Lakóterületek

*El mosolyodott a válaszra.
-Na igen valahogy erre a válaszra számítottam.
*Kuncogott kicsit majd fojtatta a terítést.
-Rendben, de az nyugtatóbb ha azt mondod mindig te főzzől.
*Rá nézet a tányérra mikor Haruka ki osztotta az adagokat.
-Köszönöm.
*Jegyezte meg amint Haruka enn ikezdett.
- Jó étvágyat!
*Nyelt egy nagyot utána lassan meg fújva enni kezdett.
-Nagyon finom lett.
*Lassan evett nem kapkodott el semmit.

Hanakóval ellentétben Haruka gyorsan evett,mivel nagyon éhes volt. Mellesleg jól sikerült a ramen,így volt elég oka,hogy ne hagyja kihülni.
-Ugye,hogy finom?-kérdezte vidáman,mikor a lány megdícsérte.
Mikor befejezte,a tányért a mosogatóba tette és újabb edényt vett elő a rizsnek. Volt egy kis fagyasztott hal,abból sütött meg hozzá egy-egy szeletet. Végül tálalta az ételt.
-Ha mind megeszed,kaphatsz desszertet is.-mondta kedvesen.
Leült és hozzálátott a saját adagjához.

-Igen az.
*Felelte és folytatta az evést. Kicsit később fejezte be mint Haruka, de addigra el készült a hal. Oda vitte az üres tányérját a mosogatóhoz és bele tette.
-Ó csak nem előre készültél egy kis meglepetéssel?
*Kérdezte egy kis gonosz mosollyal az arcán.
-Akkor el kellet volna Jasamit is hívni biztosan örült volna egy meg hívásnak.
*Lassan enni kezdet a halból és a rizsből.
-Nagyon finom lett. Van esetleg egy kis uborkád is?

Értette a célzást,de csak nevetett rajta. Ette a halat és a rizset,közben válaszolt.
-Nem,de mindig van itthon egy kis fagyi. Persze csak ha kérsz.
A Jasamire tett megjegyzésen csak mosolygott,nem válaszolt. Majd idővel eldől,hogy az a barátság merre halad tovább. Most az evésen járt az esze.
-Ubi? Megnézem!
Felállt és benézett a hűtőbe,majd egy kis tál savanyúságot tett Hanako elé. Volt választék rendesen.
-Tudod megvan az előnye annak,hogy a nővérem étteremben dolgozik. Mindig van itthon mindenből. Ha olyan kedve van,egész fejedelmi lakomákat főz nekünk.
Viszaült és folytatta az evést,majd nemsokára be fejezte,a desszerttel még várt,míg Hanako is végez az evéssel.

*Csak bólintott.
-Szívesen el fogadom ha meg kínálsz.
*Vett egy kicsit a savanyúságból és folytatta az evést.
-Valóban? Az jó lehet, hogy van egy nővéred.
*Jegyezte meg.
-A szüleiddel is étteremben dolgoznak vagy ők is ninják?
*Kérdezte közben be fejezte az evést és az üres tányért a mosogatóba tette.

-Hát,általában jó. De néha olyan anyáskodó.-mondta,majd ásított egyet.
A saját tányérját a mosogatóba tette,majd elpakolta a savanyúságot. Aztán elő vett két kis tálat és abba szedett fagylaltot,közben hallotta Hanako kérdését. Egy pillanatra megállt.
-A szüleim...izé...nem élnek a faluban.-mondta egyszerűen.
Oda tette a lány elé a fagylaltot és adott egy kanalat is,majd elkezdte a sajátját enni,mielőtt elolvad. Bár ez Haruka evési tempójánál kizárt dolog.

-Örülj neki legalább van aki vigyáz rád. Sokaknak nem adatik meg.
*Figyelte a lány látta, hogy egy pillanatra megállt.
-Értem, sajnálom.
*Mondta semleges hangon mint aki tudja sejti mi is lehet a szüleivel.
-Köszönöm.
*Mondta mikor meg kapta a fagyit és lassan enni kezdte.
-Van még másik testvéred is vagy csak egy?

