Határvidék

Mienai végignézi, ahogy a remete felmászik a fára.
~ Egyre jobb, de ez sem lehet nehezebb.
Koncentrálni kezd, majd elkezd felfelé futni a fán. Néhány lépést sikerül neki megtenni, de a lába lecsúszik. Sikerült ellöknie magát és épségben ér földet. Második próbálkozásnál sokkal több chakrát használ és ezért az első lépés után hátra esik. Kicsit fáj neki, de feláll és tovább próbálkozik. Addig koncentrál míg el nem éri a megfelelő chakra szintet. Szép lassan elkezd felfele sétálni. Néhány lépés után megint leesik, mert megroppant a fa. Összeszedi magát és megint mászni kezd. Most egy kicsit fentebb jut.
~ Kicsit elfáradtam az előző gyakorlatban. Biztos ezért nehezebb ez.
Koncentrálni kezd és elkezd felfele futni a fán. Néhány méterrel magasabbra sikerült felmásznia, de így is csak a fa felét sikerült megmászni. Amikor ingataggá vált akkor elrugaszkodott és guggolva földet ért.
~ Már nem kell sok.
A lábába irányítja a chakráját és a fa felé indulna, de nem mozdul a lába és a földbe veri az orrát. Feltápászkodik és próbál járni. Kisebb nagyobb sikerrel felmászik a fára. Az utolsó néhány méteren bereped alatta a fa és kénytelen leugrani.
~ Nah következőre megcsinálom!
Nekifut és megállás nélkül felér a fa tetejére. Onnan leszól az öregnek.
- Azt hiszem készen vagyok!

Az öreg remete elégedetten nézi, ahogy teljesíted ezt a feladatot is, majd odabattyog hozzád.
- Nem rossz, nem rossz. Úgy látom valóban megéri veled komolyabban foglalkozni. De most más dolgunk van. Legalábbis neked. Megint elmész élelmet keresni, de ezúttal ne tökölj hajnalig. Egy órád van, hogy a zsákmánnyal visszatérj ide. Világos?
Látszik, hogy nem vár semmilyen ellenkezés és kérdést, de erre az esetre kéznél van a botja, amivel még mindig meggondolásra késztethet, ha akadékoskodni akarsz.

/Bocs, ennyire futotta /

Leugrik a fáról és odasiet mesteréhez.
- Értettem.
Befut az lápba és kisebb gyíkokat keres, amit megsüthet és megehet.
~ Most nem akarok úgy járni, mint a múltkor. Még most is végig fut a hátamon, hogy elveszthettem volna a lábam.
Közben egy kunaival nyomokat hagy a fákon és a bokrokat is jól megtépázza.
- Gyertek csak! Itt vagyok! Kapjatok el! - Ordibál az erdő közepén - Gyertek csak!
Egy kunait vesz elő, közben tovább ordibál. Mienai elcsendesíti a lélegzetét és vára, hogy történjen valami. A földön kúszva egy kígyó közelíti meg. Mienai elrugaszkodik a földtől, közben egy kunaival megsebesíti azt.
- Meg is van a vacsora.
A kígyóból kifacsarja az életet, hogy meg ne marja, majd a kijelölt úton visszamegy a kunyhóhoz, ahol megsüti, majd megeszi a zsákmányát. Mikor végzett bekopog a remete házába.
~ Remélem egy órán belül vagyok.

A remete nem nyitott neki ajtót.
- Biztos megint elaludt. Lehet, hogy meg is halt. Vajon hány éves lehet?
Rántott egyet a vállán és tornácon ülve edzeni kezdett. Elővett két kunait és lerakta maga elé. Pecsétet mutatva koncentrálni kezd. Elsőnek az egyik kunai kezd emelkedni, majd a másik is szép lassan. Egy kis szünet után az egyik kunai elindul a tornác felett lévő tető tartógerendája felé és belefúródik, majd a másik is. Kihúzza a fából a két fegyvert, ami irtózatosan nagy lyukat hagyott maga után.
- Ki fog nyírni!
~ Remélem nem fogja észre venni.
Kisétál a tisztásra és megismételi a gyakorlatot, de most egy fa volt a célpontja.
~ Mi lenne, ha zuhanás közben irányt váltana?
Felakasztotta a kunaiát egy fára, ami egy madzaggal volt felerősítve. Elengedte a madzagot és a kunai zuhanni kezdett. Mienai pecsétet mutatott és a kunai megállt a levegőben.
~ WoW!
Megfogta a kötél végét és visszahúzta a fára, majd elengedte. A megfelelő pecsét után a jutsu segítségével eltérítette a kunait és az egy kicsivel arrébb csapódott a talajba. Ezt még néhányszor megcsinálta, majd szétszerelte a szerkezetet. A fától kicsivel távolabb állt. Eldobta a kunait és pecséteket mutatott. A kunai irányt váltott és egy másik fába csapódott bele.

