East Blue - Loguetown

A szél lassan fújdogált, de mégis elég volt arra, hogy a hajó befusson vele a Lougetown kikötőjébe. A fedélzeten sokan mozgolódtak egyszerre, amitől az egész hajó ropogott. Néha olyan volt mintha a hajó már megelégelte volna a sok kéretlen nézelődőt, akik összemászkálták az így is rongyosra koptatott fedélzetet. Én már azért sem mentem fel a fedélzetre, mert utálom a tömeget, és a mozgolódást egy hajón. Számomra a hajó nem egy közlekedési mód, hanem az élet egyik fontos helyszíne. Ez persze akkor igaz ha az ember kalóz vagy haditengerész, egyébként mások számára a hajó csak egy hajó. Amikor már minden nesz elhallgatott és mindenki elhagyta a hajót, magam is elindultam a fedélzetre, hogy elhagyhassam a hajót.

Amikor leszálltam, elindultam egy széles főutcán, amin egy tábla foglalt helyet, ami két ház között, két összetámasztott gerendán állt, a táblán pedig a város neve volt.
-Lougetown. Éééééés igen. Ideértem.- könyveltem el boldogan. Bár kicsit nagy hangot adtam boldogságomnak, amivel felhívtam a figyelmet magamra.

Lougetown egyik eldugott kocsmájában ma szokatlanul nagy volt a tömeg. Általában csak alig néhányan látogatják, de ma egy nagyobb csoport kalóz szállta meg a helyet és mulatoztak. A hangulat vidám volt és kedvére iszogált kivéve a kapitányukat, aki a sarokban ülve komor tekintettel meredt rá az asztalra lerakott zöld pirulákra.
-És ezek tényleg beválnak? – Kérdezte gyanakodva a vele szembeülő lánytól.
- Persze, hogy! Ha beveszel egyet ezekből a gyógyszerekből, akkor emberfeletti erőre tehetsz szert, persze csak egy bizonyos ideig. – Felelte Sora nyájas hangon.
- De biztosan van valami mellékhatásuk. – Nézett rá a kalózkapitány.
- Abszolúte semmi! Úgy alkottam meg ezeket a bogyókat, hogy minél kevesebb kárt okozzanak a testben és 6 év kemény munkának köszönhetően sikerült teljesen megszüntetnem mindenféle mellékhatást. Ha gondolod, bemutatom. – Mondta és bekapott egy pirulát.
- Nos? Nem úgy nézel ki, mint aki majd kicsattan az erőtől! - Kezdett el türelmetlenkedni.
- Pedig már érzem.
- hmm… te ott gyere ide! – Intett az egyik kalóznak, aki készségesen lépett oda hozzájuk. – Üsd meg őt, hogy lássam mennyire lettél erős!
- Szívesen! – Mosolyodott el Sora és oda lépett a kiszemelt kalózhoz, aki először végig mérte a viszonylag vékony lányt majd elnevette magát. Ő sem hitte igazán, hogy bármi komoly kárt tudna benne okozni
- Adj bele mindent szivi! – Mondta magabiztosan és odatartotta neki az arcát.
- Akkor itt jövök! – Kiáltott fel Sora és észrevétlenül a kezébe koncentrálta a levegőt és egy jobb horoggal behúzott egyet a kalóznak. Amint az ökle elérte a kalóz arcát az összetömörített levegőt kiengedte, amitől a kalóz elrepült többször is megperdülve a levegőben, felborítva az útjába eső asztalokat végül pedig átszakította a kocsma falát. A tulajdonos a fejét fogta az okozott károk miatt, de nem mert szólni, a kalóz kapitány ámulva nézett a lányra majd elnevette magát és az asztalra csapott.
- Nagyszerű, nagyszerű! Megveszem mind! Mennyi az ára?
- Harmincezer beli darabja. – Mosolyodott el ismét Sora és az asztalra tett egy kis erszényt, mire a kapitány egy jóval nagyobb hasonló kinézetű tárgyat rakott le tele pénzel.
*
- Ezt, sok idiótát! Meg se tudják különböztetni a sima citromos cukorkát a gyógyszerektől. – Kárörvendett Sora Mayának az utcán sétálva és a pénzel teli erszényt dobálta.
- Lougetown. Éééééés igen. Ideértem.- Kiáltott fel a közelében valaki.
~ Ezt a marhát!~ jegyezte meg Sora de nem igazán törődött vele és továb sétált. Inkább örült a sikerének.

