Határvidék

~ Még mindig nem hiszem el! Egyszer biztos, hogy meg fog ölni!
Himbálódzott még egy kicsit, majd mikor végleg megállt két kunai tartott felé két oldalról. Amilyen gyorsan csak tudott pecséteket mutatott és megpróbálta más irányba terelni a mérgezett fegyvereket.
~ Kaze Shihai no jutsu /Szél Kontroll Technika/
Ha sikerül ha nem körülnéz és újabb csapdákat próbál keresni a környéken, majd megpróbálja levágni magát.

- Nem hagyhatom benne a kunait.
Leszakítja a nadrágja szárát, kirántja a lábából a fegyvert, majd elköti a ruhadarabbal, hogy ne folyjon annyira a vére.
~ Remélem nem fogok örökre lebénulni.
Körülnéz a sötét erdőben és csillogó szemekről csillan vissza a hold fénye.
~ Király! Még fáklyát sem tudok csinálni itt.
A legközelebbi fáról letör egy faágat, amivel bicegni kezd tovább a tó felé. Elővesz egy kunait, amivel próbálja megvédeni magát, ha arra kerül a sor.

A farkasok láttán nem lepődött meg. Meglendítette a botot és fejen próbálta bólintani a sebét támadó vadállatot. Ezzel a lendülettel a jó lábán megfordult és megpróbált kitámasztani a másik lábával, de nem sikerült.
- Francba!
Féltérdre zuhanás után a kunait az egyik farkashoz dobta, a másikat pedig próbálta az egyik kezével megállítani. Eközben a köpenyujjából egy kunai ugrott ki a markába, amivel megpróbálta leszúrni az állatot. Ha valamelyik farkas még harcképes akkor, azt megpróbálja egy shurikennel megsebezni.

A másik lábáról is letépte a nadrágszárat megerősítette a véres kötést.
- Talán így jobb lesz, de tuti nem tudom megterhelni.
A mankó után kúszott és lassan felállt.
- Király! Vajon mit tartogat még a számomra?
Elővett egy kunait és bicegve tovább indult a tópart felé.

Pecséteket formál és kicseréli magát egy faággal. Egy közeli fán nézi tovább a kunai esőt, de nem tud mást csinálni a lába miatt. Csak reméli, hogy a robbanás nem dönti ki az alatta lévő fát.
- Már nem vagyok messze! Már csak le kell másznom.
A táskájából egy drótot húz elő. A fa törzse körül áthúzza, majd annak segítségével lemászik a fáról. Szerez magának még egy mankót, amivel megpróbálja megközelíteni a tavat.

Kicsit hátrébb lép a víztől, majd lassan leül.
- Az öreg tudta, hogy meg fogok sérülni, de én biztos nem szenvedek vele. Megvárom míg kijön onnan. Valamikor csak megéhezik vagy valami olyasmi és akkor elkapom.
Megnézi a sebét.
- Jó lenne valamivel lefertőtleníteni.
Visszabiceg az erdőbe. Egy kis fát gyűjt, a kovakő és az acélrudacska segítségével tűzet gyújt. Az egyik kunaiját felmelegíti, majd hozzányomja a sebéhez.
- Remélem ez elállítja a vérzést.
Közben a szigetet figyeli, hát ha ki akar jönni az öreg remete.

Megsimogatja a fejét és kitapogatja az összes púpját.
~ Ezzel együtt a 20.
- Értettem!
Gond nélkül feláll és lassan visszaballag a faházhoz. Kicsit lehangolt volt, mert nem tudta normálisan befejezni a küldetését. Benyit a szobába, majd bedől az a puhának tűnő ágyba, ami persze még mindég nyomta a hátát.
~ Megcsinálhatta volna már ezt az ágyat.
Ez volt az utolsó gondolata mielőtt elaludt. Másnap reggelig úgy aludt mint a bunda. Miután felkelt, kiment és az öreget kezdte keresni.