/Ne írj két postot egymás után, ha kérhetem!/

Amikor a kunai lyukat üt az ajtón, a bot is kijön a lyukon és alaposan fejbe kólint, majd nemsokára Ekihito is kijön a kunyhóból.
- Te kölyök! Ha mégegyszer megzavarsz a a pihenésemben én esküszöm, hogy megetetlek egy krokodillal! Most pedig elmész fát szerezni, amivel utána befoltozod az ajtót, amit kilyuggattál. Lódulj! -kiáltja és a botjával egy hatalmasat kanyarít a tomporodra. - Amíg nincs fa, addig ne is lássalak!

Mienai gyorsan meglódul, miközben sajgó púpjait simogatja.
- Egyszer tuti eltöröm azt a botot. Vajon honnan szerezzek megfelelő fát. Igazából azt sem tudom, hogy milyen fából van.
Megtapogat egy fát.
- Ezek vagy korhadtak vagy olyan erősek, hogy sohasem tudnám kivágni. Mintha a tónál másfajta fákat láttam volna.
A tóhoz siet, aminek a szigetén másfajta fák vannak mint a láp többi részén.
~ Azok tökéletesek lesznek.
A víz felszínén sétálva a víz mintha megmozgott volna alatta.
- Mintha valami krokodilokat említett volna.
Hátrafordul és egy kifejlett példány közelített feléje, ami már harapásra készült. Mienai gyorsan félreugrott, majd folytatta az útját. Néhány másodpercen belül 20 krokodil mutatkozott meg a közelében. Úgy tűnt mintha a szigetet védték volna.
~ Mindig van valami meglepetése a számomra.
Futni kezdett a krokik felé. A vérszemet kapott kétéltűek eszeveszetten kapkodtak a fiú után, hogy egy kis cafatot ki tudjanak tépni belőle, de nem nagyon sikerült nekik. Némelyiknek a fejére lépett, némelyiket csak simán átugrotta vagy kikerülte a támadását. Mikor végre átért kifújta magát. Rátapasztott egy fára egy robbanójegyzetet. A robbanás nem döntött ki, de a szétszálló fadarabok pont jónak bizonyultak. Felkapott néhányat, majd a krokodilok közt visszaszaladt. Fáradtan és vizesen tért vissza a kunyhóhoz. Méretre faragta őket, majd bekopogott.

A kopogtatásra a válasz hátulról érkezik, méghozzá egy enyhe botütés a fejedre.
- Mit csépeled még azt a szerencsétlen ajtót? Inkább láss munkához és hozd helyre, amit tönkretettél. Aztán egy rövid pihenés után elmondom, hogy mi lesz a dolgod estig.
Nekikezdesz az ajtó rendbetételének, a szerszámok adva vannak, és rövidesen be is fejezed. Ezután Ekihito alaposan megnézi a munkád eredményét, majd biccent.
- Nos, akkor most elmegyünk egy közeli faluba és veszünk néhány szükséges dolgot. Nem kell félned. Amíg a közelemben vagy, addig nem fognak érdeklődni felőled.
Azzal el is indul, meg sem várva a válaszodat.

