Hokage Palota

Az egyszerűség kedvéért nem vacakolt azzal,hogy a lépcsőkön menjen fel. Felugrott az épület falára és felrohant rajta,egészen a Hokage irodájához. Szerencsére nyitva volt az ablak. Beugrott az ablakon.
-Tsunade nagyi!
Térdre rogyott,miközben levegőért kapkodott,majd felnézett és elmondta,amit mondania kell.
-Bele futottunk a két félholdas fickóba,meg ott volt Tei három Oininnel és...teljes a káosz. Keito-san pedig elveszítette az egyik karját a Hitojinnel vívott harcban,az állípota súlyos. A legjobb orvosra van szükség...az erdőben lévőknek meg erősítés kell!-hadarta el,amennyire lihegve tudta. De érthető volt.
Felkelt és két kézzel az asztalra támaszkodott,várt,hogy mi lesz. Sérülése nem volt,csak Keito véréből jutott neki is. A fehér ruhán ez jól látszott.

Tsunade végighallgat és azonnal intézkedik.
- Küldök erősítést az erdőbe, én pedig a kórházba megyek Keito-hoz.
Elküldi Shizunét egy üzenettel, majd újabb utasítást ad neked.
- Amilyen gyorsan csak tudtok, menjetek vissza az erdőbe és segítsetek azoknak, akik ott maradtak. Az erősítés, nem sokkal utánatok ott lesz. És próbáljatok mindannyian egy darabban maradni, bár nem tudom milyen erős a két elveszett ninja. Most pedig siess!
Azzal egy pukkanás kíséretében köddé válik, te pedig futva indulsz vissza Jasamihoz.

/Kapu/

Haruka mosolyogva bólogat Tsunade utasításaira és válaszol.
-Igenis,értettem! Azonnal megyünk!
Amint Tsunade eltűnt,ő is útnak indult vissza az ablakból. Lerohant a falon,ami elég gyorsan ment,mivel lefele jobban gyorsult. Ez után loholt vissza a kapuba.
~Remélem Jasami már vissza ért. Nincs vesztegetni való időnk!
Majdnem fellökött egy embert,de időben kikerülte. Pár perc és már a kapu közelében volt.

/konoha kapuja/

~Hát ezt gondolhattam volna.~Jegyeztem meg magamban miközben át vettem a senseit~Legalább levezetem a fölös energiát~Gondoltam és a hangok irányába fordultam ami a kettőjük közt zajlott~Miért van olyan érzésem, hogy nem ez lesz az utolsó vitájuk~... Sóhajtottam egyet majd miután mindenki más is elindult én is rántottam egyet a senseien vissza tartva egy kicsit a lélegzetem nehogy rám leheljen és elindoltunk onnantól kezdve csak lopkodtam a levegőt ami eléggé lelassított de haladtam tovább.

Mikor megérkeztünk a Hokage ajtaja elé már nem bírtam és elengedtem a mester, a fal mellet.~Lehet hogy gonosz tőlem de már fáradt vagyok~Ha a sensei nem tudott megállni akkor újra elkaptam nehogy eldőljön mert hát az nem lenne szép. És bementünk.
-Jó napot.-Nyögtem ki.~Ez a fickó leadhatna egy keveset vagy valaki átvehetné.~
-Onkei átvennéd Kobushit?-Mondtam miközben próbáltam kiegyenesedni.

Még hallottam Hanako válaszát, de nem fordultam vissza. " Gondoljon amit akar! Ha azt jelenti szívtelennek lenni, hogy nem más ártatlant ölök meg bosszúból, hanem a vétkeseket akkor nézek elébe! " Akkor éreztem, hogy valami kihallt bennem. Valami, ami még a gyerekkorhoz, az akadémiai évekhez kötött. Lassan haladtunk a Hokage palota felé mert Jasami nem igazán tudott haladni Kobushi sensei el. " Legalább kap egy kis erőnléti edzés is! " gondolkodtam magamban és ezt helyesnek is tartottam ha az elkövetkező nagyobb küldetések felé néztem. " Az is lehet, hogy egy nap engem kell majd így vinnie! " futott át egy észrevétlen mosoly az arcomon.