Végre megtalálta az öreget, aki kicsit sem volt barátságos.
~ Biztos berágott a tegnap estiért. Nah mindegy, legalább tanít nekem valamit és nem dob ki.
Átgondolja még egyszer, hogy mit is kell csinálnia, majd lassan, koncentrálva megismétli a kézpecséteket, amit az öreg mutatott.
~ Kawaiteiru Kaze no jutsu
Semmi sem történt körülötte. Újra megpróbálta, de ismét kudarcot vallott.
~ Lehet, hogy könnyebb lenne, ha nem egy mocsár kellős közepén akarna porfelhőt előidézni. Nah, mindegy, ha neki ment akkor nekem is fog sikerülni... Valahogy.
Megismétli az előző pecséteket és megpróbálja felkavarni azt a kevés porocskát, ami körülötte a földön van. Szerencséjére napos idő van és nem esik az eső. Ezúttal sem történt sok minden, csak annyi, hogy egy kis porszem beleszállt a szemébe, amitől megszakadt az egész folyamat és be kellett fejeznie a jutsu gyakorlását míg ki nem mosta a szeméből azt a kis darabot. Ránézett az öregre, aki kicsit sem törődött vele, csak a könyvére figyelt. A könyvön gondolkozva elfogta a kíváncsiság.
~Király! Tuti kinyírna, ha megzavarnám a kérdésemmel.
Ránt egyet a vállán, majd folytatja a gyakorlást.
~ Ez ugyan olyan mint Kaze Shihai no jutsu.
Pecséteket formál, majd erősen koncentrálni kezd. A levegőben és a fűcsomók közt lévő összes porszem megindult Mienai felé. Hirtelen minden egyes zsebe és testrésze tele volt homokkal.
~ Ez így nem fog menni, mert ezzel csak magam bénítom le. Kell egy kis kör, amin belül nem tud bejönni a homok. Vagy forgatni kell és akkor nem felém tartana az összes.
Pecséteket formál, majd megismétli a jutsut. A körülötte lévő csekély mennyiségű homok forogni kezd körbe-körbe és mivel a közelebb lévő porszemek gyorsabban mozognak ezért egyetlen egy sem közelíti meg, hála a centrifugális erőnek. Befejezi a jutsut, majd gondolkozni kezd rajta.
~ Amíg ezt csinálom nem tudok mozogni. Az ellenfelem könnyedén megtalálhat ez idő alatt. Ezt biztos, hogy ki kell pótolni egy másik technikával, amivel meg tudok lógni. Mondjuk egy Kawarimi is megfelel.
- Azt hiszem, hogy készen vagyok. - szól a remetének.

