Lakóterületek

Mikor másnap felkelltem úgy éreztem magam mint egy darab rönk. Miután nagynehezen kigurultam az ágyból és miután sikeresen lábraálltam egypár bemelegítő gyakorlatba kezdtem. Eleinte nehézkes és fájdalmas volt, de egykettőre lendületbe jöttem. Ezek után lementem enni, ahol megrökönyödve vettem tudomásul, hogy legalább 24 órát aludtam. Pontosan nem tudtam mennyit de a lényeg az volt, hogy nappal volt, így összekészülődtem és szokásomat folytatva, elmentem futni a falu körül. Meglepődve tapasztaltam, hogy a falonfutás és a vizenjárás már egyáltalán nem okoz gondot, már oda sem kell rá figyelnem.

Most nem futott,de a mozgásából kivehető volt,hogy lenne hozzá ereje bőven. Út közben meglátott egy macskát és oda ment,hogy megsimogassa.
-Jaj de édes kiscica!
Felkapta és leült vele egy padra,kicsit eljátszadozott vele. Úgy tűnt,hogy a macska is örül a társaságnak. De már este fele járt az idő és kezdett sötétedni,így Haruka végül elengedte a macskát és tovább ment haza felé.
~Azt hiszem eszem egy fagyit,ha hazaértem.
Végül megérkeztek a házhoz,ahol Haruka lakik.

*Megállt mikor Haruka macskát látott és oda menve hozzá simogatni kezdte.
-Te egy nagy cica barát vagy.
*Mondta utána le ült a padra amíg a lány el nem engedte a macskát.
-Van egy olyan érzésem, hogy ha tehetnéd tartanál egy tucat macskát.
*Mikor elérték Haruka házát meg állt.
-Na és mi lesz a terv holnapra?

A cicabarát megjegyzésen elmosolyodott.
-Ami azt illeti,én minden állatot szeretek. Bár a macskákat leginkább. Olyan aranyosak és ügyesek. Meg szépek is...Nem tudom mennyi időm lenne foglalkozni egy macskával. Így jó móka,de ennél többet ritkán tudnék vele foglalkozni.
A házhoz érve elgondolkodott a kérdésen. Nem igazán tudta,mit is kellene csinálni. Legszívesebben aludt volna jó sokáig,aztán egy kiadós reggeli és még sok más. De olyat kellett kitalálni,ami Hanakonak is jó.
-Talán kimehetnénk megint a kiképzőterepre. Hátha megkeres a sensei is.

-Rendben, de azért én reggel kicsit körbe sétálóm a falut.
*Mondta neki kedvesen.
-Így tudsz aludni egy jó darabig. Mikor találkozzunk és hol?
*Kérdezte végül.
-Olyan tíz óra meg felel?

Haruka kicsit elgondolkodott a lány kérdésén,végül a homlokára csap. Valami eszébe jutott.
-Jobban bele gondolva,holnap van a nővérem szülinapja,így itthon lesz egész nap. Úgyhogy kihasználom az alkalmat,hogy vele lehessek. Remélem nem baj.-mondja kedvesen.
Ráveti magát a lányra,megöleli és ad neki egy puszit.
-Na, hát akkor szia! Holnap után találkozunk. Jó éjt!
Felfutott a falon és bemászott a szobája ablakán. Gyorsan megvacsorázott,majd le is feküdt aludni.

*Kissé meg lepődik, de kedvesen el mosolyodik.
-Persze, hogy nem baj, de az ilyet nem illik el felejteni. Remélem valami széppel leped meg ha már ilyet teszel.
*Majd nem elesik mikor a lány rá veti magát és meg puszilja.
-Hékás csak lassan azért nem kell neked is le venned a lábamról.
*Ad egy puszit a lánynak majd csak int mikor el válnak.
-Jó éjt!
*Miután a lány be mászik az ablakán ő is haza megy.
~Akkor holnap egyedül járom majd be a falut.
*Miután haza ért meg vacsorázott és le feküdt aludni.

