A Halál Erdeje

Kobushi-sensei láthatóan jobb bőrben van, de arcába még mindig nem tért vissza teljesen az élet.
- Éreztem én is a chakrát és akkor lettem rosszul.... Nem tudom mi volt ez.... nem szoktam az italtól hányni....
Jasami kérdésére Sohen felel.
- Csak azt, hogy aki ezt művelte ezzel a szerencsétlennel, az pontosan célzott és tudatosan oda döfte a kardokat, ahová kerültek, vagyis képzett fegyverhasználó. Azt mondtátok, hogy erős chakrát éreztetek, igaz? Ez akár azt is jelentheti, hogy valaki még a közelben ólálkodott. Tehát, nem szakad le senki senkitől! Legyünk óvatosak... Most pedig nincs más dolgunk, mint megvárni Chuuko-t és a lányokat. Reméljük okosabbak lettek.
Taiki kijelentésére Sohen felnevet.
- Neked mindig csak a krumpli jár a fejedben? És mi lesz a neve? Imo Ryu?/Krumpli Stílus/

/Ha valaki akar jutsut tanulni, az küldje el PM-ben, hogy melyiket/

A sensei láthatólag jobban volt de valamit furcsáltam benne. "Egy ilyen szintű jounin elhányja magát egy erősebb chakrától? Itt valami sántít!" vontam össze a szemöldököm de azért oda léptem Kobushi sensei elé és előadtam magam:
- Sensei! Mivel Az utóbbi napokban nem igazán volt alkalmunk gyakorolni ezért két jutsut szeretnék megtanulni! A
Kami Shuriken (Papír Shuriken) jutsut és a Konoha Reppū (Levél Erőszakos Szél) t!- miután befejeztem a mondandóm komor elhatározással néztem a sensei szemébe és vártam a válaszát

Miután megkaptam az információt sóhajtottam és előadtam a véleményem.
-Szerintem az is lehet, hogy az egyik jó fegyver használó volt a másik meg orvosi ninja így pontosan el tudta helyezni a kardokat a tekercsben.-Mondtam el a véleményem majd Oda sétáltam a senseihez.
-Nekem csak a testidéző jutsut mutassa meg vagy legalább a kézjeleket, hogy gyakorolhassak.-Mondtam felnézve rá.

Sohan Sensei ismét okosat mondott. Kénytelen voltam válaszolni kérdésére.
- Ez nem is rossz ötlet. - Majd kézjeleket mutat és a földre csap. - Imo Ryu: Imo jutsu. Nem is hangzik rosszul, ugye sensei?
Azzal visszaül a földre, és a menet közben eldobott krumpliját elkezdi megtörölni. Közben megszólalt :
-Egyébként a lányok mikor jönnek vissza?

Mikor közel értek a táborhelyhez,már hallotta a fiúk beszélgetését. Az egyikük épp arra volt kíváncsi,hogy ők mikor érnek vissza.
-Épp most,Imo-kun!-mondta vidáman a fiúnak.
A fürdő megtette a hatását,kipihente a nap fáradalmait. Épp ezért nem is ült le,hanem sétálgatott,vagy egyhelyben állva rúgózott a lábán. Várta,hogy átbeszéljék,hogy ki mire jutott,de nem tudta ki fogja elkezdeni.
~Vajon Hanako valaha rájön,hogy nem álmodott?-gondolta és elmosolyodott.

*Töprengett az álmán közben csendben mert Haruka után. Mikor hallották már a fiúk hangját fel nézet töprengéséből.
-Szerinted jutottak ők valamire?
*Kérdezte Harukát.
-Bár ha úgy vesszük mi csak egy két dolgot tudtunk meg.

LAssan Hanakoék is visszajöttek, Chuuko-val, aki megosztja a friss eredményeket a többiekkel. Eszerint az első számú gyanúsított egy Jiisan Hitojin nevű elveszett ninja. Ő az egyetlen, akinek van indítéka elkövetni a gyilkosságokat. Mivel a nap hátrelévő része pihenő, ezért minden Jounin arrébb meg a taníványaival, hogy tanuljanak valami újat.

