Tsubame Haruka

Itt fogod lemesélni a kitalált kalandodat Hiryuu Iki részére.

Pár napja rád akadt néhány Oinin,mikor haza felé tartottál a Hó országa felé. Mivel sokszoros túlerőben voltak, kénytelen voltál menekülőre fogni. Napokon keresztül a sarkadban voltak, végül sikerült leráznod őket. Azonban tudtad, hogy még mindig veszélyben vagy, ezért jobbnak láttad egy időre elhagyni a szárazföldet. Sikerült a kikötőben elrejtőzni egy hajón, hogy hova indul, az mindegy volt, csak minél előbb. Út közben sikerült két matrózt kihallgatva megtudnod, hogy a sziget, ahova a hajó tart a Villámok országától délre fekszik. Ha az Oninek nem jöttek rá, hogy hajóra szálltál, akkor egy ideig nyugtod lesz. A hajó érkezésekor leosontál ugyanúgy, ahogy korábban fel. Nem vett észre senki. A sziget elég nagy, néhány kis településen és egy nagyobb birtokon kívül csak pár sziklás dobm,kis tavak és az egészet körbeölelő erdő van itt. Hogy ittléted titokban maradjon, az erdő mélye felé veszed az irányt. Rálelsz egy útra,amit majdnem teljesen benőtt már a fű. Bár egyedül vagy, mégis úgy érzed, hogy figyel valaki. Egy patakot keresztez az út, néhány korhadt fadarab árúlkodik arról, hogy itt valami híd volt régen. Jogosan merülhet fel benned a kérdés,hogy bokáig érő víz miatt miért építenek hidat? De nem számít, kicsit felfrissíted magad a vízzel és leülsz pihenni egy kicsit. Az erdő csendes,csak a patak zúgását hallod,majd egy ismeretlen hangot.
-Légy üdvözölve,Hiryuu Iki.-köszönt egy férfi hang.
A hang gazdáját nem látod semerre,akárhogy is forgolódsz.

-Tán félsz az ismeretlentől?-kérdi gúnyosan az idegen hang.
A chakrával javított hallásodnak köszönhetően sejted már, hogy hol lehet az idegen. Lassan elindulsz abba az irányba, ahonnan hallani vélted a hangját. Egy termetes fa mögé pillantasz be hirtelen, de senkit sem találsz.
-Itt vagyok! Ne ott keress!-hallod ismét a hangot,ezúttal a hátad mögül.
Mikor megfordulsz,egy csuklyás alakot pillantasz meg a patak mellett. Közelebb lép hozzád és a csuklyáját hátraveti. Egy férfi arcát pillantod meg, amint önelégülten mosolyog rád. Legszívesebben letörölnéd a mosolyt az arcáról, de az ösztönöd azt súgja, hogy tudja mit csinál, ha csak így szórakozni mer veled. Bizonyára akar tőled valamit, hisz hogyan futhatnál bele itt valakibe csak úgy, aki mellesleg a neved is tudja?

Végigmér téged most,hogy szemtől szemben álltko egymással, a kardoddal nem is törődik. Láthatóan bízik a képességeiben, de nem úgy néz ki, mint aki harcolni akar.
-Szóval térjünk rögtön a lényegre,mi? Nos,rendben...Egy egyszerű feladatot kell csak elvégezned. A feladatod, hogy megölj egy embert és a fejét elhozd nekem. Természetesen megfizetlek a fáradozásodért.
A magabiztos mosolya arról árulkodik,hogy szinte biztos abban, hogy vállalod a megbízást.
-A célpontod egy másik elveszett ninja, egy fiatal lány. A neve Ryoko és mániákus gyújtogató. A sziget ura holtan akarja látni. Lehetőleg minél előbb, mivel már így is épp elég kárt okozott.
Többet nem mond, ad egy kis időt, hogy átgondold a dolgot. Bár nem úgy tűnik, hogy elfogad nemleges választ.

