Otogakure - utcák

Tárgy: Re: Otogakure - utcák Csüt. Május 20, 2010 3:35 pm

Egy pár percig biztos hemperegtem a földön, mire elaludhatott a tűz. Akkor igazából nem is érdekelt, hogy az olaj elfogyása, vagy fáradozásaim okozták a dolgot. De örültem neki.
Valaki hozott mellém egy valamilyen tárolót. A hangból legalábbis úgy tűnt nekem, talán Tsuru volt az. Szokás szerint ő húzott ki a bajból, valahányszor hülyeséget csináltam. A gond az, hogy most nem én okoztam a bajt. De nem jöttem ki a dologból rosszul.
~Szóval ilyen érzés, amikor felgyújtanak? ~ tűnődtem egy kicsit a dolgon, annyira, hogy fel se tűnt a fejpántok cseréje.
-Ez...baromi jó! -suttogtam halkan.

Vendég

A lány feje mellett ellátok a kütyüs sráchoz, akinek már nem ég a ruhája. Mintha vigyorogna, de nem látom teljesen az arcát. És amúgy is el vagyok foglalva a sértődött lánnyal, aki már nadrág nélkül áll előttem.
- Ez nem kell, kösz!
Elkapom a nadrág sarkát, és visszadobom felé. Remélem, hozzáér a felső ruházatához is.
~ Az is olajos, könnyen gyullad.
- Nem akarok veled harcolni, nyugi.
Magam elé tartom a kezeim, a tenyeremet felé fordítva, mint aki "nem akar bajt". Ha nem gyullad meg a ruhája, akkor még flegmán hozzá teszem:
- Jól van, nyertél! Feladom. Erős vagy.

Tárgy: Re: Otogakure - utcák Csüt. Május 20, 2010 8:39 pm

A nadrágot lazán vissza dobta, leesett mellém a földre. Még még egy kis por az olajra, még dzsuvásabb lett. Szuper. Aztán közli, hogy nem akar harcolni. Vállat vonok, majd leeresztem a botot.
-Ahogy gondolod. De ezt megjegyeztem.
Közben valami susmorgást hallok a hátam mögül, hát látom, hogy Kaji fekszik a földön, miközben valami földön túli öröm árad a képéről.
~Na ezt meg mi lelte...
Eloltom a maradék lángot a nadrágomról, legalábbis ami maradt belőle, majd a sarkánál megfogva, magam után húzva Kaji felé léptem párat.
-Hékás, minden rendben?

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2010. May. 18.

Elég közel voltam ahhoz, hogy halljam és lássam a reakcióját.
~Ez hülye... úgy látom még élvezte is.
-Úgy tűnik meg van...
Feleltem és arcomon meglepettség, kissé fintorgógrimasz jelent meg. Nem igen tudtam hova tenni a dolgot. De úgy tűnt a lánnyal jóban vannak. Ránéztem a szőke srácra.
~Furcsa fazon annyi szent. Valami zsenifélének tűnik. Jobban belegondolva, ez a három alak mind eléggé furcsa...
Némán álltam és figyeltem az eseményeket, nem volt kedvem megmozdulni.

Tárgy: Re: Otogakure - utcák Csüt. Május 20, 2010 9:05 pm

A kis társaság lassan körém gyűlt.Tsuru és az idegen alakjai legalábbis mintha a fejem fölött lettek volna. Még mindig egy kissé extázisban voltam az élménytől. Elvégre nem gyújtanak fel minden nap.
-Ez...rohadt jó volt! -mondtam már egy kicsivel hangosabban, kiemelve arcomon a sátáni vigyort.
Aztán...a vigyor hirtelen eltűnt. Lassan felültem a földről. Jobb karomat magam elé emeltem. Megvizsgáltam a shurikenvetőmet. Kicsikét megpörkölődött ugyan, de úgy tűnt nem esett komolyabb baja. Karomat a földön lévő fejpántra irányítottam, majd mikor a gombot megnyomtam, egy shuriken telibe kapta a pántot, ami meg egy viszonylag egyszerű röppályát leírva az ölemben landolt. Arcomra ismét kiült az őszinte öröm.
-Heuréka! Működik!