*Miután reggelt fel kelt meg mosakodott, fel öltözött és meg reggelizett. Miután végzet a reggelivel be vetette az ágyát és keresgélni kezdet az egyik dobozában amiben az akadémia könyveket tartotta.
~Hol a csudában van? Tudom, hogy itt van valahol.
*A doboz legalján meg találta azt a térképet a faluról amiből még a falu helyezkedését tanulta.
~Elvileg néhány apró változtatáson kívül ezen minden rajta van. Így már bármit meg találok a faluban.
*Miután át nézte a térképet magához vetet a felszerelését és ki ment a házból.
~Kicsit sétálok majd később rendet rakok magam után.

/Konoha Utcái/

Miután haza értem egy kis beszélgetés az ősökkel majd irány az ágy. Hosszú ideig feküdtem az ágyon azon töprengve vajon Haruka is érez valamit irányomban. Nem tudtam eldönteni így úgy határoztam majd megtudom ha eljön az ideje. Átfordultam a másik oldalamra és elaludtam.
Álmomban azt álmodtam, hogy a kezemen egy különös jel van ami körül temérdek chakra gyülemlik össze. Amikor ránézek a kezemre úgy érzem bármire képes vagyok. Hirtelen százan jelentek meg körülöttem de én egy másodperc alatt leküldtem mindenkit aztán hirtelen mintha kimerültem volna ott álltam a nagy semmi közepén nézelődtem balra is jobbra is, de semmi. Aztán csak úgy felébredtem.
-Oh micsoda álom-Mondtam miközben megdörzsöltem a szemem és az órámra néztem hajnali 3 volt, de nem éreztem fáradtságot. Akárhogy forgolódtam nem jött álom a szememre. Újból ránéztem az órára. Már fél órája próbálok aludni.
-Ez így nem fog menni.-Mondtam halkan és kimentem az udvarra és elkezdtem edzeni. Egy intenzív edzés után már elég fáradtnak éreztem magam vissza mentem aludni és most már sikerült. Mikor felébredtem kimentem az utcára és elgondolkodtam, hova menjek most.
/Konoha utcái/

Másnap korán kelt,mert meg akarta lepni a nővérét egy tortával. Felvett egy polót és egy rövidnadrágot. Gyorsan megevett reggelire egy tojásrántottát. Ez után ellenőrizte a nővérét. Bement a szobájába. Hana mélyen aludt,Haruka tudta,hogy valamikor éjfél körül ért haza tegnap,így ha nem zajong nagyon,akkor alszik még pár órát.
~Csipkednem kell magam,hogy időben kész legyen a torta!
A nappaliba ment és levette a könyvespolcról a szakácskönyvet,hogy átböngéssze valami finomság után. Sajnos a legtöbb túl sokáig tartott volna,így végül egy egyszerű csokitorta lesz. Kiment a konyhába és elkezdte előszedegetni a hozzávalókat. Mikor minden megvolt,kivételesen olyat tett,amit nem szokott. Lassan csinált valamit. Úgy két órájába telt elkészíteni a tortát. Miután kihült,betette a hűtőbe.
~Most ki kellene gondolnom,mi legyen ebédre...Hmm,kezdetnek egy Haruka-féle ramen(mindent bele,ami kéznél van),aztán...
Míg kitalálta a folytatást,leült egy kicsit a kanapéra. Most már nem volt sietni valója,a torta kész. Mostmár csak az ebédre kell felkészülnie.
~Talán az öcskös segít,feltéve,ha épp itthon van.