/Onkei, Jasami/
/Jasami, mivel még nincs elég CHP-d az idézésre, így csak a metódusát magyarázom el most, és a megtanulást az áprilisi naplódba fogod leírni 40 sorban, ha megfelel./

Kobushi először egy kónt csinál, hogy megmutassa rajta a jutsut. Eszerint rátámad a klónra, majd egy alattomos rúgással kisöpri annak lábát, majd eltűnik.
- Amint látod a lényege egyszerű - magyarázza Onkeinek. - Ezzel a rúgással kisöpröd az ellnfél lábát, és így komoly előnyhöz juthatsz vele szemben.
Jasaminak pedig elmagyarázza az idézés mikéntjét. Tehát: Amikor elsütöd az idéző technikát, akkor még nem tudod milyen lény fog előjönni, majd, amikor előjön, meg kell győznöd, hogy segítsen, majd ezután létrejön a vérszerződés és így később már csak egy kis vér kell hozzá, viszont az erősebb lényeket, csak indokolt esetben szabad majd használnod.

/Onkei-től 20 sort kérek a Konoha Reppū gyakorlásáról/

/Taiki/

Sohen felnevet a reakciódon, majd javítja az apró hibádat: Imo no Jutsu.
- Nem is rossz, kíváncsian fogom várni az eredményét. -mondja, majd hirtelen felugrik és ezúttal ő lesz rosszul. A többiek látótávolságon kívül vannak, amikor két csuklyás figura jelenik meg. Köpenyükön, a szívük felett egy ezüst színű félhold látható. Egyikük megszólal.
- Nyugalom! Nem akarunk harcot. Csak ezt a levelet adjátok át Rougo Keito-nak. Az öreg Jounin tudni fogja, ki az.
A másik ezalatt feltűnően csendben marad, majd, amilyen hirtelen jöttek el is tűnnek.
Sohen rosszulléte elmúlik és értetlenül bámul körbe.
- Ez mi a fene volt?

/EDIT: Elfelejtettem melyik jutsut akartad megtanulni /

/Hanako, Haruka/

Chuuko jó messzire megy veletek, majd elétek sétál és a szemetek láttára emelkedni kezd, igaz nem túl magasra, majd visszaereszkedik.
- Ezt a technikát Haruka fogja megtanulni, mert Szél elemű. A neve Fūton:Kaze Shuuran (Szél elem: Szél Járás). A lényege, hogy a talpadba koncentrálod a chakrád, majd annak segítségével, fokozatosan felnyomod magad a földről.
Ezután elővesz két Fuuma shurikent és úgy dobja el, hogy az egyik takarja a másikat.
- Ezt a technikát árnyék shurikennek nevezik, mert az egyik shuriken takarja a másikat.
Eközben két chakrafonállal kinyúl és visszahozza őket, majd Hanako kezébe nyomja.
- Nehéz hatásosan kikerülni mindkettőt, mert a másodikat mindig nehéz észrevenni. És most rajta, gyakoroljatok!

/20 sor mindkettőtöktől/

Amikor a lányok végre megjöttek fellélegeztem.
-Már azt hittem itt kell éjszakáznunk.-Mondtam egy kevés rossz indulattal, biztos a hely és a fura chakra hatása okozta. A hírnökökkel vagy mikkel nem törődtem valamiért, már fáradt voltam. Végig hallgattam a sensei-t aztán végig néztem mindenki edzését majd vettem egy levegőt és ki fújtam.
-Akkor lehet menni?-kérdeztem és ha igennel feleltek akkor haza mentem.~Holnap majd gyakorlom a jutsut~Gondoltam magamban.

