Ichiraku Ramen

Konoha legjobb ramen kifőzdéje, Naruto kedvenc helye.

Hát megérkeztünk. Az Ichiraku ramen. Már az illat is elég volt, hogy megkorduljon a gyomrom bár nem voltam éhes még is enni akartam.
-Hahó Ichiraku!-Köszöntem be. És már fogadtak is.
-Szia Jasami a szokásos?
-Igen.-Mondtam és leültem.
-És kit hoztál magaddal?-Kérdezte miközben hozzá fogott, hogy elkészítse az adagom.-És mit adhatok neki?
-Oh ő Haruka.-Mutattam be.

//Bocs mennem kell szia//

Megáll egy pillanatra az étterem előtt,hogy kívülről is megcsodálja.
~Ez tehát a híres Ichiraku ramen.
Követte Jasamit és leült mellé.
-Jó napot!-köszönt vidáman Ichirakunak.
Nem mutatkozott be még egyszer,ha már Jasami úgyis bemutatta őt az öregnek.
-Ugyanazt kérem,mint ő. Megbízom az izlésében.
~Na meg túl éhes vagyok,hogy átfussam az étlapot.

-Rendben máris hozom.-Mondta és egy fordulattal kiosztotta az én adagom és már az övén dolgozott. Mivel még nem voltam éhes inkább megvártam az evéssel őt.
-Parancsolj!.-Mondta egy perccel később Ichiraku és letette elé a gőzölgő tálat.
-Jó étvágyat.-Mondtam halkan és hozzá fogtam az evéshez. Közben a szemem sarkából őt is figyeltem.

Csendben üldögélt,míg elkészült az étel. Szerencsére nem kellett rá sokat várni. Amint Ichiraku elé tette a tányért,megszagolta a rament.
-Hmm,mennyei illata van! Jó étvágyat!-fordult végül a fiú felé egy pillanatra.
Vett két evőpálcikát és hozzálátott az evéshez. Az első falatot ízlelgette egy ideig,látszott az arcán,hogy ízlik neki. Valahogy sejtette,hogy Jasami néha figyeli,de nem zavartatta magát,csak az evésre koncentrált. Pár perc alatt meg is ette a rament,majd elégedetten tolta el magától a tányért.
-Köszönöm szépen. Nagyon finom volt.

Miután kivégeztem a tányér tartalmát rá néztem.
-Örülök, hogy ízlett.-Mondtam és már nyúltam is a pénz tárcámért és kifizettem mindkettőnk adagját. (20 ryou).
-Na mehetünk... Hova szeretnél menni?-Kérdeztem ami már megint furán hangozhatott de nekem úgy tűnt nem érti félre. Meg aztán nem igazán tudnék mást mondani.

Haruka a zsebébe nyúlt a pénztárcájáért,de most kivételesen elég lassú volt és Jasami fizetett helyette.
-Ó,köszi. Majd legközelebb én fizetek.
Kisétált az utcára és ott megvárta a fiút. Egy kicsit elgondolkodott a válaszon,de nem jutott eszébe semmi jó.
-Hát,nekem igazából mindegy. Csak egy helyben ne ácsorogjunk túl sokat.
Sétálva elindul az utcán,csak hogy mozogjon egy kicsit.

Követtem és közben azon gondolkodtam hova is mehetnénk.~Hát elég sok hely van de mindegyik annyira... nem is tudom.~Gondolkodtam magamban és szép lassan haladtunk az út testen míg nem a folyóhoz értünk szép lassan oldalra néztem aztán lassan megálltam.~Elég szép innen~ Gondoltam magamban.

//folyó part?//

Elsétáltak egészen a folyóig. Haruka észre vette,hogy a fiú nézi,de nem zavarta. Hozzászokott az ilyesmihez.
~Jól esett ez a ramen. Azt hiszem máskor is eljövök. Talán meghívhatnám Hanakot is valamikor. Meg kéne törni a jeget.
Jasamira pillantott és kedvesen mosolygott. Semmi olyasmire nem gondolt,csak egyszerűen kedves volt,mint általában mindenkivel.
-Szóval,neked a holnapi lesz az első küldetésed,vagy volt már pár eddig?-kérdezte hirtelen,ami az eszébe jutott.

