Lakóterületek

Konoha lakterületei.

*Fel kelve az ágyból ki nézet az ablakon.
~Jó napnak ígérkezik a mai nap egy kis edzéshez.
*Fel öltözött meg reggelizett majd be vetette az ágyát és magához vette fel szerelését.
~Remélem legalább is.
*Ki sétált az épületből miután be csukta az ajtót és elindult a kiképző területek felé.

/Kiképzőterepek/

Onkei hulla fáradtan ért haza. Nevelőszülei kérdezgették egy kicsit hogy miként zajlott az első nap a sensei ével, de Onkei csak rövid tömör válaszokat adott. nevelőapjának átadta a felszerelését hogy átnézze, minden rendben van e. Rövid tusolás után felment a szobájába és belezuhant az ágyába. Fáradtabb volt mint gondolta és ezt a zuhany után felsokszorozva érezte. Mikor nevelőanyja ránézett hogy kér e még valamit akkor már az igazak álmát aludta, miközben számos variációban lejátszódott a fejében a másnapi vizit a Hokage irodájában. Többek között: Megjelent ruha nélkül, tele pattanással, útközben emberevő káposzták támadták meg és még számtalan szituáció melyek ott lapultak Onkei fantáziájának mélyén. De mindegyik álomban megjelent egy sárgamaszkos alak és két nő -egy fiatal és egy öreg-, akik mindig küzdeni kezdtek miközben a maszkos el akarta kapni. Ilyenkor általában hideg verejtékben ázva riadt fel, hogy pár perc múltán ismét elaludjon.

*Amint haza ért vett egy forró fürdőt amíg ő fürdött addig a ruhái a szárítóban száradtak.
~Remélem Jasami meg hívja Harukát egy ebédre vagy valamire, hogy jól induljon a kapcsolatuk.
*Miután végzet a fürdéssel meg törülközött majd egy köpenyben be ment a konyhába.
~Ahogy el néztem Haruka biztosan az a pletykás tippusú lány lehet így talán mindent el mond a randiról mielőtt meg kérdezném.
*Melegített magának ebédet majd lassan meg ebédelt.
~Remélem jól alakul közöttük a kapcsolat ha már így első látásra egymásba bolondulhattak.
*Miután el mosogatott minden fél-e kis aprósággal foglalta le magát esti mikor hálóingjét fel véve be bujt az ágyba majd kis forgolódás után elaludt.

*Reggel miután fel kelt és meg reggelizett készülődni kezdett a küldetésre.
~Végre ma lesz az első küldetésem.
*Magához vett annyi fénybombát amennyit eddig el használt majd le ellenőrizve mindent elindult.
~Ha jól sejtem a Hogake épület valamerre erre lesz.
*Gondolta magában, majd elindult.

/Hokage Palota/

Haruka amint megpillantotta a házukat,felugrott egy ház tetejére,majd a tetőkön futott tovább,míg végül elért a házhoz,amiben élt a családjával. Átugrott a ház oldalára és bemászott a szobája ablakán,amit direkt nyitva hagyott.
~Hú,végre itthon. Vajon a többiek itthon vannak már?
Az órára pillantott,így láthatta,hogy még délután van,ilyenkor nincs itthon sem a nővére,sem az öccse. Bár az utóbbi nem kiszámítható ilyen téren. Lesétált a konyhába és elvett egy almát,majd leült és hozzáfogott.

Éppen a fák között repült a csapatával, mikor valaki útját állta. Egy tizenhatfejű narancssárga maszkos szörnyeteg mely emberevő káposztákat köpködött a szájából és matekpéldákkal dobálózott és ha rádnézett minden ruhád eltünt. Hatalmas csata bontakozott ki Onkei és a szörny között. Mikor már sarokba szorította és kezével az utolsó élő fej torkát ragadta, a szörny nevelőanyja hangján szólalt meg:
- Onki, ideje felkelni!
- Mi?! -szemei úgy feszültek szét hogy majdnem kiestek a helyéről. A plafonon állt fejjel lefelé és éppen egy párnát akart megfojtani. Anyja az ajtóban állt és onnan szólt hozzá:
- Mindjárt kezdődik a küldetésed!
- HMMM?!
-.....
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - lezuhant a plafonról és fejjel beleállt az ágyába.- Miért csak most szólsz?!
- Gondoltam már fölkeltél és meditálsz!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - rekord idő alatt magára kapta a ruháit, összeszedte a felszerelését, betömött két három pirítóst, legyűrt egy liter tejet, elköszönt szüleitől, még egyszer ellenőrizte hogy mindene megvan és kirohant a házból, hatalmas porcsíkot húzva maga után.
- EL FOGOK KÉSNIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.....................!

