Határvidék

A Föld Országának határvidékei.

Mei már hajnal óta gyalogolt és nyomokat keresett. Remélve, hogy ráakad végre arra,amit keres. De bármerre nézett, csak végeláthatatlan sziklaerdőt látott. Ösvényt is csak keveset talált.
~A pokolba,eltévedtem volna? Vagy tényleg ennyire egyforma mindenütt ez az ország? Utálom ezt a helyet.
Leült egy percre pihenni. Ugyan nem fáradt el,csak unta,hogy nem lát mást,csak sziklát mindenütt.
~Minél előbb végzek,annál hamarabb elmehetek innen. A magamfajta ne válogasson.
Felkel és megy tovább. Úgy tűnik még sokáig élvezheti ezt a tájat.

Kissé fárasztó ez a monoton táj, de a megbízást teljesítened kell. Eszerint néhány értékesnek mondható szállítási levelet kell ellopnod, egy kereskedő házából, lehetőleg feltűnés mentesen. Akkor még ki is maradhatsz a kereskedők rivalizálásából. Tudod jól, ha lebuksz, akkor akaratod ellenére is eszközzé válhatsz a két család közti rivalizálásban, ami hosszútávon nem egészséges, egy elveszett ninjának. Eközben gondolataid kissé elkalandoznak és szinte észre sem veszed, hogy valaki megállt előtted. Felnézel és egy nagyjából veled egykorú fiút látsz, akinél egy katana van, karján pedig Iwagakure fejpánt.

- Csak nem eltévedtél? -kérdezi kedvesen.

Annyira elmerült a gondolataiban,hogy fel sem tűnt neki,hogy valaki áll előtte. De még így is időben észre vette őt. Nem kell sasszem hozzá,hogy kiszúrja a nála lévő katanát és a karján lévő fejpántot.
~Egy shniobi Iwakagureból. Pont csak ez hiányzott nekem.-fut át az agyán rögtön.
-Igen,sajnos ez a táj nekem túl egyforma,mindenütt sziklák. Ezt az ösvényt is csak nehezen találtam meg.-mondja a földet bámulva.
A köpenye elrejti a testét,így remélhetőleg nem bukik le,főleg ha jól színészkedik. Felnéz a fiúra.
-Jól látom,ninja vagy? Azt mondják elég veszélyes foglalkozás...De talán útbaigazíthatnál,merre van a legközelebbi falu?

A fiú elmosolyodik a kérdésedre, majd készségesen válaszol.
- Igen, jól látod, valóban ninja vagyok. A nevem Ishimaru Kagerou. A legközelebbi falu néhány óányi járásra van innen. Ha gondolod szívesen veled tartok egy darabig. Addig mondjuk bemutatkozhatnál és elmondhatnád, hogy mit csinál egy lány egyedül itt a kősivatagban? Meglehetősen veszélyes lehet, ha védtelen vagy. -mondja mosolyogva, majd elindul az egyik irányba. - Most egy kis falu felé tartunk, de mondd csak, mit szeretnél ott? Iwagakuréban mindent megtalálsz, amire csak szükséged lehet. Vagy esetleg valamilyen ismerőshöz jöttél?

A fiú reakciójából ítélve eddig nem gyanakszik,vagy jól leplezi. Mei azonban elégedett ezzel jelenleg.
-Elkísérni? Nem lesz abból bajod,ha egy idegen utazót kísérgetsz a feladataid helyett? De persze,ha úgyis arra mennél,akkor nem bánom. Legalább lesz társaságom.
Követi a fiút,de nem zárkózik fel teljesen,közben válaszolgat.
-Á,azért annyira nem vagyok védtelen,pár banditával elbánok,ha kell.
~Remélem nem akar túl messzire elkísérni. Az csak megnehezíti a dolgomat.
Meglepett arcot vág a fiú szavaira,bár mivel mögötte van,ezért úgysem látja,de a hangján érezhető.
-Iwagakureba? Oda nem szívesen mennék,félek a ninjáktól,némelyik olyan félelmetes. Persze néha muszáj megtűrni őket...Na persze te ne vagy félelmetes.
~Míg nem tudod,miféle vagyok,biztos nem.
-Mellesleg a nevem Mei,és csak utazgatok. Elegem lett a családi viszályokból otthon,ezért inkább elindultam világot látni.