Felkelt a kanapéról és elindult öccse szobájához,majd szó nélkül benyitott és odaosont a fiúhoz,aki még aludt. Legalábbis úgy tűnt,mert ügyesen odatette a párnát a takaró alá.
'-Megvagy!-hallatszott egy hang a háta mögül.
Haruka megfordult öccse hangjára és az arcába telibe kapott egy vízzel teli zacskót,majd még kettőt a két másik fiútól,akik öccsével voltak. Mivel Haruka fehér polót viselt,alatta meg semmit,a víznek hála a poló rátapadt a felsőtestére és a fiúk csodás látványban részesültek.
''-Haver,a nővérednek aztán jók a lökhárítói!-mondta az egyik fiú az öcskös oldalán,a másik nem szólt semmit,csak egy zsebkendővel tartotta vissza a vért az orrából.
Haruka magára nézett,jól elázott,mehet ruhát cserélni. De nem jött zavarba,csak mosolygott.
-Látom,vicces kedvetekben vagytok. Akkor...mi lenne,ha most én is leskelődnék egy kicsit?
Egy Shunshinnal mögöttük termett,majd lerántotta az egyik fiú nadrágját,majd ugyanígy tett a másikkal is,végül előttük termett és alaposan végigmérte mindkettőt.
-Na,kvittek vagyunk!-mondta mosolyogva.
A két fiú zavarában 'oda' kapott a kezével és eltakarták,majd Haruka csak az ujjával intett,hogy távozhatnak.A két,számára ismeretlen fiú így is tett.
-Szóval,lenne kedved segíteni elkészíteni az ebédet? Ma van Hana születésnapja.
'-Hát,mivel a barátaim megkapták,amit akartak,nem bánom. Mit segítsek?
-Szóval meg akartak lesni,mi? Miért nem vártátok meg,míg zuhanyzom,legalább nem kellene ruhát váltanom.-mondta nevetve.-Mellesleg csak meg kellene teríteni,meg elszaladni a boltba bár apróságért.
'-Jól van...Amúgy nem zavart,hogy így láttak? Más lányok sikoltozva elrohantak volna.-kérdezte vigyorogva.
-Én nem más lány vagyok. Én én vagyok!-mondta büszkén.-És büszke vagyok a szépségemre.-tette hozzá.
Gyorsan összeírta a boltból szükségeseket és útnak indította a fiút. Míg elvolt,addig ő átöltözött és elkezte a főételt elkészíteni. Már amennyire a hiányzó összetevők nélkül lehetséges.

Fél óra múlva visszaért az öcskös és Haruka hamarosan be is fejezte a főzést,majd felkeltette a nővérét. Hana kissé morcosan,de felkelt,gondolván,hogy megint neki kell ennivalót készíteni az öccsének és a gyerekes húgának.El vonult zuhanyozni. Ez alatt Haruka és az öccse gyorsan megterítették az asztalt. Mikor Hana a konyhába lépett,meglátta a megterített asztalt és az ételt,a pulton meg a tortát az égő gyertyákkal.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!-kiáltották ketten.
Nővérük annyira meghatódott,hogy örömében elsírta magát,majd megölelte mindkét testvérét.
-Na,fújd el a gyertyát,aztán ebédeljünk,aztán jöhet a torta.
Így is lett. Elfogyasztották az ebédet,ami annak ellenére,hogy Haruka készítette,egész ízletesre sikerült. Nem volt a legjobb,amit valaha ettek,de a szándék a fontos. A torta viszont remekül sikerült. Végül Haruka elpakolt minden maradékot a hűtőbe. Mivel a délután még hátra volt,beszélgettek kicsit,mert erre rég nem került sor. Haruka elmesélte testvéreinek,milyen kalandjai voltak mostanában. Mesélt Hanakoról és Chuukoról,Jasamiról és a többi új barátjáról. Hana később megjegyezte,hogy erről a Jasami nevű fiúról nagyon lelkesen mesélt. Haruka csak nevetett,próbálta leplezni a zavarát a nővére előtt. De nem nagyon sikerült. Végül átbeszélgették az egész napot. Az öcskös este elment,mert találkozott a barátaival. Haruka viszont kivételesen a nővérével aludt. Erre ritkán került sor mostanában,régen gyakori volt,mikor Haruka még sokszor sírt az anyja után. Rég nem aludt olyan jól,mint ezen az estén.

