Sunagakure - Kapu

Jasami reakciójára elkomorodok, tekintetem elsötétül:
- Azt hiszed ők tiszteletben tartanák a te hullád? Volt már dolgom hasonlókkal. Néha kiszöktem és felkerestem egy egy tábort. Az egyiknél megbizonyosodtam hogy nagyban tesznek arra, hogy ki vagy mi vagy! Félholtan feküdtem ezek meg csak röhögtek, köpködtek, rugdostak. Saját fülemmel hallottam, hogy ordibálják hogy meghaltam. Azóta is örzöm a naivitásom jelét!- végigsimítok a hegemen.- Ne érts félre! Aki megérdemli azt tiszteletben tartom.

Az eligazítás után amit Kobushi tartott csak biccentettem Senshinek, Fumetsunak meg rácsaptam a vállára bátorítólag, mert láttam rajta, hogy szüksége van rá. Ezek után hallgatagságba merültem egészen Sunagakure -ig ahol nem tudtam nem elcsodálkozni a Falu védfallán.
- WOW!- csak ennyi jött ki belőlem

Szóra emeltem ujjam de aztán hagytam most nincs idő vitázni én is elindultam.

Mikor megérkeztünk én nem ámultam el olyan látványosan de legalább annyira mint Onkei.
-Szép. Már értem miért nem jut itt át senki.-Mondtam és vártam a többieket majd ha a sensei mondott valamit vagy csinált valamit akkor megvártam ha csak tovább ment akkor én is csak követtem.

Érdekes volt látni Onkei reakcióját és hallani a "gondolatait" nem hittem volna, hogy így gondolkodik, miután befejezte barátian rácsapott a vállamra és egészen a kapuig szó nélkül haladt tovább ahol láthatóan és halhatóan vissza tért a korábbi éne.
- WOW! *mondta és látszott, rajta hogy elakad a szava, ekkor Jasami kevésbé megilletődött mondata után - Szép. Már értem miért nem jut itt át senki. - ezután én is nagy vigyorral a fejemen egy - Nem rossz!- felkiáltással követtem a többieket.

Baléptek a kapun és átestek az ilyenkor szokásos ellenőrzésen is, majd Senshi hozzátok fordul.
- Nagyon szépen köszönöm a segítséget. Innen már boldogulok magam is. Adjátok át üdvözletem a Hokagénak! -mondja, majd elindul az utcák közt.
Kobushi-sensei meg épp szóra nyitná a száját, amikor egy shinobi madár érkezik és a mondat helyett inkább arról operálja le a levelet, majd el olvassa. Ezután rátok néz és hatalmasat húz a közben elővett üvegéből.
- A Hokage hívat bennünket! Amilyen gyorsan lehet haza kell érnünk!

/A visszautatok zavartalanul telik, küldetés teljesítve. A Visszautatokról egy tövid összefoglalást írjatok a köv postban, ami a Hokage palotába menjen!/

*Szemeimmel követtem Shin mozdulatait amennyire tudtam, de a Shunsin jutsunál el vesztettem a szemem elől. Csak akkor pillantotta meg mikor Asuka á dobta maga fölött.
~Azt hiszem most én fogok következni.
*A hátam mögül érkező pukkanásra meg fordultam és kiváncsian méregetni kezdtem az Anbut.
~Hogy kerül ide ez a fa? Ez sivatag és az egyedüli hely ahol fa lehet azok az oázisok.
*Asukára néztem aki ekkor adta jelét az indulásnak.
-Várj Asuka-szan ez véletlenül nem genjutsu? Annak a fának nem kellene itt lenni-e szerintem.
*Követem őt, de aztán meg torpanok és vissza megyek Shinhez.
-Gyere Shin úgy néz ki szüksége lesz ránk Asukának.
*Meg várom míg fel áll és elindulok vele együtt a kapuhoz.
~Remélem nem lesz baj, ha küldetés miatt kell el hagynom a falut. Nem szeretném ha Anbukkal kerestetnének később. Az a karavánnak biztosan egy kereskedő tulajdona és az áruját szeretné meg védeni a banditáktól.
*Mikor oda érünk nem megyek túl közel a karavánhoz nehogy rám ordítson valaki. Közben a két másik csapatot is meg próbálom meg figyelni, hogy tudjam kikkel leszek közös küldetésen.

