Hokage Palota

Nyílik az ajtó és ismét Kobushi-sensei támolyog ki rajta, ezúttal egy öltönyös, napszemüveges, magas, fehér hajú férfi társaságában.
- Először is... - szólal meg kissé akadozó nyelvvel a mester. - Az a srác ott az új társatok, Fumetsu és a mostani küldetésre velünk jön. Másodszor pedig, ez az úr itt Omura Senshi, egy fegyvergyártó cég feje. És a mi feladatunk lesz őt elkísérni a Szél Országába, hogy nyélbe üssön egy üzletet. Ha nincs kérdés, akkor akár indulhatunk is.
Míg a Sensei az ajtó felé támolyog, addig Senshi felétek fordul és a következőt mondja:
- Szerintem kettőnk közül a mesteretekre vigyázzatok inkább. Még a végén nekimegy egy fának... Na menjünk!
Azzal ő is elindul Kobushi után.

Ahogy a kunaimmal játszadoztam megjelent két másik genin, a nevükre pontosan nem emlékeztem, de arra igen, hogy ők is csak nem rég végeztek az akadémián. A egyik egyszerű biccentéssel köszönt, amit én hasonlóan viszonoztam, de a mögötte jövő már nem volt ennyire szótlan egyből felismert, ami nekem kicsit több időt vett igénybe.
- Ja, tényleg Jasami, bocs hogy nem ismertelek fel. *már épp meg akartam kérdezni Jasamit hogy a másik fiút, hogy hívják, amikor kinyílt az ajtó és egy részeg alak kezdett kitántorogni rajta, de nem volt időm reagálni, mert egyből elkezdett beszélni, már ha az annak volt nevezhető.
- Először is... Az a srác ott az új társatok, Fumetsu és a mostani küldetésre velünk jön. Másodszor pedig, ez az úr itt Omura Senshi, egy fegyvergyártó cég feje. És a mi feladatunk lesz őt elkísérni a Szél Országába, hogy nyélbe üssön egy üzletet. Ha nincs kérdés, akkor akár indulhatunk is. *már épp fel akartam tenni a kérdést hogy ez a vicc kinek a beteg elméjéből szabadult amikor az előbb bemutatott fickó felénk fordult.
- Szerintem kettőnk közül a mesteretekre vigyázzatok inkább. Még a végén nekimegy egy fának... Na, menjünk!
Azzal ő is elindul Kobushi után. *miután ezt elmondta kicsit elképedve, ugyan de már elhittem azt, ami most történt.
- Héj *fordultam Jasamihoz* - ez a részeg fickó lenne a sensei?

Onkeire néztem először.
-Nem ismerem az egész falut csak te ismersz kevés embert.-Szerettem hülyülni azzal, hogy mindent szószerint veszek dfe tudom, hogy ő sem komolyan gondolja. Aztán az ajtó kinyílt és kijött egy úriember és a sensei. Végig mértem mint mindenki mást aztán csak meghúztam a vállam.~Én szívesebben vezetném a fába~Gondoltam magamban majd Fumetsura néztem.~Ez nem igazán fair. Fumetszunak bezzeg nem kell megütnie a mestert.~
-Igen ő az. Sokkal erősebb mint mutatja hidd el.-Mondtam és elindultam kifelé.

- Na látod az lehet!- hagytam rá Jasamira. Kezdtem megérteni a "fogaskerekeit"
Mindezek után az ajtó is kinyílt amin sensei és egy öltönyös fazon lépett ki:
- Na vééé.....- de sensei a szavamba vágott.
- ..............HE?! - kerekedett el a szemem mikor meghallottam a feladatot. " Jósnak kéne mennem! "
Az öltönyös kijelentésére merőn végigmértem:
- Uram! Ön még nem ismeri Kobushi senseit! Ha úgy ismerné mint mi - itt magamra és Jasamira mutattam - akkor lenyelné az előző mondatát. Majd Fumetsuhoz fordultam:
- Ha már társak leszünk akkor bemutatkozom: A nevem Onkei! Örvendek!- azzal kezetráztam vele.- Téged sse tévesszen meg a külseje, ravasz egy részeg az öreg!- fűztem hozzá Jasami válaszához a sajátom.

Az üzletember visszafordul a Kobushi-t magasztaló kijelentéseitekre.
- Nos, sok ellenségem van, úgyhogy, azt hiszem lesz lehetősége bizonyítani. És lehet, hogy nektek is fiúk. Fontos ez az üzlet és nem szeretném, hogy minden zökkenőmentesen menjen és ez a ti feladatotok lesz. Remélem visszaszolgáltatjátok a Hokage és az én belétek vetett bizalmamat.
Azzal megfordul és végérvényesen kimegy az épületből.