/folyó part/

Ichirakuhoz érve rögtön leülnek és rendelnek. Haruka mivel megint nincs kedve az étlapot böngészni,azt kéri,amit Jasami szokott,mert az izlett neki. Ezt követően Izumi rákérdez,hogy kicsoda ez az Jasami. Haruka pedig beszámol a kis délutáni ramenezésről és sétáról. Izumi rögtön cukkolni kezdi vele,de Haruka csak nevet a dolgon. Nem zavarja. Elfogyasztják a ramenjüket,majd Izumi kifizetni a rendelést,így Haruka kénytelen neki is megigérni,hogy legközelebb ő fizet.
-Nos,további szép estét. Én sietek haza,holnap korán kell keljek. Szia!
Ad két puszit a lánynak,majd haza fut.

/lakóterület/

/Yuki/

Alig fejezed be rament, valami ráugrik a válladra, majd a fejedre mászik. Először nem látsz semmit, csak fehér szőrt, ami nem sokban különbözik a hajad színétől. A következő pillanatban a "szőrpamacs" leugrik a fejedről és éppen előtted landol, ezzel felborítva a tányérodat. A tányér szerencsére nem tört el, de ennek ellenére Teuchi elég szúrós szemmel mered rád. Amikor meglát valakit a hátad mögött, kisimul az arca és felveszi a macskát.
- Elnézést Teuchi! - hallasz egy női hangot a hátad mögül. - Alig pár perce kapott enni, de már megint éhes. Akira állandóan csak a kajára tud gondolni, ami már kezd egy kicsit unalmassá válni. Esetleg kaphatna valamilyen maradékot? Csak pár falatot kellene neki adni, éppen fontos dolgom van. Egy lányt kell megtalálnom, akit a szárnyaim alá kell vennem. Itt egy kép róla, nem láttad?
- Ayame, hozz valamit Akirának! - szólt a lányának Teuchi. - Ami azt illeti éppen itt ül előtted.
- Valóban? - ül le melléd és szembe fordul veled. - Nagyon örülök a találkozásnak, a nevem Natsume Tira. - ekkor megragadja a kezedet és alaposan megrázza. - Csak hívj Tirának. Mostantól én foglak szemmel tartani, egészen a sikeres chuunin vizsgádig. Ebbe természetesen az is bele tartozik hogy tanítalak és fejlesztem a képességeidet. Mivel nagyon kevés időnk van, ezért csak egy gyors bemutatkozást szeretnék kérni tőled. Mivel a nevedet már tudom, azt nem kell mondanod. Elsősorban az érdekelne hogy mi érdekel, mit szeretsz csinálni a szabad idődben és mire szeretnél specializálódni a továbbikban.
Miután befejezi a mondandóját, az ölébe veszi a macskáját, akinek a szájából épp egy halfarok lóg ki. Kényelembe helyezi magát és várja a válaszodat.

/Yuki/

A jounin végig csendben volt, amíg beszéltél. Amikor befejezted a mondandódat Akira átugrott hozzád és az öledbe bújt.
- Egy kis bizonytalanságot hallok a hangodból. Látod, Akira már megkedvelt téged! Ne félj, kezdésnek csak egy kevésbé veszélyes küldetésben lesz részed. Van egy rablóbanda a környéken, ami hetente egyszer lecsap a kereskedőkre. A feladatunk nagyon egyszerű lesz, még harcolnunk se kell. Meg kell vizsgálnunk a karaván maradványait és meg kell találnunk a rablók rejtekhelyét. Ezzel le is tudom tesztelni a nyomkereső képességedet. - mosolyodik el a nő. - Most menj és szedd össze a felszerelésedet. Ha ezzel meg vagy, gyere a főkapuhoz. Ott foglak várni!
Miután befejezi, elveszi tőled Akirát és magadra hagy.