Mivel eléggé elragadott az ünnepélyes hangulat ideérkezésem miatt, úgy határoztam, tiszteletemet teszem egy kisebb kocsmában és iszok valamit. Szerencsémre az egyik kis utcában ráleltem egy kocsmára ahol egy nagy kis pohár bort kértem. Ital terén mindig a minőség-mennyiség elvét vallottam, miszerint jóból kicsi is elég. Na szóval, miközben az italomat vártam, a szemem egy nagyobb társaságra vetettem, akik nagyon boldognak tűntek valami miatt. Kíváncsiságom végül odáig sodort, hogy odamentem az asztaltársasághoz, akik asztalukat szorosan körbeülték és vigadoztak örömükben. Végül amikor odajutottam az asztalukhoz, körbenéztem rajta, és a pár üveg ital mellett egy marék cukorka volt.
-Ezekkel a pirulákkal meghódítjuk a Grand Line-t és a világ urai leszünk!- Ordította boldogan az egyik részegebb fickó, miközben fél lábbal az egyik asztalom, másik lábával pedig egy széken egyensúlyozott. Közben társai megpróbálták csendre inteni, hogy ez a kis titok ne jusson más fülébe. ~Kíváncsi vagyok mi ezeken a pirulákon olyan érdekes.~ Hogy kielégítsem a kíváncsiságomat, a mulatozó társaság megkérdezése nélkül bekaptam egy ilyen "csodaszert", ami miatt eléggé felkapták a vizet.
-Ki engedte ide ezt a fickót az asztalhoz!?- Kérdezte az asztalfőnél ülő alak vérben forgó szemekkel. Közben persze észrevettem valami érdekeset a tablettán. -Finom. Citromos. Elvehet még egyet?- Kérdeztem tőlük, amitől csak még idegesebbek lettek, és fegyvert fogtak rám. -Megbánod hogy az asztalunkhoz jöttél kölyök!- Fenyegetőzött az asztalfőtől felállva a csóka, aki el vett az asztalról egy cukorkát, és előrántott karddal rám rontott, amit én egy kitéréssel elkerültem.
-Többet senki sem állhat az utunkba! Erősebbek vagyunk mint bárki más a világon!- Tett egy bátor kijelentést az alak, miközben kardjával le akart sújtani a fejemre. A támadását azonban sikeresen hárítottam egy székkel, amit a kezem be kaptam. -Nem kell ennyire idegeskedni! Ez csak egy citromos cukorka volt, amit bármelyik kisboltban megveheted. Ha gondolod veszek neked és a barátaidnak is, csak hagyjuk abba a vitázást!- Próbáltam a lelkére beszélni ellenfelemnek, aki így válaszolt. -Ez nem egy cukorka hanem egy különleges pirula amitől szuper ereje lesz annak, aki elfogyasztja.- Árulta el a pirula titkát.
-Hogy mi?- Néztem kérdően, amikor a szék segítségével kivertem a kardot a kezéből. -Ha olyan szupererős lettél volna tőle, akkor a szék ripityomra tört volna, én pedig már darált hús lennék nem gondolod?- Kérdeztem tőle, amire eléggé furcsa arcot vágott. feltehetőleg leesett neki hogy csúnyán átverték.
-Az a kis ...! A kölyöknek igaza van, átvertek minket! Mindenki a lány után! Azonnal!- Ezen a ponton már forrongott a dühtől az alak, és csapot papot otthagyva kiment az épületből, egyenesen az utcára. Én meg kihasználtam a helyzetet, és a számlájukra megvendégeltem magamat az asztalon hagyott étellel és itallal. És mivelhogy nem hagytak sok mindent, jobb ötlet híján elindultam utánuk.

