East-Blue---> Gecko Island

asd

Végre sikerült kieveznem a partra, de amint ki kászálódtam a csónakból akkor láttam, hogy a part mentén egy meredek sziklafal húzódik végig.
-Na én ezt tuti nem mászom meg. – Jelentettem ki Mayára nézve, és elindultam, hátha találok egy ösvény, ami elvezet a városba. Miközben sétáltam az idő kezdett lehűlni és sötét felhők gyülekeztek aztán kis idő múlva el is kezdett szakadni az eső.
- Csak ez hiányzott. – Morogtam magamban és tovább folytattam a keresést, és végül sikerült is egy ösvényt találnom, ami felvezet a hegyoldalra ahonnan messziről már láttam egy apró falút.
- Na, végre, van egy kis szerencsém is. – Elkezdtem szaladni a falu irányába igaz, sok értelme nem volt, mert már így is bőrig áztam. Végig futottam a város utcáin és annak ellenére, hogy esett az eső még így is szokatlanul nagy volt a csend, az ablakokon semmilyen fény nem szűrődött ki, minden be volt zárva, mintha csak egy kísértet városban lettem volna és ez elég gyanús volt. Hirtelen aztán egy nyitott ajtó pillantottam én pedig gyorsan arra vettem az irányt.
- Elnézést, hogy csak így berontok, de a vihar.. – léptem be az ajtón, de nem bírtam végig mondani a mondatot. A kis szobában teljes volt a káosz, a bútorok szanaszét hevertek a padló pedig csupa vér volt végül pedig megláttam két idős embert, akik a földön feküdtek. Gyorsan megvizsgáltam mindkettejüket. Nem voltak eszméletüknél és az apóka a lábánál is megsérült, de azért nem volt komoly bajuk. Próbáltam kitalálni, hogy mi is történhetett, talán ki akarták rabolni őket csak ellenálltak. Nem sokáig elmélkedhettem ezen, mert a szomszéd szobából hirtelen halk puffanást hallottam. Elő húztam a kardomat és óvatosan kinyitottam a szomszéd szóbába vezető ajtót. A szóba közepén két fiú volt, az egyik a földön térdelt a másikat pedig a vállának támasztva próbálta megtartani és szemmel láthatólag mind ketten megsérültek. A fehérhajú srác megpróbált felállni amint megpillantott, de ez nem nagyon akart össze jönni ezért eltettem a fegyvert és segítettem nekik feltápászkodni. Ahogy megfogtam az egyikük hátát akkor éreztem, hogy csupa vér, és amikor odanéztem láttam, hogy egy hatalmas lőtt seb éktelenkedik rajta.
- Segíts lefektetni a haverod, sürgősen ki kell szedni a golyót a testéből. – Utasítottam a másikat. aki csak értetlenül nézett.
- Siess, ha nem akaród, hogy a társad meghaljon. – A fiú biccentett egyet és lefektettük a földre én pedig elkezdtem a táskámban turkálni, és elővettem egy csipeszt. Nem volt nálam túl sok minden mivel elhasználtam szinte mindent legutóbb a kalózokra, de még maradt egy kevés fertőtlenítő és némi kötszer.
- Fogd le jó erősen! Nem lenne szerencsés, ha elkezdene kapálózni még, kiveszem a golyót.
- Rendben. – Elkezdtem kivenni a hátából a golyót, a fiú pedig halkan felnyögött a fájdalomtól, de pár másodperc múlva, már kint is volt. Ledobtam a földre, ami hangosan elgurult én pedig elkezdtem lefertőtleníteni a sebét majd bekötözni azt. Éreztem, ahogy az ezüsthajú srác folyamatosan engem figyelt, de most nem volt időm ezzel foglalkozni.
- Kész. Ez egy darabig megteszi. – Mondtam megkönnyebbülve. – Most pedig fordulj, hadd nézzem meg a te hátadat is. – A mozgásából láttam, hogy a fiú a hátát fájlalja, ezért gondoltam megvizsgálom azt is. Felhúztam a ruháját és elkezdtem tapogatni a hátát, közben pedig éreztem, ahogy a teste egyre melegebb lesz, talán picit zavarba hoztam. Belenyúltam a táskámba és egy saját készítésű kényöcsöt vettem ki belőle, amivel bekentem.
- Szerencsétlenül találták el az egyik csigolyádat, ha jobban megerőltetted volna könnyedén porckorong sérvet is kaphattál volna. de ez a krém majd segít. – Magyaráztam félig neki félig pedig magamnak.
- És most mesélj! Mi a fene történt itt.