/Mindjárt lesz egy egyéb települések topik, oda írj majd!/

Bólintott, majd kimerülten a tópartra sétál.
- Hosszú nap volt. Ez a vízen járás, majd fára mászás.
Megmozgatta a vállát.
- No meg ez a vízhordás.
Rőzsegyűjtés után tüzet rak és a parton fekvő döglött halakból összegyűjt néhányat, majd megsüti őket. Miután jóllakott a maradékot kiszárítja és elrakja a táskájába. Végignézi, ahogy lemegy a nap, közben az új szél elemű jutsujával játszik, majd végül elnyomja az álom. Másnap reggel korán felkel. Megreggelizik és visszamegy a házikóhoz.
~ Nincs kedvem megint felhúzni. Inkább megvárom, hogy kijöjjön.

Másnap majdnem délig vársz, mire az öreg felkel és kilép a kunyhóból.
- Jó reggelt! -köszön, majd körülnéz. - Elég sűrű itt a bozót... nem ártana tenni valamit ez ügyben...
Visszasétál a kunyhóba és hamarosan egy hatalmas bozótvágóval jön vissza és a kezedbe nyomja. Ezután kijelöl egy területet, ahol neked kell megritkítani a növényzetet, a másik részét maga fogja csinálni. Ekihito, nézi, ahogy nekikezdesz a saját részednek, majd ő is elkezdni a sajátját. A munka nem ígérkezik könnyűnek. A növényzet valóban sűrű, néhol tüskés és fás is. Hosszúnak és kimerítőnek tűnik.

/min. 15 sor/

Felpattant, mikor kijött az öreg.
~ Végre kijött.
Belekezd a munkába. Két kezével és egy kunaival tépi vágja a gazt, míg nem egy tövis meg nem szúrja a kezét. A tüske mélyen belevésődött a húsába. Lassan kihúzta, majd bekötötte egy ruhadarabbal az ujját.
~ Vajon hogy reagálna, ha robbantanék egyet? Nézzük csak mennyi felszerelésem van még?
Belenyúl az övtáskájába.
~ Egy-kettő. Nem túl sok. Nem akarom elhasználni ilyen jelentéktelen dolgokra.
Visszaállt dolgozni egy ideig zavartalanul ment a dolog mikor egy olyan növényhez ért, amit nem tudott beazonosítani. A virág legalább térdig érő volt és vígan megélt az árnyékban is.
~ Érdekes!
A kunaival megpróbálta kivágni, de az ráharapott a kezére. Felordított, majd a másik kezével megfogta a virág szárát és erőszakkal akarta kihúzni a földből. Persze a növény szára is szúrt. Kirántotta a kezét és hátrébb lépett kettőt.
- Kinyírom!
~ Mivel nem mehetek közel hozzá így ki tudom próbálni a jutsumat.
Távolabb ment, hogy legyen egy kis távolság közte és a gyilkos növény között. Elővesz három kunait. Abból kettőt maga elé a földbe dob. Eldobja az elsőt. A megfelelő kézpecsétek után az irányt vált és belecsapódik a húsevő virágba. Ez uitán a második és a harmadik kunai is ugyanígy jár. Mienai közelebb megy és egy rúgással elintézi a már mozdulatlan növényt. Kihúzgálja a kunaikat, közben a virág még egyszer utána kap a fiú kezének. Egy-két órán belül már végzett is a megtisztítandó területtel.

A vártnál hamarabb végzel a növényzet rád eső részével, amiért Ekihito nagyon hálásnak tűnik... néhány másodpercig. Ezután máris adja a következő feladatot.
- Látom ez a kis mozgás meg sem kottyant, úgyhogy, most egy kicsit komolyabb vizekre evezünk. Kövess!
Elindul a mocsárba és egy tó-szerűségnél megáll. Leteszi a földre a kezeit és rövidesen erőteljes mozgásra leszel figyelmes és már látod is, hogy temérdek krokodil figyel a vízben.
- Remélem látod mi a teendő. Elvégre a krokodil is egy gyík, csak valamivel nagyobb. Itt az ideje barátkozni velük. Lemerülsz a víz alá és a chakrád használata nélkül átúszol a túlpartra. Ha rád támadnak megvéded magad, ha nem sikerül, akkor jól laknak, ha sikerül, akkor elfogadtak. Rajta!
Elég komoly feladat, de talán ezt is átvészeled, ahogy a többit is.