Újra felöltötte a szokásos arckifejezését és vidáman mosolygott.
-Nincs mit sajnálni. Kis korom óta nem láttam egyiküket sem. Már hozzászoktam,hogy nem élnek velünk.
Folytatta a fagylalt evést,mert már így is el volt vele maradva a sok beszéd miatt.
-Van egy öcsém,aki egész nap csavarog. Jó formán nem is lakik itt. De néha haza téved.
Még egy perc és befejezte a fagyit,majd alaposan kinyalta a tálat,nehogy egy kicsi is kárba menjen.
-Én jól laktam,te is? Kérsz esetleg egy kis gyümölcslevet?

-Értem felelte.
*Majd hallgatta tovább a lányt és etet a fagyit.
-Ez úgy hangzik mintha öcssikéd egy kis baj keverő lenne.
*Lassan meg ette a fagyit és a tányért betette a mosogatóba.
-Igen jól laktam.
*Felelte vidáman.
-Igen kérek egy kicsit.

Öntött egy pohár gyümölcslevet Hanakonak és magának is,majd gyorsan megitta. Ez után neki állt elmosogatni. Pár perc alatt be is fejezte.
-Na,vacsi kipipálva. Ma már csak aludni kell.-mondta vidáman.
Bement a nappaliba és leült a kanapéra,majd törökülésbe ült rajta.
~Menjek,vagy ne menjek? Jobb szeretek itthon aludni. Még gondolkodom rajta.
Hátra dőlt és lehunyta a szemeit,de nem aludt el.
-Remélem finom volt a vacsi.-mondta.

*Meg itta a gyümölcs levet és be tetet a poharat a mosogatóba.
-Igen már csak ki kell pihennünk magunkat. Nem tudhatjuk holnap mi fog történni.
*Le ült a kanapéra Haruka mellé.
-Még az is meg eshet, hogy harcolnunk kell a gyilkosokkal ha elő kerülnek.
*Jegyezte meg majd csendben üldögélt.
-Igen nagyon finom volt. Köszönöm a meg hívást. Legközelebb te eszel nálam. Ha lesz kedved hozzá persze.

Hátrahajtotta a fejét,így fejjel lefelé volt. Kinyitotta a szemeit és nézte a kanapé mögötti családi fotót,amin a testvéreivel van.
-Hát,abból ítélve,amit láthattunk,nem a mi szintünkön vannak. Jobb lesz a jouninokra bízni.
Előre dőlt és felállt,majd nyújtózott egyet. Ez után vissza esett a kanapéra és kényelmesen elterült.
-Szívesen. Jó néha társaságban enni...Jól van,akkor legközelebb te főzöl.
Ásított egy nagyot,már jól eset volna neki egy jó nagy alvás.

*Nem tetet szóvá Haruka ülési szokásait még is csak ő volt a vendég nála.
-Néha nekik sem árt egy kis segítség. A sensei is elégedett volt azzal amit sikerült ki gondolnunk. Talán volt olyan is amire ők nem is gondoltak rá amíg mi meg nem említettük.
*Mosolyogva bólintott egyet.
-Rendben, de legyél majd éhes.
*Hallotta, hogy Haruka ásítozik.
-Ó ha szeretnél le piheni csak szólj nyugodtan. A legkevésbé sem szeretném, hogy miattam ne pihend ki magad.

Levette a cipőit és oda dobta a helyére a többi közé,majd hátra dőlt megint.
-Igen,végülis csak gondolkodni kellett egy kicsit. Elég furcsa,hogy felbukkantak ezek a félholdasok.
Összekulcsolta az ujjait a feje alatt és felfelé nézett.
-Én mindig éhes vagyok,ha enni kell.-mondta mosolyogva.
Megint ásított egy jó nagyot. Fel is kelt a kanapéról,mielőtt elaludna.
-Hát jó lenne aludni,fárasztó dolog a jutsu tanulás.

