Tsuginori Onkei

Március:

Még két hét sem telt el mikor megkezdődött genin pályafutásom. Éppen aznap történt mikor megtudtam hogy kapcsolatban állok a Tsuginori családdal a Senju klánból. Amint ezen töprengtem, észre sem vettem, hogy egy postasólyom repül felém. Kishíjján összeütköztem vele, a háztetőkről- ahol közlekedtem - le is zúgtam egy sikátorba. A sólyom pedig komótosan a szemétdombból kiálló tomporomra telepedett. Miután kiabáltam vele egy sort elvettem tőle a levelet majd felbontottam:

" A társaddal és a sensei eddel a kiképzőterepen fogsz találkozni! "

"- Már éppen ideje! " gondoltam magamban visszaemlékezve az osztálytársaimra akik már másnap kaptak csapatot és sensei t. Ígyhát elindultam a kiképzőterepek felé, visszamélyedve megszakított gondolkodásomba.

Egy srác, bizonyos Jasami Orimune, már próbálgatta magát, mikor odaértem. Kishíjján ismét nyakamszegtem mert megint elmerültem a gondolataimban. Még alig eszméltem fel az esésből mikor elénk támolygott egy részeg és bejelentette hogy ő lesz a sensei.

A látszat ellenére nagyon is tudott küzdeni, mindketten megizzattunk mire nagynehezen viszonylag " teljesítettük " a vizsgáját. Ezek után megtudtuk az elemünket - én villám vagyok Jasami meg Szél, klassz párosítás mondhatom - aztán be kellett mutatni a vizen járást és a fára mászást. A bemutató edzésbe ment át mert egyikönk sem tudta végrehajtani elsőre. " Nem hiszem el hogy egy vacak tócsa miatt azt képzeltem hogy tudok vizen járni! "

Ezek után nekem a Sōshuriken no Jutsu t kellett elsajátítanom. Érdekes, izgalmas és erőt próbáló feladat volt. Főleg hogy előtte félholtra vertek aztán fáramásztam meg vizen jártam. De hogy is szól a mondás? Ami nem öl meg, erősebbé tesz!

Ígyhát izgatottan várom mit hoz a jövő! Megtudom kik a szüleim és miért hagytak el! És én leszek az egyik legjobb ninja!

Április:

Hol is kezdjem? Először is miután megismerkedtem a csapatommal, nemsokra rá már meg is kaptuk első küldetésünket és a csapat is kiegészült egy harmadik taggal: Fumetsu Kyuusaisha. Érdekes srác és Jasami úgy tűnt ismeri is még az akadémiáról. Hiába, az embernek nem sok ideje van az ismerkedésre ha az erőt hajszolja nem igaz? * somolygok *

Jasami tudtán kívül, vagy ténylegesen, vagy látszólagosan, vagy nemtudom hogyan, de mintha belehabarodott volna az egyik geninbe. Megnyugatásképpen lányról van szó: Tsubame Haruka. Aranyos lány, bár nekem kissé hiperaktív! Akkor találkoztunk vele mikor az első küldetésünk eligazítására mentünk ha jól emlékszem. Még volt ott egy másik lány is, Hanako. Na annak a lánynak a szemével öllni lehetne, pedig akkor találkoztunk először. Nem is csevegtünk sokat, főleg hogy eléggé izgatott voltam az első kldetéssel kapcsolatban. Jasami ki is használta az alkalmat, hogy felvágjon. Had örüljön! Dől még kutyára ólajtó! *nyújtózok eggyet*

Naszóval: az első küldetésünk abból állt, hogy a folyóparton szemetet takarítottunk. Nem volt kellemes feladat, főleg hogy egy több napos döglött macskát is találtam. * megborzongok *
Minden szép és jó lett volna, de úgy történt, hogy visszahívtak és másik küldetést kaptunk. Ekkor csatlakozott hozzánk Fumetsu is. Egy bizonyos Omura Senshi t kellett elkísérnünk a Szél országába. Fegyverkereskedő volt, hogy ott mit akart, arról fogalmam sem volt. Talán jobb is. * gondolok vissza *
Átlagos kíséretnek indult, nem is nagyon törődtem azzal, hogy komolyabb dolgokra számoljak de végül majdnem fűbe haraptunk: Vagy 20 bandita meg talán 5 ninja ( pontosan már nem emlékszek rá ) tört az életünkre útközben. Eléggé meggyűlt velük a bajunk, főleg a banditákkal. Nem a megszokott, szedett vedett banda volt akiknek nemegyszer páholtam el a hátsóját. Összeszokott, profi banda állta az utunk. Ez kicsit meg is lepett és majdnem fizettem is érte. Aztán mikor a legkevésbé számítottam rá, kiderült a védencünkről, hogy egy ritka elem birtokosa: a Jég elemé. Előbb vagy utóbb felütök egy két tekercset, hátha találok róla valamit, de most semmi kedvem hozzá. A későbbiekben majd leírom miért. * megállok, kissé elmerengek *
Végülis könnyebb karcolásokkal megúsztuk és sikeresen teljesítettük a küldetést. Mikor visszaértünk arra számítottam hogy lesz egy kis szünetem de újabb küldetés szakadt a nyakamba. Ezúttal több csapat vett részt: a mienk, Haruka és Hanako ( akiket csak lányoknak hívok ) és egy megszálott krumplirajongó akinél nem hiszem hogy minden rendben van. Mi is volt a neve?......taja....tai.......Taiki Touya! vagy valami ilyesmi. Hóbortos egy fazon, de a sensei e úgy néz ki mint aki ráncba fogja szedni. Előbb vagy utóbb. Ha nem készíti ki a hülye poénjaival. * sóhajtok *