/Nanami és Shin/

Amikor eléritek a karavánt, rengeteg szekérre lesztek figyelmesek. Legalább 20 szekérről van szó, aminek valóban kell a védelem. Titeket hátra osztottak be. Amikor elmentek az egyik szekér mellett, látjátok, hogy csak ruhaneműk vannak benne. Egy másikban selymet, míg egy 3.-ban ládákat láttok.
- Figyeljetek rám! - hívott össze titeket a jounin.
- Mi kapjuk a karaván végét. A mi dolgunk tehát a hátsó védelem biztosítása. Szerencsére mi is szekéren fogunk utazni, a többiektől viszonylag távol. Nanami, elintéztem hogy a többi csapat ne zavarjon minket, így nem fognak téged sem piszkálni. Remélem megértettétek! Most nézzétek át gyorsan a felszereléseteket, ha pedig valamire szükségetek van, szóljatok. Az élelemről a megbízóink gondoskodnak, viszont ne legyetek túlságosan mohók! - ekkor elhallgat és egy idős férfi jön oda hozzátok.
- Pár perc és indulunk! - csak ennyit mondott, majd tovább haladt.

//A következő hsz-ben még nem kell az indulást leírnotok. Most inkább egy kisebb beszélgetős jelenetre gondoltam. Ismerkedjetek össze, ha meg van a felszerelésetek!//

*Mivel hátra osztottak be minket elindultam hátra ahogy el mentem láttam mik vannak a kocsikon.
~Ahogy gondoltam kereskedő karaván. Még hozzá elég értékes rakománnyal ami miatt számítani lehet majd banditákra.
*Csak bólintok Asuka szavaira, de a kapucnimat nem húzom hátra. Nem csak azért, hogy ne piszkáljanak hanem azért is, mert a sivatagon áthaladva könnyen nap szúrást lehet kapni védelem nélkül. Shinre néztem egy pillanatra.
-Remélem van valami amivel védekezhetsz a nap fény ellen.
*Ellenőriztem a felszerelésemet az utolsó fegyverig.
~Remélem elég lesz 5 kunai és 5 shuriken. Nem túl sok fegyver van nálam. De mivel több csapat van velünk talán elég lesz. Ha meg végkép el fogy talán a banditák fegyverit tudjuk majd használni.

Amint a sensei parancsolta rögtön átnéztem a felszerelésem .
*Milyen nagy szerencsém volt hogy nem hagytam ott a kunait a kiképzőterepen...most minden fegyverre szükség lesz.Elég nagy ez a karaván és nem is kis értékű rakománya van,szóval fontos a védelme.*elmélkedtem magamban amikor Nanami felhívta a figyelmem a napfényre.
-Sajnos nincs olyasmi.Majd próbálok az árnyékban maradni.
Ismét átnéztem a fegyverek számát.
*Na lássuk csak, 20 shuriken,5 kunai és a wakizashi ,rendben azt hiszem meglenne minden*
Amikor minden megvolt zsebre vágtam egy kunait hogy ha valaki megtámadná a karavánt ,rögtön legyen kéznél egy fegyver.Majd odamentem Nanamihoz.
-Nanami, ha nem gond beszélhetnél egy kicsit magadról.Végül is csapattársak lettünk.
Próbáltam szóba elegyedni a lánnyal.