Sora tovább sétált az utcán és a standokat bámulta bár nem túl sok érdekes dolgon akadt meg a szeme.
-Talán meg kellene kopasztani még néhány balféket. – Vetette fel az ötletet Mayára nézve, aki ügyet sem vetett rá, csupán a füle tövét vakarászta.
- Hmm… Hallgatás, bele egyezés. – Állapította meg. – Már csak egy megfelelő áldozat kéne. – Sora szét nézett, arra számítva, hogy felfigyel valakire, aki elég ostobának és gazdagnak néz ki, akit átverhet.
- Végre megvagy! – Kiáltott valaki a tömegből valaki majd kisvártatva megjelent az a kalózcsapat, akiket Sora legutóbb átvert. – A pirulák nem működnek, amit adtál!
- Máris el vertek titeket? – Kérdezte Sora flegmán.
-N… Nem! Nem erről van szó! – A kapitány arckifejezése a kérdés hallatán megváltozott, nyilván szégyellte bevallani az igazat.
- Akkor honnan tudod, hogy nem vált be? – Vonta fel a szemöldökét Sora és ölbe tett kézzel várta a választ.
- Hát… Tudom és kész! – A kalóz feje kezdett lilára váltani a dühtől.
- Akkor nyilván vagy ti vagytok annyira gyengék, hogy még a pirulával felturbózva is simán elvernek titeket vagy… - Sora itt hagyott egy kis szünetet, hogy éreztethesse szavai súlyát. – Én vagyok annyira erős, hogy fél kézzel elbánjak veletek. – A kapitány és a kalózok többsége hátra hőkölt egy pillanatra a halottak miatt. Úgy tűnt ez a lehetőség még nem fordult meg a fejükben.
- Ez csak egy újabb trükk! – Végül összeszedték a bátorságukat és körbeállták a lány. Az utcán sétálok látták, hogy ebből már nagy balhé lesz és gyorsan tovább álltak emiatt az utca gyorsan kiürült és végül csak Sora és a csapat kalóz maradt.

Pát perces kutatás után rátaláltam arra bandára akiket kerestem. Mondhatni hogy forrongtak a dühtől, amit meg is értettem azok után, hogy pár citromos cukorkával átverték szerencsétleneket. Visszatérve arra hogy rájuk találtam, ott álltak egy standokkal teli utcán, ahol az emberek vásárolgattak, mint ahogy azt a standokon szoktak. És ahogy láttam, a szerencsétlenek megtalálták akit kerestek, és mitagadás eléggé dühösnek tűntek. Meg ahogy láttam, egy eléggé ismerős arcú emberrel beszéltek. Végül magam is odabaktattam hozzájuk, hogy érthessem is miről beszélnek. Szerencsétlenek kegyetlenül meg lettek alázva több szinten is. Nemcsak gyengének lettek titulálva, hanem meg is lettek kopasztva, és mindez egy ártatlan lány tette velük. Amikor mind padlót fogtak amiatt amit a lány mondott nekik, és csak hangosan nevettem rajtuk, és azon hogy egy lány túljárt az eszükön. -Ti aztán nagyon bolondok lehettek ha ilyen könnyen átvertek titeket. Ráadásul kétszer egyetlen nap alatt.- Jegyeztem meg a hasamat fogva a nevetéstől, amit a banda értetlenül fogadott.
-Hogy érted ezt kölyök?- Nézett rám kérdően az, amelyikkel összetűzésbe keveredtem a kocsmában.
-Úgy értem, hogy nemcsak a pirulákkal ejtettek át titeket, hanem a kocsmában is felhalmoztatok némi tartozást, ugyanis megvendégeltem magam az asztalotokon lévő ételből.- Mondtam el nekik, miközben leülni terveztem egy székre, amit pár pillanattal ezelőtt még látta, de később már eltűnt a standokkal és a vásárlókkal együtt.
-Te kis féreg! Te is osztozol a lány sorsában!- Mondta dühösen a magáét tovább, amire mind felnézett értetlenkedve, mivel feltehetőleg nem azt tervezték velem mint amit a lánnyal akartak.
-Jól van. Akkor megöljük. Mintha ti nem szoktatok volna félrebeszélni!- Válaszolt társainak, miközben körbevettek a lányt és engem is.