/Határvidék/

Volt valami Jasami hangjában, ami arra utalt, hogy a sensei még tartogat számomra meglepetéseket és ezt megerősítette az, amit a másik fiú mondott a fegyvergyártós fickónak.
Uram! Ön még nem ismeri Kobushi senseit! Ha úgy ismerné, mint mi, akkor lenyelné az előző mondatát. *ezután felém fordult és bemutatkozott.
- Ha már társak leszünk, akkor bemutatkozom: A nevem Onkei! Örvendek!- rázta meg a kezem. - Téged se tévesszen meg a külseje, ravasz egy részeg az öreg! *ennél a mondatnál már teljességgel biztos voltam benne hogy a sensei jóval erősebb annál, mint amennyit mutat.
- Hm, ez érdekes jól álcázza az egyszer biztos, egyébként én, mint hallhattad Fumetsu vagyok. *válaszoltam Onkeinek.
- És ti idáig miket csináltatok? *kérdeztem Onkeit és Jasamit miközben elindultam kifelé az épületből.

/Határvidék/

-Ne aggódjon nem hagyjuk cserben.-Biztattam a fegyver kereskedőt.
Én is elindultam és mielőtt Onkei bármit mondott volna válaszoltam Fumetsu kérdésére.
-Először meg kellet ütnünk egyszer. Aztán pedig megtudtuk az elemünk és tanultunk egy-egy új jutsut.-Soroltam fel aztán zsebre dugtam a kezeim és folytattam az utam lefelé.

/Határ vidék/

A Mesterrel megbeszélt időpontban megálltam a Hokage irodája előtt.
~ Érdekes az ő Ninja útja. Remélem összejön neki minden ~
Belenyúltam a táskámba és kivettem egy krumplit. Elkezdtem hámozni.
~ Kiváncsi leszek milyen lesz az első küldetésem ~
Miután lehámoztam a krumpli héját, elkezdtem azt enni. Nekitámaszkodtam a falnak és rágcsáltam a krumplit.
~ Remélem a Sohen-Sensei sem késik sokat ~

Már a krumpli felénél jársz, amikor lépteket hallasz és Sohen is megjelenik, az elmaradhatatlan hátizsákja társaságában.
- Jó reggelt! -köszön vidáman. - Nagy nap lesz a mai, bár ez inkább azon múlik, hogy mit mond Tsunade nagyi. - mondja, majd az ajtóhoz lép és bekopog és be is nyit.
- Jó reggelt Godaime! -köszön a Hokagénak is. - Ő itt a geninem Taiki Touya és már ég a vágytól, hogy küldetésre mehessen.
Tsunade felnéz és néhány papírt néz át, majd az egyiket a kezében hagyja.
- Nos, egy építkezésen kellene segédkezni. Úgy volt, hogy egy másik csapatnak adom ki, de őket kérték egy másik küldetésre és, ha minden igaz már a Szél Országa felé tartanak.
Sohen átveszi a papírt és végigfutja, majd elteszi és feléd fordul.
- Nos, akkor akár indulhatunk is.
Lassan elindul kifelé és az építkezéshez megy veled.

/Utcák vagy mi a topik neve/

Útba ejtette a házukat,hogy vegyen egy villámgyors zuhanyt és ruhátcseréljen,majd egy újabb üzenetet hagyva már rohant is tovább a Hokagehoz,az egész talán 10 perc volt.
~Ez megvolna,máris frissebbnek érzem magam.
Az épülethez érve berohant az ajtón,fel a lépcsőn és az iroda előtt megállt,majd várt,hogy mindenki ideérjen. Nyílván Hanako lerakja gyorsan a kempingfelszerelését.
~Vajon mi lehetett olyan sürgős,hogy visszahívtak?

*Csak azt látta, hogy Haruka le ment valahová, de nem a palota felé.
~Biztosan ki kell menjen.
*Gondolta magában, majd ment tovább a palota felé.
~Jó lenen pihenni egy kicsit, meg lerakni a táskát, de nem tudhatjuk miért lettünk vissza hívva. Még jól is jöhet akár.
*Tovább ment majd mikor be értek a palotába ment egyenesen az iroda felé. A táskát már le sem merte venni félt, hogy utána vissza sem tudja venni.

Amint felkeltem a földről, mesterem intett, hogy menjünk a Hokage palotába. Így is lett. bementem és látom, hogy már vannak egy páran.
~ Vajon mi készülhet itt? ~
Azzal nekitámaszkodtam a falnak és elővettem egy krumplit.
~ A fene. Már csak két krumplim maradt. De a Sensei úgy is lóg egyel, hiszen tanultam egy új dolgot. ~
Meghámoztam a krumplit majd elkezdtem eszegetni.