Kagerou megint felnevet.
- Félelmetes ninják? Végülis... akad néhány, aki veszélyes tud lenni, főleg, akik valamilyen komolyabb összetűzés után elhagyják a falujukat.
Egy darabig hallgatja, amit mondasz, majd ismét megszólal.
- Szóval Mei... Családi viszályok? Csak nem shinobi családból származol te is?
A válaszod után egy darabig mentek, majd hirtelen megáll és előre mutat, ahol néhány házat látsz.
- Az ott már egy falu és ninják sincsenek benne, tehát nem kell félned. Nos, örülök, hogy találkoztunk. További szép napot! -mondja, majd egy pukkanás kíséretében eltűnik.

/Kisebb falvak,települések/

Hallgatja a fiú válaszát arra,amit mondott az előbb.
-És csak úgy hagyják,hogy elhagyják a falujukat? Ezt nehéz elhinnem. Azt hittem a shinobi nemzetek ennél szigorúbbak.
~Jól van,úgy tűnik nem fogott gyanút.
-Ó,dehogy. Semmi közünk a shinobikhoz. Csak egy nemes család,ahol mindenki családfő akar lenni,ezért folyton egymást marják. Apám katona,tőle tanultam meg fegyvert forgatni.-mondta,de többet már nem akart.
~Elég lesz a mesedélutánból,még a végén még kíváncsibb lesz.
Végre megérkeznek egy faluhoz és a fiú elköszön,Mei megkönnyebbül.
-Köszönöm a segítséget. Minden jót!
~Örülök,hogy nem buktam le,nem szívesen harcoltam volna egy ilyen rendes sráccal.
Miután Kagerou eltűnt,elindul a falu felé.

/kisebb falvak,települések/

Már jó ideje fut. Lassan vissza ér oda,ahol Kagerouval találkozott. De nem áll meg,csak lelassít,hogy kifújja magát,de addig is sétál. Végül tovább szalad arra fele,amerre a megbízója lakik.
~Lepasszolom a szajrét,utána irány a határ és egy jó darabig nem jövök erre. Felejtsenek csak el...Talán tényleg a tengerpartra kellene menjek...Még eldöntöm.
Egészen pirkadatig fut,utána lelassít sétára. Már elég messze ért a falutól. Ha onnan rohannak is utána,órák kellenek,hogy beérjék.
~Azt hiszem most pihenhetek. De vajon képzelődtem,vagy tényleg volt valami azon a háztetőn? Akárhogy is,nem kéne,hogy utolérjen. Jobb lesz tovább menni,amilyen gyorsan bírom.
Tovább fut,mert hajtja a kényszer és a félelem. A köpenye most csak lobog mögötte,nem sokat takar el az oldalán lévő fegyverekből. De nincs itt senki,nincs ki elől rejtegetni.

Futsz, ahogy csak a lábad bírja és egyre többet gondolsz arra, hogy mit láthattál a tetőn. A kérdés jogosan motoszkál a fejedben, hiszen ez veszélyes lehet rád nézve. Futás közben gondolataidat egy földből kiemelkedő sziluett zavarja meg és közelebb érve már kivehető egy fiatal fiú alakja: Kagerou áll előtted és arcán a szokásos mosollyal néz rád.
- Máris elmész? -kérdezi nevetve. - Nem biztonságos ilyenkor egyedül. Mondd csak Mei, ki vagy valójában és mit akarsz errefelé? -hangja ezúttal értetlen, mintha semmiről sem tudna.

Mei hirtelen megáll,mikor az ismeretlen alak kiemelkedik a földből. Hátra pillant,talán valaki egy jutsuval próbálja útját állni? De mögötte senki sincs. Előre néz és most már egy ismerős arcot pillant meg.
-Ka...Kagerou? Jól megijesztettél.
A fiú szavait hallva nem tudja kivenni,hogy vajon tudja-e valójában,hogy kicsoda,vagy tényleg semmit sem sejt.
~Talán még kidumálhatom. Jobb lesz az eredeti sztorinál maradnom egyelőre.
-Hagytam neked egy üzenetet a fogadóban,de úgy tűnik,átadhatom személyesen is. Az a helyzet,hogy a családom utánam küldött valakit,hetek óta a sarkamban van és csak idő kérdése,hogy itt is rámakadjon. Ezért az tűnt a legjobb megoldásnak,ha az éj leple alatt távozom és hamis uticélt hagyok hátra az üzenetben. Akkor talán elveszti a nyomom.
Nem mond többet,kivárja a fiú reakcióját. Nem szívesen ölné meg. Tagadni is kár lenne,hogy kedveli őt,de nem maradhat itt vele. Idővel kiderülne a kiléte.