Végül mikor megérkeztünk a Palotához már nem nagyon bírta és megkért hogy vegyem át:
-Persze! Jöjjön, sensei!- bújtam ismét a karja alá
- Szerintem elkísérem a kórházba! A jelentéshez nem kellünk mindannyian! Gondolom boldogulsz nélkülünk is! Mit szól, sensei?- vártam a válaszát

Haruka miután meggyőződött róla,hogy mindenki rendben,előre szaladt,hogy kicsit kiszellőztesse közben a fejét. Beszélgetni a történtek után úgysem volt kedve. Befutott a kapun és egyenesen a Hokage palotához ment.
~Gyorsan jelentek a többiekkel együtt,aztán haza megyek...erre a mai napra kell egy jó nagy alvás,meg egy bödön fagyi.-gondolta magában és a fagylalt gondolatától kicsit jobb kedve lett.
A Hokage irodája előtt megvárta a többieket. Hamarosan befutott Onkei és Jasami a senseiükkel. Oda lépett Jasamihez.
-Megsérült vagy ennyire berúgott?-érdeklődött kedvesen.
Igazából már rég bemehetett volna Tsunadehoz,de jobbnak látta megvárni a többieket,mégis csak együtt voltak a küldetésen.

Az erdőből kijöttünk és szinte mindenki előrerohant én és Sohen normális tempóba sétálgattunk, és közben mondtam neki a nagyon jó vicceimet.
~ Fárasztó nap volt ~
Gondoltam magamban majd beléptünk a Hokage palotájába. A többiek éppen akkor nyitottak be és szembetűnt, hogy az egyik sensei eléggé kiütötte magát. Majd beléptem én is az irodába és rámosolyogtam Tsunadéra.
- Én is még élek, de ez is csak annak köszönhető, hogy volt nálam krumpli.
Mondtam majd vártam a reakciókat, utána figyelmesen kivártam a történteket.

/Kimimaro légyszi írd meg a válaszokat az erdős postomra itt/


*Ha kellet segítettem és ha Chuuko válaszolt a kérdéseimre akkor csendben hallgattam őt.
~Valamit nem értek. Ha Keito arra kérte Hitojint, hogy ha meg erősödik akkor jöjjön vissza és számoljon le vele. Akkor miért nem állt elébe és miért hagyta, hogy a rokonait meg ölje Hitojin? Talán azt hitte így majd Hitojin bosszú vágya csökken ha a családját meg bosszulja?
*Mikor be értek a Hokage palotába hátul maradt és Onkeire rá sem nézet. Nem akart jelenleg túlzottan senkivel sem beszélni. Inkább pihenni szeretett volna és átgondolni az eseményeket.
~nem akarom úgy végezni mint Hitojin és nem akarok egy szimpla használati tárgy lenni más kezében.

/Hanako, akkor beleírom, hogy mi történt még ott./

Chuuko még az erdőben felveszi az ájult Tei-t és magával hozza. Onkei közben a kórház felé indul Kobushi-val. A többiek Tsunade elé járulnak és egy írásbeli és egy szóbeli jelentést kell tenniük az eseményekről. Először természetesen a szóbeli jelentés következik. Tsunade türelmesen végighallgatja és közben megjelenik egy sebhelyes arcú férfi, Morino Ibiki, aki magával viszi az árulót, vagyis az A.N.N.U. feladata lesz megtudni, hogy mi volt ez az egész vele kapcsolatban.

/Írjatok egy postot a jelentésről és szabadok vagytok!/

Miután leraktam a sensei t a kórházban, zsebrevágott kézzrl jártam az utcákat gondolkodva a történteken. Végül a Hokage k emlékhegyén kötöttem ki. Leülltem az első fejére és onnan néztem a falut. Órákig csak néztem ki a fejemből, több dolgon elgondolkodtam. Végül, mikor már teljesen beesteledett, hazamentem és miután röviden beszámoltam a történtekről, lezuhanyoztam és lefeküdtem. Órákig nem jött álom a szememrre így csak a plafont néztem. Végül a testem megadta magát és elaludtam.

-Nos akkor kezdeném.-Belekezdtem a mondókámba.-Szóval a gyilkosságok Hitojin a gyilkosságokért felelős ninja és Tei pedig egy áruló ninja volt...-Miután elmondtam mindent amit tudtam megvártam amíg a többiek befejezzék saját jelentéseiket. Aztán még egy ott maradtam mint a csapatom egyetlen tagja.
-Az előző két küldetésért még járna a pénz ha nem bánja én most felvenném.-Mondtam egykedvűen nem igazán volt rá szükségem de nem akarom halmozni a problémáit később inkább most lezárom. Miután megkaptam a pénzt úgy döntöttem a mai napon elkezdem gyakorolni a testidéző jutsut.

