Matsu Kanuya

Név: Matsu Kanuya
Kor: 17
Rang: Chuunin
Falu: Felhők közt rejtőző falu,azaz Kumogakure
Magasság: 175 cm
Súly: 58 kg
Szemszín: Kék
Hajszín: Fekete
Vércsoport: AB-
Megjelenés: Hosszú fekete haj,kék szemek,általában komoly arckifejezés,fekete hosszú nadrág és egy fekete felső,piros ujjatlan kesztyűk
Jellem: Tisztelettudó,udvarias,kedves a legtöbbször. Néha azonban hajlamos arrogánsan viselkedni, ha fölényben érzi magát. Emellett sztoikus.
Felszerelés: Egy egyedi lándzsa, 5 kunai,10 shuriken,5 villanó bomba


Matsu Kanuya a Villámok országában született 17 évvel ezelőtt. Apja Daiki, a Felhő falu egy kiváló shinobija. Anyja Kiyomi, aki tehetségével igen fiatalon, már 16 évesen kiérdemelte a jounin rangot, utána évekig vándor ninjaként járta a vidéket. Később visszatért a faluba és férjhez ment, majd hamarosan anya lett. Gyermekei Kanuya és Kazou. Kanuya életének első évei nem olyanok voltak, mint a vele egy idős gyerekeké. Míg más gyerekek együtt játszottak, ő jobb szeretett az anyjának segíteni otthon, vagy egyedül játszani. Persze nem volt kérdéses, ha elég idős lesz, akkor az akadémiára megy a testvérével együtt.
Az akadémián szembesült azzal, hogy bár a fegyverekhez és a ninjutsuhoz van tehetsége, az emberi kapcsolatokhoz viszont nem túl sok jutott neki. Anyja nevelésének köszönhetően leginkább az érdekelte, hogy a faluját szolgálja, ezért nem nagyon foglalkoztatta a barátkozás gondolata. Jobban szeretett félrevonulni és olvasni egy csendes helyen. A viselkedése másokkal szemben egyén függő volt, legtöbbször kedves és udvarias volt, de időnként hajlamos volt arrogánsan viselkedni. Egyedüli barátjának a testvérét tekintette, akinek viszont vele ellentétben sok barátja volt, így keveset beszéltek az akadémián, erre inkább otthon volt lehetőségük, míg a szüleik el nem váltak. Anyjának elég magának való modora volt és emiatt idővel megromlott a házassága. Egy nap annyira összeveszett a férjével, hogy végleg otthagyta, Kanuyát is magával vitte. A falun kívülre költöztek egy kis házba, nem volt messze a falutól, de elég távol volt ahhoz, hogy ne zavarja őket senki. Innentől kezdve Kanuya gyakran hagyott ki napokat az akadémián, ami nem volt kárára, hisz ez idő alatt az anyja foglalkozott vele. Vele jobban szót értett, mint bármelyik tanárával az akadémián. Anyja gondoskodott róla, hogy kellőképpen megedződjön, mind testileg, mind lelkileg. Lassacskán elteltek az évek és elérkezett a vizsga ideje. Néhány társától hallott olyat, hogy egész éjjel nem aludtak, annyira izgultak. Ő nem így érzett, felkészítésben nem szenvedett hiányt, ezért volt miért magabiztosnak lennie. A sok edzésnek és gyakorlásnak köszönhetően nem okozott nehézséget a feladatok teljesítése. Az egyik vizsgáztató mindent végigcsináltatott a diákokkal. Szép sorban bemutatta a Henge no Jutsut, Bunshin no Jutsut és a Kawarimi no Jutsut is. Ezen kívül felmérték, kinek hogy megy a célba dobás, valamint a közelharc. Végül sikeresen letette a vizsgát, megkapta a fejpántját és a genin rangot.
