcán.
~Sebaj majd meg melegítem és meg eszem egyedül.
*Miután haza ért meg melegítette a palacsintákat és tévézésközben meg ette őket. Miután be fejezte a tévézést átöltözött és lefeküdt aludni.

~Hát... nem gondoltam, volna, hogy egy napba ennyi mindent tudok belesűríteni.~Gondoltam magamban ahogy haz fele tartottam amikor haza értem elmondtam mindent ami eléggé...
-Úgy örülök, hogy életben maradtál.
-Legközelebb fogd vissza magad különben levágnak...*stb.*-Miután megszabadultam a aggódás/haragvás/féltés/örülés rohamos szüleimtől felmentem és lezuhanyoztam a ruháimat pedig beraktam a szennyesbe mivel üres volt a kosár nem kellet aggódnom a vérfoltok miatt. Majd lefeküdtem. Reggel amikor felébredtem nyújtózkodtam egyet és kimásztam az ágyból majd kb. fél órával később már fel is keltem és elkezdtem öltözködni. Majd elköszöntem az ősöktől és kiléptem az utcára.~Vajon ma mi fog történni?~Gondolkodtam magamban.

Másnap nem igazán ébredtem valami vidám hangulatban. Még egy fél órát az ágyban töltöttem, csak azután öltöztem fel. A házban kihallt volt minden. " Biztos már munkában vannak! "- gondfoltam, majd kerestem magamnak valami kaját. A tegnapi százlábú már régen a konténerben rohadt, vagy a patkányok már széthordták. Végül egyszerű reggeli mellett döntöttem: müzli meg gyümölcslé. Reggeli után még egy kicsit lézengtem a házban, majd magamhoz fettem a szokásos felszerelésem, kiléptem az ajtón és elkezdtem futni céltalanul. Kifutottam egészen a falu faláig, majd a fal mentén kezdtem futni. Mikor elértem a Kage hegyet nem álltam meg az oldalán futottam fel és az oldalán futottam le. " Ezzel egy ideig elleszek " Mikor vízhez értem vagy átfutottam rajta, vagy megpróbálltam átugrani. Egyelőre úgy nézett ki, hogy senki ismerőssel nem fogok ma találkozni.

*Mikor reggelt fel kelt ki ment a mosdóba és a fürdőbe. Miután végzet fel öltözött és meg reggelizett. Fel szerelését magához véve az órára nézet.
~Hmm Haruka vajon ébren van már?
*Ki lépve a házból kocogni kezdet Haruka háza felé. Mikor oda ért eszébe jutott hogy ha Haruka ki is jönne az épületből az biztosan az ablak lenen ezért chakrát gyűjtve a lábába a falon sétálva be kukucskált az ablakon.
~Nem biztos,hogy itthon lesz lehet már rég el ment futkározni.
*Kicsit be kopogott az ablakon majd várni kezdett.

Haruka kipihenten ébredt már kora reggel. Reggelire evett két almát,majd lezuhanyzott és vett fel alsóneműt,de mást nem.
~A ruháim már biztosan megszáradtak. Nem szeretnék túl sok ruhát edzésnél elhasználni,úgyhogy felveszem megint azokat.
Kisétált a kertbe. Az,hogy csak alsónemű volt rajta,senkit sem zavarhatott,hisz a kerítés eltakarta. Őt meg az sem zavarná,ha valaki meglátná így. A ruháihoz érve felnézett,mert kopogást hallott az ablakon. Hanako volt az.
-Hanako! Leskelődsz az ablakomnál?-kérdezte nevetve.
Levette a ruháit a szárítóról és fel is vette őket.
-Úgy szeretem a frissen mosott ruha illatát!-mondta jókedvűen.

*Le nézve le ugrott a kertbe.
-Gondoltam miért ne hiszen abból nem lesz baj ha meg leslek.
*Mosolygott kedvesen majd meg várta míg be fejezi az öltözködést.
-Ezzel én is így vagyok néha. De az új ruhák illata is nagyon jó. De a legjobban a selyem puhaságát szeretem. Olyankor olyan érzésem van mintha tollal csiklandoznának.
*Mondta neki jó kedéllyel.
-Na ma mit csinálunk? Edzünk kicsit vagy meg keressük a senseit, hogy tanítson téged kardot forgatni? Vagy szét nézünk a faluban és tartunk egy csaj napot?