Vendég

Végülis rájöttem, mennyire komolytalan dolog volt azt hinni, hogy egy harcost ledobok a saját nadrágjával. Annyit legalább elértem, hogy ne akarjon agyonverni.
~ Nem tudom, mi a jelentősége, de azt mondta, "megjegyezte" a dolgot. Remélem, olyan a memóriája, mint az aranyhalaknak.
Erre sarkon fordul, és a barátjához - vagy kihez - megy oda megnézni, mi baja.
~ Úgy látszik, nem nagyon égett meg. És úgy látom, nagyon nem normális.
Közben a másik alak, akit le akartak lőni, engem bámul. Már egy másik kémcső van a kezemben. Megpörgetem, de vissza is csúsztatom a helyére.
~ Lehet, maradni kéne még. Élesben sokkal jobb kísérletezni. Ez a gyerek azt mondja, jó volt. Kár, hogy nem érdekel a pszihológia...biztos lenne mit vizsgálni rajta...
Kicsit eltűnődök ezen, aztán inkább az előző történéseket gondolom át mégegyszer. Onnantól, hogy felrepült az üvegcse, odáig, hogy visszadobtam az égő nadrágot. Minden pillanatot végigelemzek mégegyszer. Egyszer csak megint megszólal az égett srác. Azt hiszem, nekem szól, úgyhogy reflexből visszakérdezek.
- Milyen Réka?

Tárgy: Re: Otogakure - utcák Pént. Május 21, 2010 2:00 pm

Aggódva figyeltem egyetlen kisöcsémet, vajon nem esett-e komolyabb baja. Egészen addig, amíg meg nem szólalt. Akkor ugyanis legszívesebben lekevertem volna neki egyet. Még egy ilyen beteges, mazochista alakot mint Ő... Bal kezem már ökölbe szorítva, és ütésre készen, de végül visszaengedtem a törzsem mellé. Kaji mégis csak az öcsém, hogy nézne ki, ha még én is verném? Így is elég lökött, a végén még súlyosodna a helyzet.
Már egészen megsajnáltam csórikámat, mire megint azzal a vacak "home-made" shuriken vetőjével kezdett babrálni... ~Én itt aggódok érte, ez meg ide se bagózik... -kezdett el felfelé menni a vérnyomásom, majd lassan megint ökölbe szorult a kezem, ám mielőtt lekeverhettem volna egyet szeretett kisöcsémnek, a szöszi megint rákezdett a hülyeségére.
~Ahh, ennek is ilyenkor kell közbepofáznia... -gondoltam magamban, majd befejeztem a mozdulatot és hátulról nyakon csaptam Kajit.
-Nem megmondtam már ezerszer, hogy ha kérdezek, akkor válaszolj?!

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2010. May. 18.

Meglátva a szöszi kezében heverő kémcsövet, pupillám enyhén kitágult, nyeltem egyet és fejemet csóváltam, hogy nem akarok balhét. Abból ítélve, hogy elrakta, megértett. Nyugodtabb arckifejezéssel fordultam a zaj forrása felé. Újabb meglepetés. Fejemet gyorsan oldalra döntöm ezzel elkerülve a kósza shurikent.
-Jobban is vigyázhatnál...
Halk nyögés, tompa puffanás, növekedő vértócsa mögöttem. Oda fordulva látom a tettest. Idős ember, nyakában shuriken.
-Heuréka... Most nézd meg mit tettél... Összespriccelte a cipőm sarkát...
Morgok hangosan és előrébb lépek párat. Nehogy már rám fröcsögjön a vére. Párszor lehúztam a földbe, hát ha le jön anélkül, hogy tisztítóba kéne vinni, ne adj isten nekem keljen szöszölni vele...

