A Halál Erdeje

-Szóval nálad lelkesedtek? Nálam most mindenki félt, hogy a gyilkosok megpróbálnak elhallgattatni, de én felkészült vagyok a többi áldozatot pedig meglepetés szerűen támadták meg. Nem hiszem, hogy ilyen könnyen elbántak volna vele mint a szemtanu mondta. Nekem a szemtanunk is gyanús egy kicsit.-Mondtam el a véleményem.
-Tényleg Fumetsuról meg is feledtkeztem vajon Tsunade őt miért nem írta fel szerintem okos gyerek.-Majd megvártam Onkei válaszát és kicsit el is gondolkodtam.
-Nem tudom, hogy van-e összefüggés de nagy a valószínűség. Hisz ketten voltak, köpenyben és az utolsó lehetséges áldozatnak küldtek levelet remélem nem így van mert az eléggé gáz, hogy nem kaptuk el őket amikor megtehettük volna.-Sóhajtottam fel.
-Ja tehetsége van de sajnos szétszórta mint a játékait.-Mondtam majd megint elgondolkodtam.-Haruka úgy sem fog rá indulni, vagy ha netán mégis akkor az az ő választása.-Mondtam bár belül nem igazán volt ínyemre amit mondtam.

Jasamit hallgatva csak a fejem tudtam csóválni:
- Te nem vagy normális! Lerí rólad hogy kedveled, ne tagadd! És így átengednéd? Szerintem próbálkozz! Elvégre régebb óta is ismeritek egymást, meg Haruka sem tartózkodik tőled. Jó mondjuk senkitől sem mert ilyen a természete, de akkor is! Ideje lenne, hogy befejezd a tutyimutyiskodást és a sarkadra állvamegtedd amit meg kell. - miközben beszéltem felálltam és egy két nyújtógyakorlatbe kezdtem.
- Ha vége a küldinek, hívd el randizni! Ha elszalasztod egész életedben bánni fogod!

Kifejezéstelen arccal hallgattam végig Onkeit majd szólásra nyitottam a számat, de egészen más jött ki mint amit eredetileg mondani akartam.
-Hagyjál ezzel!-Zártam le a témát és elhajítottam a kuanit ami eddig a kezembe volt egy fa irányába szépen lassan elhaladt mellette de az utolsó pillanatban a fa oldalába irányítottam. Majd oda sétáltam és kivettem. Majd eltettem a és felmásztam a fára. Körül néztem onnan hátha látok valakit, de a lombok miatt semmit és senkit sem láttam közeledni így csak leugráltam az ágakon majd egy hátra szaltóval a földre ugrottam.

Jasami reakcióját látva csak megvontam a vállam. " Felőlem aztán!" gondoltam magamban csukott szemmel. Majd végignéztem a manővereit. Nem igazán jutott eszembe más amivel meggyőzhetném, hogy tegye azt amit akar és ne tartsa vissza magát. Ahogy a fűben ülltem azon kezdtem gondolkodni, hogy mi is járhat valójában Jasami fejében. "Kedveli Haruka t, de nem közeledik felé. Talán nem ÚGY kedveli? Akkor nem szenvedne ilyen látványosan. Akkor mégis mivan?" A gondolkodásomból most maximum egy a környezetbe nem illő zaj, vagy a többiek megérkezése tudna kizökkenteni.

Miután leérkeztem újra Onkeire néztem. Nagyon el volt mélyedve a gondoltaiban inkább úgy döntöttem nem zavarom. Helyette inkább gyakorlom a chakra kontrolt. Később lehet az életemet menti meg. A kezembe koncentráltam ezúttal a és a fára helyeztem majd elrugazkodtam és próbáltam magamat vízszintesbe hozni ami azzal végződött, hogy túl nagy lendületet vettem és lecsúsztam a fáról és nagyot koppantam arccal a földbe.
-Au! franc!-Mondtam miközben ledörzsöltem a koszt. Újra koncentráltam és megint megpróbáltam most már több sikerrel lassan vissza jöttem majd oldalra fordultam és úgy csináltam mintha cigánykerekeznék de függőlegesen ami közel sem volt egyszerű a kezemből a lábamba kellet átirányítanom a chakrát miközben figyelek a kiáramoltatás szintjére a második fordulatnál oda lett a kontrol és újra lezuhantam.

