Kiképzőterepek

Kaji nekilát, hogy kisegítse Tsuru-t a bajból, míg Hiroshi is aktivizálja magát lassan és a robbanócetlivel felszerelt kunai-t a tűz felé hajítja és a robbanás egy ponton utat nyit nektek a meneküléshez. Ahol a drót megszakadt ott azonnal robban mégegyszer, ezzel lángba borítva a közeli fákat bokrokat is, amelyek bár lassabban égnek a méretüknél fogva, mégis nehéz lesz azon az útvonalon menekülni, de így maradt olyan rész is, ahová már nem jutott el a tűz és a robbanás miatt a drót is lazább lett, vagyis talán átvághatjátok magatokat rajta és így megúszhatjátok, hogy elevenen megsüljetek, ami valljuk be egész jól hangzik.//

~A francba, a francba, a francba... -figyeltem aggódva, ahogy a két lajhár mozog~ Ez az én formám... De azért még szeretnék élni egy darabig...
-Kajiii! Gyorsabban nem bírsz ásni? -kérdeztem türelmetlenül, miközben folyamatosan ide-oda mocorogtam. Egészen addig, amíg valami robbanásra nem lettem figyelmes.
-Hurrá, úgy tűnik, alvajáró barátunknak sikerült megmozdulnia!
Most, hogy már láttam a fényt az alagút végén és Kaji is gyorsabban ásott, nagy nehezen sikerült kiszabadítanom a jobb kezemet, így azzal is ásni kezdtem magam körül. Még jó, hogy amúgy balkezes vagyok. Na mindegy, most nem érek rá ilyeneken agyalni. Majd ha Kicsi bá'-t kicsináltuk. Nem kellett sok hozzá, és a bal kezem is kiszabadul. Épp időben, már kezdett elzsibbadni.
~Hóóó-rukk, és már a lábaim se voltak a földben többé. Gyorsan talpra álltam, és kissé zsibbadt lábaimmal Kaji és az alvajáró gyerek társaságában elkezdtem a "kijárat" felé futni.



(Kimimaro, ha valami bibi lenne a feltételes móddal, vagy a cselekvésekkel, tudomisénmivel, akkor szólj, és javítok!)

/Hang csapat/

Már majdnem kijutottatok a csapdából, amikor az csak úgy eltűnik. Hamarosan léptek zaját halljátok. Kicsit később a levegő megtelik kellemes parfüm szaggal.
- Sziasztok, a csapatomat keresem! Véletlenül nem ti vagytok azok? - kérdezi egy nő.
A jövevény fekete ruhát visel, a nyakában egy vörös sállal. A haja is hasonló, elől vörös színű, míg hátul fekete. Amikor rátok néz, leveszi a szemüvegét.
- Név szerint Tsuru-t, Hiroshi-t és Kaji-t keresem. Ti vagytok azok, vagy már megint rossz helyre jöttem? - kérdezi érdeklődve.

//Átveszlek titeket, éppen ezért kicsit máshogy alakítom a kalandot.//

Hebito nagyon elengedi magát, mint egy igazi huligán, de amikor a barátaival találkozott, akkor hirtelen rendes lett, és jót beszélgettek, majd Hebito elindult a kiképzőterepre, és abban reménykedett, hogy nem a saját klánjából kapja tanítóját, de amikor odaért nem látott senkit. Egy kicsit beljebb ment, és nézte, hogy nem jön e valaki, és egyszer csak egy hatalmas rúgás köszöntötte, aminek az volt az eredménye, hogy a feje fallal ismerkedett, majd üvöltöző embert látott, és először nem a kinézetét nézte, inkább meghúzta magát, csak a leszidást hallotta:
- Mit képzelsz magadról, én már öt perce várok rád, aszt hiszed, hogy neked mindent lehet, nekem nincs időm, de majd én beleverem a fejedbe a pontosságot te kis csibész!
Amikor jobban megnézi a tanítóját, akkor látja, hogy egy nő az
Kinézet:
Elég fura volt, mert egy kicsit ingerlékenynek látszott, egy kicsit várt, majd megint Hebitora kiáltott:
- Na! Egy-kettő felkelni, és bemutatkozni, miféle tuskó vagy? Igyekezz, van 30 másodperced.
Majd néz az órájára, és várja a válaszod.

Hebito illetlen válasza még jobban feldühíti a nőt, és elkapja a a Genin karját, majd nekivágja a falhoz, és közben megy Hebito felé, aki csak fekszik a falnál, közben ordibál:
- Te mit képzelsz magadról? Itt én okítok, és én vagyok a Senseied, és én nem akarom tudni az illemet, addig amíg nem tarják be ugyan azt velem. És nem érdekel, hogy milyen a kapcsolatnk egymással, mert az én életem, nem fog megváltozni, attól, hogy utálsz, vagy nem, inkább kezdjünk neki a tanításodnak, és egy valamit elképzelhetsz, nálam sokkal nehezebb lesz minden, mint a többieknél!!
Ezeket a szavakat ordibálta Hebito felé, majd elővett egy papírt, és megnézte.
Amikor elolvasta, akkor így szólt Hebtohoz, ezúttal nem ordított:
- Nos menj a kórházba, és kérd el gyógyszeremet, mond, hogy Kyoukasuru küldött, és odaadják majd a gyógyszerem, és vigyázz rá, mert ha nem, akkor elevenen megnyúzlak, remélem értetted. Addig én előkészülök, és amikor visszaérsz,akkor lesz egy meglepetésem számodra.

//A kövi postot Otogakure Kórházába írd//