Taiki Napló-ja
1. Fejezet, A találkozó
Éppen a Kiképzőterepre mentem, hogy gyakoroljam az akadémián tanult alap jutsukat. Láttam, hogy még helyem is lesz gyakorolni ezért úgy döntettem, hogy edzés előtt eszek valamit. A táskámban mindig szokott lenni krumpli, ugyanis az a kedvenc ételem. Leültem a földre elővettem egy kunai-t és meghámoztam vele a krumplimat. Elkezdtem enni és amikor befejeztem hirtelen a semmiből odakerült elém egy fiatal srác. Úgy 25 évesnek néztem. Közölte velem, hogy ő lesz az új mesterem. Bemutatkozott nekem. A becsületes neve így hangzott : Tachigui Sohen. Ezután nem kezdtünk el beszélgetni, hanem egyből a lényegre akart térni. Megmutatta, hogy lehet a fára felmászni a kezed segítsége nélkül. Először a chakrámat a talpamba kellet irányítanom. Hát igen, dobtam vagy három hátast. Amikor sikerült Sohen-Sensei hozzám vágott egy krumplit és azt mondta, hogy ez a jutalmam ezért. Nekem tetszett ez a felfogás. Majd odaadott a kezembe egy falevelet. Azt mondta ezzel megállapíthatjuk, hogy milyen elemű a chakrám, csak bele kell vinnem a chakrámat a falevélbe. Így is tettem, és a falevél teljesen megkeményedett. Kiderült, hogy föld elemű chakrám van. Ezután azt mondta, hogy mára nem végeztünk, és leküldött a folyópartra. Gondoltam magamban, hogy most ismert meg és máris ugráltat. Lementem a partra és láttam, hogy Sohen-sensei ott ül a vízen karba tett kézzel és azt várja, hogy kezdjek el én is a vízen lépkedni. Megint chakrát kell vinni a lábamba és így rálépni a vízre. Hát igen az első próbálkozások itt sem voltak túl sikeresek. Rendesen meg is áztam. Azonban amikor sikerült a mesterem megint hozzám dobott egy krumplit. Örültem is a fejemnek, de ez még nem minden, meghívott egy ramenre is. Bementünk Ichiraku-hoz és rendeltünk egy-egy tál Ramen-t. Megkérdezte, hogy mi a célom, miért lettem ninja. Elmondtam neki, és én is megkérdeztem őt, hogy miért lett ninja és mi a célja. A választ szó szerint idézem, hogy ne felejtsem el : „Az én célom a vezeklés és, hogy egyszer legyőzzem, azt aki megölte a csapattársaimat. Amikor még én is genin voltam, kaptunk egy látszólag egyszerű küldetést. Egy fontos embert kellett megvédenünk a lehetséges orgyilkosoktól, akik elő is kerültek. Gyenge voltam és nem tehettem szinte semmit és még meg is sérültem. Csapattáraim és a mesterem az életüket adták azért, hogy megmeneküljek. Tartozom annyival az emléküknek, hogy megerősödöm, amennyire csak lehet és megkeresem, azokat, akik akkor ránk támadtak.”. Ezután megettük a Ramen-t és mindketten hazamentünk.
2. Fejezet: Az új Jutsuk
Kicsit még a tegnapelőtti napról… Tanultam egy új jutsut, miután megtanultam a vízen járást. Sohen-Sensei azt mondta, hogy fogajk meg egy követ és robbantsam fel egy fán. Előtte természetesen vigyem a chakrámat a kőbe. Így is tettem. Feltöltöttem a követ chakrával de csak simán lepattant a fáról. A második is lepattant, de az a Sensei feje mellett ment el. Egy ideig még szenvedtem a fránya kaviccsal, de végül sikerült megtanulnom a Iwa Chikara: Iwa Haretsu [Kő Erő: Kő Robbanás] jutsu-t. Aztán 2 nap múlva reggel kilencre megbeszéltünk egy találkozót a kiképző terepeken. Én oda is értem előbb, így volt időm gyakorolni a tegnap tanultakat. Felmásztam egy fa tetejére majd lejöttem onnan. Amint földet értem a sensei-em kijön a föld alól. Üdvözölt, majd közölte, hogy megtanít nekem egy új technikát. Először is chakrát kellet végigvezetnem a testemen és utána a megfelelő kézjelek után a földbe is egy bizonyos mennyiségű chakrát. Először rengeteget bénáztam. Vagy egyáltalán nem sikerült vagy csak a kezem süllyedt be a földbe. Egy idő után azonban rájöttem arra, hogy minden egyes testrészemen ugyanannyi chakrát kell elvezetnem és a földbe is ugyanekkora mennyiséget kell belevinnem. Szétáramoltattam a chakrát, megcsináltam a kézjeleket és a földbe csaptam. Sikerült, és ezt nem csak úgy mondom, hanem tényleg a föld nyelt el. Azóta tudom a Doton: Iwagakure no Jutsu (Föld elem: Kőben Rejtőző Technika) jutsu-t.