A genin vizsgát követő napokban következtek az elmaradhatatlan kezdő genin küldetések. Macskakergetéstől a szemétszedésig minden kisebb feladatot vele és a többi geninnel végeztettek el, ahogy azt szokás. Közben persze megismerhette a csapatársait és a senseiét is. A senseit Akihironak hívták, genjutsu használó volt. Társai pedig két fiú, Kurou és Toshio, előbbi mindketten taijutsusok voltak, de Toshio medikus ninja szeretett volna lenni. Az első komolyabb feladatuk az volt, hogy kísérjenek el egy kereskedőt a Hullámok országába. Út közben több banditatámadás is történt, de mindet sikerült visszaverniük. Igaz, a velük lévő jounin nem harcolt, az egészet a geninekre hagyta, így láthatta, hogy mire képesek. A küldetés sikerrel zárult és visszatértek a faluba. Mivel nem érezte úgy, hogy ezekkel a küldetésekkel előbbre jut, megkérte a Raikaget, hogy inkább az anyjával edzhessen egy kis ideig. A Raikage csak azért ment bele, mert épp amúgy sem volt túl sok geninnek való feladat. Így Kanuya ismét együtt tölthetett pár hetet az anyjával.
Anyja, mint ahogy magától, úgy a lánytól is sokat várt, így mindig próbálta arra ösztönözni, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Szerető anya, ugyanakkor kemény tanár volt. Tudta jól, mikor kell kedvesnek és mikor szigorúnak lenni. De mivel magasra tette a mércét, Kanuya nem sokszor kapott tőle dicséretet, ezzel szemben a hibái sosem maradtak szó, vagy büntetés nélkül. Nem volt érzelgős típus, de időnként jól esett volna kisírnia a bánatát valakinek a vállán, azonban az anyján kívül nem nagyon volt olyan, akivel elég bensőséges lett volna a viszonya ehhez. Szerencsére azonban az anyja sem volt olyan kemény, mint amilyennek mutatta magát, és ha kellett, akkor felvette a kedvesebbik arcát. Ilyenkor amolyan anya-lánya programokat tartottak maguknak. Mivel idejük nagy részét az edzéssel töltötték, bármi más, ami nem a ninja élettel volt kapcsolatos, lazításnak számított.
A Raikagetól kapott szabadságot meghosszabbította egy csuklótörés, így Kanuyát kényszerpihenőre ítélték. Mivel egy kézzel nem sok mindent tudott csinálni, ideje nagy része azzal telt, hogy a ház körüli dolgokkal foglalkozott, már amit egy kézzel el tudott végezni. Ha tenni valója nem volt, akkor olvasott, vagy az anyját figyelte gyakorlás közben. Mivel ő maga is inkább a fegyveres közelharcot szerette leginkább, azt nézte legszívesebben, ahogy édesanyja a fegyverével gyakorol. Ez a fegyver egy igazán szép kovácsmunka volt, egy lándzsa. Az egész fémből volt, a hosszú nyél végén egy sárkányfej szájából állt ki maga a penge. Kanuya sokszor olvasott sárkányokról, tudta, hogy nem léteznek, de így is csodálta őket. Épp ezért ez a fegyver is nagyon tetszett neki. Megkérdezte egyszer, hogy honnan van, de az anyja sem tudta, csak azt, hogy még valamikor az ő nagyanyja szerezte valahol, vagy ő maga kovácsoltatta egy kiváló kováccsal. Viszont az volt a terve a fegyverrel, hogy egyszer Kanuyának adja. Hogy mikor, azt nem mondta meg, helyette „Majd ha kiérdemled” volt a válasz. Kanuya már korábban meg tanult több fegyverrel is bánni, köztük lándzsával is. De ettől kezdve főleg a lándzsaforgatást gyakorolta, szerette volna minél előbb kiérdemelni azt a fegyvert. Persze míg gyógyulófélben volt, csak kunai és shuriken dobálást tudott gyakorolni. Közben a senseie tájékoztatta, hogy mi a helyzet a csapattal. Kurou egy ismeretlen elveszett ninja segítségével megszökött a faluból, Toshio pedig az álma megvalósításán munkálkodik, hogy medikus ninja lehessen. Bár egyikükkel sem volt túl közeli viszonyban, azért örült, hogy Toshio megkapta a lehetőséget a tanulásra, Kurou lépése viszont érthetetlen volt, hisz teljesen normális srác volt. Mindenesetre megvolt a maga baja akkoriban.
