Katsu Inozuke naplója

Korán keltem, mert az akadémiára kellett menjek, hogy megismerjem a senseiem és a csapattársaim. Hamar rendbeszedtem magam és lassan sétálva élveztem a jó időt. A nap sütött, a madarak csicseregtek. Udvariasan köszöntem az ismerősöknek, ahogy azt szüleim tanították és nem sokkal később megérkeztem az akadémiára. Beültem egy terembe a többiekkel és ott olvasták fel, hogy ki melyik csoportba és kihez kerül. Az én nevemet nem olvasták. Mikor véget ért az egész odamentem megkérdezni, hogy én melyik csoportba vagyok. Ekkor elküldtek Tsunade úrnőhöz, mert engem külön egy másik csapatba osztanak kiváló eredményem miatt. Egy kicsit bosszús voltam, de legalább elismerték a tehetségemet. Igyekeztem a hokage palotához, hogy végre megtudjam kivel leszek. Próbáltam nyugodtnak tűnni, de valamennyire mégis furdalt a kíváncsíság, hogy kikkel kerülök össze. Végre megérkeztem. Felmentem a Hokage irodához és bekopogtam az ajtón. Egy határozott női hang mondta hogy jöjjek be. Én beléptem és illedelmesen köszöntem és bemutatkoztam. Amikor mondtam, hogy egy másik csoporthoz vagyok beosztva, egyből az irataihoz nyúlt. Kikereste, hogy ki vagyok én és kikkel vagyok egy csapatba. Csak annyit mondott, hogy két lány csapattársam lesz, Hanako és Haruka. A senseiem pedig Chuuko Gouken lesz, de ők most küldetésen vannak. Annyit mondott még, hogy várjam meg őket, amíg elvégzik a küldetést. Megköszöntem az információt és elmentem. Mivel nem volt jobb dolgom elmentem haza a nagyapámhoz, hogy edzünk. Ő azt mondta, hogy van még egy kis elintézni valója, addig menjek el az edzőterepekre. Úgy is tettem. Mivel nem akartam haszontalanul eltölteni az időt, ezért gyakoroltam a shuriken és a kunai dobásokat. Nagyon jól ment, úgy éreztem akár csukott szemmel is eltalálnám a cölöpöket. Lépteket hallottam a hátam mögül. Hátra néztem, de a nap elvakított. Csak a körvonalakat láttam, de tudtam, hogy ő a nagyapám lesz. Ahogy közelebb ért, ez be is bizonyosodott. Közölte velem, hogy a harcművészetünk néhány taijutsuját megfogja mutatni nekem. Rögtön neki is láttunk. Az első technika a "Kifektetés" volt. A nagyapám lassan elmutogatta a mozdulatot és utánna hagyott egy kicsit gyakorolni. A mozdulatsor abból áll, hogy egy gyors mozdulattal az ellenfél oldalába kell kerülni, majd egy erőteljes rúgást kell mérni a vádlijára, úgy hogy az kicsit felrepüljön a levegőbe. Amíg az ellenfél a levegőbe van szinte védtelenné válik. Ekkor egy erőteljes csapással le kell zúzni a földre. Én elkezdtem felvenni a harci pozíciót és a mozdulatokat ismételtem. A lassú ismétléseket egyre gyorsabb tempó kezdte helyettesíteni. A nagyapám megunhatta az ég bámulását, mert hamar megfordult és gúnyosan nézett. Én válaszul néhány gúnyos szóval illettem. Erre felbőszült. Mind a ketten felvettük a harcipozíciót. Ő egyből előttem termett és erőteljesen gyomorszájba vágott. Én hátracsúsztam pár métert és elkezdtem nevetni, pedig nagyon fájt. Ekkor ismét felém közelített és ugyan azt akarta megcsinálni, de én számtottam erre. Az oldalába szökkentem és vádlin rúgtam, ahogy azt tanította, de nem repült a levegőbe. Igyekeztem hanyatt lökni magam és a földről visszapattanni állásba. Ez