A Végzet Völgye

A Végzet Völgye, ahol egykor az 1. Hokage és Uchiha Madara küzdöttek.

Viszonylag gyorsan megérkeztünk. Kissé elképedtem mert először jártam az ország ezen részén. Az első Hokage szobrát rögtön felismertem, de a másik szobort nem igazán tudtam beazonosítani. Valahogy mégis nyugtalanított. Ahogy lenéztem a szobrok lábához láttam, hogy azokból egy egy helyen hiányzik egy nagyobb darab. Vakartam a fejem de nem tudtam hova tenni. Végül körbenéztem de még nem láttam senkit, ezért Kobushi senseihez fordultam:
- Sensei! Mi történt a szobrok lábával? És kit ábrázol az elsővel szemben lévő szobor?- néztem érdeklődve a sensei re

Mikor már egy ideje úton voltunk előrébb mentem és felzárkóztam a senseihez.
-Sensei. Szerintem a mi kis szemtanunk sáros. Fogadni mernék, hogy ő a második ninja nem kéne őt is ellenőriznünk?-Kérdeztem mondandóm akkor fejeztem be amikor megérkeztünk Onkei a szobrokról kérdezett. Láthatólag nem érdekelte, hogy nemsokára egy harc közepébe csökkenünk.~Most nem turista vagy inkább figyelnél.~Gondoltam miközben elővettem két kunait és a kezembe tartottam.~Nem árt ha már most felkészülök~

Kobushi megtorpan és körülnéz, majd az üveg helyett ezúttal hatalmasat káromkodik.
- Sehol senki. Lefogadom, hogy az erdőben vannak! A kérdésedre majd később válaszolok, most sietnünk kell! -vágja oda Onkei-nek., majd indulás közben válaszol Jasaminak.
- Igen, igazad lehet, de most irány az erdő. Reménykedjünk abban, hogy nem késünk el.
Hihetetlen sebességgel indul az erdő felé és nem nagyon foglalkozik azzal, hogy tudjátok-e tartani a tempót vele.

/Ez rövid lett, de nincs mit tenni. -> Városon kívül: Erdő/

Kobushi reakcióját látva, nem kétséges, hogy a dolgok kezdenek komolyra fordulni. A tekintetem elsötétül és rögtön Kobushi után eredek. Elég gyors, de mivel nem vesztegethetjük az időnket mindent beleadok, hogy tartsam a tempót. Jasamira rá se nézek, biztosan tudja tartani legalább az én tempómat. Ahogy a fákon ugrálok egyre csak cikáznak bennem a gondolatok. " Szinte egyszer sem tudtam meg hogy most végülis mi a szitu. KEgyetlen információhiány! Legközelebb infógyűjtés végén a többieket is kikérdezem hogy mire jutottak! " jegyzem meg magamnak, miközben néha egy egy ág nagy reccsenések közepette szakadt le a túl sok chakrámtól amit a lábamba áramoltattam.

Amikor a többiek elindultak én sem álltam ott egy hirtelen ugrással előrébb kerültem majd tartottam a tempót én nem voltam olyan gyors mint Onkei éppen, csak annyira gyorsítottam, hogy mindketten látótávolságba legyenek. Én a harcra tartogatom az erőmet. Egészen addig nem gyorsítottam amíg a többiek nem csinálták. Mikor az erdőkhöz értünk elővettem a kunaiokat újból hisz futás közben eltettem őket.~Remélem a sensei tudja merre kell mennünk.~Gondoltam és felzárkóztam Onkei mellé.
-Remélem... Nem késünk... el.-Szuszogtam inkább magamnak mint Onkeinek.