A kényszerpihenő után kellett neki egy kis idő, míg formába jött, így ismét elvállalt pár kezdő geninnek való feladatot, amik ugyan már rutinból mentek neki, de arra jók voltak, hogy visszarázódjon egy kicsit. Utána megint edzeni kezdett, ezúttal már gyakrabban bejárt a faluba, hogy a gyakorlóterepen összemérje a tudását a többi ninjával. A legtöbb geninnel viszonylag könnyedén elbánt, de akadt jó pár olyan is, aki komolyan megdolgoztatta őt. Végül eléggé felbátorodott ahhoz, hogy egy nap kiálljon egy chuuninnal is, aminek elég fájdalmas verés lett a vége. Na persze nem a chuunin számára. Mindenesetre ez is csak ösztönözte őt arra, hogy még keményebben eddzen. Nem volt olyan nagyravágyó hogy Raikage akarjon lenni, azt meghagyta a gyerekeknek, helyette azt akarta, hogy egy nap a legnagyobb shinobik közt tartsák őt számon. Ennek az útnak azonban még az elején volt és tudta, hogy elég csak egy kicsit hibáznia ahhoz, hogy soha ne járhassa végig.
Miután néhány könnyedebb küldetésen és pár péppé vert geninen túl volt, ismét formában érezte magát. Nem igazán szeretett volna tovább kis genineknek való feladatokat végezni, hanem valami komolyabbat akart, persze erről nem ő döntött. Végül elérkezett az idő egy kicsit komolyabb feladathoz. Egy útonállókból álló bandát kellett semlegesíteni. Ez persze Kanuya számára egyedül kicsit nagy falatnak ígérkezett, így mivel épp nem volt elérhető chuunin, sem más genin, aki elkísérje, az anyja ment vele, persze elsősorban csak kísérőként. Így Kanuya csak akkor számíthatott tőle segítségre, ha a feladat komoly nehézségeket okoz. Az ország határában tevékenykedtek az útonállók, így valahol arra fele kellett legyen a rejtekhelyük. Túl sokat nem kellett keresniük őket, mert a banditák elég ostobák voltak ahhoz, hogy belekössenek két ninjába. Az első pár banditát Kanuya könnyedén elintézte, hisz sem elég képzettek, sem elég szervezettek nem voltak. Mikor ellenfeleik menekülőre fogták, követték őket, hogy felszámolhassák a rejtekhelyüket. A rejtekhelyen kiderült, hogy a banda több tucat taggal számolhat. Így Kanuyának ez egyedül már erőn felüli kihívás lett volna. Ha az anyja nincs ott, akkor a banditák darabokra szedik őt. Ketten együtt jó eséllyel szálltak szembe a bandával, persze Kanuyának lényegesen kevesebb ellenfél jutott. Mikor már szinte megnyerték a csatát, felbukkant a banda vezére, aki már jóval keményebb kötésű ellenfél volt. Egy elveszett ninja. Mivel Kanuya volt közelebb hozzá, és ő volt a gyengébb, őt akarta előbb elintézni. A lány az első csapást elkerülte, majd a második támadás lefegyverezte és a földre került tőle. Ellenfele magasba emelte a fegyverét és lecsapott. Kanuya