Elővesz egy kunait az övtáskájából és kettévágja az éppen előtte álló remetét, ami szétfolyt. Úgy nézett ki mintha egy nagy mozgó kakaómassza lett volna. Egy kicsit később megint összeáll előtte a remete. A genjutsu megszüntetése után elrakja a kunait és Ő is megpróbálja. Lassan elmutogatja a kézjeleket, az utolsónál megáll és koncentrálni kezd. Fogalma sincs, hogy hol kezdje el a gyakorlást. A remete nem mondott semmi konkrétat az edzéssel kapcsolatosan. Csak saját tapasztalataira és tudására tud támaszkodni. Felnéz az öregre, aki valószínűleg már visszaaludt és valami szépet álmodik vagy talán már meg is halt végelgyengülésben.
~ Bushin no Jutsu hasonlít erre a legjobban. Vajon, hogy tudnám hozzákötni ehhez a technikához? Valószínűleg ez rossz felé indultam el és más utat kell találnom az elsajátításához... Amikor a genjutsuról tanítottak az iskolában akkor nem volt valami izgalmas azt hallgatni ezért mindig a padtársammal szórakoztunk valamin, de ennek ellenére megragadt egy két dolog bennem. A genjutsuval az érzékszervekre lehet hatni és ezzel becsapni vagy harcképtelenné lehet tenni az ellenfelet. Ez valószínű, hogy a szemet csapja be.
- Kasumi Jūsha no Jutsu! - mondta halkan, hogy fel ne költse a remetét.
Megjelenik saját maga előtte. Kezdésnek nem rossz, de néhány másodperc múlva teljesen szétfolyik.
~ Hopsz! Ez nem úgy sikerült, ahogy én gondoltam.
Gyorsan visszatér a koncentráláshoz, mivel még nem szűnt meg a genjutsu hatása. Megpróbálja visszaállítani az eredeti alakot a fekete masszából. Elsőnek egy rosszul összerakott ember jött össze, ami egyből összeesett. A második próbálkozásra már majdnem úgy nézett ki mint egy ember csak éppen nem hasonlított az eredetire, de végül sikerült átalakítania.
~ Már csak meg kéne többszörözni.
Megszünteti a genjutsut és újra kezdi az egészet a legelejéről. Pecséteket formál, majd több saját magára hasonlító klónt hoz létre. Amikor elő akart venni egy kunait, hogy kilyukasszon egyet kettőt akkor az egész megszakadt.
~ Valami nem jó. A remete már rég lecsukta a szemét és majdnem elaludt mikor még a jutsu hatása megvolt.
Megismétli a technikát és próbál lépegetni. Néhány lépés után megszakad a jutsu, de egy kis gyakorlás után már futni is képes volt. Felnézett a remetére és széles mosollyal folytatta az edzést. Az egyiket átalakította úgy, hogy a remetét formázza meg, majd majomtáncot kezdett vele járni. Felnevetett, majd gyorsan megszüntette a genjutsut.
~ Most megpróbálok minél többet létrehozni ezekből.
Pecséteket mutat, az utolsónál megáll koncentrálni. Néhány másodperc után teljesen körülvette magát klónokkal, majd megszüntette.
- Nem is olyan rossz! Készen vagyok! - szólt az öregnek.

Mienai látása elhomályosodott, egy utolsó pillantást vetett a remetére, majd elájult. Egy egész napot átaludt, de neki erről semmi sejtése nem volt.
- Úristen! Már ilyen korán van?
A szeme elé teszi a tenyerét.
- Annyira fáj a szemem mintha napokat aludtam volna át.
Felül a kényelmetlen ágyon, majd lassan kibiceg a remetét keresve.

Kicsit elgondolkozott azon, hogy mennyit aludt.
~ Ennyire kimerültem volna? Jobban kéne magamra vigyázni.
A levél láttán egy kicsit meglepődött, majd elolvasta.
- Elvállalom. Egy feltétellel! Ha kevesebbet vágsz vele kupán!
Ha elfogadja a feltételt, akkor összeszedi a cuccait és harcra készen vár az öregre.

Szemügyre veszi az öreget, majd kicsit részletesebben a fiatalabbat, aki egykorúnak látszik vele. Kicsit meglepődik az öregen, amikor ráereszti a vérebét.
~ Milyen komolytalan vadállat.
- Nem lehetne egy kicsit nyugodtabban kezdeni? - kérdezi a felé rohanó sráctól. Közben előrenyújtja a jobb kezét, köszöntés képen. A másik kezével egy kunait vesz elő. Ha nem áll meg a fiú akkor a kunaival bal oldalról egy kicsit lefelé elüti a katanát, hogy lefelé a föld felé irányuljon. A jobb lábát a másik mögé rakja, hogy ne tudja beleszúrni a félreütött kardot.

~ Mindeddig mögöttem volt? Sokkal erősebb! Erős, de ez csak felpörget!
Elmosolyodik.
- Rendben, kezdjük!
Lassan megfordul, közben egy füstbombát vesz elő. Mélyen a szemébe néz, majd földhöz vágja a bombát. Egy kunait dob a srác felé, amin egy robbanójegyzet volt. Miközben a fiú a jegyzettel foglalkozik megpróbál eltűnni és megbújni az erdőbe.
~ Remélem ki tudom használni a hazai pályát.