Arabasta- Grand Line

Még szokásosnál is melegebb volt ma az Arabastai sivatagban, a homok szinte már izzott, a levegő pedig már-már égette az ember tüdejét. Aki csak tehette elkerülte ezt a helyet és nem csak az emberek, de még az állatok is messze kerülte ennek a homokkal telitett pokol környékét. Kilométereken át csupán a szél által mozgatott homokdűnéket lehetett látni ahol csak időnként bukkant fel egy-egy kaktusz vagy sziklásabb rész. Ám még ezek ellenére is volt valaki, pontosabban két valaki, akik ezen a zord vidéken sétáltak. Az egyikük egy fiatal lány volt, aki már órák óta sétált a sivatagban, ami látszott is rajta. Lassú erőtlen léptekkel haladt előre, bőrét a tűző nap pedig már egész pirosra sütötte hála lenge öltözetének. Nem volt nála sok minden, csupán egy kard volt a hátára kötve, míg az egyik kezében egy apró, lezárt ládát szorongatott.
-Lehet nem volt túl jó ötlet elfogatni magam a tengerészekkel, hogy elhozzanak a grand linera. – Sóhajtott egy nagyot és a kezén lévő bilincsekre meredtek fáradt szemei, amiket ugyan sikerült ketté törnie és így szabadon tudta mozgatni a kezét azonban leszedni nem tudta. A szavait egy kis rókának szánta, aki mögötte haladt. Az állat különösen szenvedett a melegtől hála vastag bundájának és bár ugyan megpróbált mindig gazdája árnyékában haladni, az vajmi kevésbé tudta elrejteni őt a tűző nap elől.
- Ááááááá… Utálom a tengerészeket! Miért kellet tengerkőből készíteni ezt a rohadt karperecet, már rég keresztülvághattam volna az egész sivatagon az erőmmel, ráadásul ezt a sz*rt se tudom kinyitni. – A lány most már végkép elvesztette a józan eszét és már azon volt, hogy egyenként fogja kitépni a hajszálait, amikor enyhe szellő csapta meg az arcát. Ez a kis szél úgy esett neki, mint egy falat kenyér, nem volt sok, de legalább enyhített keveset égő bőrén. Becsukott szemmel élvezte azt a pár pillanatot, amit a hűs szellő okozott, aztán hirtelen kinyitotta a szemét.
~Szél a sivatag közepén? Ugye nem?~ a felismerés villámcsapásként érte őt és gyorsan megfordult, de addigra már egy hatalmas homok vihar közelített felé. Tudta, hogy már semmiképp nem kerülheti ki, így a szabad kezével átkarolta a rókát és mire ezt megtette a homok már el is nyelte őt előttük pedig minden elsötétült.

- Mikor eljöttem a szülővárosomból elkezdtem társak után kutatni East Bluen, de sajnos nem találtam egy olyan embert sem aki felkeltette volna az érdeklődésemet ezért úgy döntöttem, hogy elindulok egyedül a Grand Line-ra hát ha itt lesznek olyan emberek akikkel szívesen társulnék. Elvégre a kalóz király mellé kell legényég is.
- Aham így már értem, hogy miért vagy egyedül, de, hogy kerültél erre a szigetre?
- Hát ez egy nagyon bonyolult történet de le egyszerűsítve egy kalózhajóra fellopóztam Loguetownba és nagy szerencsémre észrevétlenül eljutottam erre a szigetre amit úgy hallottam, hogy Arabastanak hívnak.
- Így már ezt is értem akkor már csak az az egy kérdésem lenne hozzád, hogy mégis mi a francért beszélgetsz te magadba!?
- Hááá kezdek megőrülni ha már magammal beszélek. Nagyon nagy a hőség ezt nem lehet kibírni. Még az időérzékemet is teljesen elvesztettem és nem tudom, hogy mégis mióta bolyongok ebbe a sivatagba.
Kezdett mér nagyon elegem lenni és a talpam is egyre jobban fájt a tűz forró homoktól. Már a felsőmet is kénytelen voltam levenni és a derekam köré tekerni. Az izzadság patakokban folyt le rólam. Egy idő után a lábnyomom is eldeformálódott és már csak egybefolyó csíkokat húztam magam után. Meguntam a sétát és leültem a homokba majd megnéztem, hogy a kulacsomban van e víz. Természetesen nem volt mert elfelejtettem feltölteni mielőtt elindultam erre a fárasztó utazásra.
- AAAAAAA nem bírom már tovább.