Jasami nem sokat mondott el. Haruka egy pár pillanatot várt,várta,hogy valaki folytassa,de végül úgy döntött,ő teszi meg.
-Így igaz. A társa pedig egy Moriya nevű öreg shinobi. A látottak alapján szinte biztos,hogy ő Kirigakureból való...Mikor oda értünk,Keito-san már harcolt Hitojinnal,mi is csatlakoztunk,hogy segítsünk neki,de rajtunk kívül még az Oninek is felbukkantak Tei társaságában. Így elég zűrzavarossá vált a helyzet. Végül mikor Keito-san megsérült,a sensei Jasamit és engem elküldött vele a faluba,hogy kórházba vigyük és erősítést hívjunk.Visszafelé találkoztunk Moriyaval és ő elomdta nekünk,hogy nem ismerjük a történet minden részét és hibásan ítéltük meg Hitojint. Azt mondta,ha nem akarunk vérfürdőt,vissza küldjük az erősítést és inkább meghallgatjuk,mi az igazság. Így vissza mentem,hogy megállítsam az erősítést,de ők nem akartak vissza menni. Ezért abban egyeztünk meg,hogy ők is jönnek,de csak akkor avatkoznak közbe,ha szükséges. Így végül oda értünk és végighallgattuk a történet másik felét is.
~Talán a többit a többiekre kellene hagynom. De már nincs sok,befejezem.
-Végül kiderült,hogy Hitojint azért akarták eltenni az útból,mert féltek,hogy túl erőssé válik és veszélyeztetni fogja őket. Állítása szerint Keito-san kérte meg,ha elég erős lesz,számoljon le vele. De végül nem volt hajlandó találkozni vele,ezért Hitojin elkezdte lemészárolni azoknak a hozzátartozóit,akiknek köze volt az ügyhöz. Végül csak annyit kért,hogyha Keito-san felépül,hagyjuk,hogy lerendezzék egymás közt. Azt hiszem elmondtam,amit tudok.
Elmosolyodott,láthatóan nem különösebben zavarta már a vér a ruháján és túltette megát az egész dolgon. Körbe nézett a többieken,hátha valaki hozzáfűzne még valamit. Végül mikor mind végeztek itt,haza indult pihenni.

/lakóterület/

Tsudnade végighallgatja a jelentéseteket, majd megvárja, míg le is írjátok. Ezután átadja az addigi küldetéseitekért járó összegeket, azaz Hanako és Haruka 700 Ryou-val lesznek gazdagabbak, míg Jasami 1200-al és Onkei és Fumetsu részét is megkapja, azzal, hogy adja át nekik. Ezután Shizune kitessékel benneteket és innentől kezdve szabadok vagytok, mindenki mehet a dolgára és a délután hátralévő részében azt csinál, amit szeretne.

/Köszönöm a részvételt! Nagyon jók voltatok! /

*Meg várta míg majd nem minden ki jelent.
-Nekem odáig tiszta, hogy Harukval itt nyomoztunk, de utána miden össze zavarodott. Legalábbis onnantól, hogy Keito és Hitojin harcánál Tei meg jelent köd ninjákkal. A ködtől sem lehet sokat látni így a harc nehéz volt ellenük. De utána amint a köd ninjákat le győztük Hitojin el mondta az igazságot.
*Innentől csöndben maradt a többit már előtte el mondták így csak meg írta a jelentést fel vette a kis jutalmat és ment haza felé.

/Lakóterületek/

Ahogy az utcán lépkedtem egy sólyom szállt a vállamra.
- Mifene?- néztem rá meglepődve de mikor megláttam azt a jellegzetes szalagot a hátán már tudtam miről van szó. Pár ugrással a háztetőkre kerültem és elindultam a Kage Palota felé. Mikor megérkeztem én voltam látszólag az első.
- Na! Kivételesen nem kell meglepődnöm semmin!- Így fogtam magam és nekitámaszkodtam a Kage ajtajával szemközti falnak, egy jól látható helyen, ahol mindenki azonnal kiszúrt. Unaloműzésképp malmozni kezdtem az ujjaimmal.

Amikor kábán felébredtem egy újabb álmomból hirtelen megláttam egy levelet az ablakomban. Felvettem és elolvastam csak annyi volt rá írva."Hokage palota most"
Gyorsan felöltöztem magamhoz vettem a felszerelésem kiugrottam az ablakon onnan be a konyhába.
-A lépcsőhöz nincs időd?-Kérdezte az apám, mire oda nyújtottam a levelet fel vettem egy pirítóst az asztalról és már ugrottam is ki miközben elkezdtem rágcsálni.
Néhány perc múlva már a palota lépcsőjén futottam felfele és az első dolog amit észre vettem miután kinyitottam az utolsó ajtót Onkei volt.
-Látom ma korán keltél.-Mondtam miközben az ajtó mellé álltam.