lehunyta a szemeit és várta a halált, de a végső csapás nem ért el hozzá, mert valami megállította. Mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy egy kristály veszi őt körbe, ami láthatóan a földből nőtt ki. A következő pillanatban pedig az elveszett ninját és a megmaradt banditákat földből előtörő vékony kristálytüskék döfték át. Hitetlenkedve nézett az anyjára, akinek a kezei még az utolsó kézjelet mutatták. Ilyen stílust még nem látott, mi több, nem is hallott róla, hogy egyáltalán létezik ilyen. Teljesen megdöbbent azon, hogy szinte minden idejét vele töltötte gyerekkorától idáig és sosem hallotta vagy látta tőle ezt. Miután magához tért a döbbenetből és meggyőződtek róla, hogy nincs több bandita, rákérdezett a dologra, de választ nem kapott. Anyja láthatóan titokban akarta ezt tartani előtte is, csak a mutató ujját tartotta a szája elé, jelezve, hogy erről egy szót se senkinek. Vitatkozni vagy faggatózni felesleges lett volna, így bele kellett törődjön, hogy anyjától erről nem fog többet megtudni. Mivel a küldetést elvégezték, visszatértek a faluba, hogy jelentsenek. Megkapták az elveszett ninjáért járó fejpénzt is. Valamint a Raikage tájékozatta Kanuyát, hogy hamarosan chuunin vizsga lesz, amire ha elég felkészültnek érzi magát, jelentkezhet. A lány nem sokat gondolkodott a dolgon, jelentkezett a vizsgára.
Mivel rövidesen elérkezett a vizsga ideje, Kanuya a megmaradt idejét csakis a felkészülésre szánta. Anyja természetesen készségesen segített neki ebben, amikor az ideje engedte. A felkészülés semmiben sem különbözött a szokásos edzéseitől, csak annyiban, hogy gyakorlatilag reggeltől estig mást nem is csinált heteken keresztül. Amikor elérkezett a vizsga napja, értesítették, hogy az akadémián gyülekeznek a vizsgán résztvevő geninek. Mikor megérkezett, szembesült vele, hogy bőven lesz vetélytársa a vizsgán, de ez csak fokozta az izgalmát. Mivel több genin is volt, akik nem voltak csapatban, neki is jutott kettő társ gyanánt. Miután minden fontos részletet ismertettek a szervezők, kezdetét vette a vizsga első szakasza. Az első feladat egy kis teszt kitöltése volt. Nem bonyolult matematikapéldák és egyéb megoldhatatlan feladatok voltak, hanem inkább olyan kérdések, amik arra szolgáltak, hogy felmérjék a geninek általános műveltségét mindenféle dologban. Voltak történelmi, földrajzi és még sok más témájú kérdések. Olyanok, amikre nem agyonművelt ember is tudhatja a választ. Kanuya nem sok értelmét látta ennek a tesztnek, hisz konkrétan nem nagyon kapcsolódott a ninja világhoz, de ettől függetlenül kitöltötte, ahogy tudta. Ez után a szervezők átvezényelték a genineket a következő forduló helyszínére.