/Az előző feladatért 20 CHP a jutalmad./

- Értettem!
~A krokodilok hüllő és ha a testük nem ér el egy hőfokot akkor nehezebben mozognak. Ez a vidék nem túl meleg. Bár rendkívül gyorsan gyűltek. Amikor az ajtót javításához kerestem faanyagot akkor szembekerültem velük. Akkor könnyedén túljártam az eszükön. Mozgásuk nem a leggyorsabb, de harapásuk egyből kettéroppant. Vigyázni kell velük.
Levetkőzik és nekikészül az úszásnak.
- Rendben!
Egyet len egy kunaival a szájában nekifut és egy csukafejest ugrik a vízbe. A krokodilok köré gyűlnek. Nemsoká már az első támadást kellett kikerülnie. A második sem volt nehéz, de mikor utána egyszerre kettő támadt rá. Gyorsan lebukott a víz alá. Átúszta azokat és mögöttük feljött a felszínre. Egy ideig szabadon tudott úszni, már nem volt messze a sziget, amikor egy még egy dupla támadást kellett kikerülnie. Amikor feljött levegőt venni egy hüllő már várta őt és gyilkos harapással kibelezte volna, ha Mienai a kunait bele nem szúrta volna a krokodil felső állkapcsába. Gyorsan elúszott mellette és kimászott a partra és az öregnek integetett.

Ekihito elégedetten bólogat, majd int feléd.
- Az első fele megvan. Most gyere visszafelé! Ha azután is életben maradsz, akkor szerencsésnek könyvelheted el magad. Na mi lesz már?
Ezalatt ő leül a fa tövébe és olvasni kezd. Te pedig elgondolkozhatsz, hogy miképpen jössz vissza, elvégre most senki nem mondta, hogy nem használhatsz semmit.

/Bocs, csak ennyire futotta./

Megmozgatja a vállát.
- Egy kis mozgás sosem árt.
Nekifut és egy csuka fejesel beleugrik a vízbe és addig úszik míg van levegő a tüdejében. Amikor elfogy a levegője feljön a víz felszínére és levegőt vesz. Kikerül egy két harapást, majd tovább úszik. A parthoz közel érve kimászik a víz felszínére és kifut a partra. Gondolkozik egy kicsit, hogy megzavarja-e olvasás közben vagy sem. Inkább leül a remete elé és türelmesen vár.

Egy darabig vársz, míg az öreg olvas, majd hirtelen összecsapja a könyvet és feláll.
- Látom még itt vagy... eszerint túlélted. Nagyszerű. Ezzel egy újabb lépéssel közelebb kerültél, ahhoz, hogy tanulhass tőlem. Most visszamegyünk a kunyhóhoz.
Elindul vissza a házikóhoz, ahol megáll és kissé gondolkodóba esik.
- Remélem még nem fáradtál el. Itt az ideje tanulni valamit. Felkészültél?

/A krokodilozásért a jutalmad 30 CHP./

Miután megszáradt gyorsan felöltözik és követi a remetét a faházig.
- Én mindig készen állok! - mondta és közben bólintott egyet.
~ Vajon mit akar tanítani?
- És megtudhatom, hogy mit fogsz tanítani? Remélem valami keményet. Az a krokodilos cucc nagyon vagány volt, amit csináltál.
Mienai érezte, hogy túl messzire ment.
~ Tuti, hogy ki fog nyírni.

Mire észbe kapsz már egy cifra káromkodás kíséretében csattan is a fejeden Ekihito botja.
- Tanulj meg vigyázni a szádra kölyök! És most figyelj ide, mert csak egyszer mutatom meg!
Létrehoz egy klónt, majd elkiáltja magát:
- Dainamikku-Akushyon!
Ezután hatalmas sebességre gyorsul és egy elképesztő ütéskombót mér a klónra, repül pár métert majd eltűnik. Az öreg remete feléd fordul.
- A technika alatta chakrádat az egész testedbe koncentrálod és ez felgyorsít, majd amikor odaérsz az ellenfeledhez, akkor egy támadássorozatot hajtasz végre, ami ha jól kivitelezed kellemetlen lehet. Na rajta!
Csinál egy újabb klónt, azzal a céllal, hogy azon gyakorold a technikát.