Tárgy: Re: Otogakure - utcák Pént. Május 21, 2010 3:12 pm

Túláradó örömömnek a Tsurutól kapott nyakleves vetett hamar véget. Szokás szerint nem igazán értékelte az ilyen jellegű helyzeteket. Valószínű a többieket is figyelembe vettem volna, ha nem éreztem volna erős kényszert rá, hogy veszekedni kezdjek a nővérkémmel. Sajgó tarkómat simogatva szóltam vissza hozzá.
-Legalább egyszer próbálnál meg az életben velem együtt örülni Hugi... Végre működik és nem esett szét! -jegyeztem meg, bal kezemmel a karomon lévő, mindenféle utcai fémhulladékból összeeszkábált alkotásomra mutatva. Ekkor vettem észre a földön épp elvérzésben szenvedő gyanútlan járókelőt. Jobban megszemlélve egy öregember lehetett.
~Furcsa olyan embert látni a faluban, aki megélte ezt az életkort. ~tűnődtem magamban. Tekintetem ezután a fejpánttolvajra szegeződött. Próbált a leendő hullától elhúzódni, miközben sorolta a panaszait. Marhára nem érdekeltek mondjuk azok után, amibe keveredtem miatta.
-Jut eszembe, te még mindig lógsz nekem egy fejpánttal! De... mivel a mesterművem végre működik és mivel ilyen jó fej vagyok, ezért megengedem, hogy egy darabig még megtarthasd.

Vendég

Most már biztos vagyok benne, ez a gyerek nem normális. A lány meg egy igazi méregzsák. Mindenkivel kötekszik. Ezt még kihasználhatom, egyszer. Elég szerencsésnek tűnnek, lehet, hogy életben lesznek még egy darabig.
- Nekem dolgom van. Pá!
Megfordulok, és még intek egyet hátrafelé. Elindulok tovább a falu felé. A kezeimet zsebre rakom, és újra a kísérleteimen jár már az eszem.
~ Valami olyan kell, ami a kémcsőben még biztonságosan tárolható, de utána minimális mechanikus behatástól is begyullad. Ennek alaposan utána kell néznem, mielőtt neki kezdek.
Teleszívom a tüdőm levegővel, és nagyot sóhajtok. Tettre készen és egyre vidámabban haladok tovább. Nemsokára úgy lépkedek vigyorogva, mintha csak az én kedvemért sütne a nap. Az se érdekel, hogy igazából süt-e.
~Kéne még pár tesztalany is.

- folytatás a kiképzőtereken -

Tárgy: Re: Otogakure - utcák Hétf. Május 24, 2010 7:45 pm

Kaji csak panaszkodott és panaszkodott... Szó mi szó, tényleg régóta szöszmötöl azzal a vacakkal, és most kivételesen tényleg egyben maradt. És még működik is. Na jó, legyek kedves nagytesó...
-Gratulálok! -veregettem meg a kölyök vállát, azt majd döntse el ő, hogy mihez.
Ahhoz, hogy ez a ramaty egyben maradt, vagy hogy telibe kapta az öreget Very Happy

Miközben a vállát veregetem, tekintetem a vértócsában fekvő öreg felé fordítom, majd néhány szökkenéssel mellette is termek. Vigyázok, ne legyek túl véres, majd nekilátok, hogy kiforgassam a tata zsebeit. Közben hallom, hogy a szöszi nekünk szól, de nem zavartatom magam különösebben, most van fontosabb dolgom is. pirat