A második forduló egy hegy belsejében volt. Egy széles nyílás volt a bejárat a barlangrendszerbe. A bejáratot egy hatalmas szikla zárta el, amit csak vizsga idején toltak arrébb. Mielőtt bement, Kanuya a biztonság kedvéért összeismerkedett a két másik geninnel, akikkel egy csapatba osztották be. A két csapattársa egy fiú és egy lány volt. A fiú Ryu, aki egy katanát viselt a hátán, tehát inkább közelharcos volt. A lány pedig Hitomi, aki saját bevallása szerint villám elemű ninjutsut használt. Kanuyára osztották a csapat vezetését, akár akarta, akár nem. Mikor minden csapat bement a barlangba, visszatolták a sziklát a bejárat elé. A feladat egyszerű volt. Túlélni három napig, közben elbánni a rivális csapatokkal és elvenni a csapatvezetőknél lévő medált. Hogy a barlangrendszerben mi van, arról nem mondtak semmit. De a legtöbben azt találgatták, hogy vadállatok, óriás rovarok, szellemek és egyéb félelmetes dolgok várnak rájuk. A barlangrendszer tele volt kis és nagy nyílásokkal, így sok helyen volt némi természetes fény, legalábbis kezdetben. Volt elég járat, hogy a csapatok külön utakra tévedhessenek. Mivel mélyebbre hatolva nem nagyon volt már fény, muszáj volt valami fáklya félét rögtönözniük. Az első pár óra eseménytelenül telt. A két csapattárs elég beszédes volt, de mivel Kanuya nem bizonyult jó beszélgetőpartnernek, inkább egymással csevegtek. Egészen addig, míg bele nem futottak egy másik csapatba, akik áldozatául estek egy csapdának. Sajnos már nem tudtak rajtuk segíteni. A medált azonban elvették. A továbbiakban, csendben haladtak tovább és próbáltak odafigyelni mindenre, nehogy ők is az előbb látott csapat sorsára jussanak. Míg szűk járatokban haladtak, nem volt nagy a valószínűsége annak, hogy rájuk támad egy másik csapat. Sem élelmet, sem innivalót nem vittek magukkal, így több óra barangolás után az volt az első dolguk, hogy ezt a problémát orvosolják. Kitartó keresgéléssel végül találtak egy apró kis rést, amiből víz csordogált. Az egyik társának volt egy kis kulacsa, amit megtölthettek. Persze be kellett osztani, mert ez nem volt sok. Miután a víz problémájukat ideiglenesen megoldották, tovább haladtak. A többi csapat nem adott életjelet, ezért próbáltak éberek maradni. Kénytelenek voltak keresni valami táborhely félét, ahol meghúzhatják magukat. Felállítottak pár csapdát és megpihentek. A kimerültség és az éhség hatására társai szinte azonnal álomba merültek. Kanuya pedig elsőként őrködött. Ezt próbálta meg kihasználni egy másik csapat és rá támadt a lányra. Ő persze előzékenyen előkészített egy Kawarimi no Jutsuval álcázott követ a fal mellett és sikerült meglepnie a támadókat. A meglepetés erejének köszönhetően sikerült leütnie az egyik ellenfelet egy nagyobb résből előugorva. A másik kettő azonban már nem volt ennyire figyelmetlen és együttes erővel leterítették őt. Szerencsére a társai felkeltek a dulakodás zajára és segítettek elrendezni a maradék két ninját. Elvették a csapatvezetőtől a nála lévő medált, majd a csapat élelmének nagy részét is. Medál nélkül valószínűleg úgyis kiestek, így mehettek vissza a kijárathoz. Nem tudhatták, találnak-e egyáltalán idelent ennivalót, vagy a többi csapatnál van-e valami, ezért be kellett osszák ezt is, de legalább volt mit enni. Tovább indultak és egy idő múlva újra megálltak pihenni, hogy újra megkockáztassák az alvást. Ezúttal zavartalanul tudtak pihenni, miközben valaki mindig őrködött. A második nap már nem foglalkoztak étel és italkereséssel, inkább arra koncentráltak, hogy minél több másik csapatot elkaphassanak. A szervezők ugyan nem mondták mi célja a medálgyűjtésnek, így csak találgatni tudtak. De bizonyára az a jó, ha a lehető legtöbbet megszerzik. A sok gyaloglás után elértek egy nagyobb üreghez, ahol egy tábortűz volt három alvó alakkal. Nyilvánvaló volt, hogy csapda lesz. Amikor közelebb mentek, a három alvó alak szétrobbant, mindegyikből több fegyver szállt ki mindenfelé. Kanuyának és csapatának az volt a szerencséje, hogy volt hova fedezékbe ugrani. Megrohamozta és elég komolyan meg is szorongatta őket a három előugró ninja. Végül az egyik rossz helyre lépett és beesett egy mélyebb üregbe, így Kanuyáék létszámfölénybe kerültek és ezt ki is használták rögtön, így végül