Haruka az ajtó mellett áll és rugózik a lábán unalmában. Csak remélni tudja,hogy nem kell sokat várni,mire a Hokage behívja őket. Megpillantja a fiút,aki krumplit eszeget.
~Hmm,úgy látom nem csak minket hívattak...Mellesleg Hanakonak vajon mitől van ilyen szaga?
Mivel nagyon nem tud mihez kezdeni magával,míg várnak. Oda megy a fiúhoz.
-Szia! Mizujs?-szólt hozzá kedvesen,mosolyogva.

Éppen a krumplimat rágcsáltam amikor valaki megzavart.
~ Mindig evés közben találnak meg. Mondjuk nem tudom, hogy mi ez a szag, de mindegy. elteszem a kaját. ~
Rápillantottam a lányra, és a szemem majd kiesett a helyéről. // // Eleinte csak a kebleit bámultam de hamar észbe kaptam, ugyanis megszólított.
- Huhh, hát semmi különös. Tudod csak a szokásos, most vertem meg a Sensei-met és a büntetés miatt vagyok itt.- Próbált füllenteni a leányzónak.- De úristen milyen udvariatlan vagyok. A nevem Taiki Touya de szólíts nyugodtan drágámnak. - rákacsintott a lányra.

Nem jött zavarba és haragra sem gerjedt,amikor a fiú a kebleit nézte. Nem az a szégyenlős típus. Mosolyogva hadonászott kicsit a srác arca előtt,hogy magához térjen.
-Ó,értem. Akkor ha a senseied nem kihívás,miért nem próbálkozol Tsunade-samaval?-kérdezte mosolyogva.
Elnevette magát Touya bemutatkozásán.
-Hát persze,drágám. Én pedig Tsubame Haruka vagyok,de hívhatsz madárkámnak is.-válaszolt a vicces bemutatkozásra.

A lány is bemutatkozott a maga módján és mondta a végén, hogy szólítsuk madárkámnak.
~ Ajjaj ez magas labda, túl magas ~
- Hát nem tudom, a hajad színéről és erről a szagról ami most itt a folyosón van inkább malackámnak szólítanálak. - A végét gy kicsit elharapta a nevetés miatt.
Amint kimondtam a mondatot, a Hokage irodájából most jön ki Shizune és Tonton.lehajolok a malachoz és ezt mondom neki:
- Te Haruka testvére vagy? Meglepő a hasonlóság.
Majd azzal a mozdulattal hatalmasat kacagott saját magán.

Haruka a malacka megnevezés után csak nevetett,ahogy azon is,hogy Tontonnal akarta rokoni kapcsolatba hozni. Közelebb lépett a fiúhoz és az egyik karját elé emelte. Érezheti,hogy nemrég fürdött,vagyis biztos nem neki van malac szaga.
-Nem nyert. Van testvérem,de egyik sem hasonlít egy malacra.-mondta nevetve.
~Még Hanako sem hasonlít.
Lehajolt Tontonhoz ő is,hogy megsimogassa,utána hagyta elmenni.
-Gyakran eszel nyers krumplit?-kérdi Touyat kedvesen.

Még egy ideig nevettem magamon, de láttam, hogy a lány nem veszi magára.
~ Ez így már nem is olyan vicces ~
Odanyújtja az orromhoz a kezét, hogy szagoljam meg. Hát valójában nem neki volt gané szaga.
-Elnézést az udvariatlanságért, de magas labda volt. Egyébként igen, gyakran eszem nyers krumplit. Egyszerűen a legfinomabb dolog. - Közölte kicsit orrhangon, mert egyre kevésbé bírta a szagot. ~ kérsz egyet? Van nálam mindig.
Azzal kivett a táskájából egy darabot és a lány felé nyújtotta.

Elvette a kezét és mosolygott. Ő bizony tudta,kinek van rossz szaga. De nem akarta bántani.
-Nem történt semmi.-válaszol mosolyogva.
A krumplit meglátva egy pillanatra elgondolkodik,hogy akar-e nyers zöldséget majszolni,végül elfogadja és elkezdi hámozni.
-Köszi...Én amúgy jobb szeretem sütve,valami hússal,de így se rossz.
Amint meghámozta,a héját egy közeli kukába dobta és közben bele harapott a nyers krumpliba.
-Gondolom azért mást is szoktál enni,ugye?