~Hmm... az egyik zsebében pénz semmi, viszont valami ócska vacak bicska van benne. Meg valami drót féle. Nem nagy fogás, nézzük a másik zsebét... Ehh... Ez meg lyukas... A ruhája... folt hátán folt, nos, ettől még az enyém is különb, így ezzel a barna trutyival is.
-Kaji, legközelebb valami vastagabbat is lőhetnél. -dobom oda neki a kis tekercs drótot és bicskát- Ezt találtam nála, hátha te hasznát veszed valamelyik kütyüdnél. Mást nem, akkor beolvasztod vagy megjavítod. -kiáltom oda, majd miután beletörlöm a cipőmet a hullába, visszasétálok az öcsémhez.
-Hmm... gyanús nekem ez a szöszi... Kaji, nem gondolod, hogy utána kéne járni, miben mesterkedik? Az előbb is csak úgy ránk támadt, lehet, hogy készül valamire... -bökdösöm oldalba egyetlen drága kisöcsémet- Na gyere! -mondom, majd elindulok a srác után.

-folytatás a kiképzőterepeken-

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2010. May. 18.

-Izé... kösz... asszem...
Válaszolok lassan és unottan unottan, fejemet is fgtam volna de lusta vagyok balhézni, és a srácot elnézve felkapta volna magát a dolgon...
~Hugi, öcsi... Ez nekem magas...
Csak állok, csak nézek, hogy a motozás nem ér véget. Kicsit arrébb léptem hogy növekvő vértócsa nem érjen el. Addig a lány nagy hévvel kotorászott az öreg zsebeiben. Jó testvéreknek tűnnek, már ha azok... Ahogy a lány végzett és vissza indult az öccséhez én közelebb lépkedtem a hullához. Egészen mellé álltam.
-JÉÉ mit találtam!
Mondom erőltetett meglepetéssel és hangosan, hogy a másik kettő is biztosan felfigyeljen rá. Lehajolok és kiveszem belőle a shurikent. Egy papír zsebkendővel letörlöm. A Zsebkendőt bele gyömöszölöm az öreg zsebébe. Mutatóujjamat beledugom a fegyver lukába, középső ujjammal pedig megforgatom rajta. Látva, hogy a testvér pár elindul utánuk megyek.
~Végén még este utánam jön és felkoncol... Jobb lesz ha visszaadom...

-Kiképzőterep-

Tárgy: Re: Otogakure - utcák Hétf. Május 24, 2010 8:50 pm

Tsuru mintha változást mutatott volna.Megdicsért engem, sőt, mintha még egyenesen örült is volna a sikeremnek. Fülig ért a szám. Sajnos a vállba veregetés égési sérülés után, mint tapasztaltam, nem annyira kellemes dolog, de méltóságteljesen, büszkén húztam ki magam.
Tsuru ezután visszatért a régi kerékvágásba és mintha mi sem történt volna, már panaszt is emelt a véletlenszerű célpontomra. Hihetetlen ez a lány...Igazodjon ki rajta a hóhér...
-Jó, majd legközelebb megkérdem a véletlenszerű tesztalanytól, hogy gazdag-e... -jegyeztem meg neki bosszúsan. Az ipse ingóságait megvizsgálva láttam, hogy a bicska valóban elég ódivatú volt. Különösebb hasznát nem lehetett venni, de a szerkezetét lehet érdemes tanulmányoznom. Akkor legalábbis így véltem. Elvégre ajándék szemétnek ne szívd a szagát!
A drót már jobban érdekelt. Talán valamilyen speciális kioldószerkezetet tudnék belőle készíteni. Hajlékonynak kevésbé volt hajlékony, de úgy tűnt stabil szerkezetű fémből készült.
A vizsgálat után zsebre raktam vadi új szerzeményeimet, érdeklődésemet újra a világos hajú fejpánttolvaj foglalta le.
-Ó, köszönöm, hogy kiszedted nekem! Most pedig add vissza légyszíves! Ne élj vissza túláradó jóindulaaa...Hé Hugi,ez fáj! -feleltem Tsuru megjegyzésére, majd a fejpántokat homlokomra kötve elindultam egyetlen testvérkém után.

- folytatás a kiképzőtereken -

» Otogakure - Fürdő
» Otogakure - Étterem
» Otogakure - A híd alatt
» Otogakure - Kórház
» Otogakure - Kapu