A kérdésáradat közben egy fához sétál és nekitámaszkodik,mikor befejezed szép sorban válaszol a kérdéseidre.
-Nos igen,mindössze ennyi lenne a feladat. A szavaidból ítélve ez neked rutinfeladat lesz...Hogy miért épp te? Mert alkalmas vagy rá, hogy végezz a célponttal,ugyanakkor nem jelentesz akkora fenyegetést,mint egy magasabb szintű szökött ninja.-Tart egy rövid szünetet,majd folytatja.-A sziget urának természetesen van egy kisebb önkéntes serege, azonban a létszám épp csak elég a sziget védelmére. Ezek az önkéntesek nem ninják ellen vannak kiképezve,hanem banditák és kalózok ellen. Ezen kívül csak a palotai őrség van, de azoknak megint nem a sziget átvizsgálása a dolguk...Erre a feladatra olyan kell,aki képes hasonlóan gondolkodni,mint a célpont.
Megvárja, míg értelmezed a hallottakat, aztán folytatja.
-A nevedet...mondjuk úgy,hogy említette valaki.
A célpontot illető kérdésekre egy térképet vesz elő a szigetről. Valóban nem egy kis sziget, van rajta pár jelölés a sziget déli végében.
-Mint láthatod,a célpont ezeken a helyeken tűnt fel eddig. Kezdetben csak az utakon támadt rá néhány emberre, de legutóbb felgyújtott egy kisebb falut. Csak az esőnek köszönhető,hogy nem égett le az egész...Nyomot biztos találsz majd épp eleget, elvégre egy gyújtogatót keresel...
A kezedbe nyomja a térképet.
-Van még kérdésed?...Na és mi a válaszod?

A válaszodra csak bólint,még megvárja, míg elindulsz. Nyílván nem szívesen fordítana hátat neked. Nagy sebességgel haladsz a falu irányába, már út közben is látsz pár leégett fát,egy forgalmasabbnak látszó úton pedig egy szekér maradványait. A faluba érve látod,hogy van pár nemrég elkészült sírhely,tehát biztosan vannak itt túlélők. A házak egy része láthatóan épp elég ideig égett ahhoz,hogy lakhatatlanná váljon,némelyiknek szinte a teteje sincs meg,egy pár másik úgy tűnik jobban bírta a tüzet és egy kis javítással menthető volt. Az utcákon senki sincs,néhány elszabadult állatot leszámítva,de biztosra veszed,hogy figyelnek téged. Végül a falu túlfelére érve találsz egy idősebb férfit,aki épp fát aprít. Észrevesz és végigmér,láthatóan nincs elragadtatva tőled,de egy szót sem szól,csak folytatja a munkát.

Mikor megszólítod,abbahagyja a faaprítást és leengedi a baltát. Láthatóan neki sincsenek ellenséges szándékai,de még mindig nagyon barátságtalanul néz rád. Persze a történtek után ez érthető is.
-Még csak az kéne,hogy az én vérem legyen...Annak a kis lotyónak hála majdnem oda lett mindenem. Néhány állatomat le kellett vágjam,annyira megégtek a tűzben...-kezdi a saját bajával,majd folytatja.-Nem,nem csak én maradtam. Páran vannak még itt,de bezárkóznak a házaikba így napnyugta fele. Bár ez a legnagyobb ostobaság,amit tehetnek,mert az az őrült szuka eddig mindig éjjel bukkant fel...A többi ember elmenekült, a sziget fővárosába.
Végigmér téged így közelebbről még egyszer,majd megcsóválja a fejét.
-Az az önző disznó meg csak a saját háza táját védi a képzett katonáival,az önkéntesek meg csak néhány utat védenek,nameg a kikötőt...Persze védenünk kell magunkat,mert gyakoriak a kalóztámadások...de mit védünk meg,ha az az elmebeteg majd az egész szigetet lángba borítja?
Mérgében belevágja a baltát a fészerbe,ami pár méterre van.
-Nos,azt a lányt nem nehéz nem észre venni. Hoszú vörös haja és szinte már izzó zöld szeme van. Beszélni nem hallottam,csak kacagni,jól mulatott mások szenvedésén...biztos nincs ki mind a négy kereke...Akár a veszett kutyát,jobb inkább megölni...