A feszültség egyre tapinthatóbbá vált, legalábbis amit a kalózokat illeti, merthogy Sora velük ellentétben teljesen nyugodt maradt. Szétnézett az őt körülvevőkön és a kezét ökölbe szorította, nem mozdult várta, hogy ők lépjenek először.
-Ti aztán nagyon bolondok lehettek, ha ilyen könnyen átvertek titeket. Ráadásul kétszer egyetlen nap alatt. – Szólalt megy ismerős hang. Sora felismerte a fiatal férfit, őt látta leszállni a nemrég befutó hajóról.
- Hogy érted ezt kölyök?- Nézett rá kérdően a kalóz.
-Úgy értem, hogy nemcsak a pirulákkal ejtettek át titeket, hanem a kocsmában is felhalmoztatok némi tartozást, ugyanis megvendégeltem magam az asztalotokon lévő ételből. – Adta meg a választ, amire a kalóznak olyan Szinűre váltott a feje a dühtől, hogy Sora már nem is tudta hova sorolni.
- Te kis féreg! Te is osztozol a lány sorsában! – ordította el magát mire társai lejjebb engedték a fegyverűket és értetlenkedve, egyesek pedig undorodva néztek rá. - Jól van. Akkor megöljük. Mintha ti nem szoktatok volna félrebeszélni! – javította ki magát.
- Miért mi volt a tervetek velem? – Kérdezte a lány csendben, de rájött, hogy inkább nem is akarja tudni. Gondolatai hamar elterelődtek a szánalmas bagázsról és inkább a fiúra koncentráltak.
~ Azon a hajón rengeteg gazdag ember utazott, lehet, hogy is egy közülük! Bár ha jobban meggondolom rajtuk látszott, hogy pénzesek, ő pedig inkább egy szakadt potyautasnak tűnik. Megvan! Biztosan csak a látszat kedvvért ilyen, hogy ne gyanakodjanak és valójában ő volt a leggazdagabb. Hihihi… na nem sokáig. ~ Ült ki egy ördögi mosoly az arcára a szemei pedig Belli jelekké alakultak a könnyű meggazdagodás gondolatának reményében. Miután kiábrándozta magát a fejét a föld felé fordította és egy nagy levegő vétel után kifújta azt ami a szél gyümölcsnek hála egy jókora porfelhőt csinált elvakítva ezzel az ott lévőket és a zűrzavart kihasználva a fiú felé rohant, hogy leakassza az erszényét és minden mást ami értékesnek tünik.

-Nem kellene inkább leülni és normális emberek módjára megbeszélni a dolgot?- Kérdeztem attól a kalóztól, aki a nyakamnak szegezte a kardja hegyét. Persze válaszként csak annyit szánt hogy a kardját közelebb tolta a nyakamhoz.
-Jól van. Értem én.- Mondtam, miközben az egyik elővettem az egyik kardomat, és az oldalamról, és azzal hárítottam félre a csapást. Közben azonban észrevettem, hogy valaki elvitte a lőszeres tarisznyám, és így nem tudok mit tenni, ha többen rám rontanának.
-Látta valaki a lányt?- Kérdezte az egyik kalóz.
-Ti bolondok. Nem lehetek ilyen szerencsétlenek.- Morgott a furcsa színekben játszó fejű kalóz, miközben társaival felém fordult, és rám támadt.