Jasami káromkodása zökkentett ki. " Hmm! Gyakorol? Nem is rossz ötlet! " Azzal felálltam és egy pár perces bemelegítés után átvettem pár alapütés, rúgást. Majd átismételtem a Konoha Reppu t egy közeli fán. Anyu balzsamjai megtették a hatásukat, ugyanis nem fakadt ki egyik seb sem és a fájdalom is az elviselhető tartományban volt, de azért egy kicsit megmasszírozta a lábam a gyakorlatok után. Majd egy hirtelen ötlettel két irányba eldobtam a Fuuma shurikenjeim és egy rövid ideig gyakoroltam az irányításuk. Ahogy gyakoroltam eszembeötlött az első komlyabb csata emlékei. Túlerő! Kiszolgáltatottság! Kétségbeesés! Egy pár fogalom ami akkortájt átrepült az agyamon. Hirtelen elkomorodtam, a Fuuma shurikeneket beleirányítottam egy egy fába, majd egy hirtelen mozdulattal az össze shurikenem a levegőbe dobptam és kinyúltam értük a chakrafonalakkal. Az első percekben csak úgy kapkodott a tekintetem. Hol az egyik hol a másik shurikennel szakadt meg az összeköttetés. Szép lassan azonban egyre magabiztosabban irányítottam őket. Egyszeriben magam mellé engedtem a karjaim, kifordított tenyerekkel, mire a shurikenek legyek módjára elkezdtek körülöttem körözni, bár elég lomhán. Ahogy tartottam őket egyre magabiztosabbá vállt a koncentrációm is és a shurikenek mozgása, gyorsasága is. " Ezzel talán megtudom védeni magam az ellenség Kunaijaitól." gondoltam. Egyszerre feldobtam az összeset az ég felé, majd gyorsan alkottam egy klónt. Ezek után ismét a shurikenek után nyúltam és úgy irányítottam őket, hogy a klón körül röpködjenek úgy mint előbb. " Esetleg másokat is megtudok védeni! " bólintottam. Miután befejeztem a gyakorlást összeszedtem a felszereléseim, megkerestem azt a helyet ahol ülltem majd ismét letelepedtem. Ezúttal meditatív üllőhelyzetet vettem fel és magamban mélyedve koncentrálni kezdtem...

Folytattam az edzést amíg végöl sikerült fel cigány kerekeznem a fán.
-Haha szuper!-Örvendeztem majd leugrottam.~Mostmár bármilyen helyzetben jól irányítom a chakrám ez tök jó így minimális lesz a veszteség~Gondoltam és kipróbáltam a szél irányítást ami sokkal könnyebbnek tűnt. Majd egy elég veszélyes ötletem támadt feldobtam egy shurikent és vártam, hogy elkezdjen felém zuhanni majd egy hirtelen mozdulattal kimozdítottam így az a fához csapódott.
-Ön gyilkos csapda technika.-Mondtam örvendezve. Elhajítottam két kunait közel Onkei felé majd megállítottam őket a levegőben.
-Na ennyi elég ne pazaroljuk a chakrát még szükség lehet rá.-Gondolkodtam hangosan és vissza húztam őket a kezembe. Ránéztem Onkeire és kicsit elgondolkodtam. Oda sétáltam hozzá és leültem vele szembe.
-Egyébként neked mi a véleményed a szemtanúról. Azért az elég furcsa, hogy látott mindent de őt nem látták és a sztorija is furcsa nem gondolod?-Kérdeztem ha nem válaszolt akkor meglóbáltam a tenyerem az arca előtt.

Egy pillanatra mintha egy kisebb szellő fújt volna. Majd Jasami lépteit hallottam és leüllt elém. A szemem végig csukva volt, de azért válaszoltam. Ha kinyitottam volna a koncentrációm végképp megszűnt volna így a chakra is elveszett volna amit áramoltatok. Ígyhát miközben válaszoltam, egyidejűleg igyekeztem visszatérni nyugalmi helyzetbe.
- Ezek a gondolatok az én fejemben is megfordultak. Lehet, hogy ő mozgatja a szálakat a háttérben, de az is lehet, hogy szimplán mázlija volt. Ha mégis kiderül róla, hogy sáros, felkészülten fogok elé állni. És rosszabbra számíthat tőlem mint egy egyszerű tockos!
Mire a mondandóm végére értem a chakrámat is rendbe szedtem, majd egy hosszú sóhajjal kinyitottam a szemem.
- Komolyan mondom jöhetnének már a többiek is! Vagy mi jöttünk korábban?- néztem körbe hátha megpillantok valakit

~Rendben akkor őt már nem kell féltenem~Gondoltam és felálltam~Igaza van jöhetnének már az igaz, hogy korán jöttünk... Egy pillanat nem emlékszem arra, hogy idő pontot tűztek volna ki.~
-Onkei te emlékszel mikor kellet volna ide jönni?-Kérdezve remélve, hogy ő tud válaszolni. De ha ő se tudja akkor lehet nem mondták.~És akkor az azt jelenti...~Lehorgasztottam a fejemet~Hogy a többiek akár délutánra is jöhetnek~Sóhajtottam egyet aztán felnéztem.~Remélem nem így van. Edzeni már nem akartam.~Nem akarok Chakrát pazarolni, de akkor mit csinálhatnék~Gondolkodtam el aztán elővettem egy kunait és játszadozni kezdtem vele.

- Nem! Nem emlészek semmilyen megbeszélt időpontra!- vontam meg a vállam
- Azért jöttem ki korán mert múltkor is majdnem elkéstem az eligazításról.- emlékeztem vissza
Ezek után Jasami kissé magába borult. Nem tudtam mire gondol éppen de azért próbáltam pozitívan hozzááln a dolgokhoz:
- Később csak jól jöhet hogy korán kelünk! Gondolj bele: nem lustulunk el! És én még nem igazán találkoztam lusta ninjával. Szerintem jófele haladunk.- mosolyodtam el bátorítólag.