/ Hokage palota /

Haza érkeztem és első dolgom volt, hogy át öltözzek valami szárazba. A második beszéljek a senseiről és az aznapi edzésről. A szüleim csak mosolyogtak. Apám jól ismerte a tanáromat egy küldetésen egymásnak is segítettek. Miután ezen túl voltam kimentem az udvarunkra és elkezdtem gyakorolni a képességem de már úgy hogy felhajítottam egy kunait a levegőbe és félre söpörtem az oldalamon lévő célpont irányába. Késő este bementem és megvacsoráztam és lefeküdtem majd el is aludtam. Reggel az ébresztőm berregése dobott ki az ágyból. Leestem a padlóra ijedtemben olyan mélyen aludtam.
-Na jó együnk.-Mondtam és lementem ebédelni majd mikor végeztem elindultam a küldetésem irányába a Hokage palotába.

/Hokage palota/

Jóízüen eszegeti az almáját,majd a kopogást hallva az ajtóhoz siet és kinyitja.
-Szia! De örülök neked!-mondta vidáman és az egyik karjával megölelte a lányt.
Végighallgatta,közben harapott egy újabb falatot az almából.
-Persze,hogy van. Mehetünk is!
Kilépett az ajtón és be is csukta maga után,majd elindultak. Engedte,hogy Izumi mutassa az utat,közben még mindig az almán nyámnyogott.

Izumi-t nem lepi meg, hogy már megint hiperaktív vagy. /XD/ Kicsit gyorsabb tempóra vált, és a városon kívüli erdő felé veszi az irányt.
- Milyen az új társad? - kérdezi, miközben kiléptek a falu kapuján. - Úgy hallottam, hogy valami öregember lett a Jouninotok. Mókás lehet... Biztos valami vén perverz. -teszi hozzá széles mosollyal.
Amikor eléritek az erdőt, körülnéz.
- Látom megint nincs itt senki és semmi az állatokon kívül... Valamit csinálnunk kkéne, hogy ne unatkozzunk....

/Városon kívül: Erdő/

Haza érve ezúttal az ajtón megy be és a szobájába megy,miután beköszönt a konyhába a nővérének. Gyorsan lezuhanyzik,majd felveszi a hálóingjét és lefekszik aludni. Egy jó fél órán keresztül a plafont nézi.
~Egész jó nap volt ez a mai.
Hamarosan elalszik.Másnap korán ébred és vesz egy frissítő zuhanyt,majd felöltözik és leszalad reggelizni. Eszik egy szendvicset és már indul is.

/hokage palota/

*Ahogy haza ért be nyúlt a szekrényébe a háti táskájáért. Majd ki téve azt az ágyára össze szedte a fontos dolgokat ami kellet neki az egy hetes kiránduláshoz.
~Biztosan lesz nálam olyan holmi amiről kiderül, hogy fölösleges, de annyi baj legyen. Jobb mindenre fel készülni.
*Miközben pakolt bele a táskájába remélte, hogy Haruka azért hoz magával pár dolgot.
~Azt hiszem minden meg van akkor pedig jobb indulni.
*Lakásból ki lépve elindult a kapu felé.

/Konoha kapuja/

Pár perc múlva már otthon is voltam még nem volt annyira sötét de én miután elmeséltem a szüleimnek a történetet és elszabadultam védő szorításukból lefeküdtem és behunytam a szemem. Mivel korán feküdtem korán keltem. Nyújtóztam egyet majd ásítottam.~Na jó indulás vissza~Gondoltam rá se nézve az órára kinyitottam a terasz ajtót és egy hatalmas ugrással már a villanyoszlopon álltam és akkor vettem észre, hogy még alig van 6 óra.

A faluba érve Haruka rögtön haza felé veszi az irányt. Hanako ötletére elgondolkodik,hol is lenne érdemes enni.
-Hát,inkább otthon ennék,ha nem bánod. Esetleg vacsizhatnál nálunk. Mit szólsz?-kérdi kedves mosollyal.
~Bár szerintem nincs otthon senki,akkor nekem kell főzni,de egy ramennel csak megbírkózom.
Várja a lány válaszát,addig nem megy tovább.
-Vagy mehetünk hozzád is,ha neked az jobban tetszik.

*Kicsit el gondolkodott Haruka kérdésén.
~Nem sok lehetőségem van ilyenkor nem biztos, hogy nyitva van még valami.
-Köszönöm a meg hívást el fogadom.
*Felelte kedvesen.
-Hát ha kíváncsi vagy akkor persze nálam is ehetünk.
~Azt hiszem ezzel a döntéssel a vázákat ezzel törésre ítéltem .