*Csendben bólintott egyet.
-Igen elég furcsa, mint valamilyen bűn banda vagy hasonló.
*Mosojjal fogadta a lány meg jegyzését.
-Merem remélni. Nekem is sok finomságom szokott lenni ha netán meg kívánom.
*Fel állt a kanapéról.
-Akkor én megyek és hagylak pihenni. Nem hiszem, hogy ma nálam szeretnél aludni.

Haruka nem foglalkozott többet annak a bandának a gondolatával. Elindult a szobája felé.
-Ha akarsz,aludhatsz itt. De sajnos nincs vendégszoba,úgyhogy kénytelen leszel velem egy ágyban aludni. A nővérem nem örülne,ha az ágyában találna,az öcsém igen,de annak meg te nem örülnél.-mondta és jót nevetett a dolgon.
Megállt az ajtóban,várta,hogy Hanako végül elszánja-e magát.
-Ne aggódj,aludtam már együtt más lányokkal.Nem zavarsz.

*Kissé meg lepődött.
-Őő oké rendben itt alszom.
*Kicsit sem tudott nevetni a viccen.
-Azt el hiszem bár kissé öreg lennék hozzá nem gondolod?
*Mosolygott kicsit.
-Nem aggódom nem fiú mellet kell aludnom. De azért el kérhetek egy háló ruhát kölcsönbe? Majd ki mosom holnap és vissza hozom.

Intett a lánynak,hogy kövesse. Megmutatta neki a szobáját. Volt pár ruha szétdobálva,de ennek ellenére nagyjából rend volt. A színek vidámak voltak,mint a szoba gazdája,illett hozzá. A szekrényhez ment és elővett egy hálóinget Hanakonak.
-Melltájékon lehet,hogy kicsit bő lesz.De a célnak megfelel.
Teljesen zavartalanul levetkőzött és felvette a saját hálóingjét,majd egy gyors fogmosás és már be is bújt az ágyba.
-Szép álmokat.-mondta és egy perc múlva már halkan szuszogott. Úgy tűnik fáradtabb volt,mint látszott rajta.

*Követet Harukát a szobájába és egyáltalán nem lepődött meg.
-Úgy látom pont ellen tétesen élünk.
*Jegyezte meg miközben el fogadta a hálóinget.
-Semmi baj inkább bő legyen mintsem szorítson.
*Ki ment a fürdőszobába és átöltözött. A ruháit le tetet egy üresen álló székre utána ki ment a mosdóba és megint be ment a fürdő szobába.
-Oyasumi.
*Mondta a lánynak és ő is be feküdt az ágyba.
~Ha sikerülne azt az álmot valahogy felidéznem talán rá jövök mi volt olyan furcsa benne.
*Koncentrálva le feküdt aludni, hogy fel idézze álmában az eseményeket. Egy kis idő el teltével sikerült is ott volt a fürdőben és ön magát látta amint valaki átöleli.
~Ez furcsa korábban azt hittem anyám az aki átölel, de még ha ez álom és vízben is vagyunk akkor sem hiszem, hogy meztelenül ölelgetnénk egy mást.
*Csendben figyelt és hallotta amint aki átölelte hozzá beszél.
~Ez a hang nagyon ismerős, de túl sötét van nem látom az arcát.
*Közelebb ment és hirtelen meg pillantotta Harukát amint őt öleli át ő meg vissza.
~Mi de hát miért hogyan mi történik itt?
*Gyorsan körbe nézet.
~Várjunk csak ez itt egy álom tehát akkor most közbe szólhatok.
*Oda ment saját magához, hogy fel rázza, de csak átesett rajta.
~Várjunk csak ez még sem álom hiszen emlékszem, hogy éreztem valakinek a kezét rajtam. Akkor ez ez a v..va..valóság és ez ez meg meg....
*Hirtelen fel riadt álmából.
-Meg történt!!
*Kissé reszketve mint aki rém álomból ébredt nézet szét a sötét szobában.
~De vajon miért ölelt meg? És én miért öleltem meg őt? Nem is igazán kedvelem akkor miért?
*Egy pillanatra Harukára nézet.
~Mondjuk az igaz, hogy mikor alszik akkor jobban elviselem, de akkor sem értem miért.