Sora terve bevált és a kis trükkjének köszönhetően sikerült észrevétlenül eliszkolnia és ráadásul még sikerült ellopnia egy nehéz erszényt is, ami a fiú oldalán csüngött. Villám gyorsan rohant végig az üres utcákon és keresett egy nyugodt helyet ahol megnézheti a zsákmányt.
-Nézd csak, nézd! Elég tekintélyes a súlya biztosan tele van, pénzel! – Szólt oda Mayának boldogan és kinyitotta az erszényt ám a kezdeti öröm gyorsan elillant és csalódottan nézte a benne lévő rengeteg lőszert.
- Ez meg? – Sora lassan felállt lehajtott fejjel. A légkör annyira nyomasztó lett körülötte, hogy az szinte már szabad szemmel is látható vált. – Mégis ki az idióta, aki lőszereit egy pénzes erszényben hordja? – Vágta földhöz a lőszereket. – Hjajj legalább a kalózoktól elvett pénzem megvan. – Sóhajtott és az oldalához nyúlt, hogy leellenőrizze azt, de legnagyobb meglepetésére nem volt ott semmi. – He? Na, ne! – Kiáltott fel és közben a haját tépte mérgében. Eközben a harc javában zajlott és nem úgy tűnt, hogy a csapat kalóz ura lenne a helyzetnek.
- Az a szemét elég kemény ellenfél. – Állapította meg az egyik kalóz, aki épp a földre zuhant egy méretes pofontól. – De majd én megmutatom neki! – A férfi gyorsan talpra állt, harcra készen, amikor a földön egy ismerős tárgyat pillantott meg. – Főnők! Sikerült visszereznem a pénzüket! – Kiáltotta el magát boldogan, de aztán hirtelen hátra zuhant. Olyan volt mintha valaki tiszta erejéből arcon ütötte volna.
- Az az én pénzem! – üvöltötte Sora az egyik háztetőn állva majd úgy robbant be a verekedők közé akár egy meteor. – Most nagyon felidegesítettek ám! – Szemei csak úgy szórta a szikrákat- Majd most megtanuljátok, hogy velem nem érdemes ujjat húzni… - Sziszegte miközben mindkét kezét kinyújtotta maga mellet.
- Ennek meg mi baja lett? – Néztek rá többen is értetlenkedve.
- Kaze Kaze No… - Mondta és megpördült a tengelye körül mire körülette egy méretes forgószél támadt. – Hurricane!- A forgószél több embert is magába szippantott végül pillanatok alatt eltűnt szétszórva a benne „repkedőket” a szélrózsa minden irányába, akik vagy a falnak, vagy egymásnak csapódtak.
- Ez egy szörnyeteg! - Nyögték ki többen is a földön fekve.
- Te ott! – Mutatott rá a fiúra, akitől a lőszereket lopta. – Azonnali jutalmat akarok amiért ell… határoztam, hogy visszaadom az elvesztett cuccaid! – Vágta hozzá az erszényét.

-Az a szemét elég kemény ellenfél.- Jelentette ki az egyik ellenfelem. Én Közben elővettem egy másik kardomat is, és így védekeztem tovább. -Ne próbálkozzatok tovább, mert ti húzzátok a rövidebbet!- Jelentettem ki amikor eltettem a kardokat.
-Mégis kinek képzeled magad? Ki vagy te hogy ennyire nagy tartod magad?- Kérdezte az, amelyiknek eddig is szájmenése volt.
-Én? Senki, csak valaki aki unatkozott, és most jót mulat azon hogy szerencsétlenek vagytok.- Feleltem vállat vonva. Ezen persze felkapta az agyvizet és felém vetette a kardját, ami kevésen múlott hogy felém álljanak.
-Ezt úgy veszem hogy nem adjátok fel.- Feleltem, amikor Elvigyorgtam magamat akaratlanul is, és előhívtam két karomat, amit a gyümölcs elfogyasztásával szereztem, és így minden karommal elővettem egy-egy kardot, és támadást indítottam ellenük. Azonban hirtelen megjelent a lány, akit azok kerestek, de a lány olyat csinált amit nem nagyon láttam eddig. -Kaze Kaze no...- mondta lán, miközben megfordult, ami miatt egy örvény keletkezett körülötte, - Hurikane!- Ekkor a körülötte lévő forgószél elindult, és szétcsapott az ellenfeleim között. Én is csak úgy maradtam meg egy helyben, hogy a kardokat a földbe szúrtam, és megkapaszkodtam bennük. Az emberek csak röpködtek, és rémüldözve méregették a lányt, aki sértetlenül állt a helyén, Miközben és a port nyeltem. Ekkor a lány felém fordult, és így szólt.
-Te Ott! Azonnali jutalmat akarok amiért ell… határoztam, hogy visszaadom az elvesztett cuccaid!- Mondta határozottan, miközben nekem dobta az elveszett erszényemet.
-Ó, kösz. Már kerestem.- Mondtam, miközben visszahívtam a karokat és a számba öntöttem a golyókat. -Ami meg a jutalmat illeti, felőllem elviheted a balekok pénzét, nekem csak a fegyvereik kellenek.- Mondtam, miközben felvettem az egyik kardot, és miután meggyőződtem annak minőségétől, azt is letoltam a torkomon.