*Kissé meg lepődtem Shinen.
-Árnyék a sivatagban? Szerintem a tűző napon ilyet nem nagyon találsz. Ha csak nem mész valaki mögött, de az nem véd meg valami jól. Miért nem kérsz Asukától valami fej fedőt?
*Csendben vártam az indulást. Reméltem, hogy ha Shin beszélgetni akarna velem akkor nem rólam fog kérdezgetni. Nem így lett ezért gondoltam olyanokat mondok neki amikkel nem kelthetem fel magamra a többi csapat figyelmét.
-Nem is tudom. Nem vagyok ebben igazán jó, de legyen. Szeretem a kicsit enyhébb szeles időjárást. Meg még szeretem a teát az édes süteményeket a kesernyés gyümölcsöket. Szeretem a cicákat főleg a feketéket a kutyákkal néha ki jövők amikor el fogadnak. Szeretem az árnyékos és a sötét helyeket ahol meg bújhatok. Nem szeretem mikor a szemét hegyekben áll az utcán és a részegeket sem kedvelem. De talán ami a legfontosabb nem szeretek sokat beszélni, mert ki száradók tőle.
*Az utolsót füllentettem, igazából szerettem beszélni főleg ha meg hallgatnak. De mióta mindenki gyűlölt inkább a csendes magány vett körbe. Már egy ideje kezdtem meg szokni, hogy ez így van, de ha lehetett volna talán változtattam volna rajta.

*Látszik hogy nem szereti a közösségeket,valamiért fél a többi embertől..talán az amiről Asuka beszélt...*
Felvetettem a gondolatot hogy megkérdezem tőle miért nincs jó híre de inkább nem kérdezek olyat ami rosszul eshet.
Majd a napfény elleni védelemről jutott eszembe hogy a fejpántom most csak össze van hajtva.
-Tényleg ... a fejpántom is véd a nap ellen!
Gyorsan leszedtem és kihajtottam és felvettem.Majd nekidőltem háttal a szekérnek és vártam ölbe tett kézzel hogy induljunk,de senki se szólt semmit.
-Nanami , sensei említette hogy nincs valami jó híred a faluban.Ha nem sértelek meg,megkérdezhetném hogy miért?
Majd vártam hogy mi lesz a reakciója a kérdésemre.

*Csendben figyeltem amit Shin csinált.
-Nem hiszem, hogy a fej pánt elég védelmet ad majd nap fény ellen, de ahogy gondolod.
*Láttam, hogy neki dől a szekérnek.
-Őőő így el fogsz esni ha hirtelen elindulnak.
*Jobban össze húztam a köpenyemet magamon és el fordulva kicsit arébb mentem.
-Erről inkább ne beszéljünk.
*Pár lépés után a földet néztem és csak vártam, hogy induljunk.

*Gondolhattam volna...rosszul fog viszonyulni hozzá*
-Ugyan már,talán félsz tőlem hogy nem mered elmesélni miért rejtőzködsz?Én a te oldaladon vagyok és amúgy sem bánthatnak míg együtt van a csapat.
Majd arrébb álltam a szekértől és meredten bámultam a magam elé.
-Milyen bunkó is voltam a bemutatkozáskor.Saruwatari Shin lennék,14éves.A saruwatari klán tagjainak egyike.A születésemmel egy klán vitát akadályoztam meg.A festés az arcomon pedig a klánhagyományokhoz hű.

*Nem feleltem Shinnek legalábbis nem úgy ahogy várta.
-Kértelek, hogy ne beszéljünk róla.
*Nem fordultam felé csak mikor be fejezte a be mutatkozást.
-Hikoya Nanami vagyok 17 éves ninja családból származom.
*Hajoltam meg egy kicsit, ahogy az udvariasság meg követelte tőlem.
-Jelenleg nem tartozóm egyik klánhoz sem.

*Szóval Hikoya...hallottam már arról hogy egy ninja lázadásban egy Hikoya nevű család is részt vett és a falu kegyetlen módon vetett véget a lázadóknak és rokonaiknak ,valószínűleg ezért rejtőzködik.*
-Azt hiszem értem hogy miért nem szeretnéd hogy az emberek felismerjenek. De nyugalom,nem szólok senkinek semmit rólad.De Asuka-sensei azt mondta hogy a szekéren fogunk utazni,szóval jobb lenne felszállni.-
Majd ráültem a szekér karaván utolsó kocsijának a végére hogy ha elindul onnan "őrködjek".