A Vihar amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is vonult átrendezve a sivatag képét ismét teljesen kihalttá változtatva azt. Ez az állapot azonban hamar elillant, amikor egy férfi vágott keresztül a sivatagon. A rekkenő hőség már láthatóan őt is kezdte megviselni. a fiú leült a forró homokba és egy kulacsot kezdett el méregetni, amikor alig néhány centire tőle egy kar tör elő a homokból, ami egy ládikát szorongatott, majd néhány másodperc múlva egy egész test robbant ki a föld alól. Sora köhögve és homokot köpködve próbált magához térni, aki nem vette észre a fiút mivel háttal állt neki.
-Jól vagy? – Kérdezte Mayától, aki szintén prüszkölt a sok homoktól majd vakkantott egyet jelezve, hogy kutya baja.
- Hála az égnek. - Nyugodott meg aztán ismét mérgelődni kezdett. – Most komolyan, ez a nap egyre pocsékabb lesz! Ezután mi jön?- Miközben hangosan beszélt, lassan sikerült kiegyenesednie és elkezdte lesöpörni magáról a homokot majd kirázta a haját is. - Rám szakad egy meteor vagy kiönt egy szökőár? Már most utálom ezt a szigetet! Ráadásul a fél sivatag a ruhámba gyűlt össze. – Kezdte el levetni a nadrágját és abból is elkezdte kirázni az összegyűlt homokot.

A mondatom után egy készt láttam előtörni a homokból majd egy egész női alak mászott ki.
~Hát a jelek szerint homok vihar lehetett erre, hogy ha ennyire ellepte a homok a testét.
Miután kijött a föld alól Mást se csinált szegény lány csak a homokot takarította ki a szájából azzal, hogy köpködött.
-Jól vagy?
Azt hittem, hogy észrevett és nekem tette fel a kérdést de mikor épp válaszoltam volna észrevettem egy rókát. Eléggé kevés energiám volt ahhoz, hogy megszólaljak így inkább nem erőltettem a dolgot. Csak hallgattam ahogy szitkozódik a szigetről illetve, hogy mennyire pocsék is ez a nap számára. Miközben morgott elkezdett vetkőzni is, hogy eltüntesse a homokot a ruhájából. Ahogy megláttam lenge felső öltözékében és már nadrág nélkül valahogy el is felejtettem, hogy egy sivatag kellős közepén vagyok. Olyan érzés öntött el mintha a paradicsomban lennék. Nem éreztem az égő talpamat azt, hogy kapar a torkom se szomjúságot, egyszerűen oly csodás volt a látvány, hogy el sem lehet mondani. Végignéztem a testén és láttam, hogy egy kicsit leégett a naptól majd végignéztem magamon és ugyan úgy égési nyomokat vettem észre magamon is amikkel eddig nem is törődtem. Visszatért az erőm így már tudtam volna beszélni is, de inkább hagytam. Nem akartam megzavarni.