Nehéz kivenni,hogy az öreg miként viszonyul hozzád,egyfelől az az érzésed van,hogy már el is temetett,másfelől mintha mégis bizakodna egy kicsit. A kérdésedre gondolkodóba esik és körbe pillant,majd hümmög párat. Végül egy sötét erdőrész felé mutat.
-Ó igen,arra távozott. Hogy merről jött,nem tudom megmondani,de biztos,hogy arra ment...De fogadj meg egy tanácsot fiacskám.Ne menj be az oroszlán barlangjába,inkább csald ki onnan és úgy végezz vele.
Mivel több információval nyílván már nem tud szolgálni,elindulsz az adott irányba,közben még hallod,ahogy az öreg folytatja a munkát.

Egyre kezd sötétedni,miközben az erdőben haladsz. Keresztezel egy utat,de semmi érdekeset nem látsz,ezért mész is tovább. Néhány perc múlva zajt hallasz. Lelassítasz,majd meg is állsz és figyelsz. Néhány pillanat múlva egy mókus ront ki egy közeli bokorból,majd fürgén fel is mászik egy fára és eltűnik a szemed elől. Rögtön tovább indulsz. Rövidesen füst és égett hús szagát érzed,majd meg is találod a gazdáját, egy ember összeégett hulláját,mellette egy vasvillával. Még nem olyan rég halott,vagyis a célpontod is a közelben lehet. Kicsit átvizsgálod a helyszínt,és találsz pár friss lábnyomot északi irányba. Mivel mást nem találsz,követed ezt,de hamarosan megszűnnek a nyomok. A lány bizonyára a fákon haladt tovább. A megérzésedre hallgatva követed az irányt és hamarosan egy barlanghoz érsz. Láthatóan jó helyen jársz. A barlang körül minden leégett,a fű,a bokrok és a fák egy része is. A bejárat mellett a falon strigulák vannak a kőbe karcolva. Lassan megközelíted a barlang bejáratát. Bentről furcsa szagot érzel,de nincs időd gondolkodni rajta,hogy mi lehet,mert egy hangot hallassz a hátad mögül.
-Lám-lám! Végre valaki olyan tévedt ide,akivel érdemes eljátszani,mielőtt megsütöm vacsira!
Mikor megfordulsz,az egyik leégett fa törzsén megpillantod a lányt. A haja és a szeme olyan,amilyennek az öreg leírta. A ruhája fekete,több helyen szakadt. A lány testén több égési sérülést is látsz. A haja annyira hosszú,hogy a fél arcát el is takarja elől,csoda,hogy eddig nem égette le.
-Ryoko a nevem,a tied mi?-mutatkozik be kedvesen,most nem is gondolnád róla,hogy őrült.

Ryoko sem ma kezdte,tudja,hogy a legvalószínűbb,hogy mögé próbálsz kerülni,ezért már csak elővigyázatosságból is leugrik a fáról. Megveted a lábad a fán,amin az előbb a lány volt, és farkasszemet nézel vele. Ellenfeled csak vigyorog.
-Anyukád nem tanított meg rá,hogy illik bemutatkozni,ha valaki elmondja a nevét? Rossz fiú vagy...
Kicsit bevágja a durcát,majd pillanatokkal később kacarászni kezd és egy robbanócetlis kunait dob feléd. Nem okoz nehézséget kikerülnöd,de magadtól is rájössz,hogy nem akar végezni veled,legalábbis még nem.
-Azok a parasztok a faluban olyan gyengék voltak...de te más vagy. Érzem,hogy remekül fogunk mulatni!-mondja és újra felkacag.
Nem mozdul a helyéről,nyílvánvalóan a te következő lépésed várja.
-Még mindig nem árulod el a neved,nagyfiú?