Lehet de ha mindig korán jövünk akkor pedig nem lesz mit csinálni.-Mondtam~Mint például most~ Kicsit még billegettem a késem majd elhajítottam egy bokorba és mintha a bokor megrezgett volna. Kicsit felfigyeltem hirtelen egy óriás százlábú ugrott elő dühösen az egyik lábában a kunaiom.~Hát ez szívás~Gondoltam és egy határozott mozdulattal még egy kunait repítettem már a fejébe.~Neked~ Oda sétáltam és kivettem a késeket.

- Asztarohadt...!- visszhangzott a meglepődött kiálltásom a százlábú láttán.- És még te szóltál meg, mikor belerúgtam abba a banditába!- csóváltam a fejem- Mit ártott neked az a százlábú? Csak rosszkor volt rossz helyen. Ennyire nem lehetsz szívtelen! Bizonyára csupán élelmet keresett vagy éppen szendergett. De ennyi erővel lehetett volna egy másik ninja is és akkor miven? Mivan ha pont Haruka van a bokorban és őt találod el? Olyan gyerekes tudsz néha lenni hogy az már fáj....- dorgáltam miközben odamentem a százlábú teteméhez, a tisztás közepére húztam, kibeleztem, feldaraboltam, fát szereztem, tüzet gyújtottam, nyársrahúztam és sütni kezdtem. Mire a mondandóm végére értem meg is süllt. Elvettem az egyik darabot és elkezdtem falatozni.
- Nem kérsz?- tartottam az egyik nyársat Jasami felé, miközben a másik kezemmel a saját falatomat tartottam

-Ha ember lett volna ott akkor nem dobom oda...-Mondtam aztán inkább hallgattam minthogy vitázzak. Néha jobb ha csöndben marad az ember. Végignéztem ahogy elkészíti az... ételt és elkezdte enni aztán engem is megkínált.
-Nem kösz. Csak akkor eszem meg ha azért vadászom le az állatot. Mellesleg én előbb megtisztítottam volna mielőtt a számba veszem-Mondtam és inkább a fegyvereimet tisztogattam mintsem, hogy tovább beszéljek mert a végén olyat mondok amit megbánok.~Habár igaz a tűz elég, hogy fertőtlenítse de akkor is.~
-Na jó ez túl unalmas.-Mondtam és leültem egy fa tövébe és újra körülnéztem hátha meglátok valakit.

A válaszára csak horkantottam:
- Mert csak azért dobtad oda mert tudtad, hogy ott egy százlábú van és nem ember! Mesélni a babáknak szoktak!
Mikor visszautaasította a nyársonsült százlábú kissé gonosz- csúfos vigyorba torzult az arcom:
- Heeeeeeeeeeeeeeeeeeeee?! Finnyáskodsz? Nem mindig lesz alaklom megtisztítani a ételt! Abból kell gazdálkodni ami van! Lehet, hogy olyan eset is lesz, hogy nyersen kell megenni a húst! Vagy nem lesz folyadék és a vérét kell majd meginni! Számunkra a küldetés és a túlélés a legfontosabb!...........De ezt te is tudod!- fordultam vissza az evéshez

Csak elhúztam a számat a válaszára majd levegőt vettem és beszélni kezdtem.
-Nem vagyok éhes. Komolyan reggel mindig sokat eszem.-Mondtam és vissza dőltem. Elővettem egy kunait újból és beleszúrtam a földbe majd rá álltam és egyensúlyozni kezdtem, de ez is unalmas volt. Aztán megráztam a fejem és leléptem róla majd elvettem egy nyársat és én is enni kezdtem de csak azért, hogy addig is csináljak valamit. Nem volt valami jó az íze de azért tűrhető. Miután végeztem a felével letettem és körbe néztem majd nyújtóztam egyet.~Na jó akkor edzek.~Gondoltam és fel hajítottam egy shurikent egy fa egyik ágára majd egy kunait hajítottam felé amitől az leeset. A levegőben elkaptam mind a shurikent mind a kunait és elraktam őket.

/Értékelném, ha Taiki is életjelt adna magáról./

Beszélgetéseket léptek zaja szakítja félbe és hamarosan meg is látjátok Kobushi-senseit, akinek szokásához híven problémái vannak az egyenes járással. Mögötte a legutóbbi gyilkosság szemtanúja Tei sétál, majd köszönnek nektek. Ezután a részeges Jounin hatalmasat húz egy laposüvegből, majd elmondja a tényállást.
- Tsunade-sama visszarendelt bennünket a falun belülre és onnan kell folytatnunk a nyomozást. Sohen beszámolt neki a látogatókról és ezért igen veszélyesnek ítélte a helyzetet. A Faluban találkozunk a többiekkel is.
Megfordulnak és elindulnak, hátra sem nézve, hogy követitek-e őket.

/Utcák/