Elnevette magát Hanako válaszán,majd felnézett az ablakra,elfelejtette kinyitni.
-A függönyt úgyis elhúzom. Van néhány fiú,aki tudja,hogy hol lakom és ha erre járnak,szeretnek kukucskálni. És hát...van mikor nincs rajtam semmi alvásnál.-mondta nevetve.
A lány szavaira a selyemről csak bólintott,hogy egyetért,közben elindult be a házba,mert a felszerelése még nem volt nála.
-Hmm,nem tudom,tényleg jó lenne megtanulni forgatni azt a kardot,mielőtt harc közben olyat vágok meg vele,akit nem akarok,vagy saját magamat. De ha a senseinek kellünk,úgyis megkeres.

-Olyankor használd a henge utsut és váltóz fiúvá. Biztosíthatlak, hogy nagyon meg lepődnek.
*Jegyezte meg egy gonosz mosollyal.
-Azért is meg kellene tanulnod forgatni hogy nehogy ki üssék a kezedből könnyedén. De igen a sensei majd biztosan csak akkor keres meg minket ha muszáj. De az erdőben nem fejeztük be a tanulást így lehet, hogy vissza fogunk menni.

Kuncog,de nem reagál semmi mást a Henge no jutsus ötletre. Összekulcsolja az ujjait és nyújtózik egy nagyot,majd elkezd hajlongani.
-A túlélő próba mókás volt. Én nem bánnám,ha folytatnánk.
~Bár ugyanoda talán nem kellene visszamenni,ahol a harc folyt a minap.
-Reggeliztél már?-érdeklődött.
Miközben bemelegített,néha felcsúszott a ruhája,de kicsit sem zavarta,hisz csak Hanako van itt,más nem.
~Tegnap olyan fáradt voltam,hogy nem ettem meg a bödön fagyit. Na majd később. Bár már talán nincs is rá szükségem.

-Én sem bánnám bár örülnék ha a sensei kicsit jobban kedvelne.
*Jegyezte meg.
-Igen ettem egy keveset indulás előtt. Meg tegnap meg ettem a palacsintákat is, hogy ne romoljanak meg.
*Kicsit meg ropogtatta a nyakát.
-Akkor mi legyen mit csináljunk ma?

Haruka alaposan bemelegített,míg Hanako beszélt hozzá. Igaz,nem edzeni készült,de ez elmaradhatatlan része a napjainak,így semmi pénzért nem hagyná ki.
-Kedvel a sensei,csak te mindenkiben rosszat keresel elsőre. Gondolom a múltadban voltak olyan dolgok,amik erre késztetnek.-mondta,miközben terpeszülésben hajolgatott.
Nyomott néhány fekvőtámaszt,meg csinált guggolást és hasonlókat. Már-már komplett tornaóra anyag volt,amit művelt bemelegítés címen.
-Menjünk ki a gyakorlótérre és gyakoroljunk kicsit.

-Úgy gondolod?
*Kérdezte majd el gondolkodott.
-Nem igazán emlékszem olyanra, hogy elsőre mindig rosszal gondolnék mindenkiről. Csak úgy látom velem más képen bánik a sensei. Lehet, hogy csak a családom miatt. vagy tudtom nélkül apám megint csinált valamit és esetleg fizetett a sensejnek valamiért. Hmmm.
*Hosszan el gondolkodott majd meg vonta a vállát.
-Végül is mindegy majd azért próbálok jól ki jönni a senseijel.
*Ellenőrizte a felszerelését, hogy minden a helyén van-e.
-Rendben felőlem mehetünk úgy sem akartam ma unatkozni.

-Bizony. Nagyon bizalmatlan vagy.-mondta kedvesen.
Befejezte a bemelegítést és kifújta magát. Láthatóan jól esett neki ez a kis mozgás.
Elindul a ház felé.
-Hozom a felszerelésemet.
Bemegy és felmegy a szobájába,magához veszi a fegyvereit és minden egyebet,amit hord magánál. Ez után kinyitja az ablakot,majd lemegy,bezárja az ajtót és elindulnak a gyakorlótérre.
-Remélem lesz kivel szórakozni egy kicsit.

/gyakorlóterepek/

-Ja, hogy arra gondolsz. Ne haragudj, e az én helyzetemben te sem bíznál meg senkiben.
*Várta, hogy Haruka össze szedje a felszerelését.
~Nincs sok kedvem Hibanákkal találkozni. Akkor megint ellőről kezdődne a versengés és a harc.
*Miután Haruka el készült elindult vele.
-Biztosan lesz vagy ha még sem akkor majd ki találunk mást.

/Gyakorlóterepek/