Határvidék

Már lendíteném a karom a tockosra de ő gyorsabb volt és kaptam egy gyomrost, minek eredményeképp egy szomszédos fa törzsén nyekkenek. Majd egyszerre a saját Fuuma shurikenem zúg el a fejem fölött ő meg nekem hátatfordítva nekiindul hogy megtorolja a támadást. Mint kiderült Jasaminak köszönhetem a "kaput":
" Barom állat! " szidalmazom magamban miközben visszatartott levegővel- hogy kiszorítsam a fájdalmat- becélzom a hátát és a körülbelüli érkezésének a helyét és a két célpont felé dobom a robbanócetlikkel megspékelt kunai okat. Szerencsémre éppen akkor kezdett egy tűzelemű jutsuba, így kissé reménykedtem hogy nagyobb eséllyel találnak majd a kunai k
" Két elemet is ismer! Ez már hótbiztos nem a szintünknek megfelelő küldetés! " masszírozom a hasam miközben támaszkodva, botladozva, felkecmergek.

~Ez nagyon nem jó.~ Gondoltam ahogy a hatalmas tűzgolyó felém közeledett.~Ezt nem tudom kikerülni mást kell használnom.~Gyorsan elmutogattam a kézjeleket.
-Kawarimi no Jutsu (Testcsere Technika)-Ordítottam az indulattól és már egy fa tetején álltam a tűz golyó pedig valószínűleg a földbe csapódott.
-Erős de túl lassú.-Mondtam és kivártam Onkei támadásának eredményét. Ha sikerült neki akkor a harcnak vége volt így csak leugrottam a földre majd körbe néztem és vártam, mit mondanak a többiek.
Ha nem sikerült akkor elkezdtem gondolkodni és körbe néztem.~Ennek a harcnak már vége egyedül semmire sem megy majd a többiek elintézik.~Gondoltam és leugrottam a földre.~De azért én is besegítek~ Felkaptam két kunait egy-egy hullából és hozzá vágtam a ninjához majd elő vettem egyet saját készletemből és és azt is felé dobtam és ha ki is kerülte egy egyszerű mozdulattal az ő irányába tereltem.(Kaze Shihai no jutsu (Szél Kontroll))

Elképesztő volt látni, hogy mire nem képes Senshi, de rögtön meg fagyott bennem a vér, amikor azzal a kegyetlen tekintetével felém fordulva meg kérdezte.
- Befejezed te, vagy csináljam én? *nem tudtam mit válaszoljak, hiszen még soha nem öltem meg senkit ráadásul ez egy kivégzésnek felel, meg amihez egyáltalán nem sínylett a fogam.
- Én, nem köszönöm ebből kimaradnák. *mondtam és elkezdtem a senseit keresni a szemeimmel.

/Onkei/

Valamelyest enyhül a fájdalmat és nagyszerűen használod ki, hogy az ellenség gyakorlatilag tudomást sem vesz rólad. Az utolsó pillanatban még kicsit elfordul a levegőben, így az egyik kunai-od a semmibe vész, a másik azonban a karjába áll, majd a robbanás következik és a ninja a földre kerül, mégpedig a bal keze nélkül. A küzdelem ezzel gyakorlatilag véget ér. Már csak be kell fejezni....

/Jasami/

Kikerülöd a tűzgolyót és mire leérsz a fáról, már csak a bal karja nélkül vajúdó ellenséget látod magad előtt. Nem is tétovázol és egy kunai-al véget is vetsz a szerencsétlen támadó életének. A Harcnak vége és mindenki elégedett lehet, hiszen veszteség nélkül átvészeltétek.

/Fumetsu/

Visszautasítod Senshi ajánlatát, így a kivégzést ő hajtja végre. Felvesz egy kunait és egyetlen vágással elmetszi a haldokló torkát. Ezután már csak tovább kell mennetek a Sunagakure felé.