Miközben ment a kuka felé a szemem megakadt a feszes fekete gatyáján annak is a tompori részén.
~ Azta, na ez már popsi. ~
Láttam, hogy a lány fordul vissza és újra odajön, megkérdezi, hogy mást szoktam-e enni.
-Persze, hogy szoktam. Amikor van pénzem folyton Ramen-t eszem. Te szereted a Rament? - Kérdezte a lányt. Közben elővettem a már általam megdézsmált krumplit és tovább majszoltam azt.

Annak ellenére,hogy nyers volt,jól esett neki ez a krumpli. A madarat reggel úgyis csak magában ette meg,így volt egy kis köret így utólag.
-Persze,hogy szeretem. Ki ne szeretné a rament?-mondta vidáman.
Pár perc alatt befejezte a krumpli evést és elment a mosdóba kezet mostni,majd vissza ment a többiekhez. Neki támaszkodott a falnak és nézelődött,bár nem volt sok látnivaló a folyosón.
~Vajon mikor hívnak be végre?
-Elég sokáig váratnak...-mondta halkan,láthatóan jó kedve volt,de nem nagyon volt ínyére,hogy egy helyben toporog.

*Nem vette észre mikor Haruka meg érkezett, mert gondolatai valahol máshol jártak. Vagy mert annyira elbambult, hogy nem vetet észre sem öt sem a fiút aki ott volt. Csak a nevetésüket hallotta meg majd azt vetet észre, hogy Tonton aki Shizune karjaiból ugrott le oda jött hozzá.
~Remélem ennek a malacnak nem nekem kell meg keresnem a mamáját. üres hassal nem aludtam túl jól és fáradt vagyok a gyakorlás tán.
*Shizune oda jött hozzá és el vitte Tontont aminek Hanako belül örült bár a táskáját még mindig nehéznek tartotta így végül le tette a földre és ki ment a mosdóba. Pár perc múlva kicsit frissebbnek érezte mikor ki jött majd az ablak elé állva nézet az erdő felé.
~Remélem jól van és nem csatangol el megint a mamája mellöl.

Miután beléptünk a faluba egy elég irritáló jellegű vizsgálat következett de nagynehezen tűrtem. És mikor már azt hittem hogy továbbmegyünk Senshi megköszönte az együttműködést és távozott. Mikor már éppen a nemtetszésemet fejeztem volna ki Kobushi sensei levelet kapott és egyből mennünk kellett. " Mozgalmas napok mondhatom!" néztem fel az égre. A visszaút viszonylag nyugalomban telt, Mintha egy kemencéből léptem volna ki mikor elértük a határt. Sivatagból erdőbe, Pozitívan radikális volt a változás. Kissé fáradtan értünk vissza a palotához, de megérkeztünk.
- Mikor lesz időm gyakorolni?- tűnődtem hangosan.- Így soha nem fogok új jutsut tanulni!- ráztam a fejem miközben a srácok mögött baktattam a lépcsőn, zsebrevágott kézzel.

~ Hát ennek elég gyenge vége volt. *gondoltam miközben elindultunk a sensei utasítására vissza a Hokage palotájába. Az út haza felé elég csöndes volt a legnagyobb gondot csak a meleg jelentette semmi más, miután elértük a palotát azon kezdtem gondolkodni hogy talán új küldetést kapunk, de én már azt sem értettem hogy miért kaptunk ilyen komoly küldetést mint a mostani pedig még egy edzésen sem voltam a senseivel hogy felmérje az erőm, de gondolom értesítették hogy mit kell tudnia rólam más különben kétlem hogy elvitt volna de az is lehet hogy egyszerűen az alkoholtól elvesztette a józan gondolkodás képességét, ekkor meg halottam Onkei panaszkodását arról hogy hogyan fog így új jutsukat tanulni, ezután már Én Is kezdtem nyugtalan lenni.

Miután végre véget ért az idegesítő vizsgálat bemehettünk de már fordulhattunk is meg.~A kapu előtt nem tudott volna elbúcsúzni?~ A sensei pedig csak annyit mondott húzás vissza...~Szép~
Végre vissza értünk az út hosszú és fárasztó volt mozgalmas de unalmas így mind fizikailag mind mentálisan fáradtam, de végül is túl éltem. Baktattunk felfele amikor Onkei megszólalt és panaszkodni kezdett a gyakorlásról.
-Egyetértek.-Mondtam halkan és kinyitottam az ajtót az irodához vezető folyosóhoz amit reggel Onkei kivágott. Majd oda sétáltam az ablakhoz és kinéztem az erdő felé.~Vajon a lányok mit csinálnak oda kint?~