sikerült is, de kaptam is egy hatalmas pofont az arcomra, amitől elfeküdtem. Folytattuk a harcot és általában ő került fölénybe velem szemben. Néhányszor sikerült is megütnöm rendesen, de akkor én is elég kemény csapásokat kaptam. Szinte már szemtől szembe harcoltunk, amikor gyorsan hátrébb szökkentem és ismét az oldalába kerültem. Most rendesen beledöltem a rúgásba és tényleg a levegőbe emelkedett az öreg. Egy jól irányzott könyökössel a mellkasát céloztam és a földre zúztam. Ekkor köddé vált. Tudtam, hogy árnyékklónt használt. Az átkozott nem tud veszítnei. Annyira lezúztam volna, hogy visszaadjam a pofonokat. Elismerően bólintott és mondta, hogy tanuljuk is a következő technikát. A "Bélcsavar". Örültem, hogy új technikát tanulhatok, mert tényleg megfelelhetek az elvárásoknak. Mivel a nagyapám felvette a harci pozíciót én is ugyan ezt cselekedtem. Megpróbáltam megcsinálni azt, amit mondott. Igyekeztem kitérni, hogy 45 fokos szögben lássam, majd ismét szembe próbáltam kerülni vele, hisz számított a támadásra és nem is akartam túl egyszerűen csinálni. Ő csak ott állt és egy szempillantás alatt eltűnt és gyomorszájba vágott. Az ütés erejétől pár métert hátrébb repültem és hatalmasat pukkanva értem földet. Elöntött a méreg. Szerencsémre nem ájultam el, így sikerült azonnal talpra ugranom. Ekkor észre vettem, hogy az öreg újra mozdulatlanul állt. Alaposan szemügyre vett engem és amikor látta hogy alig van bajom, futni kezdett felém. Koncentrálni kezdtem, amivel sikerült össze szednem magad. A következő pillanatban már meg is jelentem a nagyapám előtt és elindítottam az ütésemet. Azonban még a találat előtt megragadta a karomat és átlendített a feje fölött. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy újra hatalmasat nyekkentem a földön. Próbáltam felállni, de a testem nem engedte. Alig kaptam levegőt, amitől össze húzódtam. Az öreg szemrehányóan mondta, hogy akarok-e még tanulni. Egy kicsit zliháltam, de végül feltápászkodtam a földről és leporoltam magam. Nem törődtem a sérüléseimmel. Összeszorítottam az öklöm, majd lassan ellazítottam. Mondtam neki, hogy valami olyan ninjutsut tanítson, amivel megpörkölhetem legközelebb. Beleegyezett és megtanította a tűzshuriken jutsut. Odaállt mellém és elmutogatta a kézjeleket, majd apró shuriken szerű tűzgolyókat köpött a cölöpökre. Elmondta mit kell tennem ahoz, hogy sikerüljön, majd lefeküdt egy fa árnyékába és szemrehányóan mondta, hogy estig végezzek, mert vacsorázni szeretne. Nem ismeri el a képességeimet. Ezért kell fejlődjek. Úgy tettem, ahogy megmutatta. A kézjeleket elmutogattam és a chakrát a tüdőmbe és a számba koncentráltam, majd a kezemmel egy kerek formát helyeztem a szám elé. Kora estig gyakoroltam, amíg nem sikerült rendesen megcsinálnom a technikát. Nagyon megörültem, hogy hamarabb is végeztem és megmutattam a nagyapámnak, de ő csak annyit mondott, hogy menjünk haza. Semmi elismerő dolgot nem mondott, pedig jól esett volna. Úgy éreztem, hogy semmirekellő vagyok, hogy nem sikerüt rövidebb idő alatt. Haza mentünk és vacsoráztunk, majd lefeküdtem. aludni. A további napjaimat is ezen technikák edzésével töltöttem. Nem sűrűn tétlenkedtem.

Jutalom: 70 CHP

Kaguya Kimimaro