Név: Katsu Inozuke
Nem: Férfi
Kor: 12
Rang: Genin
Falu: Tűz országa, Konohagakurei
Magasság: 156 cm
Súly: 52 kg
Szemszín: sárgásbarna
Hajszín: barna
Vércsoport: 0
Chakra típus: Tűz
Kinézet: Szinte már fehérnek mondható bőrszíne betegségre utal. Pedig ő ilyennek született. Ha évekig állna a napon, akkor sem változna észrevehetően a bőrszíne. Valószínűleg az apjától örökölt gének. Anyja gyönyörű sárgásbarna szemét örökölte. Sötétbarna borzolt haja is az apjára emlékeztet. Arca félelmetes és komoly. Edzett testalkata van, amit az erdőben élt hosszú éveknek köszönhető. Édesapja bordó sálát hordja a nyakában, afféle talizmánként. Egy sötétbarna trikót és egy pár ugyanolyan színű könyökig érő kesztyűt. Ehhez párosul a fekete nadrág és egy pár fekete cipő.
Jellem: Ő az a magányos farkas típus. Makacs és elszánt, védi a maga igazát. Katsu inkább nyugodt természetű, nehezen lehet kihozni a sodrából. Katsu csendes és igyekszik kerülni az embereket. Ő egy mondásnak a híve. „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Ha nem tud valami értelmeset mondani, inkább meg sem szólal. Gondosan megválogatja barátait, ha erre sor kerül. Nem adja könnyen a bizalmát senkinek. Igyekszik magát félelmetesnek tüntetni, de nem olyan vészes, mint amilyennek tűnik. Inkább csak komoly.
Felszerelés: 12 db shuruken, 6 db kunai
Előtörténet:A klán
Az Inozuke klán generációkkal ezelőtt jött még létre. Az alapítója Hachi Inozuke volt. A klán a tűz alapú ninjutsuikról és a taijutsuikról híresültek el. Konoha egyik leghíresebb klánja volt. Mostanra már el lett feledve. A klán háza a városon kívül helyezkedik el a sűrű erdő mélyén. Hatalmas területen helyezkedik el egy kétszintes ház. Hosszú épület, viszont keskeny. Egy konyhából, négy hálószobából, egy fürdőből, egy mellékhelységből és egy edzőteremből áll. Itt élnek a mai Inozuke klán tagjai. A klánvezér Takeshi Inozuke, a fia, neki a felesége és a gyermekük. Nagyon kevesen vannak, szinte már kihaló félben van a család. A klán tagjainak szigorú szabályzatot kell betartani, ami még inkább megnehezíti az életüket.
A megváltás
Egy borús ősszel láttam meg a napvilágot. Nagy öröm volt ez a kicsi családban. Édesapámat Masahiro Inozukenek hívták, aki egy jól képzett jounin volt. Édesanyám Namika Inozuke. Ő egy akadémiai tanár volt. Na és persze a nagyapám, akit Hachi Inozukenek hívtak. Ő volt a klán vezére. Ő mondta születésem napján, hogy én fogom ismét felvirágoztatni a klánt. Én teszem, majd híressé ismét. Jó modú család voltunk, semmiből nem volt hiány, csak egy valamiből. Kevés barátból. Ahogy cseperedtem szerettem volna játszótársakat, de keveset voltunk a városban. Néhány barátom volt csak, akikkel játszani tudtam, mert édesanyám tanított, édesapám küldetéseken volt, nagyapám pedig nem nagyon foglalkozott velem ilyen téren.
A nevelés
Eljött egy bizonyos kor, amikor már nem a játéknak és az élvezeteknek szenteltem az időmet. 6 éves voltam és nagyapám nekilátott a nevelésemnek. Kezdődtek a leckék a klánon belül. Meg kellett tanulnom a legfontosabb szabályokat.
1, A család mindenek előtt.
Ezt új szabályként hozták. Az eredeti könyvben az állt, hogy helyezz mindent előtérbe, hogy az országot megfelelően szolgáld. Az egyik klántag, Hidetora Inozuke képes volt a családját veszni hagyni egy támadás során. Ez nem volt elfogadott, és a nagyapám ezt megváltoztatta. Ő még mindig él, de kitaszítottként. Ő volt édesapám testvére. A Tűz országát elhagyta és saját útját kezdte járni.
2, A test pusztán gyengeség.
Ha a testeden levő sérülésekkel nem bírsz el, akkor gyenge vagy. A vér is gyengeségnek számított. Próbáljunk meg uralkodni rajta.