A férfi elkezdte lenyelni a hozzá vágott töltényeket, amire Sorának undor ült ki az arcára.
-Ó, kösz. Már kerestem. -Ami meg a jutalmat illeti, felőlem elviheted a balekok pénzét, nekem csak a fegyvereik kellenek. – Mondta közben elfalatozott egy kardot.
- Ennek aztán furcsa ízlése van. – Jegyezte meg halkan majd megvonta a vállát és elfordult. – Felőlem. Ti viszont biztos megértek néhány belit a tengerészeknek. – Lépett rá a banda kapitányának arcára.
- Várj! Ha pénz kell, még tudunk adni, a hajóm tele van kinccsel, amit a tengerészektől loptunk. egy egész vagyont ér. – préselte ki a fogai közül.
- Köszi, az infót! Akkor leadlak titeket és elviszem a hajótokat. – Sora egy ördögi mosolyt eresztett el és a ruhájánál fogva felhúzta a kalózt a földről.
- Ha megteszed, akkor tuti elveszik a fegyvereket, amiket szereztünk. – Sápadt el.

(bocs a rövid post miatt csak nem nagyon tudom hogyan ugraszthatjuk össze a két karit, remélem ez majd motivál arra hogy harcoljon )

-Nem ízlés kérdése hogy mit tud az ember megenni, hanem hogy milyen erős a gyomra. Ennél fűszeresebbet is ettem már.- Fejtette ki véleményét, miközben, az egyik alak zsebéből kivett egy tárcát, és lenyelte az is.
– Felőlem. Ti viszont biztos megértek néhány belit a tengerészeknek. – Jegyezte meg a lány, miközben a banda kapitányának arcát tiporta, aki végül inkább ismételt szócséplésbe kezdett.
- Várj! Ha pénz kell, még tudunk adni, a hajóm tele van kinccsel, amit a tengerészektől loptunk. Egy egész vagyont ér. –
- Köszi, az infót! Akkor leadlak titeket és elviszem a hajótokat. –Mondta a lány egy démoni mosollyal az arcán, ami nem kecsegtetett semmi jóval a kalózok számára.
-Talán nekem is lehet hasznom a kalózokból, ha okosan játszom.- Gondolkodott miközben letelepedett a földre.
- Ha megteszed, akkor tuti elveszik a fegyvereket, amiket szereztünk. – Válaszolta a kapitány a lánynak.
-Milyen fegyverek? Kitől szereztétek azokat? Miért kellene az a tengerészeknek?- Kérdezte a egyik kezével nyakánál megragadva az alakot, a másikkal pedig kardot megidézve, és azt az alak képébe tolva.
-Én...én az nem tudom. Csak azt tudom hogy sokat ér.- Felelte a kapitány, miközben Villiam elengedte az alak nyakát.
-Szerintem előbb vegyük rá őket hogy mutassák meg a hajót, utána add fel őket. Nekem csak a hajó kell és a rajta lévő fegyverek. Mindketten jól járunk, ha nem vonunk be senki mást a buliba.- Felelte, miközben a pengeként maradt jobb kezét nyújtotta a lánynak, amit pillanatok alatt visszaváltoztatott kézzé.
-Nézd el ezt a kis ballépést. Kicsit szétszórt vagyok.- Felelte, miközben a lány reakcióját várta.