Arata Mei
Hozzászólások száma : 114
Join date : 2010. Apr. 04.
Tartózkodási hely : A Bingó könyven
 | Tárgy: Arata Mei (régebben Omura Emi)  Vas. Ápr. 04, 2010 1:23 pm | |
| Név: Arata Mei
Kor: 16
Rang: Elveszett ninja
Falu: Rejtett Köd falu
Magasság:168 cm
Súly: 56 kb
Szemszín: tengerkék
Hajszín:sötét lila
Vércsoport: AB
Megjelenés: Fekete toppot és nadrágot visel. Fejpántját megtartotta,de nem hordja. Általában egy csuklyás utazóköpenyt visel,de a csuklyát csak ritkán használja.
Jellem: Kerüli a feltűnést,általában kedves és segítőkész. A túlélés érdekében mindent megtesz,de embert csak a legvégső esetben öl.
Felszerelés:10 kunai és 20 shuriken,1 wakazashi
Előtörténet:
Omura Emi a Víz országában született 16 évvel ezelőtt. Mindig tisztelettudó, de ugyanakkor szókimondó is volt. Ha nem tetszik neki valami, azt megmondja, mindegy hogy kivel áll szemben. Igyekszik mindig a helyes utat követni. Ha teheti, segít az embereknek. Így nevelték. Igazi szüleit nem ismerte, anyja meghalt, amikor született, apja pedig nevelőszülőkre bízta, mert voltak fontosabbnak vélt dolgai. Az apja nem más, mint Omura Senshi, egy fegyvergyártó vállalat feje. Ennyit tud róla. De elég is neki ennyi, hisz ha Ő nem kellett az apjának, akkor neki sem kell egy ilyen apa. A nevelő szülei Kuroshiro Daisuke és felesége Keiko. Mindketten a Köd falu ninjái, apja a falu egyik legkiválóbb jouninja, anyja pedig orvos ninja. Mindketten sokat foglalkoztak vele, ha idejük engedte, így Emi az akadémia mellett is sokat tanult, főleg anyjától, így jártas egy kicsit a gyógyfüvek használatában és az elsősegélyben. Többen is mondták, hogy nagy jövő áll előtte ilyen családi háttérrel. Mindkét nevelőszülője szigorúan nevelte, de sajátjukként szerették. S ő viszont szerette őket a sajátjaiként.
Az akadémiai évek hamar elteltek, legalábbis Emi úgy érezte a végén, mintha tegnap kezdte volna. Tehetséges növendék volt, így sosem voltak gondjai a tanulással és a kiképzéssel, főleg, hogy a szülei tettek róla, hogy kellően elsajátítson mindent, amire csak szüksége lehet. Remek érzéke volt a célba dobáshoz, ezért dobófegyverekkel talán a legjobb volt az osztályból. Baráti viszonyba nem nagyon került senkivel, inkább csak jóban volt egyesekkel, másokkal meg nem. A záróvizsga után beosztották két másik geninnel együtt egy csapatba. A csapattársai Haruto és Katsu voltak. Egyiküket sem igazán kedvelte meg az akadémián, de nem volt mit tenni, el kellett viselje őket. A jounin, aki a csapatot vezette egy Sumiko nevű nő volt. Ez csak nehezítette Emi dolgát, mivel Sumiko tőle sokkal többet várt el, mint a két fiútól. Az első néhány küldetés a szokásos volt, a falun belül apró feladatokat elvégezni, mint a kertészkedés, szemétgyűjtés és hasonlók. Végül kaptak egy komolyabb feladatot. Legalábbis, a korábbiakhoz képest az volt. A feladat annyi volt, hogy kísérjenek át egy kereskedőt egy szomszédos szigetre. A hajóúton nem volt semmi nehézség, ezért nem sok dolga akadt a genineknek. Pár órával a hajó kikötése után már bent jártak a sziget erdejének sűrűjében, útban a legközelebbi településhez. Hamarosan sűrű köd szállt fel, ami nem volt szokatlan erre fele, de mégis gyanús volt. Hamarosan egy csapat bandita támadt rájuk, élükön egy elveszett ninjával, aki egykoron a Köd falut szolgálta. A sensei harcba bocsátkozott vele, a geninek pedig a banditákkal foglalkoztak. Emi egy banditát üldözve elszakadt a többiektől és végül néhány shurikennel leterítette menekülés közben. Visszaindult volna a többiekhez, ám ekkor egy csuklyás idegen állt az útjába. Emi fegyvert fogott rá, mert gyanús volt. Az idegen azonban nem akarta bántani őt. Ellenkezőleg, megvédeni akarta. Mivel a csatának közben vége volt és Sumiko sensei már a nevét kiabálta, az idegen nem mondhatta el, amit akar. Csak egy tekercset adott át neki. Annyit mondott, olvassa el, majd ott hagyta. Emi válaszolt a sensei hívására és eltéve a tekercset, visszaindult hozzájuk. A küldetés további része már gördülékenyen ment, sikeresen elkísérték a kereskedőt oda, ahova tartott, majd hazatértek.