3, Zabolázd meg a tüzet.
Uralkodj a tűz felett és ne az rajtad.
Ezek voltak a legfontosabb szabályok, de a többit is megkellett tanuljam. Ez után kezdődött a harcművészetünk alapmozdulatainak megtanulása, amit egy éven keresztül tanultam. Hét éves voltam, amikor már minden mozdulatot tökéletesen elsajátítottam. Ekkor nagyapám ellen kellett küzdenem. Azért nem egyenlő küzdelem volt. Nagyapámmal egymással szemben álltunk. Mindketten felvettük a harcipozíciót. Ekkor egy hatalmas ütést kaptam gyomorszájba, amitől összerogytam és hörögtem.
- Ez nem fájdalom! Kelj fel és harcolj! -mordult rám.
Én nem bírtam mozdulni se.
- Gyenge vagy! A testedet is megkell erősítened! -szólt lenézően.
Egy éven keresztül edzettem a testemet és szokás szerint mindig elvert a nagyapám, de egyre tovább bírtam.
Az akadémia
Már előre el volt döntve, hogy én ninja leszek, hisz ez volt megírva a könyvben. Minden újszülött ninja lesz. A hagyományoknak nem lehet ellentmondani. 8 évesen be lettem iratva az akadémiára. Szerencsémre, nem édesanyámhoz kerültem. Az edzések nagyapámmal tovább is zajlottak. Egy kicsit hanyagoltam az akadémia tanulnivalókat és lerontottam, mert folyton nagyapámmal edzettem. Persze erről hírt szerzett édesanyám és beszélt a nagyapámmal. Külön órákat kellett vegyek anyámtól a harcművészet mellett. Estére, úgy aludtam, mint egy csecsemő. Fizikailag és agyilag is lefárasztottak. Csoda, hogy bírtam szuflával, de valahogy nagyobb volt bennem az eltökéltség, mint a hanyagság. Egyre kevesebb barátom lett, mert nem volt időm senkivel sem játszani, se találkozni. A klánnak hála egyre inkább magányos és szűkszavú lettem. Folyton elmélkedtem és próbáltam megfelelni a klán elvárásainak. Két év alatt egyre kevesebb sérüléssel jártam be az akadémiára. Sőt, még a nagyapámat sokszor sikerült is erőteljesen megsebezni. Megtanultam a harcművészet lényegét. Hiába sebeznek meg téged, ha te sokkal erőteljesebben tudod megsebezni az ellenfeled. Erőteljes ütések, rúgások és jó egyensúly érzék kell hozzá. Sikerült a fájdalmat eltompítanom és szinte érzéketlen lettem rá. Az akadémián is kíváló eredményeim voltak. Minden jutsut tökéletesen tudtam végrehajtani. A szüleim és a nagyapám büszke volt rám és egyre jobban hittek abban, hogy én vagyok a kiválasztott, aki tényleg újra híressé teszi a klánt. A további két évben egyre többet tanultam. A fizikumom sokkal jobb volt, mint egy átlag ninjajé. A sok edzés meghozta a gyümölcsét.
A geninvizsga
Eljött a várva várt nap, a geninvizsga. Reggel gyorsan elkészülődtem és elbattyogtam az akadémiára. Valahogy nem tudtam izgulni, mert úgy éreztem, hogy mindent megfelelően tudok. Beléptem egy teremben a többi akadémiai tanuló közé. Mindenki izgult a vizsga miatt. Volt aki gyakorolt, több kevesebb sikerrel. Leültem egy padba és sorolták a neveket. Telt múlt az idő és a nevem hallattán felkaptam a fejem. Nyugodtan odasétáltam és bementem a terembe. A vizsgabizottságban ült édesanyám is, aki elmosolyodott. Mindenki megnézte, hogy ki vagyok és utánna hozzám szóltak.
- Szeretnénk tőled látni egy transzformáció jutsut és egy klón jutsut!
Én nem is szóltam, csak cselekedtem. Öt klónt hoztam létre és felvettem velük a vizsgáztatók alakjait. Hibátlan volt és erre nem is számítottak. Teljesen le voltak nyűgözve. Még édesanyám is. Ő se számított ilyen parádéra. Nem tétlenkedtek rögtön oda is adták a fejpántomat és dagadó büszkeséggel távoztam. Másnap mentem is az akadémiára, hogy megismerjem újdonsült tanítómat...
Vas. Ápr. 04, 2010 1:29 pm
. Na, de poént félretéve, az előtörit ELFOGADOM!