/Sunagakure-Kapu/
/A harcért mindenki kap 50 CHP-t/

Miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg vége a harcnak kiléptem a tisztásra a hasamat masszírozva, az arcomon diadalittas vigyorral.
- Hülye állat!- álltam meg a földninja fölött majd még egyet belerúgtam, megtorolva a korábbi támadását. ezek után körbenéztem, odavillantottam a fogam Jasaminak, összeszedtem a felszereléseimet, majd oda mentünk ahol a sensei volt.

/Sunagakure kapu/

Amikor Onkei belerúgott a fickóba a kunai-al a kezemben mutattam rá.
-Hé holtat nem gyalázunk.-Mondtam idegesen de aztán eltettem a fegyverem és elkezdtem összeszedni a fegyvereket amíg nem lett annyi mint amivel elindultam. Leszámítva a robbanó cetlit és a kunait. Maj miután végeztem vissza mentem a csapathoz és vártam az utasításokat de, gondolom csak valami dicséret és már megyünk is tovább.

/Sunagakure-Kapu/

Miközben Senshi lassan közelített a ninja felé felkapott egy kunait, tudtam, hogy ez kell ahhoz, hogy vége legyen, nem akartam elfogadni mégis végig néztem.
- Ne aggódjon legközelebb menni fog. *mondtam és Jasami példáját követve össze szedtem a fegyvereim és elindultam Sunagakue kapui felé, hogy befejezhessük a küldetést.

/Sunagakure-Kapu/

*Asuka válaszát végig hallgattam utána tovább gyakoroltam. Egy kunait a levegőbe emeltem és az oázis egyik fáját meg célozva repítettem előre. Három napig gyakoroltam így a célzást, gyorsítást, mindig egy kicsit több fegyverrel. A harmadik napon meg jöttek a Konohai ninják is akik napikon át, kísértek minket a határig. Itt a sivatag homokját fel váltották a nővények. Először azt hittem, hogy meg haltunk és a túl világra jutottunk, mert ilyet még soha nem láttam. A sok virág illata számomra is olyan csábító volt mint egy méhnek. Párszor még állatokat is láthattunk amiket szintén a faluban csak könyvekben lehetett látni.
-Csodálatos ez a táj.
*Jegyeztem meg egyszer az úton. De egy valami kicsit zavart Konoha felé. A sok növény miatt úgy gondoltam jobban kellene figyelnünk. A sivatagban nem tudtak annyira meg lepni minket a banditák. De most bármikor bárhonnan meg támadhattak minket a növények mögül.

A konoha felé vezető úton ,három napon át csak a báb mozgatását gyakoroltam.Különböző mozgási formákat csináltam vele,majd amikor már nagyon untam magam a szekér mögött,egy őrzőként mozgattam a bábot.
*Milyen fura hogy ennek nincs semmi fegyvere.Arra lennék kíváncsi hogy Karasu-t ki készíthette,és hogy vajon erre lehetne szerelni fegyvert?*elmélkedtem magamban.Amikor konohába értünk megláttam a zöld növényzete és a tájat.
-Igazán szép,legalábbis sunagakure-hez képest szép .Mégis veszélyesebb tőle.-jegyeztem meg,majd beraktam a bábot a szekérbe.

/Nanami és Shin/

Napokig utaztok még az új vidéken. A növényzet egyre sűrűbbé vált körülöttetek, de szerencsétekre az út, amin haladtatok nem volt veszélyes. Kankuro többször meglátogatott titeket, de elsősorban Asukával beszélgetett az útról. Ezek nem voltak titkos beszélgetések, ti is hallottátok hogy eddig minden rendben van, illetve még felderítőket is kiküldtek a környék feltérképezésére. A konohai erősítéssel valószínűleg már nem fognak titeket megtámadni.

//Városon kívül: Erdő a következő helyszín. Még mindig csak az utazásról, illetve a tevékenységetekről írjatok. //