A nap végén a lány miután a szülei aludni tértek, megnézte a tekercset. Valójában szöveg nem nagyon volt benne, csak egy kis térkép. Szöveg csak annyi, hogy ’Fontos lenne, hogy beszéljünk, a Te érdekedben!’ Emi nem tudta, hogy ez nem csapda-e. De ha az idegen bántani akarná, akkor megtette volna az erdőben a köd rejtekében. Így végül rászánta magát, hogy kiderítse, mi is ez az egész. A térkép nem említett helységneveket, de arra nem volt nehéz rájönni, hogy az egyik szomszédos szigetre vezet. Szerencséjére a legközelebbi szigetre kellett mennie. Csónakot nem szerzett, inkább átsétált a vízen a másik szigetre. Ez volt az első alkalom, hogy komolyabban hasznát vette. A térkép segítségével egy kunyhónál találta magát. Az ablakon fény szűrődött ki és a kéményen pedig füst szállt fel, tehát volt itt valaki. Még mielőtt bekopoghatott volna, megszólította az idegen. Egy farönkön ült, nem messze a kunyhótól. Addig észre sem vette, hogy ott van, talán nem is volt ott. Az idegen magához intette. Emi engedelmesen oda ment és leült vele szemben a földre. Gyanakvóan méregette az idegen férfit, de fegyvert nem vett elő. Az idegen elmondta, hogy az apja régi barátja. Az igazié. Arra kérte, hogy tartsa őt szemmel, mivel hamarosan útra kell kelnie. Legyen a segítségére, hogy biztonságba kerüljön. Erre Emi kiakadt, először is miféle útra kelésről van szó, másrészt meg az apja eddig felé se nézett, miért most kezd foglalkozni vele? Az idegen elmondta, hogy az apja azért bízta nevelőszülőkre, hogy legalább egy ideig nyugodtan, szerető családban élhessen. Erre azért volt szükség, mert ő egy olyan klán utolsó leszármazottai közé tartozik, akik a Hyoton nevű Kekkei Genkaial rendelkeznek. Vagyis Emi szintén hasonló képességekkel született, csak ezek még nem mutatkoztak meg. Ezért élhetett eddig zavartalanul, de idővel a képessége elő fog jönni. Akkor pedig a Köd falu kegyetlenül levadássza, ha rájön erre, ezért Eminek mennie kell. Itt befejezte a mondandóját. A lány nem tudta, hogy ez most igaz, vagy valami bolond tréfa. Esetleg ez az ember őrült. De nem úgy tűnt, hogy hazudna. A férfi kitartotta a tenyerét és egy jéggömböt formált, majd a lány kezébe adta. Így bizonyítékot kapott, hogy ilyen képesség tényleg van. És ha ez igaz, akkor a történet rá vonatkozó része is igaz lehet. Látva a lány bizonytalanságát még annyit mondott, hogy döntse el, mit szeretne. Visszamegy a Köd faluba és hűen szolgálja, míg ki nem derül a származása és akkor megölik. Vagy elhagyja a falut örökre, és járja a maga útját elveszett ninjaként. Egyik lehetőség sem vonzó, de legalább választhat.