Haruka közelebb hajol Hanakohoz és megszimatolja.
-Jót tett neked a fürdés és a ruhacsere,elmúlt a malac szagod.-mondta kedvesen.
Megvárja,míg mindenki megosztja a többiekkel, hogy mire jutott. Ez után Chuukoval félre vonulnak,aki egy jutsut mutat Harukának. Tetszik neki.
-Hú,ez nagyon klassz! De mire jó azon kívül,hogy pár centire felemel?-kérdi.
Miután megkapja a választ,félre vonul gyakorolni.
~Talán hasonlóan működhet,mint a vízenjárásnál.Majd kiderül.
Elmutogatja a pecséteket és koncentrálja a chakráját a talpába,de nem úgy sikerül,mint akarta. Oda tapad,mint amikor a fára készül felsétálni chakrával.
~Hát,talán tévedtem.
Újra pecséteket mutat és koncentrál,ezúttal hasonlóan kezeli a chakráját,mint a vízenjárásnál,ez talán sikerre vezet. Erősen koncentrálja a chakráját a talpából kifele és mintha sikerülne is,de emelkedni nem emelkedik.
~Hát,nehéz megmondani,hogy most sikerült-e.
Tovább folytatta a gyakorlást,míg végül a következő próbálkozásra érezte,hogy egy kicsit felemelkedik a földről. Alig érezhetően,de sikeresen.Ettől még jobban fellelkesült és próbálta is újra. Néhány próbálkozás után már el tudott emelkedni a földtől,de csak annyira,hogy épphogy nem ért a talpa a földhöz.
~Kezdek belejönni.
Újra elmutatta a pecséteket és folytatta a gyakorlást. Minden próbálkozásnál egyre jobban ment egy kicsivel,míg végül már sikerült egy ventire felemelkednie a földről. Ahogy egyre jobb eredményeket ért el,úgy lett egyre lelkesebb. Kíváncsi volt,hogy mennyit tud kihozni magából a jutsuval. Folytatta a gyakorlást és egyre jobban ment neki minden próbálkozással. Egyre magasabbra emelte a jutsu,végül úgy egy méternyire fel tudott emelkedni a jutsu segítségével. Magasabbra már nem jutott,mert kimerült a gyakorlástól. Végül leül pihenni.

*Csendben figyeli Chuukot aki emelkedni kezd.
~Hihetetlen olyan mintha repülne.
*Meg is akarta volna jegyezni mikor mondta Chuuko, hogy azt Harukának kell meg tanulnia. Majd mutatta a neki szánt jutsut.
~De hát miért ezt kapom miért nem valamilyen tűz jutsut kapok?
*Kezébe veszi a két Fuuma shurikent.
-Csak dobjam el ezeket? Vagy van hozzá pecsét vagy valami ilyesmi?
*Nem igazán tudja mit csináljon csak az előbb látottakat próbálja fel eleveníteni.
~Ha az egyiknek a másik árnyékában kellene lennie akkor biztosan egyszerre kell őket el dobni.
*Szétnyitja mind kettőt és egy kézbe veszi, majd az egyik ki esik a kezéből. le hajol érte és fel veszi.
~Haruka megint kapott egy jó jutsut én meg csak fegyvereket amiket egyszer tudok majd használni a csatában. Utálom mikor ennyire semmibe vesznek szinte.
*Egyszerre el dobta a két shurikent, de mind kettő más felé ment.
~Azt se mutatta meg, hogyan lehet őket vissza hozni anélkül, hogy ne nekem kelljen érte menni.
*El ment mind kettő shurikenét majd egy kézbe fel vette őket és ismét el hajította őket. Most kicsit sikerült egy pályán haladniuk a shurikeneknek, de az egyik bele ütközőt egy fába a másik pedig a földre esett. Rövid sétával el ment értük és jobb kezébe fel vette mind kettőt.
~Talán ha rá fókuszálnék egy adott célra akkor könnyebben menne.
*Egyik nagyobb fát meg célozva el hajította mindkét shurikent amik pörögve a szálltak a levegőben. Az egyik a fa törzsébe állt a másik meg inkább a hozzá közelben lévő bokorba repült. Megint el ment értük, de a bokorból vette ki elsőnek a shurikent. Miután a fából is kivette elsétált tőle és meg fordulva megint el hajította felé mind két shurrikent. Csak nézte ahogy az egyik pörrögre repül , de a másikat nem látta. Mikor aztán mindkettő a fa törzsében állt látta csak a másik shurikent is. El ment értük a fához és miután ki szedte őket el sétálva a fától szembe állt vele majd megint el dobta a shurikeneket. Most figyelmesen nézte és látta, hogy a másik shuriken árnyékként követi az első shurikent.
~Azt hiszem sikerült.
*Gyorsan ki szedte a fából mind kettőt majd megint szembe állva a fával el dobta a shurikeneket felé.