*Csendben oda mentem és le ültem a szekér végébe.
-Majd azért figyelnünk kell. Ha meg támadják a karavánt azt szerintem oldalról fogják meg támadni. De az is lehet, hogy majd követnek minket egy kicsit.
*Jegyeztem meg,utána csak vártam, hogy induljunk.
-Vajon mennyi ideig leszünk utána Konohában?

-Biztos nem sokáig,hisz csak ezt a karavánt kell elkísérnünk.Bár én szívesen körülnéznék konohában mondjuk 1-2 napon keresztül.-mondtam vigyorogva - Azt mondják hogy híresek ott a gőzfürdők és van pár jó kifőzde is. Szóval jó lenne ha pár napig ott lehetne "lazítani".És szerintem téged se ismerne ott senki fel,tehát nem kéne rejtőzködnöd se.
Majd vártam hogy induljon végre-valahára a szekér.
*A fenébe is,az az ember azt mondta hogy mindjárt indulunk ,ahhoz képest elég sokat kell várni.*

*Meg hallgattam Shint, de nem lett tőle jobb a hangulatom.
-Ez nem olyan biztos. A hírek gyorsan terjednek minden falu felé.
*Bár Shinnek igaza lehetett abban, hogy engem nem ismernek ott. De biztosra vehettem, hogy szüleim nevét a bingó könyvben meg lehet találni. Ezért ha valaki őket keresi akkor lehet, hogy engem is meg keres valamilyen információ ért.
-De talán lazítani tudnák egy keveset ott, de nem hiszem, hogy sokáig ott maradunk.

/Nanami és Shin/

Egy pukkanás kíséretében megjelenik előttetek Asuka sensei.
- Történt egy kisebb baleset, ezért nem indultunk még el. Viszont most már indulunk, szóval fel a szekerekre. - ekkor felmászik hátul és óvatosan helyet foglal, nehogy valamiben kárt okozzon.
- Miután elhagytuk a kaput, az egyikőtöknek le kell szállnia és sétálva követnie a szekeret. Ezzel egy kicsit javul az erőnlétetek.
A szekér ekkor elindul veletek. Nagyon lassan zötykölődtök, szóval ezt a sebességet nem lesz nehéz tartani.
- Ez csak biztonsági intézkedés. Elől, az egyik csapat vezetője madarakkal figyeli a tájat. Viszont azok a nyavalyás állatok ugyanolyan szerencsétlenek, mint a gazdájuk. Ne értsetek félre, nagyon jó ember, de kicsit ügye-fogyott. - ekkor kiértek a kapun kívülre.
A megszokott "homoktengert" látjátok, ahol eddig is éltetek. A távolban néhány dűne magasodik ki, azonban a szekérről nem láttok mindent.
- Ki lesz hát az első?

*Kicsit arrébb húzódtam, hogy Asuka fel tudjon szállni a kocsira.
-Milyen baleset történt, ne tán valaki el rontotta a gyomrát?
*Kérdeztem, de azon aki biztonsági intézkedéseken madarakkal végezte nem tudtam nevetni.
-Értem mire gondolsz.
*Miután el hagytuk a kaput Asuka meg kérdezte ki lesz az első aki gyalogol a szekér után.
-Én leszek az első én jobban védve vagyok a nap ártalmas sugaraitól.
*Le huppantam a szekérről és meg fordulva lassan követni kezdtem.
~Csak elindulni nehéz ha már haladtunk egy kicsit az úton akkor utána könnyebbé válik.

/Sivatag/

Amikor Asuka mondta hogy a az egyik csapat vezetője elég ügye-fogyott elnevettem magam.
-Sensei,milyen madarak is azok valójában?Valami idomított ninja madarak vagy ilyesmi?.-
Majd zsebre tett kézzel vártam sensei válaszát,tulajdonképp a zsebemben lévő kunaira figyeltem hogy ha netán valami adódna,például útonállók támadnák meg a karavánt, rögtön kéznél legyen.
*Ez az első komolyabb misszióm,eléggé nyugtalan vagyok ez ügyben. Na mindegy inkább felkészülök arra hogy félúton felváltom Nanamit a szekér kísérésben.*

//Következő helyszín-> Városon kívül: Sivatag (Zabuza) //