Emi nem tudta mit tegyen. Mindkét lehetőség magában hordozta a lehetőséget, hogy meghal. De nem mindegy, mikor és hogyan. Így eldöntötte, hogy elmegy. De előbb szeretett volna elbúcsúzni a szüleitől és magához venni pár holmit. Így hát haza ment és mintha mi sem történt volna, lefeküdt aludni. Már ha tudott volna aludni, ugyanis egész éjjel úgy érezte, hogy figyelik. Álmatlan éjszaka volt, de átvészelte valahogy. Az utolsó napja a faluban azzal telt, hogy edzett a társaival, nehogy gyanút fogjanak. A nap végén otthon összecsomagolt és írt egy búcsúlevelet a nevelőszüleinek. Elmondta benne, hogy miért kell elmennie. Lényegében nem azzal volt baja, amit a falu tett az övéivel, nem akart semmiféle bosszút. Csupán élni akart. Nem pedig meghalni csak azért, aminek született. Végül az éj leple alatt elhagyta a házat, amit eddig az otthonának nevezett. Ugyanúgy átment a szomszéd szigetre, hogy találkozzon a férfival, akivel beszélt. De a kunyhó üres volt és a férfi sem volt sehol. Viszont felbukkant Emi két csapattársa. A viselkedése gyanús volt, ezért gyanút fogtak és úgy döntöttek, követik ők. És végül rajta kapták, hogy szökni akar a faluból. Mivel egyébként sem szívlelték nagyon, örültek is ennek. Nem is akarták vissza vinni, hanem inkább megölni. Rákényszerítették a harcra és mivel ketten voltak egy ellen, le is győzték őt. A csata végén félholtan hevert a földön, tele súlyos sérülésekkel és telibe talált fegyverrel a testén. Amire még erről az estére emlékezett, hogy a két fiú halálsikolyát hallotta és hogy nagyon hideg volt, mintha jég borította volna az egész testét.
Pár nappal később tért magához egy rögtönzött ágyban, ami egy barlangban volt. Hogy ez a barlang hol volt, arról a férfi, aki idehozta, csak annyit mondott, hogy elég messze van a Víz országától. Ez Eminek elég volt, egyelőre. A férfi ezúttal nem viselt csuklyát. Középkorú volt, de fiatalos. Kenshin néven mutatkozott be. Elmesélte neki, hogyan mentette meg, és mivel a képességeit használta. Szemtanú nem volt, de a faluban tudták, hogy a két fiú a lányt indult megkeresni. Így most Emire terelődött a gyanú, hogy Hyotonnal rendelkezik. Míg lábadozott, Kenshin kicsit többet elmesélt az apjáról, megtudta tőle, hogy a valódi neve Arata Sesshou. Ennek tudatában Emi nevet változtatott, így az új neve Arata Mei lett, de ha lehet, akkor csak Meiként mutatkozik be mindig. Így a nevelőszüleit talán kevesebb kellemetlenség éri, feltéve, ha nem vádolták meg és végezték ki őket, amiért őt bújtatták évekig. De Mei remélte, hogy a Mizukage előtt világos, hogy ahogy ő, úgy nevelőszülei sem tudták, hogy valójában kicsoda. A névváltoztatás továbbá remélhetőleg megvédi az apja álcáját is.
Mikor már nagyjából felépült, elkezdett újra edzeni, hogy ismét formában legyen. Még egy kis ideig, míg Mei utazásképes nem lett, ott maradtak a barlangban. Utána tovább utaztak, mivel körözött bűnözőként nem ajánlatos sokáig egy helyben maradniuk. Fél évig együtt utaztak mindenfele, közben Kenshin alkalmi mesterként tevékenykedett Mei életében, így elsajátított néhány víz elemű technikát. Végül elválltak útjaik, csak pár havonta futottak össze valahol. Meinek néha az volt az érzése, hogy Kenshin követi őt, de végül rájött, hogy csak akkor teszi, ha találkozni akar vele, így tudja, mikor alkalmas. Mei a fejébe vette, hogy megkeresi az apját, mivel ő az egyetlen élő rokona. Már két és fél éve utazgat mindenfelé, leginkább olyan helyeken, ahol kevés shinobi fordul meg. De eddig nem járt sikerrel. Mivel ritkán jut a fülébe hír a felől, hogy apja merre jár. És ezek a nyomok gyakran kihűlnek, mire sikerül oda jutnia. De egyszer bizonyára sikerrel fog járni. Csak azt nem tudja, akkor mi lesz.
A hozzászólást Mei összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 04, 2010 1:59 pm-kor. | |
|
).