Láttam, hogy a Sensei az egyik pillanatban még mosolyog a másik pillanatban meg rosszul van. Két csuklyás emberke áll-t nemsokkal előttünk.
~ Ezek meg vajon mit akarhatnak. Biztos csúnyák azért takarják a pofájukat. ~
Majd hátranyúltam a táskámhoz és elő akartam venni egy kunai-t. Amikor az egyikük megszólalt:
- Nyugalom! Nem akarunk harcot. Csak ezt a levelet adjátok át Rougo Keito-nak. Az öreg Jounin tudni fogja, ki az.
Sohen felkelt és nemértette a helyzetet és gondoltam elmagyarázom neki egy kicsit haszon lesősen.
- Hát az úgy volt, hogy az egyik ledobott nekünk egy levelet, hogy adjuk át az öregnek. Azután mintha elkábultál volna és elvetted a krumplimat. Majd elkezdted megenni. Tudsz róla, hogy az volt az utolsó krumplim. Lógsz nekem eggyel. - Néztem morcos fejjel a Sensei-emre.
\\ PM-be megírtam \\

*Katsu végighallgatta Tsunadet és megfordult. Csak egy búcsú intést tett és ment is.
~Szóval két csajjal leszek egy csapatban. Hanako és Haruka. A jouninom pedig Chuuko Gouken lesz. Remélem megtalálom őket. A Halál erdeje nem kicsi és bárhol lehetnek. De legalább valami izgalmas küldetés. Egy gyilkost kell megtalálni. Nem veszélytelen, de szeretem az izgalmakat. Csak észben kell tartanom, amit a nagyapám tanított nekem és, akkor nem lehet baj. Eleget tanultam, hogy ne essen bajom.~
*Kis idő után oda is ért a kerítéssel körbe vett erdőhöz. Kicsit szétnézett, de nem látott senkit. Ekkor bemászott a kerítésen és nekivágott az erdőnek.*
~Legalább több csapat van, így talán bele is botlok az egyikbe. De mit keres egy gyilkos a Halál erdejében. Lehet, hogy remek búvóhely, de én a helyébe már rég elhúztam volna a csíkot.~
*A kezével összevissza hajtotta a leveleket és a bokrokat. Elég sűrű ez az erdő és néha a kunait is használatba kellett vennie. Már jóideje bolyong az erdő mélyén.*
~A fenébe! Sehol senki.~
*Ekkor egy zajt hallott az egyik bokorból. A kunait a kezébe kapta és felvette a harcipozíciót. Egy vaddisznó ugrott ki a bokorból, aki el is rohant. Katsu nyugodtan vislete a dolgokat. Hangokat hallott. Emberi hangokat. A hangok felé vette az irányt. Rövid időn belül eljutott egy csapathoz. Két lány és egy jounin.*
~Valószínűleg ők lehetnek azok.~
*Mikor Katsu közelebb lépett látta, hogy a jounin egy klón volt és megsemmisült. Valószínűleg már előbb észrevette és figyelte. Ekkor leugrott egy fáról.*
- Jó napot! Katsu Inozuke vagyok! Chuuko Gouken csapatába vagyok beosztva.

Végig néztem Kobushi álltal mutatott mozdulatot, majd miután befejezte a magyarázkodást félrevonultam egy olyan helyre ahonnan láthattam mindenkit és én is jól látható voltam. Először csak egymagamban gyakoroltam a mozdulatsort, szépen nyugodtan, minnél lassabban, hogy a testem jobban rögzítse. Majd miután már elég folyékonyan ment egyre jobban kezdtem gyorsítani. Miután már ez is megvolt kerestem pár méretesebb követ és azokat a klábamhoz kötözve megismételtem a gyakorlatokat. Ezek után idéztem egy pár klónt és azokon gyakoroltam el. Az elsők még megtudtak érinteni mielőtt kipukkantak, de a végére már mindig én voltam a gyorsabb. A célzásom is egyre pontosabb lett. Ezek után elkezdtem gondolkodni hogy mit is kellene tennem. Ledobtam magam töröküllésbe kezeimet összefontam magam előtt és mélyen gondolkodni kezdtem. " Ez jó, hogy gyorsabb vagyok de egy klónt még egy szál fűvel is el tudok kaszálni. Valami masszívabb kellene. Valami ami nem tűnik el a legkisebb érintésre. Valami..........." Így gondolkodtam mikor egy levél hullott az ölembe. Egy pár pillanatig semleges tekintettel lestem a levelet, majd belémcsapott a megoldás.