/15 sor./

Miközben a fejét ápolja végignézi a remete bemutatóját.
- Ez nem tűnik nehéznek. Lássuk!
Szembeáll az öreg klónjával. Koncentrálni kezd. Néhány másodperc után előre lép egyet és beleüt a klónba, amivel semmi sem történik. Ugyanúgy áll mint azelőtt. Kicsit elvörösödik, majd ismét koncentrálni kezd.
~ Vajon mi lehet a titka? - Felidézi a remete mozdulatait. - Nem hiszem, hogy csupán erőből csinálná. Azt mondta, hogy a chakrámat irányítsam a végtagjaimba. Hm... érdekes. Még egy chakra irányítós feladat.
Befejezi a koncentrálást és egy nagyot üt a klónba, ami meg sem mozdul.
~ Talán nekifutásból könnyebb lenne.
Kicsit távolabb megy és újra próbálkozik, de így sem változik a helyzet. Visszasétál a klón elé és a chakráját a végtagjaiba vezeti.
- Dainamikku-Akushyon! - mondja hangosan, majd kettőt hármat beleüt.
~ Mintha gyorsabbak lettek volna az ütéseim.
Újra megpróbálja és tényleg gyorsult. Egy kis koncentrálás után megint megpróbálja. Háromszor-négyszer megüti, amitől a klón hátralép egyet, hogy ne essen el.
- Ezaz!
A következő támadásra sikerül neki úgy megütni a klónt, hogy az eltűnjön.
- Készen vagyok! - szól a remetének.

Ekihito végignézi az utolsó mozdulatsort, majd elégedetten felnevet.
- Látom nem is vagy te olyan tehetségtelen. Nagyszerű... Talán még viszed is valamire egy szép napon. Már csak némi fegyelemre és tiszteletre van szükséged és meg is vannak az alapok. Utána kezdődik az igazán komoly része a dolgoknak. Amit addig tapasztalsz, az gyerekjáték ahhoz képest, ami még rád vár. Akkor bizonyíthatsz igazán! -közli veled, majd visszatér a könyvéhez és onnan mormog tovább.
- A nap hátralévő részében szabad vagy, de ne kóborolj túl messzire és kerüld a veszélyes területeket!

- Értettem!
~ Kerüljem a veszélyes területeket?! Hogyan ha körülöttem minden veszélyes?
Elindul a tó felé, ahol az előbbi feladatot teljesítette. Felvesz egy követ és beledobja a vízbe.
- Mit csinálhatnék?
Lefekszik a egy közeli fa tövébe és egy kicsit elábrándozott, majd elaludt. Amikor már a nap nyugovóba volt egy kis madárka szállt rá és ébresztette fel. Megdörzsöli a szemét.
- Kicsit elaludtam. Az öreg tudta, hogy fáradt vagyok.
Lesétál a vízhez és megmossa az arcát.
- Ideje visszamennem.
Elindul vissza a remetéhez, közben szorgosan kereste.

Végighallgatta amit a remete klónja mondott.
- Máris mehetek vissza.
Ásít egy nagyot, majd felnéz a lemenő napra.
- Nemsokára besötétedik. Úgy egy kicsit nehezebb lesz a csapdákat észrevenni. Nah, mindegy. Ha kell akkor kell.
Összeszedi magát és elindul a tó felé. Óvatosan lépked és minden egyes lépésnél a lába elé néz.
- Kíváncsi vagyok, hogy most mit tartogat a számomra.

Végigszalad a hátán a hideg, mikor meghallja a morgó hangokat a bokrokból.
- Sietősebbre kéne venni.
Valami beleakadt a homlokvédődbe, majd két oldalról két farönk tart feléd. Gondolkodás nélkül kicsit felfele, előre ugrott, hogy kikerülje azokat. A farönkök nagyot csattannak, majd egy kicsit később még egyet, majd még egyet. Ha sikerül kikerülnie, akkor futva továbbindul. Ha nem akkor megpróbálja ellátni sérülései és ha még járóképes akkor folytatja veszélyes útját a rengetegben.