sikerült újabb medált bezsebelniük. Az üregbe esett ninja a lábát törte, így neki már egyébként sem volt esélye tovább jutni a vizsgán. A társaival együtt elindult a kijárat felé. Ezzel a győzelemmel már három medáljuk volt, persze azzal együtt, amit egyébként is magukkal hoztak. Más csapatnak nem látták nyomát, így tartottak egy kis pihenőt és újra ettek és ittak. A második nap további része eseménytelenül folytatódott. Úgy tűnt a csapdákon és a többi csapaton kívül itt nincs más, ami miatt aggódni kellene. Mikor találtak egy alkalmasnak tűnő táborhelyet, csapdákat állítottak és egymást váltva őrködtek, míg a másik kettő pihent. Ezúttal zavartalanul pihentek. A következő nap volt az utolsó, amit a barlangban kellett tölteniük. Sokáig haladtak úgy, csak nyomokat találtak, de más csapatokat nem. Több kisebb csata helyszínét megtalálták, meg persze több elsült csapdát is, némelyikben vért is. Nyilván harmadnapra már csak a legjobb, vagy legszerencsésebb csapatok maradtak. Annak ellenére, hogy kezdetben csak koloncnak tekintette a két társát, Kanuya kezdte őket megkedvelni. Végül szembe találkoztak még egy csapattal, eljött a lehetőség, hogy kiüssenek még néhány vetélytársat. A csapatkapitány megmutatta a medálokat, náluk kettő volt. A két csapat harcba bocsátkozott egymással, hol az egyik állt jobban, hol a másik. Végül a harcot egy hangos kürtszó szakította meg. Értetlenül álltak és várták, hogy mi lesz. Végül néhány perc múlva két chuunin jelent meg és közölték, hogy lejárt az idő. Kivezették őket a barlangrendszerből. Kaptak enni és inni. Végre nyugodtan pihenhettek. A szervezők végre elárulták, hogy mire kellettek a medálok. Minden csapatból annyi ember mehet a következő fordulóba, ahány medált gyűjtött. Így nem jut tovább minden csapatból mindenki és nem kell külön selejtezőt tartani az utolsó fordulóhoz. Amelyik csapatból nem mehetett tovább mindhárom genin, ott egymás között dönthették el, ki megy tovább. Rájuk volt bízva, hogyan.
A harmadik forduló előtt volt egy kis szünet, így lehetőség nyílt új dolgokat tanulni és edzeni, meg persze pihenni. Kanuya inkább a már meglévő tudását csiszolgatta, majd a legutolsó nap pedig lazított. A következő reggelen anyját nem találta otthon, pedig jól esett volna tőle pár bíztató szó. Nem mintha rá szorult volna, hisz kellően felkészült, de mégis nyugodtabb lett volna tőle. Így egyedül indult el a vizsga utolsó helyszínére, ami hasonló arénában volt, mint a Konohai, szintén nagy közönség előtt. Nem számított közönségre, de különösebben nem zavarta. Csak a harmadik meccs volt az övé, így volt lehetősége végignézni négy lehetséges ellenfél harcát. Köztük az egyik korábbi csapattársa Ryu harcát is, de ő sajnos kifogott egy elég kemény ellenfelet, így kikapott. Végül Kanuya következett, elindult a harctérre. A lépcsőnél találkozott az anyjával, aki elvette tőle a fegyverét és odaadta helyette a sajátját, hogy használja azt. Kanuya nem tudott mit mondani és nem is kellett, mert az anyja már noszogatta is lefele a lépcsőn. A lépcsőn megcsodálta a fegyvert, amit már annyiszor látott, nem tudta elhinni, hogy tényleg a kezében van. Eddig nem nagyon vehette kézbe. A dologban volt egy apró kellemetlenség is. A másikkal ellentétben ez teljes mértékben fémből volt, így nehezebb volt és a súlypontja is máshol volt. Ez önmagában nem volt gond, sokkal inkább az, hogy harc közben kell kitapasztalnia a forgatását. Mikor leért a harctérre, megismerkedett az ellenfelével. Egy nála talán picivel idősebb fiú volt, aki Ryuhoz hasonlóan katanát használt. Ez remek lehetőség volt arra, hogy kitapasztalja közelharcban az anyjától kapott fegyvert. A harc elején kicsit lomhának érezte magát az extra súly miatt, majdnem kapott is egy csúnya vágást a hasára, de sikerült félre ugrania. Néhány perc múlva már kezdett ráérezni a dologra, ezért a harc is könnyebbé vált számára. Végül sikerült bevinnie pár ütést a lándzsa tompa végével és leterítette az ellenfelét. Ez után visszament a résztvevőknek kijelölt helyre, hogy várja a következő összecsapást. Végignézte Hitomi harcát, ami elég érdekes volt. Az ő villám eleme ellen egy genjutsu használó. A lány bele is esett egy genjutsuba, de aztán sikerült kiszabadulnia és legyőzte ellenfelét.