/A következő post Konoha kapujához menjen; majd oda írd le hogy otthon össze szedted a felszerelésedet/

Amint belépek a Rameneshez gyorsan elteszem a krumplit amit nemrég Sensei-emtől kaptam. Leülök egy székre és megvárom, hogy a Sensei is helyet foglaljon.
~ Remélem kifizeti az én részem is, mert nem hoztam pénzt magammal ~
Amint Sohan Sensei belép a rameneshez egyből mondom neki :
- Én majd azt kérek amit te, Sensei. -Mondta és közben kiskutya szemekkel nézte mesterét.
~ Remélem a kiskutya szemek hatására tényleg fizet helyettem is. ~

Beléptek Ichiraku-hoz és Sohen két ramen-t rendel, amit ő fizet/Mert ilyen jó fejXD/. Miután megkapja eléd teszi a tálat.
- Jó étvágyat!
Azzal neki is lát a saját adagjának és gyorsan a végére is jár. Megvárja míg befejezed, aztán megszólal.
- Akkor most mesélj valamit magadról. Azt látom, hogy a krumplit szereted, de bizonyára nem azért vagy ninja, hogy krumplit termessz. - mondja egy mosoly kíséretében. - Biztosan van valami célod, nem igaz?

Szerencsére a Sensei kifizette a Ramen-t. Amint befejeztem a Ramen zabálást. A Sensei megkérdezte, hogy mi az oka annak, hogy ninja vagyok.
- Hát. Igazság szerint, apám az ANBU csapathoz tartozik és mindenképp szeretnék egyszer olyan erős harcos lenni mint ő. Nemrégiben találtam egy új okot is, hogy miért én legyek a legjobb. Meg kell találnom a legjobb barátomat Yagami-t aki nemrég tűnt el a faluból és senki nem tudja hova tűnt.
Egy könnycsepp csordult ki az arcomon. Ezután elővettem a már megkezdett krumplimat és beleharaptam egy újabb falatot. Miután lenyeltem megkérdeztem a Sensei-t.
- És te neked mi a célod azzal, hogy ninja lettél Sohen-Sensei. - Mosolygott a Sensei-re.

Sohen arca kissé elkomolyodik.
- Ez egy nemes gondolat. Az én célom a vezeklés és, hogy egyszer legyőzzem, azt aki megölte a csapattársaimat. Amikor még én is genin voltam, kaptunk egy látszólag egyszerű küldetést. Egy fontos embert kellett megvédenünk a lehetséges orgyilkosoktól, akik elő is kerültek. Gyenge voltam és nem tehettem szinte semmit és még meg is sérültem. Csapattáraim és a mesterem az életüket adták azért, hogy megmeneküljek. Tartozom annyival az emléküknek, hogy megerősödöm, amennyire csak lehet és megkeresem, azokat, akik akkor ránk támadtak. Nade, hagyjuk a múlt idézgetést.... mára szabad vagy. Holnap küldetésre megyünk, de egyelőre ne gondolj semmi komolyra. Tsunade-sama vigyáz a geninekre.
Miután befejezte a mondandóját, feláll és elindul kifelé.

Ahogy haladtunk akaratlanul és bele néztem Hanako szemébe amitől megint úgy éreztem mintha meghalnék.~Azt hiszem nem kéne a közelében viccelődnöm...~Gondoltam miközben hallgattam a többieket. Fumetsu kérdésére nem tudtam, hogy nekem is válaszolnom kéne vagy csak a lányoknak tette fel de úgy gondoltam inkább válaszolok.
-Én csak múlt hónapban lettem 13 habár ez nem igazán látszik rajtam.-Mondtam miközben kicsit nevetgéltem és megvakartam a tarkóm ismét.

Haruka jól elvolt a macskával,amit felszedett az utcán,végül eleresztette,mert már közeledtek az étteremhez. Csak mosolygott Hanako fenyegető nézésén. Fumetsu kérdésé várta ő is a válaszokat.
-Én csak egyel vagyok lemaradva Hanakotól.-mondta vidáman.
Láthatóan őt nem zavarják az ilyen kérdések,vélhetőleg egyéb adatokat is nyugodt szívvel megosztana. Bár azt már tényleg illetlenség lenne megkérdezni.
Lassan megérkeztek Ichirakuhoz és leültek. Átolvasta az étlapot,de nem mondott semmit,még gondolkodott rajta,hogy milyet kérjen.
~Mindegyik jól hangzik,nem könnyű választani.