Felnevet a szavaid hallatán,bár semmi vicceset nem mondtál.
-Nagy szavak egy kisfiútól! Remélem nem mész haza üres kézzel,ha te nyersz. Tudod,engem hivatalosan nem kőröznek,mint elveszett ninját...így nincs vérdíj a fejemen.Szóval ha csak a pénz miatt csinálod,akkor csoró maradsz...
Shunshin no Jutsuval eltűnik a kunai elől és a barlang bejárata fölött látod viszont,nem úgy tűnik,mint aki el akarna bújni. Dob egy puszit neked,majd egy pukkanással eltűnik,csak egy klón volt. Körül nézel,de nem látod. Egyszer csak megint az elmebeteg nevetését hallod,ezúttal a barlangból.
-Szórakoztató vagy! Gyere,játszani!
A barlang szájából hallod a hangját,majd hallod a lépéseit, ahogy befut a barlangba. Majd újra hallod a hangját.
-Jössz? Vagy nyuszi vagy?

A barlang bejárata beomlik,ott nincs esélye kijönni. Azonban elég mélyen volt a barlangban,hogy ne sérüljön meg az omlásban. A bejárat fölött várod,hogy felbukkanjon. Egyelőre néma csend van...Nem sokat kell várnod és egy sikolyt hallasz,bár ez mintha egy férfi lett volna. Azonnal elindulsz a hang irányába és egy sziklafalhoz érsz. Egy frissen megsütött testet találsz. A sziklafalon egy rés van,neked kicsi,de a célpontod talán kiférne rajta.
-Jól nézd meg,mert ha meguntalak,te is így végzed!-hallod a lány hangját,majd nevetését.
Hamar kiszúrod,de elfut,te pedig mész utána,ahogy a lábad bírja. Egy ideig csak szalad egyre távolabb a sziget belsejétől,végül egy tisztáson áll meg,ami a sziget szélén van. Láthatóan nem természetes úton jött létre, hanem leégett ez a rész,valamikor a közelmúltban. A szélén egy jópár méteres sziklafal, alatta meg a tenger. A tisztás körül és benne pedig elszenesedett fák. A lány szembe fordul veled és mosolyog.
-Az enyém vagy!...Biztos nem mondod el a neved? Úgyis együtt megyünk a pokolba.
Kézjeleket mutat és apró lánglövedékeket(En'en no Shuriken/Lángoló Shuriken/
) köpköd szét a tisztás széleire, ami lángra kap rögtön. Biztos valami olajat locsolt szét. Most egy lángoló körben vagy összezárva Ryokoval. Ez jó,mert nem tud hova futni,de rossz is,mert te sem tudsz kimenni. Kivéve ha leveted magad a sziget széléről a tengerbe. De először Ryokoval kell végezned.

Most először és valószínűleg utoljára megkomolyodik a tekintete. Egy ideig csak bámul rád,majd megszólal. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne.
-Nincs már miért élnem...A szüleimet itt ölték meg ezen a szigeten,pedig senkinek sem ártottak. Megbosszúltam a halálukat,könyörtelenül...Mindenkit megöltem,akiknek köze volt a gyilkosokhoz...De nem leltem benne megnyugvást...csak a bennem lévő sötétség lett egyre erősebb és szép lassan körülölelt...
Egyszerűen félre ugrik a senbonok elől és folytatja.
-Miért haljunk meg mindketten? Te benned is ott van ugyanaz a sötétség,ami bennem...
Hirtelen őrült módjára kacagni kezd,kisöpri az arcából a haját,ekkor megpillantod az arcának eddig eltakart felét,elég csúnyán meg van égve. Úgy tűnik a bosszúvágya nem csak a lelkét,hanem a testét is felemésztette. A halál csak megváltás számára.
-Legyen a neved akármi,örültem a találkozásnak. De most ideje véget vetni a játéknak!
Shunshin no Jutsuval előtted terem és vadul ütni és rúgni kezd,ahol ér,de szép lassan rájössz,hogy nem eltalálni akar,hanem csak minél többször hozzád érni. Ebben a közelségben ugyanolyan szagot érzel belőle áradni,mint amilyet a barlangból is éreztél. Hirtelen beugrik mi is ez a szag,olaj. A testa nagy része csupa olaj,és téged is igyekszik minél jobban összekenni vele. Fürge ugyan,de a közelharc nem az erőssége.