A fiú csak csendben figyelte Sorát, aki továbbra is igyekezett megszabadulni a homoktól, Maya pedig ugyan így tett és alaposan kirázta a bundáját viszont gazdájával ellentétben ő már fel is figyelt a srácra, aki épp teljesen bele merült Sora testi gyönyöreinek csodálásába. A kis róka kíváncsian és egyben óvatosan közelített hozzá majd elkezdte szagolgatni őt végül pedig elvakkantotta magát felhívva ezzel Sora figyelmét.
-Hmm… Mi a baj? – Fordult meg és csak ekkor tűnt fel neki, hogy nincsenek egyedül. Sora elsőre meglepődötten pislogott, kellet neki néhány másodperchatás szünet mire leesett neki, hogy ő már szinte pucéran parádézik a fiú előtt aztán pedig elsikította magát és a meglepett arckifejezés hirtelen eltorzult dühvé változott.
- Mégis mit képzelsz magadról te beteg, perverz kukkoló? – Ordította el magát el magát és a fiú feje irányába rúgott és gyorsan elfordult, hogy visszavegye levetett ruháit. Bőre alapból is piros volt a nap miatt, de még, így is tisztán látszott, hogy teljesen elpirult szégyenébe, olyannyira, hogy már szinte sűrű, fekete haja is kezdett vörösbe váltani.
~ Jesszus, hogy nem vettem őt észre? Remélem nem rúgtam meg túlságosan, szerencse, hogy a bilincsek lefojtják a gyümölcs erejét. Nem lett volna, jó a véletlen megölöm őt. ~ Bűntudata volt az incidens miatt elvégre ő volt az, aki nem látta, hogy egyedül van azonban ezt semmiképp nem akarta kimutatni ezért miután felöltözött át nézett válla fölött és egy gyilkos pillantást vetett a fiúra.
-Mit csinálsz itt, hmm? – Kérdezte rideg hangon. Maya közben leült a homokba és érdeklődve figyelte az eseményeket, a szemén viszont látszott, hogy ha tudna akkor most a földön fetrengve szakadna a röhögéstől.

Addig addig bámészkodtam míg nem a rókája észre nem vett. Láttam, hogy közeledik felém lehet látni a léptein, hogy óvatos. Miután megszaglászott megpróbáltam megsimogatni, de elhúzta a fejét és vakkantott egyet.
~Na lebuktam. Most lesz a baj.
Mikor szemből is megláttam még jobban elmerengtem a látványában mint az előbb. Le se tudtam venni a szememet a gyönyörű arcáról. Viszont éreztem a bajt mikor észrevettem a dühös arckifejezését.
- Mégis mit képzelsz magadról te beteg, perverz kukkoló?
Ezzel a mondatával teljes mértékben kihozott a kábulásomból. Időm nem volt számára válaszolnom mert már rögtön emelte a lábát és rúgott is volna fejbe. Kicsit lejjebb csúsztam a homokba így nem talált el a rúgása és viszont így olyan látvány tárult elém ami még soha.
- Szép a bugyid a lábad között is. Nem kellett volna megmutatnod, de köszönöm az ajándékot.
Meghajoltam és pár csepp vér kijött az orromon. Kiegyenesedtem, elmosolyodtam majd egyre hangosabban kezdtem el nevetni.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire el tud pirulni egy ember mint, ahogy most te.
Megvártam amíg felöltözök majd feltápászkodtam és leporoltam a homokot a nadrágomról.
-Mit csinálsz itt, hmm?
- Semmi érdekeset csak unatkoztam otthon így úgy döntöttem, hogy végighajózok a Grand Line-on és kalózkirály leszek. Csak legénységet kéne szereznem. Dicséretre méltó rúgás volt az előbbi. El se merem képzelni mi lett volna, hogy ha az eltalál. És te mit csinálsz itt azon kívül, hogy meztelenül mutogatod magad másoknak?

A fiú ügyesen kikerülte Sora rúgását és ennek köszönhetően még inkább megcsodálhatta.
- Szép a bugyid a lábad között is. Nem kellett volna megmutatnod, de köszönöm az ajándékot. - Jegyezte, meg amit Sora szerencsére nem halott meg, vagy pontosabban nem akart meghallani.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire el tud pirulni egy ember, mint, ahogy most te. – Mondta, amikor észrevette, hogy a lány elpirul, amitől csak még jobban sikerült zavarba hoznia őt majd válaszolt a kérdésre is.
- Semmi érdekeset csak unatkoztam otthon így úgy döntöttem, hogy végighajózok a Grand Line-on és kalózkirály leszek. Csak legénységet kéne szereznem. Dicséretre méltó rúgás volt az előbbi. El se merem képzelni mi lett, volna, hogy ha az eltalál. És te mit csinálsz itt azon kívül, hogy meztelenül mutogatod magad másoknak?
- Valószínűleg megúsztad volna egy puklival. – Felelte Sora. Érdekes terv, csak elég nagy ostobaság. – Amikor a fiú rákérdezett, hogy mit csinál ő itt ismét kezdett elpirulni és sértődötten elkapta a fejét. – Nem mutogatom magam senkinek! Te vagy az, aki aljas módon meglesi a védtelen nőket… És különben sincs semmi közöd hozzá! – Csattant fel végül és oda sétált a ládikóhoz, ami a homokban pihent.
~ Legalább ez az izé kinyílhatott volna a vihartól!~ Tette hozzá magában, bár ő maga is tudta, hogy ez csak hiú ábránd, hiszen jóval több kell ahhoz, hogy kinyíljon.