- Ahogy elnézem korábban mint te! - köszöntem vissza Jasami nak ahogy belépett a folyosóra. Az arcán látszott hogy nem régiben kelhetett, még a reggeli darabok is ott voltak a szája szélén.
- Morzsa!- mutattam az ujjammal a saját arcomon. Miután megigazította magát egy kicsit kérdezősködtem:
- Neked mennyit írtak?
...
- Fuumtesuról mit tudsz?
Ahogy hallgattam a válaszait kicsit előre mentem az időben és elemeztem, hogy mire kellene számítanom az előző küldetés tanúságaiból. Arra a következtetésre jutottam hogy mindenre számítanom kell.
- Szerinted Sensei felépült már?- kérdeztem végül

-Oh-Mondtam és letöröltem ami rám ragadt majd beljebb mentem.
-Keveset.-Mondtam nemes egyszerűséggel mire egy újabb kérdést tett fel.
-Nem tudom tegnap nem voltam sehol.-Mondtam és már jött is a következő kérdés.
-Attól függ menyit iszik. Kismértékben orvosság nagy mértékben méreg.-Tettem még hozzá és elgondolkodtam kicsit.-Habár törött lábra biztos nem jó... Ő azt mondta egy hét. Eddig 4 nap telt el ha jól számolom.-Számolgattam az ujjaimon.

Elég hamar megérkezett a palotához. Igazából nem is lakott messze. De sietett,mert arra kérték,és mert kedve volt futni. Felfutott az épület falán és beugrott az ablakon,ami pont szemben volt Tsunade irodájával. Rögtön meg is pillantotta Jasamit és Onkei.
-Jó reggelt,fiúk! Mizujs?
Leugrott az ablakból és becsukta maga mögött. Körbe nézett,de Hanakot nem látta. Biztos jön majd ő is. Ez megint valami nagy csapatos küldetés lesz. Visszaül az ablakba és lóbálja a lábát,míg várakoznak.

Arra ébredtem, hogy ráznak fel az ágyból. A nagyapám volt az.
~Ha egyszerűen szól, akkor is fel tudok kelni.~
Kicsit bosszankodtam az ébresztésen és az öreg megszólalt.
- A hokage palotába kell menned! Vár rád egy küldetés és a csapatodra! De valószínűleg többen indultok útnak. -mondta.
- Rendben! Mikorra kell mennem? -kérdeztem félálmosan.
- Azonnal. -válaszolta, majd elment.
Gyorsan felöltöztem és rendbeszedtem magam. Eltettem a shurikeneket és a kunaiokat, majd megreggeliztem. Lassan, de befejztem az étkezést.
~Üres gyomorral nem lehet küldetést végre hajtani.~
Kiléptem az ajtón és nagyot szippantottam a levegőbe.
~Na, végre az első küldetésem. Már itt volt az ideje. Legalább tényleg megismerhetem rendesen a csapatom tagjait. Harukat és Hanakot. Ja és persze a senseiemet. Őt, hogy is hívják? Őőő... Na mindegy.~
Ezek a gondolatok jártak a fejembe, amíg elértem a hokage palotáig. Felsétáltam az iroda elé, ahol már voltak más geninek. Egyetlen egy ismerős arcot véltem felfedezni. Ő volt Haruka. Üdvözlésképp mindenkinek csak biccentettem egyet.

*Kissé lassan ért be a Hokage palotába és miután fel ért Tsunade irodája elé meg pillantotta a többieket.
~Nagyszerű megint nincsen szabad ninja és ránk varrják a piszkos dolgaikat.
*Egy könnyed bólintással köszönt a társaságnak majd az új arcra nézet.
~Ki találom egy tizenéves újonc.
*Nem lepődött meg mikor Harukát az ablakban látta.
-Látom még mindig betörőnek készülsz.
*Jegyezte meg neki egy kis mosollyal.

percről percre többen lettünk.
-Szia Haruka.-Köszöntem először amint kimondtam már jött is három másik ninja. Kettőt nem ismertem fel viszont az egyiknek homokrejtek pántja volt. Ez a fickó rögtön be is nyitott. Így nem tudtam megkérdezni mit keres itt. Mikor az ismeretlen és Hanako biccentettek vissza biccentettem és mosolyogtam.
-Úgy tűnik már megint joninosdit fogunk játszani.-Mondtam ironikus hangnemben.

- Vigyázz hova ironizálsz! A végén még télleg az lesz!- válaszoltam miközben viszonoztam a köszönést az érkezőknek.
"Haruka és Hanako! Megint a régi csapat jön össze?" A lányokon kívül még jött még egy srác meg egy szélországi chounin!
- TE!- böktem meg Jasamit- Komoly lehet ha Szélországból kapunk chounint!
Jasami válaszát hallgatva a chakra kontrollommal szórakoztam: Hol a kezembe, hol a lábamba irányítottam. Ahogy belefolytam a gyakorlásba egyre gyorsabban próbáltam váltogatni, anélkül, hogy különösebben koncentrálnom kellene. " Amig nem megy készség szintjén addig nem jó! " bizonygattam magamban.