Kisebb falvak

Néhány apróbb település, aminek csak mellék szerepe van a játékban.

/Kenshin/

Végre sikerül elég közel érned a társasághoz, így mindent tisztán hallasz.
- Én tisztán láttam tegnap éjjel! A férfi szelleme minden éjjel ott kísért a domboldalon. Ha valaki a közelébe megy, akkor abból kiszívja az életet!
Elég érdekesnek tűnhet az amit beszél, de lényegében az egész nem más mint fecsegés. Egészen addig csak pletykának tűnhet ez az egész szellem história, amíg meg nem érkezik egy ősz hajú férfi. Az öregember ruhája inkább csak valami lepel féleség, amit az út pora már régóta rongyol. Kér egy üveg rizspálinkát és leül az egyik asztalhoz.
- Szóval ti is a kísértetről beszéltek. - vonja le a következtetést.
- Én tudom hogy mit akar ott a domboldalon. Nyugalmat, amit nem kaphatott meg! Néhány úton álló ölte meg valamilyen kincsért. Azonban miután végeztek vele, a bolondok nem találták meg azt amiért megölték. Még annyi eszük sem volt, hogy először kivallassák. Így hát a kincs oda veszett. - ekkor egy könnycseppet töröl le az arcáról.
- Bárcsak elhozta volna nekem azt a könyvet! - sóhajt fel szomorúan. - Legalább lenne valaki, aki megtalálná és elhozná nekem. A többi kincs az övé lehet, nem érdekel. Nekem csak az az egy könyv kell!
Ekkor az egyik fickó feláll és leönti egy kancsó vízzel az idős férfit.
- Állítsd már le magad öreg! Nincs szó semmilyen gyilkosságról, sem pedig kincsről. Kitudja miért kísért az a szellem...
Ekkor egy nő sétál oda a férfihez és átnyújt neki egy rongyot. Az öregember megtörli magát és mérgesen néz arra az alakra aki leöntötte. Hamarosan azonban megenyhül és elfordul a társaságtól.
- Hát senki sincs aki segítene rajta? - dünnyögi halkan, alig hallhatóan.

/Kenshin/

- Gyere velem gyermekem! - szól hozzád az öreg, majd feláll.
Hamarosan elhagyjátok a kocsmát és kiléptek az utcára. Ahogy kiérsz te is elvakít a napfény. Az öreg is erőteljesen hunyorog, egészen addig amíg a szeme hozzá nem szokik a világossághoz.
Ezután egy házhoz mentek, ahova betessékel a férfi. Leültet egy székre és a kezedbe nyom egy pohár teát.
- Amíg én elmesélem ezt, addig te csak iszogass! - mondja rekedtes hangon.
- Minden úgy egy hónapja kezdődött. A fiam és az unokám egy könyvet szeretett volna hozni nekem. Valójában maga a könyv nem értékes, de a szememben hatalmas az eszmei értéke. A kis unokám írta azt. Inkább naplónak nevezném, nem is könyvnek. Na mindegy, a lényeg hogy nagyon közel áll a szívemhez. A fiam kereskedő volt és drágaköveket szállított az egyik településre. Elvileg senki sem tudta hogy mi van még nála. Én is úgy tudtam meg, hogy a megrendelő egy csapatot küldött ide.
Ekkor köhögni kezd. Valóságos roham kapja el, de csakhamar abba is hagyja.
- Elmennék én is megkeresni a könyvet, de túl gyenge vagyok. A falusiak azt hiszik megbolondultam. Még azt sem tudják hogy a fiamat és az unokámat ölték meg. - ekkor néhány könnycsepp csordult le az arcán.
- Arra kérnélek bátor ifjú, keresd meg nekem azt a könyvet és maradványokat. Azt szeretném, ha a fiam és az unokám maradványa itt lenne eltemetve a kertemben, ahova én is kerülni fogok. A drágaköveket megtarthatod, azok nem kellenek! Mit válaszolsz, ifjú harcos, segítesz nekem?