- Valószínűleg megúsztad volna egy puklival. – Felelte. Érdekes terv, csak elég nagy ostobaság.
Nagyon úgy tűnt, hogy nem tetszett neki az én kérdésem mert ismét elpirult és megsértődött.
– Nem mutogatom magam senkinek! Te vagy az, aki aljas módon meglesi a védtelen nőket… És különben sincs semmi közöd hozzá!
Láttam, ahogy odasétál egy ládához. Különösebben nem izgatott az a láda, de úgy éreztem, hogy vele kell tartanom legalább egy kis ideig. Hát ha egy jó kis kaland fog ebből kisülni.
- Nos, hogy ha befejezte ő asszonysága a hisztériáját akkor talán többet is mutathatna magából. Nyugi nyugi csak húzom az agyadat. Inkább azt kéne kitalálnunk, hogy mégis, hogy találjunk egy oázist vagy egy települést. Egyébként szerinted nem lenne illő bemutatkoznod ha már ennyi mindent megmutattál magadból? Az én nevem Darker D. Kazu és ahogy elnézlek nem vagy valami nagy barátságba a tengerészettel ha még bilincs is van rajtad.
Miközben az utolsó mondatomat mondtam odasétáltam elé és a mondat végén kezet nyújtottam.
- Miután te megajándékoztál a gyönyörűségeddel ezért cserébe veled tartok egy kalandod során. Eléggé szimpatikus vagy számomra. Még akkor is ha szerinted ostobaság kalózirállyá válni. Csak mert az leszek.
Majd Megint elmosolyodtam és vártam a reakcióját.

- Nos, hogy ha befejezte ő asszonysága a hisztériáját, akkor talán többet is mutathatna magából. –Cukkolta tovább Sorát a srác mire Sora halántékán az ér egyre nagyobbra duzzadt- Nyugi, nyugi csak húzom az agyadat. – tette hozzá látva Sora arckifejezését. - Inkább azt kéne kitalálnunk, hogy mégis, hogy találjunk egy oázist vagy egy települést. Egyébként szerinted nem lenne illő bemutatkoznod, ha már ennyi mindent megmutattál magadból? Az én nevem Darker D. Kazu és ahogy elnézlek nem vagy valami nagy barátságba a tengerészettel, ha még bilincs is van rajtad. – Mondta és közben oda sétált Sorához és kezet nyújtott felé és tovább folytatta. - Miután te megajándékoztál a gyönyörűségeddel ezért cserébe veled tartok egy kalandod során. Eléggé szimpatikus vagy számomra. Még akkor is, ha szerinted ostobaság kalózirállyá válni. Csak mert az leszek. – Egy darabig kazu kezére nézett majd az arcára futott a tekintette. Kazu csak mosolygott.
- Van egy olyan gyanúm, hogy úgyse tudlak lerázni. – Felelte és viszonozta a kézfogást. – Sora Kagawa. – Mutatkozott be és közben elengedte a srác kezét és a hátára csatolta a kardját. – Hát nem épp rózsás a kapcsolatunk, de kellet egy fuvar a Grand Linera szóval kicsit színesítettem a tengerészet sorait. – Mesélte Sora. – Szerintem csak induljunk el valamerre és majd kialakul. Gyerünk Maya! – Szólította a rókát, aki vidáman felpattant és követte Sorát.
- Miért akarsz annyira kalózkirály lenni? Gondolom több is van e mögött, mint szimpla unaloműzés. – Kérdezte Sora és meghallgatta Kazu válaszát, és ha kérdése lett volna arra szívesen válaszolt közben néhány óra séta után egy nagyobb várost pillantottak meg a távolban.