A fiú végighallgat, majd halkan felnevet, amikor előhozakodsz a kifogásoddal.
- Ugyan! Csak nem gondolod, hogy ezt el is hiszem? Tudtam, hogy már láttalak valahol... Elveszett ninja vagy Kirigakuréból. De még mindig nem tudom mit akartál itt? Tudod, túlságosan szimpatikus vagy, ahhoz, hogy végezzek veled, ezért elengedlek, de egy feltétellel. Ha megmondod, hogy mi dolgod volt erre?
Míg a válaszodat várja, félig kihúzza a katanáját, ezzel jelezve feléd, hogy felkészült arra is, ha támadnál.

Mei elmosolyodik a hallottakon. Valahogy nem lepi meg,hogy lebukott,nem is bánja igazán,mert nyíltan beszéhet a fiúval.
-Tehát végig feleslegesen etettelek ezzel a sztorival,igaz? Kevesebb fejfájás lett volna,ha ezt előbb tudom...Nos,nem tagadom,ha már így nyíltan lelepleztél és még ilyen kedves is vagy.
A kardra pillant,majd a fiú szemébe néz,de ő nem nyúl fegyverért.
-El kellett lopnom valamit valakinek.A falud ellen semmit nem tettem,és van elég bajom anélkül is,hogy Kirigakuren kívül más ninja falu is üldözzön. Meg vagy elégedve a válaszommal?-érdeklődött kedves hangon.
~Legközelebb valami jobb történettel kell előállnom.
Nem mozdul,míg nem kap valami reakciót.

Kagerou visszalöki a kardot a helyére és megint elmosolyodik.
- Otthon utánad néztem egy kicsit és így minden tiszta lett. Hogy mit kellett ellopnod, nem érdekel, amíg az közvetlenül nem érinti Iwagakurét, vagy az Ishimaru klánt. Iwagakure egyelőre nem üldöz, mert csak én tudom, hogy itt jártál, illetve, hogy ki is vagy. Na, de most menj és senki ne tudja meg, hogy találkoztunk, hiszen akkor mindketten bajba kerülhetünk. Nos... Remélem egyszer még békésebb körülmények közt látjuk egymást. Vigyázz magadra!
Ezután ismét eltűnik a földben, te pedig magadra maradsz és tudod, hogy sietned kell, mielőtt valaki gyanút fog. Márpedig, ha Kagerou-nak sikerült, akkor nem kell hozzá atomfizikusi elme, hogy más is rájöjjön, hogy te vagy a ludas a papírok köddé válásában.

/Írj egy lezáró postot az egyéb települések-be, amikor átadod a dolgokat egy ninjának, aki már vár és vége is. Jutalmad 40 CHP./

Eddig se nagyon készült rá egy harcra,de mikor a fiú visszalöki a kardját,nem is kell. Kedvesen mosolyog rá,mint korábban.
-Köszönöm,rendes fiú vagy. Én is remélem,hogy még össze futunk. De sajnos a magamfajtának nem sok békés pillanat jut...De majd talán egyszer.Vigyázz magadra!
Miután Kagerou eltűnt,egy kicsit még áll ott egy helyben,kicsit bánja,hogy talán sosem látja viszont. A könnyes búcsú után újra futásnak ered a falu felé,ahova a leveleket vinnie kell.
~Vagy a mesém volt gyenge,vagy Kagerou nagyon okos...Azt hiszem az előbbi. Nem vagyok egy védtelen kislány alkat.

/egyéb falvak/

Már közel járt a határhoz,de még mindig nem tudta,merre is menjen tovább. Apjáról rég nem kapott hírt,hogy merre jár. Így most esélye sincs tovább keresse. De innen mindenképp el kell tűnjön.
~Hmm,merre menjek? Merre menjek?
Kő volt itt bőven. Felkapott egyegyet és feldobta,majd hátrébb lépett. Arra megy,amerre a kő elgurul...Végül az Eső országa felé gurult.
~Az Eső országa...Hát,legalább nem csupa szikla.
Tovább indult,mostmár tudva,merre is akar menni. Lassan átlépte a határt,itt már kezdett kevésbé sziklás lenni a táj,egyre több fát és füvet látott.

/Eső országa:határvidék/