A küldetés maga abból állt, hogy egy gyilkosság sorozatot kellett felgöngyölítenünk. Sok geninnek ilyen izgalmas az első két küldetése? Vagy csak én vagyok megálldva. Na nem mintha panaszkodnék! Mindegy! Az áldozatok chounin ok voltak akiket egytől egyik ugyanazzal a módszerrel öltek meg: Karddal feltűzték őket egy egy fára. Többnyire csak információgyűjtés és nyomkövetés volt, de volt egy szemtanunk is. A nevét elfelejtettem, de nem is baj. Mindjárt leírom miért. Még a küldetés vége előtt sikerült elsajátítanom a Konoha Reppu t, de sajnos nem volt alkalmam használni. Ami így jobban belegondolva nem is baj, mert még nem igazán gyógyultak be a sebek amik visszamardtak. Istenem, mégcsak másnapos sebek. Asszem az egyik újra felszakadt. Mindegy! Szóval a szemtanu, alapból gyanús volt. Chouninokat öldösnek ő meg fantasztikus módon túléli karcolás nélkül. Ki is derült, hogy úszta meg, bár majdnem elfajult. A falu melletti erdőben történt meg az összecsapás és ott is találkoztunk először és úgy néz ki utoljára az elkövetőkkel: Hitojin és Morija. * ahogy leírom Hitojin nevét ökölbe szorul a másik kezem a tollam meg recsegni kezd *

A túlélőnkről kiderült, hogy áruló, plusz egy pár Ködninja is feltűnt. A harc kissé majdnem mészárlásba ment át ugyanis ekkor találkoztam először a Kirigakure no jutsuval. A lényege hogy chakramanipulációval ködöt hoz létre az illető egy adott területen. A Ködninják persze előnyben voltak. Ha Kobushi sensei nem lett volna, most én se írnám ezeket a sorokat. Bár ezúttal ő is kishíjján póruljárt. Egy alattomos támadás következtében eltört a lába és majdnem az élete is oda lett. Áldom magam, hogy akkor utánna szaladtam a ködben. Ugyan állandóan be van rúgva, de kezdem megkedvelni az öreget. Nemsokkal később Morija vetett véget a küzdelemnek, bár így visszagondolva, még mindig nem tudom teljesen, hogy mi volt ennek az egésznek az értelme. Mint kiderült, Hitojint félték az ereje miatt ezért rákentek egy gyilkosságot, üldözött ninjává téve. A mai napig a bosszú éltette, de ez akkor sem jogosította fel arra, hogy ártatlanokat gyilkoljon. Ráadásul ki is akrat oktatni, hogy a ninja csak egy eszköz. Pluszban Hanako is mellé állt, ellenben Jasami val, aki hasonlóképp vélekedett mint én.

Összegezve ismét megúsztuk halálozás nélkül, de annak a rohadéknak a szavai még most is visszhangoznak a fülemben. Ezért is írtam részben e sorokat, hogy valamennyi feszültségtől megszabaduljak, bár ma az egész délutánt a Kage hegyen töltöttem. Nem tudom mit hoz a jövő, de az identitásom meg fogom őrizni! Akkor sem leszek senki eszköze!

* Leteszem a tollat és hátradőlök egy sóhaj kíséretében. Még egyszer átolvasom a bejegyzésem, hátha kifelejtettem valami majd becsukom a naplóm, leoltom a villanyt és lefekszek *

Május:

Újra itt vagyok! Most egy kicsivel rövidebb leszek mivel nem sokminden történt velem. Miután tisztáztuk a gyilkosságokat kissé szétszéledtünk. Majdhogynem mindenki a saját útját járta, többek közt Én, Jasami és Fumetsu is, mivel a sensei több hétre a kórházban rekedt sérülése miatt. A napok múlását edzéssel próbáltam gyorsítani, ami többnyire abból állt, hogy a falun belül futottam körbe körbe fel le. Igen a chakrakontrollom is edzettem, mivel ha falhoz értem, szigorúan csak futva kerülhettem a másik oldalába. Az ugrásokat ekkor teljes egészében elhanyagoltam, de rájuk is fordítottam gondot. Ahol az izgalom kezdődik az körülbelül a második tréningnapom. Éppen az egyik bábut pöföltem a sok közül mikor egy idősebb srác, nálam nem sokkal lehetett idősebb, megszólít, hogy rosszul közelítem meg a dolgokat és belevágott egy akkorát a bábumba, hogy szinte kiszakadt a helyéről.
" Élveztettel beleborzongok ahogy visszaemlékezek arra a bizonyos napra "
Ezután egy rövid litániát tartott, hogy mi is lenne a lényege ennek a taijutsu stílusnak melynek neve: Gouwan vagy Tekken vagy Acélököl. Első pillantásra beleszerettem a technikába, de könyebb volt mondani mint megcsinálni. Érdemi haladást csupán másnap reggelre tudtam elérni és utána is csak hosszú püfölések árán jutottam el használható szintre. Nemsokkal később jött is a következő tréning: egy testvérpár tanított meg a Konoha senpou ra.
" Kissé elgondolkodok "
Lehet hogy kicsit beteges vonzalmaim vannak a Taijutsuk iránt? Mindegy, hiszen mindenkinek megvan a maga stiklije. Azzal a tudattal fekszem le, hogy egy apró lépéssel közelebb vagyok az álltalam áhított cél felé. Másnap remélem már kapok valami küldetést mert nem akarok begyöpesedni! A technikáimat is ki akarom próbálni, bár remélem, hogy nem kerül rájuk sor túl gyakran.
" Leteszem a tollat, nyújtózok, majd odaporoszkálok az ágyamhoz és beledőlök."

/ A jelenlegi küldetésemet ( Hajsza a Tekercsekért ) a következő naplóbejegyzésemben említeném meg! /