Felpattantam és odabaktattam egy jól megtermett fához. Először csak egy két bemelegítő rúgást intéztem a törzse ellen. Egy idő után mindkét lábam rendesen sajogni kezdett ekkor kezdtem bele a tényleges edzésbe. Az első pár prógálkozásomnál úgy pattant vissza a lábom a fatörzsről mint a kunai a gumifalról. De ahogy haladtam egyre jobb, masszívabb és határozottabb lett a támadásom. Végül már odáig jutottam, hogy a fa kérgét sikerrel lehántoltam azon a részen ahol támadtam. Ezután következett a másik lábam, nem akartam feéloldalas lenni. Legalább ennyi ideig tartott mire ugyanazt az eredmény elértem mint a másik lábamnál. Talán egy kicsit tovább tartott mivel a " bénább " lábamról volt szó. Miután végeztem diadalittasan próbáltam magam kihúzni de a lábaim úgy kezdtek reszketni mint a levél a gallyakon. Mikor lenéztem kissé elszomorított a látvány. A fáslikba itt ott egy egy szálka volt belefúródva, néhol át is vérzett. Így nem volt mit tenni, odabicegtem a táborhelyemhez, kiszedtem a szálkákat, és fáslit cseréltem miután többnyire elláttam a sebseimet, ami abból állt, hogy kimostam őket vízzel majd a tűznél felhevített kunait nyomtam a sebekre.

Végül odamentem Kobushi senseihez. Mivel elég sokáig tartott ő már szinte félálomban volt mikor megböktem:
- Sensei! Jutsu elsajátítva!

/Katsu jutsut tanul, így kimarad ebből a körből/
/Hanako, Haruka/

Chuuko, elégedetten nézi, ahogy tanultok, majd megdicsér benneteket, amikor befejezitek a gyakorlást.
Ezután elindultok vissza a helyszínre. Ahol Sohen és Taiki várnak rátok, majd átadják a tekercset, ami Keito-nak szól. Míg Chuuko értetlenül bámul, addig Sohen elmeséli nektek a két rejtélyes látogató történetét. Két idegen, akiknek a köpenyén egy ezüstös félhold van. De vajon kik ők? Chuuko hazaenged benneteket aludni, majd elmondja, hogy holnap Keito házánál találkoztok. Ezután kivezet benneteket az erdőből.


/Taiki/

Megérkeznek a lányok, majd Sohen elmeséli neki, hogy mi történt, majd, amikor a krumplit említed, eszébe jut, hogy lóg neked egyel, amit oda is ad, hogy örülj/XD/. Ezután arrébb megy veled és létrehoz egy klónt. Ezután újabb kézjeleket formál.
- Sanzengarasu no Jutsu (Ezer Szétszóródó Varjú Technika)!
Ekkor rengeteg varjú jelenik meg, akik addig csipkedik a klónt, amíg az el nem tűnik. Ezután Sohen elmagyarázza a lényeget.
- Ez voltaképpen idézés nélküli idézés. A chakrád segítségével varjakat materializálsz és ráküldöd őket a célpontra. Nem a leghatékonyabb technika, de nagyon zavaró tud lenni. Csinálj egy klónt és gyakorold! Ha végeztél, hazamegyünk és holnap itt találkozunk.

/Min. 20 sor/


/Jasami, Onkei/

Kobushi elégedetten nyugtázza, hogy sikeresen megtanultátok a jutsukat, majd visszatértek a helyszínre. Itt értesültök ti is a látogatókról, majd a sensei benneteket is elenged és holnap ti is itt találkoztok.

/A köv. postokban pihenhettek és, amikor jónak látjátok újra írtok ide./

*Miután be fejeztem a gyakorlást a többiekkel együtt vissza mentem a tetthelyre. Sohen sensei el mesélte mi történt addig míg mi távol voltunk.
-Fél hold volt a köpenyükön? Talán valami banda jel lenne?
*Kérdezte, majd Chuuko elengedte őket pihenni.
-Akkor szerintem maradjunk addig együtt amíg haza nem érünk ott majd külön válhatunk.
*Jegyezte meg Harukának.