/Kenshin/

Az öreg a válaszod után eltűnik egy rövid időre a szemed elől, majd vissza jön egy tállal, amiben Onigiri van(rizsgombóc). Amikor nekilátsz, a férfi válaszol a kérdéseidre:
- Innen olyan fél órányira van, ha lovon mész oda. Gyalog olyan másfél óra az út. Északra kell menni egy dombhoz. Ott szokott kísérteni a szellem, tehát valahol azon a környéken lehet elrejtve a könyv és a drágakövek. A drágakövekről nem tudok semmit. Mint mondtam, a tulajdonos emberei érdeklődtek utána, de konkrétumot nem mondtak. Szerintem nagy értékről lehet szó, ha már egy akkora csapatot ide küldött az az úr. Akkor elhoznád nekem azt a könyvet?

//A kaland végig itt fog lejátszódni, szóval ha már most elindulsz, akkor ide írd le az utadat.//

/Kenshin/

Mire a dombhoz érsz, a köd nagyon sűrű lesz, de annyira nem hogy ne lássál. Nagyjából kiveszed mindennek a körvonalát, tehát nem tudnak meglepni. Hirtelen azonban különös hangokra leszel figyelmes: egy kisfiú sírására és halk nyögésekre.
Nem tudod meghatározni a hangok forrását, olyan, mintha körbe vettek volna.
Hamarosan látod hogy valami elsuhan előtted. Csak egy pillanatra tűnt fel, máris eltűnt. A következő pillanatban zajt hallasz a hátad mögül. Amikor oda fordulsz, látod hogy egy kisgyerek az. Átlagosnak tűnik, leszámítva azt, hogy átlátsz rajta.
- Ké... kérem segítsen! - szól hozzád zokogó hangon.

/Kenshin/

A gyerek értetlenül áll előtted, de amikor előveszed a kardodat megrémül és el tűnik. Ekkor már egy férfi tűnik fel előtted, aki szintén átlátszó.
- Segíts, szabadíts meg! - szól hozzád suttogó hangon.
Ezután a férfi is eltűnik, de még előtte egy kőkupac irányába mutat. Legalábbis annak tűnik, a köd miatt alig tudod kivenni.
A kérdéseidre sajnos nem kaptál választ, de legalább már kaptál egy irányt, amerre haladhatsz.

//Vagy elindulsz a mutatott irányba, vagy máshol kezded el a keresést.//

/Kenshin/

Amint a kőkupachoz érsz, a férfi újra feltűnik és egy újabb irányt mutat neked. Abban az irányban egy kisebb üreget látsz, ahova egy kis gyerek simán befér. Ha jobban szemügyre veszed, olyan mintha valami lenne is ott bent.
- Segíts! - hallod újra a suttogó gyerek hangot.
Senkit nem látsz magad körül, de most még a hideg is végig futott a hátadon. Kezd egyre kísértetiesebb lenni az egész.

/Kenshin/

Kicsit remegve közelítesz az üreghez. Majd újabb hangokra leszel figyelmes.
- Szabadíts meg minket... és tiéd a kincs... - hallod a hátborzongató suttogást.
Ekkor meglátod újra a kisgyereket, de ezúttal sokkal valóságosabbnak tűnik. Azonban egy különös dologra leszel figyelmes: süt a nap, már nincs köd.
Látod amint a fiú bemászik az üregbe és össze gömbölyödik. Hallod ahogy sír, de te nem tudsz semmit sem tenni. Ekkor 4 férfi jelenik meg és kardokkal a kezükben benyúlnak a nyílásba. A szemed előtt szúrják halálra szegény gyermeket.
Megdermedsz a látványtól, ami hirtelen eltűnik és újra a ködös területen vagy.
- Segíts! - hallod újra a suttogó hangot.