Hirtelen egy nő hangját hallottam meg miként egy félbeharapta a mondatát. Egyre hangosabban hallottam a lépteit és azt is ahogy előránt egy fegyvert. Tudtam, hogy ha ez a bérgyilkosok társa akkor nem lesz elég erőm, hogy harcoljak ellene. Belépett a szobába és egyszerűen el állt a lélegzetem annyira gyönyörű volt. Láttam a tantot a kezébe ezért próbálkoztam a fölállással, hogy harci pózba álljak, de nem sikerült. Ezt látván eltette a fegyverét. Végig rajta tartottam a szememet ahogy a társam felé ment megfogta a hátát amiből nagy valószínűséggel vér folyt miután hátba lőtték.
- Segíts lefektetni a haverod, sürgősen ki kell szedni a golyót a testéből. - Továbbra is csak néztem azon gondolkodva, hogy vajon orvos-e vagy sem? Majd ismét megszólalt.
- Siess, ha nem akaród, hogy a társad meghaljon.
Bólintottam, hogy rendben van és engedelmeskedtem az utasításainak. Segítettem neki lefektetni Kai-t a földre majd próbáltam rájönni, hogy vajon mi után kotorászik annyira a táskájába. Elővett pár gyógyászati eszközt majd újabb utasításokat adott nekem.
- Fogd le jó erősen! Nem lenne szerencsés, ha elkezdene kapálózni még, kiveszem a golyót.
-Rendben.
Feleltem neki és próbáltam mindent megtenni amit csak tudtam. Rövid idő után kiszedte a hátából a golyót utána én hátrébb csúsztam és néztem ahogy dolgozott a lőtt seben.
- Kész. Ez egy darabig megteszi. -Megszólalt hangján érezve a megkönnyebbülést.
- Most pedig fordulj, hadd nézzem meg a te hátadat is.
Nagy nehezen sikerült megfordulnom majd felhúzta a felsőmet aminek sok értemét nem láttam mert egyszerűbb lett volna levennie de ő tudja így ráhagytam. Éreztem miként a hátamat tapogatja a puha nőies kezeivel. Egy kicsit elpirultam amit ő szerencsére nem látott de éreztem magamon, hogy kezd forrósodni a testem. Egy idő után nem éreztem a kezei érintését, de egyszer csak egy hideg kenőcsöt éreztem a hátamon ami rögtön lehűtött.
- Szerencsétlenül találták el az egyik csigolyádat, ha jobban megerőltetted volna könnyedén porckorong sérvet is kaphattál volna. de ez a krém majd segít.
Próbálta számomra is érthetően elmagyarázni nem sok sikerrel és folytatta mondókáját.
- És most mesélj! Mi a fene történt itt.
- Hát egyszóval elmondva harc. Bővebben elmondva én és a társam pár napja döntöttünk úgy, hogy kalóznak állunk. Volt egy kisebb csetepaténk a tengerészettel így körözöttek is lettünk. A csata után folytattuk utunkat a tengeren míg ezen a szigeten ki nem kötöttünk. Az eső vihar miatt bementünk a fogadóba ahol a pultos volt olyan kedves és ajánlotta ezt a szálláshelyet. Mi el is jöttünk ide csak kiderült, hogy ezek fejvadászok és harc kerekedett ki a dolgokból. Szerencsére mi győztünk, de kicsit fárasztó csata volt ez kemény ellenfelek ellen. Ennyi történt velünk. Most már tudod, hogy velünk mi történt de én azt nem tudom, hogy te mégis miért segítettél rajtunk. Nagyon nem is érdekel de egy ilyen nőre egyszerűen szükségem van. Légy a társam bármi áron. Az élet nagy kalandjára tarts velem és én leszek a kapitányod. Na mit szólsz benne vagy?

A srác nagyjából beavatott a részletekbe, amit kicsit nehezen sikerült felfognom, mert szinte egy szuszra végig hadarta az egészet és rögtön fel is tett egy kérdést, amire még válaszolni sem volt időm és máris jött a következő, ami nem kicsit meglepett. Először csak tátogtam, egyszerűen nem jött ki hang a számon aztán próbáltam összekapni magam és elkezdtem mérlegelni a helyzetem.
~ Kalózok? Ez még jól is jönne, de ha csak ketten vannak, akkor sokra nem megyek velük viszont, ahogy kivettem a szavaiból van egy hajójuk, amire most nagy szükségem van. Vettek egy pillantást arra a hajóra.~ Döntöttem el.
-Ezt majd később megbeszéljük! – Tereltem el a témát. – Ha jól értettem van hajód is? – Tettem fel a kérdést majd tovább folytattam. – Előbb a barátodról kell gondoskodnunk. Segíts elvinni a hajóhoz! – Utasítottam ellent mondást nem tűrően és a földön fekvő kalóz hóna alá nyúlva megpróbáltam felemelni őt.
~ Ilyenkor, de jó lenne, ha embereket is tudnák reptetni! ~ Morogtam magamban. Ha a fiú is segít, akkor hagyom, hogy ő vezessen és vigyen el a hajójukhoz, de még mielőtt elhagytuk volna a házat bemutatkoztam.
-Amúgy a nevem Sora és át fogom gondolni az ajánlatod! – Mosolyogtam rá, ugyan ezek csak üres szavak voltak, hiszen eszem ágában sem volt csatlakozni két kezdő kalóz mellé és az, hogy önként elárulom, a nevem eloszlathatja az esetleges gyanút. Út közben csak akkor szólaltam meg, ha a fiú kérdezet, de arra mindenképp válaszoltam, még ha nem is őszintén. A hajójukra érve az egyik kabinban lévő ágyra fektettük a sérült fiút.
- Nehezebb, mint amilyennek elsőnek kinéz. – Állapítottam meg és közben a homlokomat törölgettem. Valójában nem volt annyira megerőltető, mint amilyennek mutattam magam, de egy gyámoltalan nő látványa csak még jobban csökkenti az ellenszenvet.
- Szükségem van még pár holmira a lakásomból, hogy rendesen Ellásam őt! – Fordultam meg és elindultam az ajtó felé. Gyorsan szedtem a lábaim, hogy ne tudjon követni és amint kiértem már be is csuktam magam mögött az ajtót. Szerencsére a közelben volt egy méretes láda, amivel el tudom torlaszolni az ajtót így odasétáltam és finoman végighúztam rajta az ujjaim mire a láda a levegőbe emelkedett és az ajtó elér repült elzárva azt.
- Bocsi, de kell a hajód! – Mondtam halkan és felmentem a fedélzetre ahol Maya várt rám, aki eddig a távolságot tartva követett minket.
- Ideje tovább állnunk, útközben pedig kitalálom, hogyan szabaduljak meg a két kalóztól. – Közöltem a tervet Mayának és neki álltam vitorlát bontani.