Örül Hanako válaszának,de végülis nem döntötte el teljesen a kérdést. Először elfogadta a meghívást,aztán rábólintott a másik ötletre is.
-Na jó,akkor nálad vagy nálam együnk? Azt nem mondtad.
~Ha nála,akkor ő főz. Csak kérdés,neki mennyire megy jól. Nekem nincs sok türelmem hozzá.
Kicsit sétálgat,míg a lány eldönti,hogy mit akar. Reméli,hogy hamar dönt,mert kezd nagyon éhes lenni.

*Hosszan el gondolkodik.
-Menjünk elsőnek hozzád. Kíváncsi vagyok hogyan élsz.
~Bár van egy sejtésem.
-Ha pedig szeretnéd cserébe alhatsz nálam.
*Ajánlotta fel neki.
-Így talán jobban össze szokunk mint csapat.

Összecsapja a tenyereit,mikor Hanako végre elhatározza magát.
-Rendben,akkor kövess!
Felugrik a legközelebbi házra és rohanni kezd rajta,majd a következőre átugorva megáll és hátra néz.
~El is felejtettem,hogy ő nem nagyon szeret futni. Pedig milyen jó is az!
-Na gyere már! Éhes vagyok!-mondta lelkesen.
Továbbra is a tetőkön haladt,de lasabban,mint eddig,hogy Hanako tarthassa a lépést. Végül elértek a házhoz,amiben a Tsubame család él. Egyszerű kis kétszintes ház volt,mögötte egy kis kerttel,bár ez nem látszott szemből. Haruka kivételesen az ajtón kívánt közlekedni.Kinyitotta az ajtót,majd betessékelte a lányt.
-Íme,itt lakom.-mondta.
A házban csend volt,senki nem volt itthon. A nappaliban többnyire rend volt,kivéve a kanapé előtti asztalt,ahol volt pár könyv nyitva lefordítva,odébb pár almacsutkával. Úgy tűnik leginkább Haruka szokott itthon lenni.
-Na,azt hiszem csinálok egy jó adag rament,meg utána valami húst,meg rizset.Jó lesz? Sajna nem vagyok szakács,be kell érned azzal,amit tudok.

-Rendben.
*Bólintott és máris követte a ház tetőre és futott utána. Átugrott a következő házra.
~Remélem nem fogom meg bánni a döntésem.
-Nem kell aggódnod, lehet nem vagyok olyan gyors mint gondolod, de okozok meg lepetést még neked.
*Elérve a házat csodálkozott, hogy a lány az ajtót választotta.
-Kezdesz azt hinni még is ismered az ajtók fogalmát.
*Jegyezte meg egy kis gonosz mosollyal majd be lépet a házba.
-Jó estét!
*Köszönt mikor észre vette, hogy nincs otthon senki.
-Úgy látszik majd nem olyan vagy mint amire számítottam.
*Követte Harukát a konyhába.
-Igen jó lesz. Semmi baj miattam nem kell izgulnod. De ha akarod be segítek.

Elkezdte előszedni az edényeket és egyéb eszközöket,meg a hozzávalókat is. Ez gyorsan megvolt,utána elkezdte előkészíteni az alapanyagokat a ramenhez.
-Miért mondod?Milyen vagyok?-kérdi a lány megjegyzésére mosolyogva.
Annak ellenére,hogy nem szokása magára főzni,azért elboldogult a konyhában.
-Á,hagyd csak. Inkább ülj le a nappaliban,míg elkészül a vacsi...Vagy esetleg megterítheted az asztalt,ha nagyon be akarsz segíteni.
~Akkor egy kevés ilyen,meg valamennyi olyan...-gondolta,miközben dobálta befele a zöldségdarabokat a fazékba.

-Nem vagy olyan rendetlen mint számítottam. Ennél nagyobb rumlira számítottam.
*Felelte és neki is látott meg teríteni az asztal mikor látta, hogy Haruka mit csinál.
-Őőő először meg kellene mosnod a zöldségeket és meg kellene pucolnod őket. A nagyobbakat pedig fel kellene vágnod.
*Jegyezte meg neki.
-Biztosan ne segítsek?
*Kérdezte kedvesen.
-Én sem vagyok nagy szakács, de otthon elestem pár dolgot a szakácsunktól.

Jót nevetett a lány válaszán. Közben foglalkozott a főzéssel is,már kezdett ramen kinézete lenni az alkotásának.
-Ó,ne ítélj elsőre,a szobámat még nem láttad.-mondta nevetve.
Meglepve néz a lányra,úgy tűnik nem látta,amikor megmosta és megpucolta a zöldséget.
-Ne aggódj,nem először csinálom!
Még pár perc és kész lett a ramen,a nem túl csábító küllem ellenére az illata finom volt. Haruka elosztotta két adagra és leült az asztalhoz.
-Na,remélem ízleni fog. Jó étvágyat!-mondta és hozzákezdett az evéshez,láthatóan neki ízlett.