- Én 17. *mondta Hanako és ugyan minden más esetben az lett volna a reakcióm hogy "Mennyi?" De tudtam, ha ezt meg kérdezem, akkor csúnya végem lesz.
- Én csak múlt hónapban lettem 13 habár ez nem igazán látszik rajtam. *hangzott el Jasamitól a válasz, de nem tudtam eldönteni, hogy dicsekszik vagy panaszkodik.
- Én csak egyel, vagyok lemaradva Hanakotól.
~ Szóval 16, nem értem ezt miért nem lehet így mondani. *gondoltam.
- Én 14 vagyok úgy, hogy úgy tűnik te vagy a legfiatalabb. *mondtam nevetve Jasaminak, miközben lassacskán megérkeztünk a cél állomáshoz.

*Kissé meg lepődött a válaszokon.
-Pedig többnek hittelek.
*Mondtam Fumatsunak majd Harukáékra néztem.
~Ez érdekes náluk is s nálunk is 3 év kor különbség van. De most már értem Jasami miért ilyen szemtelen újabban. Még ő is csak gyerek, Haruka is de ő 16 éves még nem érett meg.
*Kicsit megállt az utcán.
~Akkor most én vagyok a legidősebb közöttük. Így Tisztelniük kellene vagy ez hogy van ilyenkor?
*Tovább ment többiek után mikor közeledtek az étterem felé észre vetet milyen kicsi.
-Az lenne Ichiraku senpai boltja?
*Kérdezte érdeklődve bár igazából arra számított csak viccelnek vele.
~Ez nem lehet az. A híres Ichiraku ebben a kis viskóban készíti a rameneket? Ez képtelenség ha valaki ilyen híres annak biztosan egy jó nagy étterme van ahol sorban állnak az emberek.

-Nem baj. Ez is azt jelenti mennyire zseni vagyok és legalább több időm lesz feljebb jutni.-Dicsekedtem kicsit. Befordultunk még egy sarkon és megérkeztünk az utcába.~Sose gondoltam, hogy egy idősebb lánnyal így össze tudok jönni... Habár ő is majdnem ugyan annyi mint én ha nem születéstől számítunk. Pedig azt hittem a lányok korábban érnek... na mindegy~
Mikor megérkeztünk már ültünk volna le amikor Hanko megkérdezte, hogy ez tényleg Ichiraku helye.~Mi van ezekkel a lányokkal? Először Haruka most meg Hanako. Hogy lehet, hogy nem ismerik?~Töprengtem el magamban és intettem neki.
-Igen ez az ő helye.-Válaszoltam és leültem.-Üdv. A szokásos.-Mondtam és kicsit hátra is dőltem majd belenéztem az étlapba is hátha van valami új. Nem igazán volt és azok sem voltak épp az én "stílusom".
-Ti mit kértek?-Érdeklődtem.

Nem is figyel a többiekre,hanem az étlapot bújja. Végül leteszi maga elé,becsukja a szemeit és találomra rámutat az egyikre.
-Akkor én ezt kérném.-mutatta Ichirakunak az étlapon.
Míg a ramenek készültek,Jasamira tévedt a tekintete,látta,hogy kicsit eltöprengett valamin. Kíváncsi volt,hogy micsodán.
-Látom,valamin nagyon töröd a fejed. Mi az?-kérdezte kedvesen.
Közben megkapta a ramenjét és hozzá is látott rögtön.
-Hmm,nagyon finom!

- Na, igen nem ez a leg puccosabb hely, de mégis itt lehet a legjobb rament kapni. *mondtam miután meg halottam, hogy mit kérdez Hanako. Miután beléptem egyből lehuppantam és elvettem két étlapot, amiből az egyiket oda nyújtottam Hanakonak.
- És mit együnk? *kérdeztem mosolyogva.