Kanuya második ellenfele sajnos sérülés miatt vissza kellett, hogy lépjen a vizsgától. Ennek nem örült, mivel nem szeretett harc nélkül győzni vagy veszíteni. Nem érezte úgy, hogy a potya győzelem közelebb viszi a sikeréhez. De nem tehetett semmit, beletörődött. Így várhatott a következőre. A harmadik ellenfele egy taijutsus srác volt, aki láthatóan Gyilkos Méh rajongója lehetett, mert fejhallgató volt rajta és folyamatosan jöttek belőle az eszement rímek, közben könnyedén kerülgette a lány támadásait. De csak míg Kanuya szét nem csapta a fején a fejhallgatót, ez után a srác magába fordult és feladta a harcot. Így már csak a döntő volt hátra, amit nem túl régi barátjával, Hitomival vívott meg. Ugyan kicsit ő is jártas volt a villám elem jutsuiban, de a lándzsa miatt nehezebb dolga volt velük. Ellenfele pedig nem hagyott neki lehetőséget, igyekezett rövidre fogni a harcot. Kanuya végül kiütéssel próbálkozott, de ő húzta a rövidebbet a vilám jutsuk ellen, mivel a fegyvere fémből volt, az pedig remekül vezette az áramot. Pár ilyet még kibírt, de végül be kellett látnia, hogy ellenfele jobb nála és csak hiábavaló erőlködés lenne tovább folytatni. Leeresztette a fegyverét és jelezte a bírónak, hogy feladja a küzdelmet. Utána gratulált ellenfelének, majd elhagyta a küzdőteret. Kifele menet szembe találkozott az anyjával, odanyújtotta neki a fegyvert, mire ő közölte vele, hogy kiérdemelte, akár átmegy, akár nem. Kanuya anyja nyakába ugrott és megölelte. Végre komolyabb elismerést kapott az anyjától.
Még aznap délután vissza kellett mennie az eredményhirdetésre. Másik három társával, köztük Hitomival együtt sikeresen átment a chuunin vizsgán. Átvette a chuunin mellényét és rögtön magára is öltötte, ahogy a többiek is. Persze hordani nem akarta, mivel jobb szeret saját stílusban öltözködni, de az alkalom kedvéért illett felvennie. Aznap este hosszú évek óta először rendesen összeült a család egy vacsora erejéig. Kicsit meglepte, hogy a szülei nem marakodnak, de örült neki, hogy legalább a kedvéért viselkednek. Jó volt beszélgetnie a testvérével is, mert hónapok óta nem volt rá lehetősége. Miután a vendégek elmentek, az anyja elmondta neki, hogy egy időre elmegy. Hiányzik neki az utazgatás, ezért ismét vándor ninjaként fog tevékenykedni. Kanuya kicsit szomorú volt, ugyanakkor megértő is. Pár nap múlva édesanyja útra kelt, így ő egyedül maradt a házban. A napjait továbbra is a sok edzés tette ki főleg, de egyre jobban várta az első küldetését chuuninként.