Kicsit még körbe néztem aztán sóhajtottam. Éhes voltam és talán fáradt is...
-Na akkor sziasztok én megyek haza.-Mondtam és elindultam kifelé.~Végre pihenjek egyet majd holnap elkezdem tanulni a testidéző jutsut kíváncsi vagyok milyen állatot fogok megidézni.~Gondolkodtam ahogy lassan sétáltam kifelé.~Remélem senki nem akar majd megölni álmomban~Játszadoztam a gondolattal.

//Lakó területek//

Befejezi a tanulást,majd Chuukoval és Hanakoval együtt vissza megy a táborhelyre. Ahol többet megtudnak a tettesekről.
-Ezüst félhold fekete köpenyen? Érdekes...Gondolom eddig nem láttunk ilyet,különben a nevüket is tudnánk.
Chuuko vezetésével kimennek az erdőből,közben Haruka azon gondolkodik,milyen jó lenne megint fürdőzni egyet.
-Részemről okés!-felelt vidáman Hanako ötletére.

/lakóterületek/

*Chuukoval és Harukával együtt ki megy az erdőből.
~Ha jól emlékszem reggelin kívül ma sem ettünk semmit.
*Körbe nézet háta lát valahol egy kis büfét. Egyedül a lakó területeket és a fürdő felé vezető utat látja.
~Az az álom kicsit furcsa volt. Majd otthon végig gondolom hátha rá jövök mi volt olyan furcsa. De üres hassal nehéz lesz gondolkodni.
-Mi lenne ha ennénk valahol valamit?
*Kérdezi miközben mennek tovább.

/Lakóterületek/

A Sensei félrehívott és odadobott nekem egy krumplit.
- Köszönöm szépen
~ Bevette úgyhogy van egy plusz krumplim. ~
Majd Sensei-e előrébb lépett és csinált egy klónt.
~ Mire készülhet? ~
Végig se tudtam gondolni amit akartam erre sok varjú jelenik meg a klón körül és elkezdik szanaszéjjel szedni a klónt. Aztán Sohen elmagyarázta a működését.
~ Azta ezt ki kell próbálnom. ~
Végigkoncentráltam a chakrámat a testemen és megpróbáltam előállni valami elképesztővel. Mikor már éreztem, hogy a chakra végigjárja a testemet azután...
~ Franc... Elfelejtettem a klón-t ~
Abbahagytam a koncentrálást és létrehoztam egy klón-t.
- Bushin no Jutsu.
Létrejött a klónom és előre rohant öt métert.
~ Ezt is csak én felejthetem el. ~
Újra végigvezettem a testemen a chakrámat és éreztem, hogy átjár az erő. Majd kézjeleket alkottam és kimondtam:
- Sanzenelfelejtettem no Jutsu
~ Hogy is volt? ~
Leült egy kicsit a földre gondolkodni, majd eszébe jutott és hangosan felkiáltott.
- Megvan. Sanzengarasu no Jutsu!
Újra chakrát vezettem a testemben és kézjeleket formáltam majd kimondtam:
-Sanzengarasu no Jutsu
Azzal a testemből több száz varjú jelent meg és nekirontottak a klónnak.
- Elsőre sikerült? - Kérdezte magától meglepődve.
~ Ha nem felejtettem volna el a klón-t meg a jutsu nevét, akkor végülis tényleg elsőre sikerült volna ~
Mondtam magamban majd elindultam haza.

Mivel nem tudtam mit kezdeni az időmmel úgy döntöttem elmegyek és majd megvárom a többieket addig meg majd csinálok valamit. Házról házra ugráltam míg elértem a kapukat amik természetesen zárva voltak.
~Na jó mit csináljak?~Kérdeztem magamtól majd úgy döntöttem kicsit fejlesztem a Kaze Shihai no jutsu-t (Szél Kontroll)
Elővettem egy shurikent és kinéztem egy fát elhajítottam az irányába de pont úgy hogy mellette menjen el.
-Ha így elterelem a figyelmüket akkor így.-Azzal magam felé rántottam a kezem mire a légáramlat a shurikent a fa hátújába fújta. Oda mentem és kivettem a fegyvert. majd új módszeren gondolkodtam. Elővettem még 3 shurikent kettőt mindkét kezembe. Elhajítottam őket úgy hogy a fa két oldalán helyezkedjenek el majd egy hirtelen mozdulattal bele csaptam őket.~Ez jó ennek kitalálok egy nevet... Tigris shuriken agyar... Jó lesz~Gondoltam és kivettem őket és elkezdtem gyakorolni egyre több shurikennel míg el nem értem a 10-et.~Na ennyi elég lesz~Eltettem a shurikeneket majd kunaiokat vettem elő.~OK hajrá!~ Felhajítottam őket a levegőbe majd irányítás és bele a fába egy. Aztán felhajítottam még egyet és és a kunaira céloztam majd beleküldtem a kis karikába.~Na jó ennyi elég tartalékoljuk az erőnk~ Mondtam és odasétáltam majd eltávolítottam a kunaiokat a fából. Aztán felugrottam a fa ágára onnan pedig egyre följebb míg fel nem értem. Körül néztem majd leültem és kényelembe helyeztem magam.
-Jöhetnétek már.-Mondtam ahogy a falu felé néztem. Kb. 10 óra lehetett.