Másnap kicsit tovább aludt,mint szokott. Mikor felébredt,már egyedül volt az ágyban. A nővére már biztos elment dolgozni. Kimászott az ágyból és a zuhanyzóba ment. Felfrissítette magát,majd felöltözött és a konyhába ment reggelizni. Úgy tűnik Hana nagyra értékelte a tegnapit,mert készített neki reggelit. Jó kedvűen befalta,majd vissza ment a fürdőszobába fogat mosni.
~Na,ez megvolna. Irány a falu!
Magához vette a felszerelését,majd kimászott a szobája ablakán és becsukta maga után,utána futni kezdte a szokásos köröket az épületek körül,végül úgy döntött,hogy a kiképzőterepre megy,hátha ott találja Hanakot.

/kiképzőterepek/

- .............hmg........nymn..........MEGHAAAASZ ROHADÉK! - ordítottam miközben csukodt szemekkel, kókadt fejjel, csorgó nyállal felpattantam és belebokszoltam a levegőbe. A szoba kicsit megrengett a chakrahullámtól, de minden ép maradt. Következőleg laposan pislogva kezdtem felébredni.
- Már megin' egy hülye álom!- vakartam meg a fejem miközben kimentem könnyíteni magamon. Miután felöltöztem megnéztem a konyhában az órát.
- Ha így folytatom a küldetéseken miattam nem fogunk haladni!- gördült le pár izzadtságcsepp a tarkómon.- De mit tehetek róla?- húztam ki magam- Fejlődő szervezet vagyok és sokat edzek!- léptem ki az ablakpárkányon.- ISmét szép napra virradtunk és ezúttal....................nem edzek!- határoztam el magam és kiugorva az utcára sétálgatni kezdtem

Amikor megérkeztem éppen kivették a különleges vacsorát.
-Megjöttem.
-A Jasami éppen időben moss kezet és ülj le az asztalhoz.-Mondta az anyukám engedelmeskedtem a kérésének majd leültem és hozzá láttam a bevezető de mégis mennyei rizshez.
-Történt veled valami ma?
-uhum.*nyelés* találkoztam Hanakoval.
-Értem... Hogy ízlik?-A kérdésre felmutattam, hüvelyk ujjamat és folytattam az evést.
-Örülök, hozom a következőt.-Mondta és bement a konyhában.
-Az a Hanako az aki szerinted olyan kedves?-Kérdezte az apám.
-Nem Ő Haruka.
-Oh rendben...
Miután végeztem mindennel fel mentem a szobámba és lefeküdtem aludni.

Reggel ismét felkeltem és nyújtóztam egyet. Kimentem az udvarra és felfutottam a ház tetőre majd le aztán elkezdtem edzeni.~Ahhoz, hogy jó kondiban legyek nem kell a kiképző terep.~Gondoltam miközben felüléseket végeztem. Miután eléggé kifulladtam vissza mentem az ágyba és lefeküdtem aludni.

Haruka hazaugrott ebédelni,aztán elment az étterembe,ahol a nővére dolgozik,meg ő is szokott néha. Most is kellett,mert két pincérnő is beteg lett,így megkérték Harukát,hogy ugorjon be. Mivel semmi dolga nem volt,szívesen vállalta. Kora estig dolgozott,utána már nem volt rá szükség,mert már nem volt akkora forgalom. Haza ment és megvacsorázott,majd lezuhanyzott és lefeküdt aludni.
Másnap arra ébredt,hogy valaki megcsiklandozza a talpát. Felnevetett és kinyitotta a szemeit. Izumi ült az ágy szélén és mosolygott rá.
-Szia! Hát te meg mit csinálsz itt?
'-Tsunade-sama engem küldött szólni,hogy vár téged az irodájába. Egy-kettő öltözz és indulj,azt mondta minél előbb legyél ott! Ne várasd meg,mert morcos lesz.
-Ugyan,Tsunade nagyi szeret engem.-monda nevetve.
Kiugrott az ágyból és gyorsan lezuhanyzott és felöltözött,majd ellenőrizte a felszerelését. Ez után gyorsan bekapott két szendvicset,majd elköszönt Izumitól és elindult a Hokage palotába.

/hokage palota/