3. Fejezet. Egy Harc
Egyből, miután megtanultam az új jutsumat a Sensei-em csinált magából egy Kage bushin-t és azt mondta küzdjek meg vele. Hát jó, odadobtam a klónnak egy krumplit amin egy papírbombát helyeztem el. A klón ekkor eltűnt előlem. Ijedtemben magam alá dobtam egy füstgolyót. A füsttől semmit nem lehetett látni. De halottam, hogy valaki mocorgott mögöttem. Valami szöveget mondott. Sejtettem, hogy valami jutsu-t akar végrehajtani, ezért arrébb ugrottam és annyit halottam hogy „kőököl”. Reméltem valami igazi kő lesz és ezért használtam az újonnan kifejlesztet Jutsu-mat. Kijött a földből egy hatalmas ököl én meg kézjelek után rácsaptam majd kimondtam :
-Doton: Iwagakure no Jutsu.
Azzal eltűntem a kő által a talajban. Egy ideig vártam, hogy hátha érzem ellenségem, de nem így lett. Biztos megállt valahol. Kijöttem a föld alól és a füst még nagyban állt. Ezért eldobtam 5 irányba 5 db shurikent. Majd a shurikenek irányába küldtem egy-egy klón-t és magamat is.
Kiléptünk a füstből, majd hirtelen a semmiből megjelent a Sensei klónja és állon rúgott. Egy pillanatig elájultam. Amint magamhoz tértem a sensei-em klónja ott állt felettem és kezében ott volt egy kavics. Nyilvánvaló volt, hogy robbantani akar. Ekkor az egyik klónom beugrott a kő elé én meg egy Shunshin no Jutsu-val a háta mögé kerültem. Megpróbáltam hátba támadni, de megbotlottam egy farönkben és kiesett a kunai a kezemből. Szerencsémre viszont, pont a klón hátába repült bele. A klón elpusztult a Mesterem pedig gratulált.
4.Fejezet : Az első küldetésem.
Az első küldetésem azon a napon történt, mielőtt az új jutsut és miután a sensei-t megismertem. Azt a feladatot kaptam, hogy segítsünk egy építkezésen. Amint odaértünk már várt is ránk egy nagydarab emberke, aki elmehetett volna a két legjobb barátomnak. De a viccet félretéve beálltam melózni. Odamentünk a téglákhoz és a kövekhez és a Sensei azt mondta, hogy besegít majd. Az egyik léc tetején füttyentett nekem egy emberke :
- Hé srác. Hozd már ide nekem azt a nagy követ ott mögötted. - Ordította elég mogorván.
felkaptam a követ és elkezdtem cipelni, nem volt könnyű de megszenvedtem vele. Odavittem neki. Majd egy újabb füttyszó hallatszott és most az építkezés másik részéről üvölt egy emberke :
- Kölyök, hozz nekem is egy olyan követ. Meg a köveknél van valahol a kulacsom is.
Megkerestem a kulacsot rátettem a kőre és felemeltem őket. Odavittem az emberkének aki kicsit ráförmedt mert nem az ő kulacsát vittem oda. Visszarohantam a másik kulacsért és odaadtam neki az övét. Két percig semmi nem volt, amikor egy újabb fütty hangzott el.
- Srác, idehoznál nekem egy olyan vascölöpöt?
- Persze uram, viszem.
Megfogtam a vasrudat és odavittem az embernek. Az emberke a fülembe súgta, hogy ilyenből neki kell még egy.
~ Ez most direkt ugráltat? Mért nem mondta az elején, hogy kettő kell neki... ~
Visszamentem egy cölöpért és odaadtam neki. Egész estig összevissza ugráltattak. Mikor szólt a főnök, hogy elég és hogy köszöni addigra én már mozogni se nagyon tudtam, annyira fájt mindenem. A nagydarab ember odajött hozzánk és kifizetett minket. Nekem is leesett belőle 500 Ryu. Azután hazamentem és kipihentem magamat másnapra.
Vas. Márc. 28, 2010 1:00 am