" Először sima köpeny, most köpeny félholddal? Holnap köpenyben jövök én is! " morfondírozok magamban miközben hallgatom a beszámolót a látogatókról.
Miután Kobushi sensei elenged intek a többieknek:
- Akkor viszlát holnap!- azzal elbicegek, mivel az edzés még igen élénkel lüktet a lábamban.
Mire hazabattyogok már majdnem sötét van. Mikor bekopogok, nagy sikkkantások hallatszódnak bentről, majd kinyílik az ajtó és több pár kéz húz be egyszerre az ajtón:
- GRATULÁLUNK!- ordítja a szűk családi összejövetel
- Kettő komolyabb küldetés ilyen rövid idő alatt! Ez igen!- mondja a nagypapa aki nemrégiben jöhetett meg mert még rajta volt az utazóköppenye.
- Soha nem voltam rád büszkébb!- ölelt magához nevelőanyám
-Óvatosan hé! Nem csak piknikezni voltam!- sziszegek fel mikor magához szorít. Egy bő óra múlva elbúcsúztam mindenkitől, letusoltam, nevelőanyám újrakötötte a sebeimet miután bekente pár gyógybalzsammal, majd belevágódtam az ágyba és el is aludtam azon nyomban.
Másnap reggel frissen és üdén ébredtem. Már a lábaim sem fájtak annyira, mintha kicserélték volna őket. Egy gyors reggeli után búcsúztam és nem sokkal később már a megbeszélt helyen álltam a halál erdejében. Első voltam ígyhát leülltem a tisztás közepére és vártam.

Onkei-t megpillantva már másztam volna le de ő nem vett észre és tovább haladt és bement a kapun~Ez nyitva volt?~Kérdeztem megrökönyödve de utána sóhajtottam és követtem amint leült már én is megérkeztem.
-Jó reggelt. Mi tartott eddig?-Kérdeztem mintha én lettem volna az első ami igaz is.

Szinte rögtön utánam érkezett is Jasami.
- 'reggelt! Tudod nekünk halandóknak aludnunk is kell!

-Áh ti halandók.-Mondtam egy gonosz vigyorral és neki támaszkodtam egy fatörzsnek és felnéztem rá.
-Történt valami tegnap?

//Megkérhetném az urakat, hogy normális postokat írjanak? Legyen meg az 5 sor, de ha már fáradtak hozzá akkor majd holnap folytatják a postolást.//

- Otthon mindenki bezsongott hogy ilyen rövid idő alatt két komolyabb küldetésben is részt vállalok amúgy semmi különös. Majdnem nem tudtam aludni mert mindenki teljes részletességben akarta hallani az első küldin történteket.- dőltem hanyatt a fűben a kezeimet összekulcsolva.
- Tényleg! Fumetsu val mi lehet? Nem láttam mióta visszajöttünk Sunagakure ből! Nem tudod mi van vele?
Végighallgatom Jasami válaszát majd fojtatom a csevegést:
- Mit gondolsz az esetről? Előbb sima köppenyesek, most meg azt a krumplis srácot meg a Jouninját valami félholdas köppenyesek találéták meg! Nem tudtam hogy divatba jött a köppeny! Holnaptól és is úgy járok.- morfondíroztam el.
Meghallgatom a véleményét majd:
- Tényleg! Mi a véleményed a krumplisról? Nekem egy kicsit félnótásnak tűnik, de Haruka-channal mintha jól kijönnének. Én öcsém a helyedben vigyáznék!- néztem komolyan Jasamira