Haruka igazán jól aludt. Hanako kiáltására nem ébredt fel,csak egy pillanatra,de mikor mocorgott,akkor már sejtette,hogy ébren van.
~Hmm,nem tud aludni? Egy ilyen nap után én kettőt is át tudnék aludni,ha nem kellene találkozni a senseiel...
-Mi a baj? Nem tudsz aludni?-kérdezte halkan,de nem fordult oda.
Jobban magára húzta a takarót és a párnához dörgölőzött. Igazból nem is várt választ,csak utalt rá,hogy Hanakonak inkább aludnia kellene.

*Még mindig Harukát nézte mikor hozzá szólt.
-Nem semmi baj.
*Felelte nem túl meggyőző hangon.
-Csak eszembe jutott ami a fürdőben történt.
*Mondta el fordulva.
-Tudod nem igazán értelek téged és most már magamat sem.
*Kicsit meg rázta a fejét.
-De igazad van pihennünk kellene. Bocsi, hogy fel ébresztettelek. Pihenj nyugodtan.
*Nem feküdt vissza kicsit gondolkodni akart meg pihenni, hogy el múljon az álom hatása.

Hanako beszédétől nem tudott aludni. Nem tűnt úgy,mintha neheztelne,de szeretett volna aludni.
-Ja...az?Ne vedd túl komolyan,egyszer Tsunade-samaval is fürödtem,mikor összefutottunk ott...-mondta és halkan kuncogott.
~Tán énekeljek neki altatót?
-Nem vagy egyedül,általában senki sem ért meg engem.
Megint helyezkedett kicsit az ágyon,majd összehúzta magát.
-Semmi baj...Jó...éjt...
Ásított egy nagyot,majd aludt tovább.

*Harukára nézet mikor vissza aludt.
~Nagyon rendes lágy. Lehet, hogy végül is kedvelem kicsit ezért nem fenekeltem még jól el.
*Vissza feküdt és kicsit Haruka közelébe húzódott.
~Ő is így lehet velem eddig ő az egyetlen aki kedvel valamennyire.
*Lassan le hunyta a szemeit.
~Így legalább én sem vagyok teljesen egyedül.
-Oyasumi.
*Suttogta és még egyszer a lányra nézve elaludt.

Az éjszaka további része már eseménytelenül telt Haruka számára. Reggel szokásához hűen korán felkelt. De ezúttal kihagyta az ablakban a 'Jó reggelt Konoha' kiáltást,hogy Hanako alhasson még egy kicsit.
~Hagyom aludni,majd csak akkor keltem fel,ha már muszáj.
Óvatosan átmászott a lány fölött,majd az ágy mellől betakarta. Ezután a nappaliba ment és folytatta az egyik lefordított könyvet.
~Megvárom a reggelivel Hanakot.

*Nem ébredt fel mikor Haruka fel kelt ahogy arra sem, hogy be takarta. Csendben aludt tovább. Néhány óra múlva ki nyitotta szemeit fel kelt és körbe nézve nem látta Harukát maga mellet.
~Biztosan fel kelt már.
*Gondolta magában. Ki ment a mosdóba majd a fürdő szobába. Miután végzet be vetette az ágyat ahogy otthon is szokta. Ki ment a nappaliba még mindig háló ingben és Harukát meg látva kedvesen mosolygott rá.
-Jó reggelt Haruka. hogy aludtál?